|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Lamento nem tudja miért lett ilyen ideges vele szemben is Teru, ő csak jót akart neki, de mindegy, hozzá szokott már ehhez, s most is csak egy nagyot sóhajt, s vizes ruháiban áll* - Tudod Teru egyszer énis elszöktem... hajtott a szabadság és szerelem... na meg a butaság.... és... a vége az lett, hogy akit mindenkinél jobban szerettem... a karjaim közt halt meg.... és nem volt elég hogy megfosztottak valamitől, akiért az életemet áldoztam volna, de megfosztottak az egyik szemem világától is... soha többé nem akartam már szökni, megtanultam a leckét... ebben a világban mi csak rabszolgák vagyunk tudod? Mégha valaki olyan kedves is hozzánk, mint te hozzám... akkor sem lehetünk soha egyenrangú felek, mert nekünk meg van kötve a kezünk... és a szökés az csak bajt hoz mindenkire... hiába menekülnél, úgyis elkapnának...
|
Nem akar hinni a kandúrnak, inkább hozzávágja a vizes pólóját. Azt várta, hogy örülni fog neki, helyett lebeszéli. Nem akarja győzködni, valahol a szíve mélyén ő is tudja, hogy butaság, amit kigondolt, hiába készül rá már egy ideje. Érzi, hogy Lamentonak igaza van és hogy most szörnyen viselkedik vele. De inkább csak beveti magát az ágyába, magára rántja a takarót és az alsónadrágját az ágy mellé dobja, így kihűlve, de meztelenül fekszik ott.
|
- Teru... *a macska nyugatásképp magához öleli Terut, tényleg nem tudja mihez kezdjenek csak térdel és szorítja a fiút* - Nem mehetünk el... nem hagyhatsz itt mindent... főleg így nem... mi van ha majd utánunk jönnek és bújkálhatunk? Ha nem lesz egy szabad percünk se ha csak rohanunk a semmibe fejünket vesztve.... akkor már nem lesz megállás... higyj nekem Teru ez nem jó ötlet! Inkább vigyél magaddal a börtönbe, de amire készülsz az egyszerűen... butaság... *mondja halkan mégis meggyőzően, tudja, átélte.... s végül minden bűnét megszenvedte*- És még ha ez nem is menekülés csak költözés... akkor is menekülsz... és a menekülésnek mindig rossz vége lesz! Higyj nekem....
|
Teru kezd összeomlani. Újra elkapja a sírás, ezért belekapaszkodik a macskába, s közel húzza magához. Nem érdekli, hogy vizes, hideg, érezni akarja a közelségét. Belemarkol a ruhájába, arcát is eltemeti benne, s hosszasan pityereg. Úgy tűnik, már nem csak az álmai kínozzák, hanem minden összeesküszik ellene. Mikor megnyugszik, felnéz Lamentora. - Elmegyünk innen. - jelenti ki. - Van egy kis pénzem, már végiggondoltam, mit vinnék magammal, hova mennék... - komolyan beszél, ezt elhatározta. Aztán finoman eltolja magától a kandúrt. - Át kell öltöznünk, mert különben megfázunk. - s ha Lamento hagyja, akkor elkezdi lehámozni magáról a ruhákat.
|
*Lamento azonnal követi Terut, bemegy a szobába is és az ajtónak támasztja a hátát* - Teru.... *lép a fiúhoz hogy megvizslassa* - Nem történt semmi bajod? Nem kéne ilyenekbe keveredned miattam... mi lesz ha a szüleik ide jönnek és.... vagy hívják a rendőrséget mert bántalmaztad azokat a gyerekeket...? *letérdel Teru elé, félelem csillan szemeiben*- Most mi lesz?
|
Lamento nyugatja meg annyira, hogy felfogja, miket tett. Pár gyerek még el tudott rohanni, de akik ott maradtak, azok közt van olyan is, akinek eltört a karja, betört az orra, vagy egyszerűen csak annyira megrémült, hogy sír. Pár felnőtt is kint áll Teru apján kívül az ajtóban. Végignéz rajtuk a fiú. - Rajtam kívül senkinek nincs joga bántani a macskalényemet! - mondja nekik, már nem kiabál, de a hangja így is eljut az emberekhez. Ezután a ház felé veszi az irányt. Szembe találja magát az apjával. - Lamento azért van mellettem, hogy vigyázzon rám. Ő viszont nem védheti meg magát az emberekkel szemben, ezért őt nekem kell megvédenem.
- Elvetetted a súlykot.
