|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |
A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Igen zt hiszem én is imádom! Imádom imádom! - pördült meg benne nevetve. - Igen, ő is jönni akar... -nézte a többi ruhát. - Ezeket mind nekem vetted? Dehát... nem kerülez túl sokba? - lapította le füleit. - Ohh! Majdnem itt felejtettem! - vissza rohant Snowért az öltözőkabinba. - Majdnem itt hagytam... egek most dühös rám... kérlek kérlek.. ne haragudj Snow... - kért tőle sűrűn elnézést.
- nagyon nagyon nagyon tetszik és még annál is jobban... - szinte tényleg szárnyalt. A kis csecsebescséknél is elidőzött, végül ckiválasztott egy a ruhához illő karkötőt, nyakláncot, és egy klipszet, amit szeretettvolna a fülében hordani. A parfümökből egy szolídabb típusra esett a választása nem szerette a túl pacsuli illatokat. - Olyan csodálatos ez a nap... és te is anynira csodálatos vagy gazdám... - bújt hozzá mikor már a kocsihoz mentek vissza, szinte teljesne rácsimpaszkodott a kezére.
- Mrs. Gyöngysor azt mondta, hogy majd megnézi, hogy bánsz velem... de azt hiszem egy kicsi okom sem lehet panaszra... sose voltam még ennyire boldog... de... mondd csak gazdi, te is boldog vagy velem? Vagy... tudok érted tenni valamit? Tényleg, bármit megtennék.
 |
Ahogy meglátta a kutyát, a lélegzete is elakadt. Sokkal szebb volt, mint képzelte.
- Fantasztikusan áll - mondta elismerően.
Közben csak az járt a fejében, hogy szeretné letépni Naokiról ezt a göncöt. Vagy hogy ebben fogja majd jól meg... nem merte tovább gondolni. Csak pirultan bólogatott, hogy jó lesz.
- Hát ha ő is jönni akar, hadd jöjjön. Nem utasíthatjuk vissza.
Eltűnődött, hogy a nők csak azért vesznek fel szép ruhát, hogy aztán levegyék róluk. Ez milyen groteszk, és milyen természetes.
Ha Naoki levette a ruhát, azzal együtt állt a sorba a kasszához. Több szatyorra valót vett végül. A saját ízlése szerint szolíd, diszkrét szabású és színű darabokat, amik azért mégis eléggé szűkek és rövidek voltak az ábrándoztatáshoz.
Fizettek és mentek.
- Na, tetszik? - kérdezte jókedvűen. Bementek egy másik boltba is kis csecsebecséket venni. Parfümöt, karkötőt, nyakláncot és hasonlókat.
 |
- Köszönöm! - már majdnem a bolt kellős közepén kezdett öltözni, mikor a férfi egy próbafülkéhez vezette, bebújt és ott kezdett tovább vetkőzni és öltözni is, nem értette, hogy miért van szükség erre, de kezdte kapizsgálni, hogy az emberek nem mutatják meg csk úgy egymásnak a bájaikat, legalábbis ezt a következtetést vonta le miközbe atöbbi nőt is figyelte. Eltelt némi idő, mire midnent felvett magára, de csodálatosan nézett ki, elképedtismét a tükörkpén, körbe fordult, hogy láthassa magát minden irányból, annyira elcsodálkozott kinézetén, hogy szinte meg is feledkezett arról, hogy Armoni rá vár. - Ohh... igen kész! - lépett ki és megált a férfi előtt. - Hogy festek? Nekem... nagyon tetszik és őp is azt mondta, hogy haza akar jönni velem... te mit gondolsz gazdi? - csóválva farkát várta a választ.
|
- Ez tetszik? - lépett mellé Arni. - Valóban gyönyörű. És gyönyörű leszel benne. Felpróbálhatod.
Megmutatta a kutyának a próbafülkét.
- Vedd le ami rajtad van, ezt meg húzd fel. Aztán megnézzük, hogy áll, mennyire kényelmes.
Tudta, hogy remek lesz, a kutya tökéletes alakján pompásan fog állni.
Míg öltözött, nézett neki pár kihívó hálóinget is, meg egyszerűbb holmikat, ha netán vendégek előtt is mutatkoznia kéne. Azt is fontolgatta, hogy magával viszi a hétvégi estélyre, hadd ragyogjon ott az ő gyönyörű Naokija.
- Kész vagy? Megnézhetem? - pillantott be a függöny mögé.
|
(upsz az előző kérdésre is reagálva. xD)
- Még nem tudom milyen ruhát szeretnék... valami aranyosat talán... bátr ne tudom, hogy az illene e hozzám... majd.. ha meglátom és megszeretem azt hiszem az lesz a jó.
