|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
A dicséret olyan dolog, amiben a tenyészetben volt utoljára része. Most furcsa neki, de jól esik a szívének. S tovább fokozza ezt Adrian, amikor elmondja, hogy Blindnek tényleg lesz gazdája, ha minden igaz. De felvonja a szemöldökét. - Mit értesz az alatt, hogy Blind nem hiszed, hogy meg tudná védeni magát az anyáddal szemben? - kérdezi gyanakvóan, némi védelmező fellépéssel a kis nőstény érdekében. Gondolatban tovább fűzi a szavakat, hogy ő megvédi a lányt, nem érdeklik a következmények. Sosem érdekelték. Felpumpálja magát indulattal, mintha már most az következne, hogy önfeláldozóan elé vesse magát és megharcoljon Kasai asszonnyal. Ám Adrian eltereli a gondolatait, vissza rá, Koura. - Rólam? - vonja fel kérdően a szemöldökeit és közelebb araszol a férfihez, végül bátortalanul leül. Meredten figyeli őt, érzi, hogy csak akkor ültetik le az embert, ha olyan dologról lesz szó, amitől magától leülne. Nem érti, miért beszél erről, de ahogy az ujjak az emberi füléhez érnek, azonnal felfogja. - Nem! - ugrik fel az ágyról. Kivörösödik az arca és dühös lesz. Ráfúj macskamód Adrianra és eltakarja az emberi füleit. - Nem! Nem hiszek neked! - kiabál torka szakadtából és könnyek gyűlnek a szemébe. Úgy viselkedik, mintha bántotta volna őt a férfi. Valójában belülről kezd összetörni, hiszen nem tudta, hogy ő micsoda. Már a gondolat is felzaklatja, de hogy a férfi rögtön egy szembe ötlő ténnyel be is bizonyította az igazát, már minden képzeletet felülmúlt a fiúban. - Nincs közöm az emberekhez! Semmilyen közöm sincs! - tagadja ordítva. - A félvéreket nem adják tenyészetbe, hanem megölik őket! - tajtékzik, de elcsuklik a hangja.
|
- Gyere csak be... *szól ki Kounak még mielőtt belépne* - Ügyes vagy! *dicséri meg, majd bólint* - Igen... egy lány... nem biztos hogy elvállalja de bízok benne, nem hiszem hogy anyu örülne még gy macskalénynek ráadásul Blind nem hiszem hogy meg tudná védeni magát vele szemben... *mosolyog rá, majd ahogy a félvérekről beszél Kou, rábólint hogy igaza van* - Valóban szépek a szemei... bizonyára nem akarták hogy megszülessen de a magzat túélte, csak sérült... *magyarázza* - Most viszont rólad szeretnék beszélni Kou... *sóhajt mélyet* - Gyere ülj le rendben? *kéri, majd nem is haboz* - Tudod mi még a félvérek jellemzői? Három dolog van... Az első ha a macskalénynek hiányzik a farka, a második ha hiányzik a macskafüle... és nem szeretném ha kiakadnál a dolgon, de jobb ha tőlem tudod meg és nem mástól... *érinti meg Kou emberi fülét* - Bár elég ritka... de ha egy macskalénynek emberi fülei vannak az is félvéri jelző... valakid neked is ember volt Kou... *elhúzódik a fiútól nehogy valami miatt nekirontson hírtelenjében, nem szeretné halottként végezni* - Mindez nem baj, de nem tudtam hogy tudtad e... ezért akartam elmondani...
|
Ahogy a nőstény kinyúl felé, odaballag hozzá és engedi megérinteni az arcát. Nem tudja, mit tegyen, így zavarában beleszorítja a hajába a macskafüleit és leszorítja a szemeit. - Értem. - nyögi a szót, de aztán Blind a száját veszi kezelésbe. Még akkor biccent neki, amikor érinti őt a nőstény, aztán az ajtóhoz megy. - Semmiség. Aludj. - mondja neki kedvességnek szánva, aztán átbattyoga férfihez. Kopog az ajtón, jelezve érkezését, aztán belép és be is csukja maga mögött az ajtót. - Itt vagyok. - jelenti. - Blind lefeküdt. Adtam neki ruhát és megmutattam neki a szobát, elmagyaráztam, mi veszi most körbe. Tényleg van valaki, aki vigyázni tudna rá? - kérdezi óvatosan Adriant. - Úgy láttam, nincs macskafarka... vagyis félig ember, félig macskalény... kétvérű. - mondja csendesen, aztán közelebb araszol Adrianhoz. - Ez lehet, hogy gáz lesz... de szerintem... gyönyörűek a szemei. El sem tudom hinni, hogy nem lát.