- Tudom. - de nem szól többet, elhalad apja mellett, maga után hívva Lamentot a kezével, mintha azt kérné, kapaszkodjon bele a kandúr. Bemegy a szobájába.
|
*Egyszercsak meghallja a fiú hangját, majd figyeli hogy mit csinál, megállítaná de kijön Teru apja, a macska teljesen belezavarodik, nem mer lépni sem, de úgy érzi muszáj tennie valamit, közelebb megy Teruhoz, szinte úszik a hóbol kiolvadt vízben, cseppek csepegnek le hajáról és ruhájáról egyarántt* - Teru... kérlek ne... *egész halkan mondja, szinte csak súgja a fiú fülébe* - Nem ér ennyit az egész... mi van ha bevisznek a rendőrök emiatt? Akkor mi lesz velem nélküled?
|
Teru alaposan sír, nagyon kiborul, de aztán feltűnik neki, hogy eltelik az a tíz perc. Csak érzésre saccolja meg, lehet, hogy még csak két perc telt el, de máris hiányzik neki a macska. Egyszerűen visszamegy, s meglátja a gyerekeket. - Ti kis piszkok! - s már ugrik is. Elveszti az eszét, pár kölyköt alaposan megruház. Torka szakadtából ordít velük, még az apja is kirohan az ajtóba, hogy megnézze, mi történik, de annyira megdöbben a látványon, hogy nem bír mozdulni sem.
|
*A macska alig kap észbe amikor Teru elrohan, de ő követi, olyan gyorsan ahogy csak tudja, kicsit őt is megijeszti Teru viselkedése... * - Teru várj... *mondja de Teru ár be is rohan a házba, ő pedig kint marad... elmerül a gondolatok halmazában, amikor hírtelen hógyolyók zápora találja el, szinte alig kap levegőt, amikor végre abbamarad és megpillant pár gyereket a hóban, akik újabb hógyolyókat gyártanak és csak dobálják a kandúrt, közben pedig szidalmazzák, Lamento elesik ahogy fellép a lépcsőre és megcsúszik, így a gyerekek kinevetik, majd újra megsorozzák, de már megszokta ezt, általában így jár ha Teru magára hagyja, gyerekek felnőttek egyaráránt bántják, s nem érti sosem, hogy vajon miért... összekuporodik a lépcsőn, így próbál fedezékbe vonulni, de akkor se hagyjk békén, az egyik közelebb merészkedik és rugdosni kezdi, perzse Lamento erre sem reagál semmit, mintha nem is érezné... a többiek is felbátorodnak a dolgon és hol hógolyót dobnak rá, hol rugdossák vagy ütögetik*
|
Megjelenik Suzumi is. Egy telefont nyom Teru kezébe. - Kérlek, hazudd azt, hogy a fiúm vagy! Nem kérek tőled semmi mást, csak azt, hogy ments meg ettől a seggfejtől! - könyörög. Teru azonnal dönt, a füléhez emeli a kagylót.
- Szervusz. Takahe, ugye? - olyan kemény hangon beszél, amilyenen csak tud. - Felejtsd el ezt a számot, de Suzumit még annál is jobban, különben meglátogatlak egy kis memóriatörlésre. - fenyegeti a srácot. Igazából nem tudja, hogy ki ez, csak abból ismeri, amit a lány elmondott neki. Tudja, hogy gazdag, befolyásos, ismert és hatalmaskodó, de ez most nem érdekli. - Dobott téged, mert egy szánalmas, önző alak vagy. Lecserélt egy szegényebb, szerényebb és odaadóbb fiúra, rám. És hidd el, nem leszek szerény, ha nem szállsz le róla! - tényleg feldühödik. Nem hibáztatja Takahét, amiért így alakultak a dolgok a barátaival, de rajta tölti ki a feszültségét. Ezután lenyomja a telefont és visszaadja Suzuminak. - Ha ő hív, ne vedd fel. Nem vagy köteles felvenni. - még mindig keményen beszél, ez megijeszti a lányt. - Most pedig hazamegyünk! Ha nem engedtek, kénytelen leszek gorombán elküldeni titeket a fenébe! Értsétek meg, hogy emberből vagyok és elegem van a mai napból! - azzal rohanni kezd. A testvérpár már nem követi, hagyják őt hazamenni. Elérnek az otthonukig. Teru megáll és visszanéz Lamentora. Látszik rajta, hogy nagyon ki van borulva. - Kérlek, várj tíz percet, csak azután gyere be. - azzal már rohan is a szobájába, hogy ott összeomoljon, sírjon.
|
*Lamento megint csak lázas hallgatásba kezd, igazából sose szerette ha Teru közelében rajta kívül bárki is van, mert akkor egy érzéketlen jégcsappá kellett válnia, akinek se szólási joga, se ézelmei, igazából senkije.. viszont azon kezdett gondolkodni, ki lehet Teru nagy szerelme*
|
Teru egy szégyenlős pillantást vet Lamentora, s biccent neki, szerelmes, de nem válaszol, hogy kibe. Nem meri elmondani. Fél, hogy a kandúr undorítónak találná, s az jobban fájna neki, mint bármi más a világon. Hátrafordul a fiúhoz.
