|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ran szemei tágra nyíltak, mozdulni sem mert, de amikor a vér vörössé festette a talajt, akkor rugaszkodott csak el, kezeit széttárta és megpróbálta széthesegetni a két kandúrt, mintha csak galambok lennének*- Elég legyen! Fejezzétek be! Mi a francot csináltok? *korholta őket* - Azt mondtam mind a kettőtöknek, hogy pihenjetek le, ti meg verekedtek!Mégis hogy aludjon így nyugton is akárki? Tökre akartok tenni engem? *kérdezte komolyan hol az egyik hol a másik kandúr felé nézve*
|
-Azt képzeled, ha "legyőzöl" Ran téged választ? ő már választott..*szól a fekete macska elégedetten szemlélve a másik szikrázó tekintetét* -szóval..most csak úgy spontán nekem akarsz esni? *teszi fel könnyed eleganciával a kérdést*
-Nem.. nem verekedni akarok, csak azt hogy létednek nyoma se legyen a föld felszínén.. *sziszegte a fogai közt Cryspus* -de van még egy alternatíva.. te is tudod mi ez.. igaz..?
-Nem fogom elárulni a gazdámat.
-Legyen úgy *dörmögte, ekkor már a házon kívül lépkedtek, Ran mögöttüki settenkedését észre sem véve* -remélem azért volt néhány szép éved.. több már nem lesz.. *a szőke macska néhány méterre megállt a feketével szemben..a jeges szél borzolta ruházatuk megfeszült cselekedni kész izmaikon, a két macska elrúgta magát a földről, minden erejükkel egymás felé rohantak, mint két frontálisan ütközni kész teherautó..Ashita fürgén megkerülte Cryst, karmaival máris véresre szántotta annak hátát, az a fekete szeme után kapott, a mozdulat sikeres is volt..pár perc alatt jelentős mennyiségű vér csöpögött alattuk, ajkukon néhány titkos nyögésnél több nem jött..elvégre.. nem szabad felébreszteni Ran úrfit..*
 
|
*Ran valóban elszundít, de rémálmok gyötrik ismét a testét... s ahogy a két kandúr kimegy, felriad... mivel egyiküket sem találja a szobában utánuk megy, de megpróbál nem zajt csapni, s megtudni a két lény közti hatalmas távolság okát*
|
-Crys? *húzza fel a fekete kandúr a szemöldökét. Elidőzött ezzel az öntelt mosollyal, míg a szőke macska gyilkos pillantásokat lövellt rá, persze eredménytelenül. Az a rejtelmes árnyék Ran teljes és örökös védelmét élvezte, s ez ellen Crys, még ha vadul szerelmes is volt, mit sem tudott tenni. Csak tovább gyűlölte, csendben, magában.* -Nem óhajt enni valamit lefekvés előtt? *tudakolta, mikor eléggé magába itta a zöld tekintetet* -aludjon jól uram *biccentett, körbenézett a szobában, majd a Cryspustól legtávolabbi helyre telepedett.*
-Szép álmokat *tette hozzá a másik is, le sem véve a szemét a feketéről. Mindkettő a másik önmegadására várt, a másik beszédére, támadására, vagy legalább elalvására. Cryst egyre jobban zavarta Ashita jeges, rubinvörös szeme, mely valamiféle elégedettséggel pásztázta őt. Igen, a diadalt ő nyerte. A szőke aludhat a földön, betegen, míg Ashitát, bár most Ran nem győzködte erről, de bizonyosan nem dobná ki az ágyából..* -mennyire.. aljas..*lehelte jó fél óra után, mikor feltételezései szerint Ran már álomba ringatódzott* -kétszínű.. undorító..*vicsorogta, a sötétben alig volt látható Ashita közönyös tekintete, de méltóságteljes hallgatása mindent elárult* -én ezt nem fogom csinálni.. és ha van benned valami.. bármi.. amitől több vagy, mint egy test..most ki jössz velem..
-Hízelgő ajánlat..csak meg ne gondold magad, míg felállsz.
-Szeretnéd..de ez most el fog dönteni mindent.. nem élek veled folyamatos harcban.. elég egyszer elintézni..
-Én is így gondolom *mondta a fekete macska, s mindketten távoztak a szobából..*
|
- Te pedig csak egy embert látsz... nem pedig Rant... nem engem... csak a néped nyomorba taszítóját, amikor én még meg sem születtem akkor amikor ez történt... avval vádolsz, amit el sem követtem... *mondja csendesen, de aztán Ash lép ki az ajtón*- Jól állnak *mosolyog rá* - Nem... köszönöm... szerintem jobb lenne ha pihennél, még nem gyógyultál meg teljesen, nem szeretném ha vissza esnél... *közölte* - Crys te pedig ha... úgy gondolod hogy mégis lefürdenél... csak nyugodtan.... *motyogta* - Nagyon álmos vagyok, alszom... *jelentette ki és elfordult, összegömbölyödött és lehunyta szemét, de még nem aludt*
|
-Ha az emberek ilyen szellemhívők..lehetnének lelkiismeretesebbek is *felelte* -hogy nem tudják, hogy visszajövünk mind, élünk tovább, legyőzzük a holtak démonát, főnixként térünk a hamvakból újra *suttogta, hangja jegesen búgott* - nem láttok, de mi látunk mindent, hogy milyenek vagytok ti.. emberek..csak azért mert két testrésszel kevesebbel áldott meg az úr..