|
- A mosoly egy olyan dolog ami mindenkit jobb kedvre derít... *Kou arca felé nyúl kezeivel és ha a kandúr engedi neki akkor végig húz arcán, s megállapodik a száján, végig húz az íven* - A kezeim szolgálnak a szememként... így látlak téged is Kou... *mesél neki, de amikor az elmondja hogy hogyan került Adrianhoz ismét elmosolyodik* - Az én... gazdám is lemondott rólam és úgy kerültem a mamához... *nem mondja ki hogy apja volt az, úgy érzi nem teheti* - Mindent köszönök Kou... menj csak nyugodtan... *amint a félvér kimegy, megkeresi az ágyat, átöltözik, ruháit az ágy mellé teszi, majd a botját is valahova mellé fekteti, ezután befekszik az ágyba és lehunyja szemeit, próbál aludni, de egyenlőre túl sok neki ez a nap és gondolkodik*
|
Kou lesomja a fülét, ahogy mosolyog rá a lány. Zavarba jön tőle, de tudja, ha nem szólal meg, nem fogja megtudni Blind. Ám nem maradhat csendben sem. - Miért mosolyogsz? - kérdezi csendesen. Hangjából érezheti a kis nőstény, hogy zavarba hozta Kout, ha már nem látja a farkincáját ide-oda járni. - Mondták már, hogy megfogtam az Isten lábát Adriannal... - mondja csendesen. - Különleges ember az én életemben. Rólam az első gazdám lemondott, s eladott a feketepiacnak. Az egy borzalmas hely, ne is akarj róla többet tudni. Majdnem két évig voltam ott, s Adrian hozott el. A mai napig nem értem, miért engem, de örülök, hogy így lett. Bár... azt hiszem, ő nem lel bennem ennyi örömet. - teszi hozzá szégyenlősen, kesernyésen. - Az emberek egy része ilyen szívtelen. - mondja, azzal a lány kezébe ad egy hatalmas pólót. - Ez még rám is nagy, úgyhogy téged térdig be fog takarni. - jelenti neki. - Ha nincs más, amiben most a rendelkezésedre állhatok, átballagok Adrianhoz.
|
*Blind figyelmesen hallgatja Kout, magában minden apró részletet elmond mégegyszer és megjegyez, közben pedig szelíden mosolyog a számára viccesnek tűnő kandúron, de persze nem gúnyosan és ezt a mosolyt neki szánja* - Adrian igazán kedvesnek tűnik... és te is.. örülhetsz hogy van egy saját szobád... nekem is volt... a mama mindig nagyon jó volt hozzám, de persze nem az igazi mamám volt... csak így hívtam.. ő már nagyon öreg volt és nemrég meghalt... a két fia sohasem látogatta őt, de amikor meghalt veszekedni kezdtek a lakásért, a tárgyakért... de... én felesleges voltam mindkettőjük számára így... kerültem ide... *meséli el, hogy mégis tudja Kou miért tették ki a szűrét* - Elég lesz a póló is... *mosolyog rá bár egy kicsit fájdalmasabb arckifejezéssel*
*Adrian lezuhanyzik, pizsomát vesz fel, haját is megmosta ezért türülközőt csavar rá, úgy érezte nehéz beszélgetés előtt áll, de így vagy úgy túl kellett rajta esnie, bement szobájába és megigazította az ágyát, ezután már csak Koura várt, közben volt ideje azon gondolkodni hogy anyja vajon volt e kint egyáltalán a nap folyamán*
|
