|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 22:26 - |
A hotel az átutazók számára van fenntartva, mégis sokszor a helyi lakosok élik benne nyugodt kis életüket hiszen a középréteg számára aligha megfizethető ez a luxus.
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Mindegy.*zárja le a kopogtatós témát egy szóval,majd kérdőn tekint a kandúrra.Nem érti,hogy miért okozna problémát,majd lassan kezd világossá válni előtte minden.*Engem nem zavar,ha elmondod mi a teendő egy-egy ilyen kirohanása alatt.Nem árt,ha tisztában vagyok ezekkel,mielőtt megbánnám a kijelentésem.
 |
- De... én kopogtam... *mutat az ajtó felé* - Mindegy... elviszem Juliust, hogy ne legyen terhedre... néha vannak rémálmai, és néha alvajár, nem szeretném ha felügyelet nélkül maradna... mármint bizonyára ha itt hagynám, neked problémát okozna, ezért... jobb lenne ha most elvinném... *fejti ki bővebben* - Remélem nem baj *teszi hozzá végül* - vagy... szeretnéd ha maradna?
  |
*Elmélyülten olvassa a kis talált könyvét,olyannyira,hogy a kopogtatásra se figyel fel.Julian zavartalanul jut el a férfiig,aki a hangra felkapja a fejét.Megesküdött magának,hogy többé nem ad lehetőséget a macskalényeknek,hogy az éjszaka kellős közepén lesből támadjanak rá.Megkönnyebbül mikor Juliant véli felfedezni benne.*Nem,nincs semmi probléma,de legközelebb ne osonj ide,vagy csapj zajt.*kéri a kandúrt.*
|
*Nem telik bele sok idő, míg valaki halkan kopogtat az ajtón, Julius fülel, de nem ébred fel, Julian jön be, s mivel látja, hogy Julius alszik, óvatosan lépdel be, mert tudja, hogy egyáltalán nem mélyen alvó típus a testvére.* - Ne haragudj, hogy zavarlak, csak Juliust kerestem, és végül itt találtam meg... *szabadkozik* - Nem okozott túl sok gondot?
|
Elfoglalom magam olvasással.*válaszol egyszerűen a férfi,majd lapoz egyet a könyvben.Ez a tevékenység általában nyugtatólag szokott rá hatni,hisz teljes mértékben bele tudja élni magát az aktuális iromány világába.Fél szemmel kipillant a könyv mögül,hogy megnézze Julius miért forgolódik,de aztán folytatja amit elkezdett.*
|
*Bár tényleg nem álmos, hamar bekerül abba a bódulatba, mely alvásra kézteti... pár másodpercig tart csak, mivel fülei felpattannak amikor Gax leül az ágyra* - Mit csinálsz? *kérdi álmoskás hangon, s Gax felé fordul, miközben felnyitja a szemeit, de aztán pár pillanat múlva le is csukja őket, ebben a pillanatban teljesen védtelennek tűnhet ahhoz képest, hogy nemrég négy macskalényt terített le puszta kézzel... néha motyog valamit álmában, de azt nem nagyon lehet hallani, hogy mit*
|
Nem,ha beszélni szeretnél akkor beszéljünk.Van esetleg valami amit meg szeretnél vitatni?*kérdez vissza egy kicsit zavartan,majd mikor elhatározza,hogy inkább aludni tér vállat ránt.*Te tudod,akkor majd máskor beszélünk.Aludj jól,én még fent leszek egy ideig.*válaszol a férfi,majd körültekint.Odalép az asztalhoz és felvesz róla egy könyvet,majd belelapozott.Mivel úgy vélte jobb lehet,mint csendben nézni a plafont visszasétált az ágyhoz,ráült és olvasgatni kezdte.*