Naoki felvette a villát és a kést is ahogy Armoninál látta, megpróbálta úgy is használni, de kcisit nehézkesen ment neki, bár legaláb már nem habszolt és látszott rajta, hogy nagyon próbálkozik, hogy jól csinálja.
- Semmi baj! Jó lenne ha összebarátkoznánk! Talán majd később ha nem lesz ilyen sok dolga, akkor nem is lesz ennyire mogorva. - A butik felé vezető úton nem szólt a kocsihoz, csak a tájat figyelte, és az illatokat szívta be, sose érzett azelőtt ilyet, boldog volt.
Amikor megálltak már rutinosan pattant ki a kocsiból és követte a férfit. Helyeslőn bólogatott neki, hogy megértette a dolgkat, de amint beléptek a szva is elakadt, gyönyörűbnél gyönyörűbb ruhák sorakoztak fel. - Meseszépek... - csillogott a szeme és bár a ruháke gyre csak csalogatták, szólították ő tartotta magát Arni kéréséhez, végül egy levendula színű szettnél állt meg. Fodros ruha volt, de nem túl díszes, az anyaga pedig nagyon finom és puha, Naokit első ránézésre elvarázsolta. A szetthez egy hozzá illő kabát, harisnya, táska és csipő is tartozott, Naoki még megszólalni sem tudott a gyönyörűségtől. Csak állt előtte és nézte, mint akit megbabonáztak.
|
- Így csináld, ahogy én - mutatta a kezében a villát és a kést. - Így ni. Utánozz.
S nézte, hogy Naoki hogy használja az eszközöket.
- Nem baj, ha nem megy elsőre. Majd menni fog.
Mikor befejezték, Arni fizetett, majd indultak is tovább.
- Sajnálom, hogy ilyen mogorva az autóm. Majd hátha jobb kedvre derül idővel, és beszédesebb lesz - mondta, miközben vezetett.
Egy butik mellett álltak meg, középkategóriás ruhák voltak itt. A legdrágább selymet is megvette volna Arni, de olyan helyre még nem mert betérni Naokival.
- Csak azzal állj szóba, amelyik a legjobban tetszik - figyelmeztette, mielőtt beléptek volna - mert ezek nagyon féltékeny tárgyak. És csak azzal érdemes foglalkozni, amelyiket magaddal akarod hozni. Csak egy-két ruhát nézz ki, oké? - kérdezte, mintha a barátnőjét vitte volna bevásárlókörútra.
|
- Ahh... nem teljesen értem, de... nekem... nem... nem fontos, nem érdekel ha sütit vagy mást kapok valakitől, ha nem tőled van az nem olyan... nem értékes nekem... nem érdekel... sajnálom... - az érzései őszinték voltak, ne tudta megtagadni magát. Arni volt az ő alfája akit mindnehova követett volna, még a pokol legsötétebb bugyraiba is... pedig előző nap még meg akarta ölni, persze akkor még nem tudta, hogy ilyen ember... most gondolkodott csak el azon, hogy sok embert rosszul ítélt meg, talán annyira nem i orssz mind.
- Hát... azt mondja elvonom a figyelmét... - járatta füeit- Pedig én csak ebszélgetni szerettem volna vele, úgy tűnik nem kedveli a kutyákat... ümm - gondolkodott el. - Egy három lábú szék! De csak azért volt annyira mogorva mert fájt neki a törött lába... szóval talán ő nem volt goromba csak kicsit fájós... de azért elég gonoszul bezsélt velem.
A kutyának széles mosoly húzódott a száján ahogy bele kóstolt a rántottába, majd a virslibe, mindnebe egy egy harapást... úgy érezte a mennyekben van. - Nagyon finom! Ez ez... erre szavak sicsenek, annyira finom! - ette tovább a sok finomságot, habár nem mutatott túl szép látványt, kézze evett és tömte is magába. - Kávé... - simatolta. - Mindig meg akartam kóstolni mert tetszett az illata. - kortyolt bele, ez is nagyon ízlett neki.
|
- Mernének nem kedvesek lenni velem - felelte a férfi önérzettel.
- Vannak például, akik azért adnának neked egy doboz süteményt, vagy csontot, vagy szép ruhát... mert kedvesen mosolygosz rájuk. Ilyen előnyökről beszélek - tanította.
- Nahát, miért nem áll veled szóba? - kérdezte Arni - melyik volt a leggorombább tárgy, akivel valaha találkoztál?