- Teru! - odaér. Liheg egy kicsit, majd ránéz a fiúra. - Suzuminak szüksége van rád. Szerintem túl fog lépni a szerelmen, csak adj neki időt.
- Ne butáskodj. Csak kínozná a jelenlétem. Másért miért borult volna ennyire ki? Szerintem tudta, hogy nemet fogok mondani neki, mert már visszautasítottam korábban.
- Mi?! - elképed a srác, míg Teru lehajtja a fejét.
- Apró célzások, amik egyértelmű jelzések arra, hogy bejössz valakinek. - motyogja. - Én meg úgy tettem, mintha nem látnám.
- Miért?
- Hátha így lemond arról az álomképről, hogy én egy gáláns herceg vagyok, aki eljön érte a fehér lovon. De nem jött rá, hogy félek a lovaktól és valójában gyáva vagyok még ahhoz is, hogy egyetalán hercegnek mutassam magam.
|
*A macska fülei felpattannak* - Szerelmes vagy? Valamelyik barátodba? *érdeklődik, de nem tud többet kérdezni, megjelenik Mizumi, a macska pedig csak Terut fürkészi, sose gondolna arra hogy Teru belé szerelmes, még álmaiban sem*
|
- Azt hiszed, hős vagyok, pedig nem. - megáll és ránéz a kandúrra. - Simán járnék Suzumival, mert szép, okos, kedves és szellemes. Nagyon kedvelem őt. De... valaki mást szeretek. - vallja be végül. Elindulna haza, de megjelenik újra Mizumi.
- Teru! - kiabál már messziről.
|
*A macska furcsálkodva nézi őket, tényleg nem érti az emberek érzelmeit, és erőszakosságukat, ő csak követi Terut, mintha ott sem lenne, s végig a sarkában van, mindaddig ameddig el nem távolodnak* - A szerelem csak a bajt hozza az emberre, vigyázz az érzelmeidre Teru.. néha sokkal jobban sérülünk mint el tudnánk képzelni...
|
Teru érzi a vesztét, ezért gyorsan előveszi a telefonját, ránéz az időre, majd a zsebében lévő cigit odanyomja Mizuminak. - Nekem már nem lesz rá szükségem. - mellékel hozzá pár szót. - Gyere, Lamento, mi most hazamegyünk, mert késő van és fázom.
- Teru, ne menj el! - szólal meg végre a lány.
- Nem akarom hallani! Nem akarok tudni róla! - kiabál, azzal belemarkol a kandúr ruházatába, hogy gyorsítsa a távozásuk.
- Megfutamodsz?! - ugrik oda Mizumi. - Ennyi, nem akarsz róla tudni se, hogy a húgom szerelmes beléd?! Milyen barát vagy te?! - megrángatja Terut, de a fiú határozottan válaszol rá. Ellöki magától a barátját.
- Olyan, aki megóvja a barátságot. - közli egyszerűen. - Te folyton figyelnél, nehogy bántsam a húgod, s gondold végig, örülnél-e, ha én udvarolnék neki. Bármilyen jó barátok is vagyunk, nem tetszene a dolog. Ha pedig egyszer szakítanánk, Suzumival valószínűleg sosem lehetnénk újra barátok. Mi a véleményed erről?
- Jó, ez igaz. De megpróbálnék normális lenni. Téged el tudnálak fogadni, mert jó srác vagy.
- Megyünk. - azzal elfordul a barátjától. Mizumi nem akarja megállítani, inkább visszaballag a húgához és őt támasztja.
|
*A kandúr csak magában kuncog Teru reakcióján, de nem szólal meg, sőt nem is moccan, ugyanúgy áll mint ahogy felpattant, s csak fülel, hallgat minden egyes szót* ~ Mekkora gondok... ccc... az emberek szánalmasak... *gondolja magában, de persze senki edvéért sem hajlandó megszólalni*
|
Terut megnyugtatja a mosoly, észrevétlenül belekapaszkodik a macskaférfi felsőjébe. Mizumi csak kerek szemekkel nézi a párost, míg a lány csak sír és sír. Teru nagyon bénának érzi most magát, nem is tudja, mit kellene tennie, vagy mondania. Suzumi egyre jobban kiborul, mígnem bátyja kapcsol és egy marék havat nyom az arcába.