 |
*Lelapította füleit, hiszen úgy gondolta Gaxnak talán semmi szüksége a társaságára, vagy nem is vágyik senkiére sem... * - Nem kell beszélnünk ha nem akarsz... nem kell erőltetned... azt hiszem inkább mégis alszom.... *avval mivel felajánlották neki az ágyat, hátrébb húzódott, s jobbjára fordult, egyik lábát felhúzta, a másikra pedig ránehezedett, s lehunyta szemeit, bár nem volt álmos, nem akart kellemetlen beszéletésbe sem elegyedni... pedig amit Gax látott, az volt Julius igazi személyisége... de még mielőtt valóban feltárta volna magát Gaxnak, jobbnak látta visszavonulót fújni.*
|
*Gondolkodóba esik a biztos pont hallatán.Van számára ilyen,de nem tudja eldönteni,hogy érdemes-e róla beszélni.Nem akar sebezhetőbbnek látszani a jelenlegi helyzeténél,s ezt csak úgy érheti el,ha nem tárja fel minden titkát.Ilyen téren persze remekül helytállt,hisz nincs nála jobb titoktartás terén.A kérdésre egy határozott bólintással válaszolt.A kezében lévő felsőjét összehajtotta,majd letette a szekrény tetejére,melyet Julius kényelme érdekében tett félre.Pillantását a kandúrra emeli.*Beszélgetni?*kérdezett vissza*Miről?*érdeklődött,majd megkerülte az előtte álló szekrényt,ami az ágy mellett állt nem messze a kandúrtól,s nekitámaszkodott az ágy támlájának.Szokatlan számára Julius viselkedése,hisz ennyit még sose időzött a társaságában,beszédbe pedig pláne nem elegyet vele.Napról napra újabb és újabb dolgok kerülnek a felszínre.Míg várt igyekezett leplezni feszültségét,ami jelen pillanatban nem ment neki túl könnyen.*
|
- Neked megvan az a bizonyos biztos pont? *kérdez rá* - Éppen ezért mondom, hogy most csak az önzőség beszél belőlem... biztos vagyok benne, hogy Julian nem gondol rám másképp... *kicsit hallgat mielőtt még válaszolna a férfi kérdésére, de aztán belekezd* - Egyiket sem kedveltem... nem érdekelt, hogy meg akarnak e tartani, vagy ki akarnak dobni, teljesen mindegy volt... *vallja be* - Miattam nem kell fáradnod elalszom én a földön is, egyébként még én sem vagyok álmos.. csak érdekelt, itt maradhatok e... *de azért leült az ágy szélére* - Vagy neked nincs kedved beszélgetni? *érdeklődik*
|
És ha nincs meg a biztos pont...sebezhető vagy.*ért egyet a kandúrral,majd halkan hallgatja gondját testvérével kapcsolatban.*Csak azért véled így,mert szokatlan számodra.Idővel megszokod a dolgot és rádöbbensz,hogy nem volt igazad.Sokan vannak hasonló cipőben,mint ti és meg tudták oldani.Veled is ez lesz a helyzet.*magyarázza,majd egy halovány mosoly jelenik meg szája szegletében.*A többitől nem vártad el?*érdeklődik,majd elhallgat.Végignéz a kandúron,majd lassan felkel a földről.*Rendben,gyere velem.*azzal kilép a fürdőből,s odalép az ágyához.Összeszedi róla a dolgait,majd szépen félreteszi őket.*Aludj csak,én most úgy se tudnék aludni.