Kínosan érzi magát, meg se szólal inkább. Csak magára ölti az álarcot, de azt is csak addig képes megtartani, míg Blind szemeibe könnyek nem szöknek. Ledermed tőle, elszorul a szíve. Ezek az érzések, melyeket nem tud elnevezni magában, arra emlékeztetik, amikor a feketepiacon látott szörnyűségeket. Lenéz még gyógyulófélben lévő baljára. Túl sok dolog emlékezteti őt ahhoz a sok borzalomhoz, amit átélt. Lehorgasztja fejét, de azonnal felkapja, mikor Adrian megszólítja. - Igen! - mondja neki szolgálatkészen, bár kicsit ijedten is. - Ott leszek. - válaszolja, azzal odalépdel a lányhoz. Jobbjával óvatosan megérinti a karját. - Itt vagyok. Ha belém kapaszkodsz, elveszetlek a szobámba. - ajánlja neki, s ha Blind úgy tesz, valóban bekíséri. - Az ajtó után nagy tér van, egyenesen előre menve ott az ágy, párhuzamos a szemközti fallal. Jobbra polcok vannak, tele könyvvel és növényekkel. Az ágy felett is van egy polc kis tárgyaknak és növényeknek, csak mondom, nehogy beleverd a fejed. Balra az ágytól egy asztal van a falnál, betolva pedig gurulós szék van. Mellette kétoldalt egy-egy hatalmas növény van. Az ajtó mellett, jelenleg az ajtó takarásában van a ruhás szekrény. Kicsit még szegényes, de ha minden igaz, lassan feltöltődik. Nem vagyok itt olyan régóta, eddig még csak ezekre és a falak átpingálására volt időnk. Sok a dolga Adriannak, nekem pedig segítenem kell neki. - magyarázza, azzal körbevezeti a kis szobába a lányt, hogy betájolhassa, mi hol van, mi mekkora. Aztán az ágyhoz kíséri, s a szekrényhez megy. - Egy nagy póló elég, vagy kérsz hozzá... rövid nadrágot is? - kérdezi óvatosan. Elvörösödik. Rövid nadrágja még nincs, de az alsó nadrág végülis majdnem az.
|
*Blind elmoslyodik* - Biztosan nagyon szép lehet Kou... köszönöm hogy... ilyen kedvesek vagytok velem... *lapítja le füleit* - Persze hogy nem bánom... köszönöm... *nagyon rég volt, hogy ágyban aludt... még amikor mára már halott gazdájával élt, erre a gondolatra könnyek szöknek a szemébe* - Nem akarok teher lenni a számotokra...
- Ne beszélj butaságokat.... nem ennél inkább valamit? * a nőstény megrázza a fejét, most nem bírna enni, most csak alvásra vágyik*
- Fürdeni sem szeretnél....? Vagy valami?
- Nem... rendben vagyok.... viszont már eléggé elfáradtam, el szabadna mennem aludni?
- Természetesen... Kou... bekísérnéd? *kérdi Adrian majd folytatja* - Utána gyere a szobámba rendben? Lefürdök addig... meg átöltözök... jah igen... keres valami pizsomafélét Blindnek, jó? *kéri meg majd ő elindul a fürdő felé*
|
Kou lesomja a füleit és biccent a férfinek, jelezve, hogy tudomásul vette a kérését. - Alhatsz a szobámban. Ha érdekel, még azt is elmesélem, milyen lett. Mert nem fehérek a falak, mint általában az embereknél. Szabad kezet kaptam és én dzsungelszerűre fabrikáltam. - meséli kicsit lelkesebben. Aztán megint elhallgat, belegondol, micsoda ostoba kis dolgokról fecseg, s elszégyelli magát. Nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, inkább bemegy a szobájába és tiszta ágyneműt húz az ágyra. Magának pedig a földön ágyaz meg, ezután visszatér Blindhez. - Ha nem bánod, melletted maradok éjszaka.
|
*A lány ügyesen mzog az új területen, nagyon hamar fejébe rögzül, hogy hol fordulnak meg, hol van lépcső, vagy éppen merre van küszöb, fehér botját most csak kezében tartja hiszen Adrian vezeti* - Amúgy nem kell magáznod, attól kiráz a hideg... nem vagyok még olyan öreg... *A fiatal nőstény elmosolyodik*
- Rendben...
- Nos... ümm mit szeretnél inni?
- Hát... a víz megteszi....