Arni örömmel nézte a kutya örömét. Senkit sem tett még ilyen boldoggá, mint ezt a kutyát. És jóleső volt a tudat, hogy ő okozta ezt a földöntúli boldogságot.
- Hogy ízlik? - kérdezte, mikor megkapták a reggelijüket.- Pörögni fogsz a kávétól - jegyezte meg, de hagyta, hadd igya a kutya, hadd tapasztaljon.
- Van elképzelésed, milyen ruhát szeretnél? - kérdezte két harapás között.
|
- Veled sem kedvesek az emberek? - kérdezte a kutyus, azt hitte, hogy elgalább a saját fajtárukhoz azok. - Előnyökhöz? - nem telejsen értette mire akar evvel killyukadni. de nem is firtatta a dolgot, ezt az agya még m fogta fel de nem is nagyon érdkelte a dolog, neki itt volt Arni... nem vot szüksége másra. .- Nem... én nem akarok mással kedves lenni... nem akarok oyanokra moslyogni, akiket nem is kedvelek... - húzta össze magát a székben, de ahogy engedélyt kapott beszélni az autóval, neki is kezdett. - Ahh na... milyen morcos és kényes autó,... - húzta fel orrát. - Azt modnta nem kíván beszélgetni velem, milyen egy önző... - duzzogott magában, de hamarosan megálltak.
- Dejóóóóó! Sose voltam még ilyen helyen! Mindig csak kintről nézegettem őket! - izgatott volt, ide oda pattogott akár egy gumilabda, közben persze kezében szorongatta Snowot is. - Még Snow se volt sohasem ilyen fényűző helyen! Olyan izgalams... - ment a férfival, nagyon tetszett neki a hely amit kiválasztott, csendes és nyugodt volt, pont erre volt Naokiak szüksége. Naoki ugyanazt kérte, mint Armoni is, szerette volna azt enni mint gazdája, de kért még hozzá sült virslit is. Csillogtak szemei az örömtől, szinte már nem evilági volt a lénye.
|
- Megértem - felelte - az emberek nem túl kedvesek. Nem nehéz náluk kedvesebbnek lenni. Én sem beszélgetnék velük, ha nem volna muszáj. De sok előnyhöz lehet jutni, ha jóban vagy némelyikkel. És az itt, a mi világunkban fontos. Ezért... te is próbálj meg udvarias lenni velük. Tudom, nehéz. De jól esik nekik, ha rájuk mosolygunk, akkor is, ha semmi kedvünk egyébként hozzá. Így működnek az emberek - okította.
A köszönetre biccentett.
- Nagyon szívesen.
Tényleg olyan volt ez számára, mintha egy lányt vendégelt volna meg. Azzal a különbséggel, hogy a lányok sosem voltak ennyire hálásak.
Ahogy Naoki a kocsiról beszélt, eszébe jutott Arninak, hogy a kutyák mennyire élvezik kidugni a fejüket az ablakon kocsikázás közben és lógatni a nyelvüket. Elvigyorodott, ahogy elképzelte így Naokit.
- Beszélgethettek - felelte, míg az utakat rótta.
Úgy tíz perces út után parkolt le. Nem tudta, hogy viseli a kutya a szocializációt, így egy kifejezetten kihalt vendéglőbe vitte. A felszolgálón kívül egyetlen vendég volt benn, kávét hörpölgetett.
- Az a sarok jó lesz - mutatott az ablak melletti kis zugra. Az asztalra esett egy kis fény, amúgy kellemesen elrejtőztek az árnyékba a székek, így nyugodtan lehetett bámulni az utcára.
Arni leült Naokival szembe, s felolvasta neki az étlapot. Ő omlettet kért, pirítóst, tejeskávét, a kutyának pedig a sütemény mellé valami laktatót is amit választott.
|
-Oké... nagyon fogok vigyázni rá! -ígérte. - Kár, hogy te nem hallod őket... pedig nagyon kedvesek, a tárgyak sokkal kedvesebbek, mint az emberek... de... de te is agyon kedves vagy! A többi emberrre értem... -vette fel a ruhákat amiket kapott, egésze passzosak voltak rá. - Hűűűűű de kíváncsi vagyok - fogta magához Snowot - Igazi friss sütit ehetek... köszönöm szépe... - mondta őszitén Arnira tekintve. - ahogy beül akocsiba furcsa érzés járta át, még nem utazott autóban így kicsit zgett mozgott az üésen. - Olyan furcsa, hogy ülünk mégis megyünk... még sose ültm kocsiban... szabad vele is ebszélgetni? vagy túl elfoglat?
|
Elolvadt ettől a megnevezéstől. Hirtelen vad irigységet érzett szülei iránt, akik időtlen idők óta tartottak macskalényeket, és nem avatták be őt abba, mennyire jó is ez. Pedig biztos volt benne, apja teste épp így reagál egy szép macskahölgy hízelgésére, mint az övé a gazdizásra.