- Nyugodj meg! - parancsol rá. - Ha így folytatod, belefulladsz a könnyeidbe. - morogja mérgesen. Az aggódástól ilyen, s ezt Teru tudja. Ahogy a lány lecsillapodik és megtörli arcát egy zsebkendőben, a fiú előbújik Lamento mögül. Persze elereszti őt, nehogy észrevegyék, hogy hozzáért. - Most pedig meséld el, hogy miért kezdtél bőgni. - ezt is kissé parancsolóan mondja, de Suzumi hallgatásba burkolózik. Teru félve néz a kandúrra.
- Azt hiszem, megértettem. - motyogja. - Szerintem keresd ki a Takahéval való kapcsolatod pozitívumait is. Ha nem lettek volna, nem tartottál volna ki mellette ilyen hosszú időn át.
- Tudod, Teru... az a gyökér kiegészítőnek használja a csajokat, a haverokat és minden mást is. De erre csak túl későn jöttem rá.
- Frászt! - mordul fel Mizumi. - Magyarázod a bizonyítványod, de látom rajtad, hogy nem is emiatt volt az a cirkusz. - mérgesen néz a hugára, de újra csak hosszú csend áll be a srácok közé.
|
*Lamento kicsit megijed Teru felháborodásától, de aztán ő is csak figyeli az eseményeket, igazából pedig sohasem értette meg az emberek gondolkodását... mindig csak sírnak-rínak, pedig mindenük megvan... nem bántja őket senki, szabadon élhetnek, lélegezhetnek... és szerethetnek... míg nekik minden meg van tiltva, ebbe a gondoltába pedig kissé megint elmerül, megint beugrik a tetovált kandúr arca, csókjának íze... de azonnal el is legyezi a gondolatait, s már csak arra eszmél fel, hogy Teru mögé bújik, fülei megemelkednek s vissza is zuhannak, rámosolyog Terura, majd a többiekre néz, mintha azt mondaná, Teru az enyém... de persze meg sem szólal*
|
A nyelvbotlása Lamentonak nagyon boldoggá teszi a fiút, aki megint úgy néz rá, mint valami földre szállt angyalra, míg észbe nem kap. Igazat kell adnia a macskának, s csak biccent neki, hogy érti, amit mond és elfogadja az igazát. De aztán újra boldogság önti el, mikor Lamento azt mondja, hogy elkapná. Elvigyorodik, de utána megint uralkodik magán. - Ne beszélj a halálodról! - kiabálja el magát. Feldúlt lesz, kipirul az arca és feszült minden vonása. - Még nagyon sokáig fogsz élni! - még mindig kiabál, de kezd csitulni. - Ne mondj ilyet...! - kéri a kandúrt. Aztán Suzumi sírva fakad és ráborul Terura. A fiú ügyetlenül tartja meg őt, s a lány valamilyen fura oknál fogva egyszerűen beleül barátja ölébe. Teru segélykérően pillant Lamentora, de mivel a kandúr most vajmi keveset tudna segíteni, így a lány bátyjára néz.
- Kidobta azt a kretént, de azóta nyűglődik. - magyarázza Mizumi. - Szerelmes.
- Nem. Csak az a majom megalázott.
- Mit csinált?! - kérdezik egyszerre a fiúk.
- Nem bántott... csak... tényleg szerettem... de annyira önző, magánakvaló, nemtörődöm és beképzelt... - magyarázza Suzumi. Teru kedvesen ringatja, simogatja a hátát, bár nem tudja, a vastag kabáton át mit érez belőle a lány. - Mindig csak magával volt elfoglalva, s engem számtalanszor megbántott. Amikor szakítottam vele, akkor is azon volt kiakadva, hogy vele nem szakíthat senki, mert ezzel rombolják a nimbuszát. - sírja.
- Nem ismerem Takahét, de őt nem hiszem, hogy tudnám szeretni. - mondja Teru. - Su, nyugodj meg. Ha nem szereted, ne sírj, amúgy sem érdemli meg a könnyeidet.
- Nem miatta sírok, hanem mert egy olyan mellett sínylődtem majd egy évig, mint Takahe.
- Rosszat sejtek. - mondja fancsali arcon Mizumi. Úgy tűnik, a másik fiú is felfogja, mire gondol, mert azonnal eltolja magától Suzumit.Majdnem a hóban köt ki a lány, de Terut nem foglalkoztatja, ijedten felugrik és Lamento mögé rejtőzik.
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