- Hát jó rendben ahogy akarod, de van itthon minden nem kell szégyenlősködni...
- Értem...
- Ma éjszaka már itt kellene aludnod... Kou talán felajánlja neked a szobáját... és akkor ő alhat az én szobámban... *tekint Koura hogy mit szólna hozzá* - Holnap pedig... majd meglátjuk hogy mit is tehetünk... van egy lány... régről ismrem talán befogadna téged Blind... régen láttam, de azt hiszem a telefonszáma még megvan... ha pedig nem akkor itt maradsz velünk...
|
Kou ügyetlenül ácsorog, nézi a lányt, s a férfit. Tetszik neki Kodaka, de Yura is kivívott már benne valamit, de ezek a gyönyörű, vak és kék szemek egyből belopták magukat a kandúrka szívébe. Előre rohan, hogy kinyissa a páros előtt az ajtót. Aztán lesomja füleit és felnéz Adrianra. - Természetesen. - válaszol neki.
|
- Nincs semmi baj... *paskolja meg Kou vállát majd végighallgatja, de nem szól, megvárja amíg a nőstény, szóra nyitja a száját*
- Az én nevem Blind... *majd kis szünetet tart* - A gazdám meghalt... és a családja nem tartott igényt rám... *rémült és ijedt, látszik rajta* - ezért itt hagytak... azt mondták ne mozduljak innen... kérem... ne haragudjon... igazán nem leszek a terhére... *térdel le és könyörögve kulcsolja össze kezeit* - Kérem ne küldjön el!
- Szóval... Blind... *segíti fel a fiatal nőstényt* - Mennyi idős vagy?
- 15 éves uram...
- Nem hallottad mit mondott Kou?
- Mire céloz? *Adrian mélyet sóhajt*
- Miért küldenélek el, ha egyszer segítek a macskalényeken?
-Én... sajnálom...
- Jólvan nyugodj meg... bemegyünk a házba, iszunk valami finomat... és eldöntjük mi legyen rendben?
- Rendben.... köszönöm.... *álálkodk, az idegen környezet miatt viszont nem mer megmoccanni*
- Majd segítek... *vezeti be a lányt, gondosan ügyelve, hogy az el ne essen* - Kou.... *néz a fiúra, majd maga mellé szólítja* - beszélnem kellene veled még ma este... egy nagyon fontos dolog miatt ami nem várhat... rendben?
|
Nem tud megszólalni, csak megrebegteti a füleit, majd rájön, hogy a hatalmas, gyönyörű és kék szemek nem látják a világot. Ez megrémíti. Hátraesik a döbbenettől és belekapaszkodni próbál az útba, hiába. Eltátja a száját, majd sérült kezével tapasztja azt be. - Az. - motyogja pár pillanat múlva. Adrian érkezése váratlanul érinti, ráfúj a férfire, majd lesomja füleit. - Sajnálom! - kér tőle bocsánatot. - Kirakták egy autóból. - mondja a gazdájának. - Nem kell félned, Adrian ugyan ember, de orvos, segít a macskalényeknek. Én Kou vagyok, és igen, macskalény. - motyog ügyetlenül a lánynak, de látszik rajta, hogy fogalma sincs, mit tegyen.
|
*A vak cicus érzi Kou jelenlétét, de ersze nem látja, botját markolássza, s igyekszik nem neki menni valaminek* - Ki... ki vagy? Egy macskalény vagy igaz? A szagod más mint egy emberé....
*Adrian már csak azt látja, hogy Kou egymásik macskát bámul, persze hamar feltűnik neki hogy a nősténynek nincsen farkincája* ~ Egy félvér? *méregeti, majd közelebb megy hozzájuk* - Mi történt Kou? *nézi a fiút. majd észreveszi a botot is a nőstény kezében, kezét előre nyújtja, elhalad vele a lány szemei előtt de semmi reakció* - Ohhh...