- Hozhatod, de nagyon figyelj oda rá! Ha elkeveredik én nem hallom hogy utánunk kiabál. Szóval tartsd szemmel, vigyázz rá.
Komolyan vette a kutya kapcsolatait. Most hirtelen bevillant neki, tényleg, mennyivel jobbak a tárgy barátok. Kevesebb velük a baj, letehetőek, felvehetőek, és nem sértődnek meg, ha hónapokig felébük se néz valaki. Tiszta praktikum.
Ismét végignézte, ahogy a kutya öltözik, elakadt a szava. A teste egyértelmű jelzéseket adott, mennyire tetszik neki a látvány. Igyekezett természetesen viselkedni, ne jöjjön zavarba, ne alakuljon ki Naokiban szemérem. Vetkőzzön csak mindig ilyen lazán.
- Olyan sütit választhatsz, amilyet csak szeretnél - mondta, s rettentő nagylelkűnek érezte magát. - Indulhatunk? Akkor először reggelizni megyünk.
Lebattyogtak, kocsiba ültek, s már úton is voltak.
|
A kutya megrázta a fejét. - Dehogy te buta gazdi! - nevetet, majd hallgatta mi a terve Arninak . - Nem igazán ekdvelem őket... de... örülnék a rihának és jó lene megismerni Snow tesóit is... ahh ugy ha elviszem magammal nem fog elkeveredni a tömegben? Hagyjam inkább itthon? De akkor biztosna sírni fog.. ugye elvihetem magammal Arniiii? - szipogta, arca összerezzent a kétségbeeséstől.
- Oké... - avval ledonbta magáról a rajta lévő ruhákat és ismért Armoni szeme előtt kezdett öltözni, észre se véve mit vált így ki a férfiből. - Éhes vagyok, szeretnék ennia városban! Olyan nagyon finom sütiket... mindig éreztem az illatukat de enni csak a kukából ettem és úgy nem volt oylan finom.. persze azért nem volt rossz.. - gondolkdott el magában. - Igen igen menjünk! - lelkendezett, haamr átérezte a pörgést, amit a férfből érzett.
|
Egészen elgyengült, ahogy a kutya átölelte. Nem is emlékezett rá, mikor ölelkezett utoljára. Jó érzés volt, gyakrabban kellett volna, állapította meg magában.
- Jobb lett volna, hogyha csak álom lett volna? - kérdezte - ugye nem?
Ott állt előtte saját alkotása, a színes szalagokkal hajában. Úgy érezte magát, mint valami félisten, aki csinált egy csodát, s most joggal várhatja a hódolatot. Sütkérezett Naoki rajongásában.
- Körbenézünk a városban - felelte - nem félsz az emberektől, ugye? Majd nem megyünk olyan zsúfolt helyre. Felpróbálhatsz pár ruhát. Megvesszük, ami megtetszik. Játékokat, kacatokat, sminket, ami tetszik. Szerintem tetszeni fog neked ahova megyünk. Van ott sok tárgy. Olyanok, mint Snow. Persze olyan úgysem lehet egy sem. De hasonlóak.
Elővett pár kevésbé polgárpukkasztó göncöt Naokinak erre a napra.
- Ezeket vedd fel most. Éhes vagy? Majd eszünk a városban.
Figyelte, hogy ébredezik és készül el a kutya.
|
A kutya össze rezzent, ahogy a nap fénye elérte arcát, magához szorította Snowot, és összegömböyödött körülötte. - Olyan furát álmodtam Snow... képzeld lett egy gazdám... meg megfürödtem kádba és... - ásított. - Puha párnán a... - meghallotta a férfi hangját, így lassan kinyitotta fél szemét, hogy körbe lessen. - Nem álom volt... - pattant ki szeme, s egyből megöellte Armonit. - Jó reggelt gazdám... képzeld azt hittem, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Nagyon durcsa... de lehet az is, hogy csak álmoom az álomban... - gondolkodott el.