*Az ajtó kinyílt, Ashita szinte kilebegett a fürdőből, Ran újjonnan adott ruháit viselve. Gazdája előtt meghajolt, tekintete a másik kandúron állapodott meg, de aztán újra a fiú felé fordult* -kíván valamit, uram?
|
*Ran megfordult az ágyban a macska felé, onnan nézett rá* - Igen... hiszek... miért kérdezed? *kérdezte komolyan, bár hangjában már jelen voltak a kíváncsiság jelei is... viszont gondolatai kissé elkalandoztak, nem értette a két macska párbeszédét tisztán... de nem is akarta tudni, elnyomta amit a fülei hallottak... s inkább visszatért oda ahonnan elindult*
|
-Kívánatos halálnak hangzik *dünnyögi* -kösz..*teszi hozzá, nem engedve komor hangstílusából..fél szemét Ranon tartotta, de azért látványosan mással foglalkozott mint a fiú. * -Hiszel a szellemekben?*teszi fel hirtelen a kérdést..avokádózöld tekintete fémesen csillog az árnyékban, amint fejét erősebben Ran felé fordítja.
|
- A sebeid el fognak fertőződni, a kosz mégjobban gyulladásra fogja bírni a bőröd... a végén belehalsz a gennyes, mocskos sebekbe.... és az elég fájdalmas... jobb lenne ha Ash után megfürödnél... *közli szelíden, de érezhető a közönyösség is a hangjában* - Te aztán tényleg makacs vagy... megnézem van e neked valami a ruhatáramban... *pakolászik ki és amit úgy vél passzentolhat a szőkére azt egy kupacba teszi* - Bocsi... nem tudom jók lesznek-e... *mormogja, majd bedől az ágyba, elfordulva a szőke macskától*
|
*A fekete macska engedelmesen biccent, felkapja a neki szánt ruhakupacot, s megindul a szoba irányába* -köszönöm, uram *susogja mielőtt bezárul mögötte az ajtó.*
-Nem kell.. *süti le szemeit a másik megszólított. Felmerül benne a gondolat, hogy talán a fiú hallotta a párbeszédet, s latolgatja, vajon az esetben milyen érzelmekkel viseltetne most iránta a srác.. gyűlölködve pillant a bezárult ajtóra..egész testében haragudott Ashitára, hiszen az még csak annyira sem vette a fiút, hogy észrevegye rajta, ha sírt..legalábbis, látszólag..* -nem.. az szentségtörés..*foytatja határozottan*
|
*Ahogy Ran sír, élesebb fájdalom hatol a testébe mint gondolná.... meghallja a kintről beszökő hangos szavakat... a teste lemeredvedik, a könnyei tovább csorognak, majd nekidől a zuhanyfülke oldalának, hangosan zokog fel, de igyekszik elnyomni minden zajt, hogy a kint lévők ne hallják... ahogy lenyugszik kikászálódik a zuhanyrózsa alól, majd megtürülközik és felöltözik, lászik, hogy sírt, szemei körül piros szín játszadozik... nem törődik vele, előveszi a fogkeféjét és fogatmos... közben pedig mély gondolatok járják át az agyát de képtelen most egyre is koncentrálni... amint végzett csak nézi a tükröt, kezével megérinti tükörképe arcát...* - Te is meg akarsz halni? *néz szembe a hasonmással, de az nem felel neki... így hát kénytelen beletörődni a dolgokba... már nem kisgyerek, nem menekülhet a halálba... kimegy a fürdőből és végignéz a kát macskán* - Menj csak Ash, beállítottam a zuhanyt, nagyon kellemes! *erőltet mosolyt az arcára* - Crys... *szólítja meg a szőkét, de elég halkra sikeredik... de azért mégis halható* - JObb lenne ha te is lezuhanyoznál... keresek neked valami ruhát... apa ruhái közt... *mondja és ekkor már a szőke felé néz*
|
*A két ellenséges macska kettesben maradt a szobában, a feszültség köztük majd' szikrát vetett, cövekként, dermedten álltak egymás mellett, ha tekintetük találkozott, azonnal el is kapták egymásról, ám ez a csönd még feszélyezőbb volt, mintha egyfolytában káromolták volna egymást: így lehetett hallani Ran szívéből feltörő zokogását.*
-Menj be, és vígasztalgasd *törte meg a csendet a szőke macskalény, nyelve mint mindig, csípős volt, hangja mart, akár a kígyóméreg* -te megteheted.. te teheted meg ..
-De miattad sír *vetette oda a sötét kandúr..a másik sértetten lesunyta füleit* -ha csak egy kicsit is jót akarnál neki, nem jöttél volna vissza ide, soha többé.