|
Kou kirohan Adrian után, de már addigra messze jár a karjában a szép Kodakával és a nyomában a kíváncsi Theoval. Nézi a távolodó hármast, majd megpillantja az autót. Ledöbben, amint felfogja, mi történik. Rohanni kezd, ahogy csak a lába bírja, ám nem sikerül megállítania a járgányt. Dühösen csap a levegőbe, kisebb széllöketet küld a kocsi fele, mindhiába. Lenéz a nőstényre. ~ Milyen kicsi. ~ nézi őt, majd leguggol az aszfaltra és csak bámul rá. Nem tudja, mit tegyen.
|
- Akkor úgy látom már rendben.... ne fertőtlenítsük még le azért? *kérdi tőle, de Kou már el is iramodik* - Akkor menjünk... *veszi fel Kodakát óvatosan, hiszen a sebei még nem gyógyultak be, akármennyire nem törékeny a nőstény* - Na... akkor úgy tűnik Kou nem akar jönni.... akkor majd csak én megyek, addig sem kell bezárni az ajtót... *előre engedi Theot hogy ő nyisson, zárjon ajtót, majd a kisfiú házába érve leteszi az ágyra Kodakát* - Aztán csak pihenj.... majd minden nap átjövök hogy le tudjam ellenőrizni az állapotodat.... adok egy kis fájdalomcsillapítót is... ha esetleg kellene... *nyomja Theo kezébe a tablettákat* - Hát akkor.... jóéjt.... *köszön el, Theo kikiséri a férfit, majd bezárja az ajtót, majd ismét felfut Kodaához, az ágy szélére ül*
- Mesélsz az asszonyodról? *érdeklődik tőle* - Azt mondogattad vissza kell menned hozzá... biztosan nagyon szereted őt... *mosolyog Kodakára*
/Folyt köv. Baono Család háza/
*Amíg ez a jelenet lefolyik, egy autó áll meg a rendelő előtt két ember száll ki belőle, majd kivonszolnak egy nőstény macskalényt is, fehér botját igyekszik a kezében tatani, de kiteszik a kapuhoz, majd gyorsan vissza pattanak az autóba úgy mintha ott sem lettek volna, az ijedt vak macskát pedig magára hagyják*
|
Kodaka természetesen öleli magához Theot. - Kis bújós fiú. - mondja neki kedvesen. Lenéz rá. Tudja, hogy szeretethiánya van, hisz mondta is, miylen magányos. Nem okoz számára gondot szeretgetni, hisz Takahét és pár a Misushiko házban élő macskalényt is ő nevelt fel.
Kou nem veszi komolyan Yurát. Szerinte egy önhitt macskakisasszony. Egyébként is, neki olyan ereje van, amivel még az emberek sem vehetik fel a versenyt. Adrian is megrémült tőle, pedig ő már sok borzasztó dolgot látott. Ám ahogy erre gondol, nem olyan büszke az erejére. Adriant nem akarja bántani. Annyira rendes vele, pedig tudja magáról, hogy nehéz eset. Mikor megszólítja, felnéz rá, majd elvörösödik és morogni kezd. Lesomja füleit, ahogy a gazdája megpaskolja a fejét. - Az. - morogja neki oda. Kodaka csak mosolyogva nézi, ahogy lehámozza a kezéről a kötéseket, majd Adrian kezébe nyomja. Ezután inkább összeszedi a szennyest és mosogatni kezd, csak úgy spontán.
- Szabad. - mosolyog a nőstény és segít Adriannak. - Viszlát, zordurfi.
- Szálljatok le rólam! - pörköl oda mérgesen Kodakának. - A nevem Kou!
- Értettem. - nevet rajta. - Gyere, Theo. - kéri a kisfiút.