|
*A kandúr figyelmesen hallgat, koncentrál Gax szavaira, bár tudja, hogy valami aggasztja, most erre még sem tér ki konkrétan* - Jól tudom magam is... erősnek kell látszani, de... mindig kell lennie egy biztos pontnak az életedben... ahova vissza térhetsz... nekem ez a biztos pont Julian volt mindig is... de mindenkinek mást jelent... viszont azt hiszem lassan félre kell állnom az útból, hiszen... szerelmes lett, talán egy kicsit féltékeny vagyok Maxinre... mert elvette tőlem a testvérem, ugyanakkor tudom, hogy ez csak a saját önzőségem, mert Julian mindig itt lesz nekem akkor is ha Maxin mellette van... tudom hogy szüksége lesz rám... mindig is olyan kis gyenge volt... *avval nézi a férfit, s egy pár pillanatig csendben marad* - Köszönöm... te vagy az első ember akitől ezt igazán hallani akartam... *teszi hozzá ezt már egy kicsit vidámabban* - Figyelj... nem igazán szeretnék egyedül maradni éjszakára, nem lenne gond ha itt aludnék? *tér a tárgyra végül*
|
Nem kell féltened,rendben vagyok.*mondja hideg hangvétellel,ami beleillik a jelenlegi helyzetükbe. *Hülyeségeken?*tekint kérdőn a kandúrra.*Csak elmélkedek,nem kell rémeket látnod,minden rendben.Kicsit nagy volt a lendület,mikor becsuktam az ajtót,de semmi egyéb.Mindenki sebezhető,de sokan megpróbálják elrejteni,ahogy én is.Ha gyengének tartanak eltaposnak.*ad jótanácsot a kandúrnak,majd nekidönti fejét a falnak.*Nem akartalak továbbadni.Együtt voltunk bajban,együtt leszünk jóban is.Erre a szavamat adom.
|
- Neked sem ártana pihenned... *mondja, s nem teszi amit gazdája kér, hanem ül tovább mellette, a kérdés viszont meglepi, maga sem tudja igazán miért ugrik minden pillanatban amikor bajt szimatol* - Julian és Maxin... jól elvannak nélkülem, feleslegesnek éreztem magam a társaságukban, de egyedül sem akartam lenni, ezért gondoltam benézek hozzád, de nem akartalak zavarni, ezért kint vártam... aztán amikor a zajokat hallottam mégis úgy gondoltam bejövök... magam sem értem, hogy miért aggódom, ne is kérdezd... *von vállat* - Ugye nem gondolkodsz hülyeségeken? Lerí rólad, hogy rágod magad valami miatt... őszintén szólva nem hittem abban, hogy ilyen is tudsz lenni... hogy is mondjam... ümmm sebezhető... *összeszorítja fogait, de aztán kinyög még valamit* - Ne adj túl rajtam... kérlek... bármit megteszek, de nem akarok újra olyanná válni ami nem én vagyok... *motyogja halkan, de azért érthetően*
|
*Hallotta a kandúr közeledtét,de nem reagált rá.Túlságosan fel van zaklatva ahhoz,hogy ilyenekkel foglalkozzon.Igyekszik lassan,mély levegőket lélegezni.Némán hallgatta a kandúr kérdését,de nem tudott választ adni rá.Lehet,hogy volt benne ráció,de abban a helyzetben ezt látta jónak.Nem tud rá értelmes választ adni,ezért inkább némán tekint maga elé.Perceknek tűnő csönd után megszólalt.*Nem vagyok fáradt.Én csak...gondolkozom.Menj,s pihend ki magad.*szólt halkan a férfi,majd eszébe jutott Percy kijelentése.Eddig hülyeségnek találta a dolgot,de belegondolva nem tudja hova tenni.Rögtön megjelent a kandúr,mintha hallgatózott volna,s csak arra várna,hogy lecsaphasson.*Hogyhogy...itt...vagy?*teszi fel a kérdést,kicsit szaggatottan.*
|
*Persze Julius fülei felpattantak, s amint a zajt hallotta benyitott, mivel első pillantásra nem látta Gaxot, óvatosan és halkan lépkedett, mindaddig amíg el nem ért a fürdőig, óvatosan tárta ki, de amint meglátta Gaxot felsóhajtott* - Halálra rémisztettél... *oda lépdelt hozzá, majd leült mellé* - Bár nem mondod ki, mi valójában nagyon is hasonlítunk egymásra nem igaz? Azért próbáltál megnveleni akkor? Mert... olyan vagyok, voltam.... mint te magad? *tette fel a kérdést de persze nem várt rá választ* - Felfázol, ha a hideg kövön maradsz... jobb lenne ha... kipihennéd magad, kemény napunk volt ma...