-Ha pedig te akarnál neki jót, hagynád, hogy én vigyázzak rá *kiabált Cryspus, elfojtott könnyei marták a torkát* -de te.. mégcsak.. nem is ..nem vagy hozzá méltó..az a bolond mégis téged.. téged, aki gyűlölöd őt..hogy lehet valaki ilyen vak..
|
*Ran tekintetével figyelte csak Cryst.... ahogy felébredt kissé megnyugodott hogy nem halt meg... úgy gondolta bolond egy macska, de nem ő tehet róla, ennek a világnaka fogja... *sóhajtott egyet majd megindult a fürdő felé*- Ash te is zuhanyozz le... mielőtt még megfázol... *mondta aztán gyorsan a szekrényhez ment és kipakolt pár ruhát, két kupacba, az egyiket felkapta és magával vitte* - A ruhát pedig vedd majd át... *közölte mintha a szőke nem is lett volna a szobában, majd letette a ruhákat, kint sokáig lehetett még hallani a víz csobogását... amik elnyomták Ran felszakadt könnyeinek hangját*
|
-Ahogy óhajtja uram *biccentett a feketeség a lehető legnagyobb tisztelettel, felnyalábolta a sárban heverőt, s visszavitte ugyanarra a helyre, hol a paplan még teste lenyomatának alakját formázta.Crys a lerakását követően magához is tért, és bosszúsan megállapította, ugyan az a szűkös, rosszindulatú hely, csupán mégegy szívszorító élménnyel gazdagabban..Crys egyáltalán nem akart Ran közelében maradni, inkább a fekete árny vigyázását is jobban tűrte volna akkor már..legalább úgy még alkalom is adódott volna jól lehordani Ashitát..úgy, hogy Ran nem védi álandóan..
|
*Ran elhúzódott a macskától majd szívében evvel a furcsa fájdalommal indult tovább... amikor oda értek házuk elé megpilantotta a szőke macskát * - Cryspus... miért van itt? *mélyet sóhajtot, a teste és lelke egyaránt megremegett... majd közelebb lépdelt hozzá, a szemei félelembe burkolóztak, de egyszerűen nem tudta megvetni a macskát * - Ash segíts... vigyük be... *mondta egy kis elfolytottsággal hangjában* - És még mielőtt elkezdenéd a szövegelést... igen be akarom vinni azok után ami történt és igen megbocsájtok neki és nem akarom meglincselni... *de közben nem nézet a kandúrra*
|
*Méltatlankodva pislog Ran rangon aluli viselkedésére..jól tudja, a macskák nemzedékének jó kitevő része a fél karját adná azért, hogy a gazdája ilyen lelki társként kezelje őt..ő mégis ennek visszautasításán volt..*-menjünk haza.. fáradt, pihennie kell*unszolja szelíden a fiút, mintha szíve szavait szimpla félrebeszélésnek tudná be*
|
*Ran szemei könnyesek lettek, nem hitte el a szavakat amiket Ash csak így neki vágott.... ahogy megfordult szemeiben fájdalom vegyült és harag... Ash nem érti őt... de ő meg akarja mutatni... nem érezheti úgy mitha csak egy bábu lenne amit Ran mozgat, nem ezt nem engedheti meg... karjaival hírtelen átölelte a fekete macskát, ujjait a rajta lévő póló szövetébe mélyesztette, megremegett a keze* - Ash... fontos vagy nekem, azt akarom hogy te is érezd hogy mennyire... nem vagy bábu... nem vagy játék... kérlek.... ne mondj ilyen szörnyű dolgokat, a halálba kísérsz velük....
|
-Nem kell megmagyaráznia, uram*folytatja kedélyesen, mintha mi sem történt volna Ran lelkében* -..én csupán a bábúja vagyok..nem tartozik nekem semmivel..csak használjon kedve szerint, ahogy jónak látja..
*Cryspust belülről fűtötte az indulat, a mérhetetlen gyűlölet a világ iránt, mit Ran egy személyben kiváltott belőle egy pillanat alatt.. zihálva kapkodta a lábait, egyre elnehezült a teste, mintha ólomból volnána minden végtagja.. aztán nem bírta tovább..elterült a pázsitba, öntudatlanul összeesett, azt sem láthatta, hogy épp a Thasikana család háza meletti füves területre vitte az útja..*
|
- Ennek a szenvedésnek semmi köze a szőkéhez... *és hírtelen megfordul Ash felé mintha csak villám csapott volna belé* - Engem nem érdekel ő... *szipogta* - Úgysem értenéd meg, miért kellene magyarázkodnom? *és ismét elindult a haza felé vezető irányba*
|
-Éreztem, hogy ezt fogja mondani *susogta* -de ez más, mint amit igazából gondol *tette hozzá, érezte, hogy a szőke még a közelben van, egy szempillantás alatt mellette tudna teremni, s ahhoz sem kellett sokkal több, hogyha már ott van, elvágja a szép kis nyakicáját..*-inkább maga szenved, mint azt bűntesse, aki igazán a bűnös? *vetette fel szenvtelenül*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