- Hova megyünk? - értetlenkedett és újabbat ásított, nyújtózkodva hozzá egy keveset. - Hova sietünk gazdi? - söpört ide oda farkincájával.
|
Befeküdt a kutya mellé. Mindenféle piszkos gondolatok jártak a fejében. Olyan egyszerű lett volna tenni bármit. Rettenetesen mardosta a vágy, szinte már fájt.
Tett egy kitérőt a fürdőbe, ahol végig a kutya teste lebegett a szeme előtt. Nem bírt nem gondolni rá, az apró tenyerére, ami forró volt, és a szájára, amit forrónak képzelt.
Reggel korán kelt, ott tüsténkedett a szobában, amint megvirradt. Készítette elő a kocsikázásukhoz szükséges dolgokat. Olyasmit akart venni, ami Naokinak is tetszik, így egyértelmű volt számára, hogy magával viszi a kutyát. Az ugyan felmerült benne, hogy furcsán néznek majd rá, de azzal nyugtatta magát, hogy ez csak az ő nemes lelkének bizonyítéka: ruhát vesz egy ruhára szoruló ebnek. Senkinek nem lehet ez ellen ellenvetése.
Elhúzta a függönyöket, s beragyogott a nap. Ha a kutya felkelt, rögtön megszólította.
- Gyerünk, megyünk! Ébresztő, indulás!
Nagyon fel volt pörögve.
|
- Legalábbis nagyjából annyi lehetek... - gondolkodott. - Úgy tudom annyi... - rántott vállat, s örült, hogy a férfi ennyire lelkesen beszélt a ruhavásárlásról. - Köszönöm! Nem kell olyan sok csak... szeretném kipróbálni. - bújt közelebb Arnihoz, mint minden kutya, ő is érezni akarta gazdája közelségét, elfeküdt hát a közvetlen közelében. - Igen... és.... álmos is... - nyekeregte még, de féig már aludt... pár pillanat múlva elnyomta az álom.
|
- Ebből is látszik, hogy tökéletesnek alkottak. A tizennyolc a legjobb kor.
Láthatólag elégedett volt ezzel a válasszal.
- Jól mutatna - felelte sietősen - kapsz női holmikat - ígérte vehemensen, bár tudta, anyja furcsán fog rá nézni emiatt, de ha Naoki kérte, úgy mindjárt más, elvégre nem tagadhatja meg tulajdon kutyája kívánságát.
A következő mondattól meghatódott. Nem is gondolt bele, miken van túl a kutya, szerette volna magát ettől távol tartani. Így azt se értette, milyen lehet hoszú kóborlás után otthonra lelni, de úgy hitte, ez csak jót jelenthet mindkettejüknek.
- Holnap veszek neked szép göncöket. Most nincs a háznál más, sajnos.
Lehántotta az ágyról a plédet, de még tétovázott, hogy bebújjon-e a takaró alá.
- Fáradt vagy? - kérdezte.
|
| - ohh értem... de nincs semmi baj... én aludni szoktam éjjel, habár most először alszok Ágy úrral. Azt mondta örül, hogy veled alszok itt. - mondta egy szusszra. - ohh elfelejtettem valamit Armo... Arni - kicsit összezavarodott. - a gazdi lesz a legjobb... - legyezett farkincájával. - szóval... 18 éves vagyok, kéérdezted és én elfelejtettem válaszolni. - tette még hozzá.
Naoki még megnézte magát a tükörbe mielőtt a fények kialudtak volna, neki is nagyon tetsuettek a szallagok. - úgy nézek ki mimt egy nőstény! De tetszik...- vallotta be - ez furcsa? - kicsit elvörösödött- szerinted butaság azt gondolni, hogy talán - gyűrködte a ruháját - jól mutatna pár női holmi? - a kérdésre csak egyszerűen felelt. - Mert... talán... úgx érzem, végre otthon vagyok. |
- Nekem is tetszik - felelte.
Nem gondolta, hogy ilyen látványosan elpirult, s ettől még vörösebb lett.
- Az azt jelenti... hangoskodást jelent. Zörgést. Ami zavar másokat - mondta, bár szerette volna másfajta rosszalkodásokba is beavatni a kutyát. Zavarba jött a gondolattól. Régen nem járt folyamatosan ezen az esze... csak amióta a kutya betette a lábát.
- Ha úgy tetszik... végülis. Hívhatsz gazdinak is. Vagy ahogy akarsz. A Nao aranyos!
Aztán büszkén tekintett a művére. Elkészült és szép lett.
- Miért szeretsz itt lenni? - kérdezte.
Behúzta a függönyöket, s felkapcsolta kis rizslámpáját. Már csak az szolgáltatott egy kis fényt.
|
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