|
*Nem bírt sokáig uralkodni gondolatmenetén,így a semmittevést felváltotta az elmélkedés,s bár legszívesebben mással törődött volna,az elméje mégis a múlt homályba fedett képeit tárta fel előtte.Gondolatai zavartan cikáztak egyik történettől a másikig.Olyannyira lekötötte a dolog,hogy idegességében felpattant és a szobában kezdett föl,s alá mászkálni.Váratlanul berontott a mosdóba,majd magára csapta az ajtót,mely hangosan puffant.Odalépett a mosdóhoz,s miután remegő kézzel megmosta az arcát leült a hideg kőre.Fejét a térdére hajtotta,s minden erejével azon volt,hogy lenyugodjon.Feszült volt és ideges.Julius mai kijelentése egy régi sebet szakított fel benne,mely oly régóta szunnyadt már lelkében.*
|
*Julius pedig nem akart bemenni, végülis Gax elvonult, s nem akarta zavarni, s bár sok szoba közt válogathatott volna, inkább csak lecsusszant a földre, s meredt maga elé, a fehér falat bámulva... nem tudja mennyi idő telt el, míg végül sikeresen elaludt ülve az ajtó előtt, nem volt számára nehézség, s valahogy biztonságosabbnak tartotta így, mint egy teljesen üres szobában, egyedül... no meg Gaxot is szemmel tudta tartani, mivel annak ellenére hogy aludt, fülei minden apró neszt meghallottak*
|
*Intett a fiúnak,majd keresett magának egy nyugis szobát.Nem volt nehéz,hisz az egész emelet az övék lett.Bement,letette sétapálcáját,majd elnyúlt az ágyon.Egy ideig a plafont figyelte.Nem gondolt semmire,igyekezett kiüríteni elméjét.Annyira belemerült a semmittevésbe,hogy még az ajtaja körül bóklászó Juliusra sem figyelt fel,bár hallotta azt az apró neszt,mely azt jelezte,hogy nekidőlt a falnak,mégis túlságosan kényelmes volt ez a póz,ahogy feküdt.*
|
- Jah igazad van... de én manem harcoltam, szóval keresek magamnak valami jó kis elfoglaltságot... és ne felejtsd el kikérdezni Juliust... *kacsintott majd bement a szobába*
*Julian és Maxin bemennek a saját szobájukba, Julius is bemegy, nem ismeri ezt a macskalényt, így sokáig néz rá éles tekintettel* - Mikor születik meg? *kérdezi végül, Maxin teljesen elpirul*
- Julius te honnan tudsz róla?
- Megérzés, de ne aggódjatok, nem szólok Gaxnak erről...
- Ohh.. olyan vagy amilyennek Julian elmondott... igazán nagy szíved van...
- Ugyan ne vedd ezt ilyen komolyan, Julian amúgy is folyton túloz... mivel mind macskalények vagyunk össze kell tartanunk...
- Gax... megváltozott nem gondolod?
- Nem tudom... nem lett más csak a.. hozzánk való viszonyulása, azt hiszem.
- Erről van szó...
- Szerintem azért vigyáznotok kellene, az emberek kiszámíthatatlanok.
- Igen, azok.. de én eldöntöttem, hogy Gaxot fogom szolgálni... ő volt az egyetlen aki emberszámba vett minket, annak ellenére, hogy nem vagyunk azok...
- Talán igazad lehet, de vigyázz magadra... testvérem...
- Meglesz.... *indult meg kifelé*
- Hova mész?
- Nem akarom zavarni a szerelmeseket, megyek kerítek magamnak valami alvóhelyet...
- Julius nem kell elmenned...
- Tudom, de így látom jónak... *intett majd lelépett, oda lépett Gax ajtaja elé de nem tudta bekopoghat-e... így csak neki dőlt a falnak és várt.
  |
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