|
- Rendben.... *mosolyog Theo de annyira nem várja, hiszen már most nagyon kedveli Kodakát, nem akarja hogy még eltűnjön, hogy itt hagyja őt ismét egyedül, de ha erre kerül a sor úgysem lesz más választása és ezt tudja, megöleli a nőstényt*
- Áhh tényleg kemény fejed van... *mosolyog Dina Koura* - Na nem baj.... azért kívánom, hogy éljetek boldogan! *teszi még hozzá, mintha ezerévre akarna eltűnni, pedig nem messze laknak innen*
- Kou... hidd el, hogy megtehetném, ha akarnám... ne akard hogy be is bizonyítsam! *csillanak szemei amikor vissza fordul, hogy ezt még elmondja a macskának, majd végül szalad és beéri Dianat*
- Hé Kou... gyönyörű Kodaka, nem igaz? *paskolja meg a fiú fejét*- Karod amúgy hogy van, nem kéne még levenni a kötést? *fogja meg a kezét ha Kou hagyja neki. * - Amúgy... nem bántam meg... *engedi el* - Nem zavartatok minket, legalább volt egy kis élet ebben a házban! *mosolyog rá*- De igaz, ne keverjük bajba Theot... *mey közel Kodakához* - SZabad kisasszony? *mosolyog rá és felé tartja kezeit, hogy fel tudja kapni, persze reméli hogy Kodaka majd segít neki ebben*
|
Kodaka kedvesen néz a kisfiúra. Nagyon szereti a fiatalokat, gondoskodni róluk pedig még jobban. - Örülök, hogy tetszem. - simogatja meg a kölyök fejét kedveskedves Theonak. - Ne aggódj, most már hipp-hopp meggyógyulok. - biztosítja egy mosollyal.
- Nagyon is. - válaszol a nőnek Kou. El sem tudja képzelni, abból a pár percből mi mesélnivalója akadt Yurának. Kíváncsian oldalra biccenti a fejét, úgy néz Dinára. - Különleges? - kérdezi értetlenül. - Nem hiszem. Egyszerűen csak nem gondolkodott, amikor elhozott onnan, ahonnan. Szerintem már sokszor megbánta, hiába nem vagyok még sok ideje itt. - jegyzi meg mintegy mellékesen, s vállat von, mintha nem is érdekelné, holott tudja jól belül, hogy nagyon nem szeretne elmenni innen. Ezután a kis nőstényre néz. Veszélyesnek látja őt. - Bármit tennél, felesleges erőlködés lenne. - közli vele hidegen. - Kevés vagy ahhoz, hogy bántani tudj, az emberek döntését pedig nem lehet egyszerűen megváltoztatni macskalényként. - teszi még hozzá már-már közönyösen. Pát int ép kezével, majd visszafordul a ház irányába, hogy bemenjen.
- Ó, köszönöm! - illetődik meg kicsit a nőstény. Aranyosan somolyog a férfire, még egyszer illegetve magát körbe forog, majd ahogy Kouról beszél Adrian, elneveti magát. - Személy szerint szívesen maradnék, de Theonak időre otthon kell lennie és nem akarok még több kellemetlenséget okozni, mint amekkorát sikerült. Pár nap múlva viszont szívesen visszajövök segíteni. - ajálja fel. Ekkor bejön a kandúr és valóban totál zavarba jön Kodaka látványától. Lelapulnak fülei, farkincája leereszkedik és a végét csóválja csak, s alig mer a nőstényre nézni.
|
*Theo nem érti, Kou miért akad ki egy puszi miatt, csak néz utána, ahogy a többiek után rohan, de persze a jelenetet már nem látja* - Gyönyörű vagy Kodaka! *ujjong amikor az kijön a szobából* - Nagyon is tetszik! *néz rá csillogó szemekkel* - De.... először is pihenned kell, ha jobban leszel majd taníthatsz oké?
- Igen rólad... ennyire meglepő lenne a dolog? *mosolyog kedvesen Koura, majd végig hallgatja*- Áhh nem... Adrian általában furcsán viselkedik, nagyon meglepődtem amikor Yura azt mondta, macskalényt vett magához.... igazán kivételes cicus lehetsz, mert mostmár látom is hogy tényleg így történt*
*Yura meglepődik de aztán nevetve válaszol Kounak* - Mert nagyon szeretem a gazdám... és azért tudhatod be a szerencsédnek, mert ha ez nem így lenne, mindent megtennék hogy kitúrjalak Adrian mellől... de kedvellek is, annak ellenére hogy ennyire nincs humorérzéked... szóval üdv a családban Kou! *vigyorog avval ha a fiú elengedi, Dina után szalad*
- Nagyon jól áll rajtad, pont mintha rád öntötték volna.... *mosolyog Adrian* - Kou majd meglepődik ha vissza jön... *kuncog már előre* - Gondolom még elég erőtlen vagy szóval szívesen átviszlek majd ha indulni akartok....
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
