|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.13. 19:41 - |
Közvetlenül a Santoniello kastély mellett fekszik. Itt él Corentin néhány szolgájával. |
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Kellemes... olyan bizsergető. - mondta mosoyogva, de nem sok ideke volt tovább gondolkodni a dolgokon,hamarosan tovább keleltt menniük, teljesen másmilyennek érezte a hely atmoszféáját, mit azelőtt. - Jó sok van belőlük... auuucsi...-ingott meg hirtelen, de ztán átváltozott macskamacsára helyezte a súlyt, s avvalmár könynedén tudta cipelni Core után. - Váóóó.... ez ez elképesztő... - letette a könyveket és körbe nézett aszobában, nem győzött ámuldozni. - Komolyan ebben a eseszép szobában lakhatok? Tényleg? - elfeledkezett a tanulnivalókról hirtelen, s kölyökénje elő tört, úgy nézte végig a szoba részeit, mintha csak képről látta volna, de midnent nagyon alaposan... mindent a szemnek semmti a kéznek alapon. - Sajnálom... kissé elragadtattam magam, de nem hagyhattam ki... anynira gyönyörű szép itt midnen. Majd a te szobádat is megnézhetem? Szabad? - érdeklődött kíváncsian. - Ohh igen a tanulás... sok midnent ismerek de csak olvasásból. Kissé vöröslött az arca, de próbált leimitálni egy nőt akit még régen látott a köyvek lapjain, egészen szép volt a tartása, bár még bizonytalan. Csak utánzott emlékezete alapján. - Ohh... nem is tudom... mondjuk Sylvia... - ránott vállat.
 |
Olyan tisztának találta Takeshi csókját, mint amilyen ő maga, a kandúr is volt. Most az ő ajka is átitatódott ezzel a tisztasággal. Mintha valamiféle fényt gyújtott volna ez benne. Semmihez sem volt fogható... hiába, hogy ő túl volt már annyi különféle csókon, ezt nem lehetett azokhoz hasonlítani. Ez egészen mélyen megérintette.
Mindebből semmit sem mutatott, amikor eltávolodott a fiútól. Még egyszer kedvesen végigsimított az arcán.
- Milyen érzés volt? - kérdezte.
Kíváncsian figyelte a választ.
Majd intett a macskának, hogy jöjjön vele, de most nem előtte haladt, hanem bevárta, ne kelljen Takeshinek loholnia utána, hanem haladjanak egymást mellett.
A könyvtárba mentek, Core leemelt egy halom könyvet a polcról, és a macska kezébe adta. Négy-öt kötet súlyos, vaskos példány volt.
- Illemkönyvek - magyarázta, s már indult is visszafele. Megmutatta Takeshinek a kis lakosztályt, amit most kinevezett neki. Volt ott baldachinos ágy, selyemfüggöny hatalmas ablakkal, szőrme az üléseken, faragott szekrények, tölgyfa asztal, friss virág, díszek. Az egész helyiséget könnyű, citrusos illat járta át.
- Hogyha tetszik, akkor ez lesz a szobád - mondta a férfi - az enyém mellett van közvetlenül. Akkor most, ha nem szeretnél lepihenni... - vette a kezébe az egyik könyvet, majd találomra felcsapta - átnézünk néhány alapvető szabályt, amit biztosan ismersz, de nem árt átismételni őket. Közben játsszuk azt, hogy már a szerepben vagy. És figyelj a kézmozdulataidra, a járásodra, az arcodra, a szavaidra. Kéne egy név is... milyen névre gondoltál?
|
- Ohh akkor jó, máris sokkal nyugodtabbnak érzem majd magam, ha te is mellettem leszel. Nem igazán bírom jól az idegeneket, de ha kitanítasz biztosan minden rendben lesz... segíteni akarok abban, hogy megszabdulj ezektől a láncoktól.. - bólintott, bár nem tudta még milyne érzés ha meg kell játszania magát, másnak lenni mint valójában. - igyekezni fogok! - ígérte.
A macska füeli megrebbentek, farkincája még mindig izgatott táncot járt, míg macskafülei fejéhez lapultak. Mindig is szerette volna kipróbálni milyen egy csók... egy igazi... valódi... nem csak a könyvekben lévő, azokról már soakt olvasott de most izgatott volt amaitt, hogy talán megtapasztalhatja. Látta Core tekintetében, hogy hezitál, hogy akarja tudni, megcsókolhatja e valójában, ő pedig nem állt ellen ennek az érzésnek, sőt vágyta, de ajkai így is megremegtek. Furcsa érzés volt, bizsergető, kicsit talán félelmetes is, mégsem félt, nem távolodott el, szép lassan lehunyta a szemét, hogy át tudja adni magát az érzésnk, a fejébe akarta vésni milyen is a csók íze. Finomnak találta... érezte a belső lüktetést, mikor a férfi tovább merészkedett, nem tudta mit reagáljon, de megpróbálta viszonozni a csókot... ügyetlenül, esetlenül... telejsen más volt mint a könyvekben.
|
- Persze, ott leszek végig melletted. Szóba elegyedünk... táncolunk. Néha diszkrét távolságba vonulunk a tömegtől, ki az erkélyre, a teraszra, vagy az udvarra. Időnként megfogom a kezed, egyre hosszabb időkre. Te pedig nevetsz a vicceimen, vagy pironkodsz, hogyha úgy adódik. A nőknek ez megy, és nem hiszem hogy ők kevésbé játsszák meg magukat, mint ahogy te fogod. Szóval... tanulható.
- Valóban - lehelte mosolyogva. Nem is akarta tagadni, ezek az infók kikerülték őt, mert ő akkor már csak a kandúr ajkaira figyelt.
Most is teljesen lekötötték minden figyelmét. Fel-felpillantott Takeshi szemébe, leste, meddig mehet el. S hogy a kandúr nem távolodott el tőle, lassan egészen összeért az arcuk, ajkai a fiú ajkaira siklottak, puhán, gyengéden, hogy a macska még meghátrálhatott, ha akart. A férfi nem akarta lerohanni, csak finomam csókolta a kandúrt először, s hogyha úgy érzékelte, Takeshinek tetszik, amit átél, egészen kicsit tovább merészkedett, és több szenvedélyt engedett meg magának, míg keze a fiú hajába simított.
|
- Hát szerencsére csak egy estélyről van szó... biztosan nem bírnám sokáig, nem szeretem a hamsi személyeket... - motyorogta - Megpróbálom... de ugye... ha bármi történne... ott leszel a közelben? És.. mégis hogy fogunk megismerkedni? Mit kell majd tene és te mit teszel majd? - sok krdés cikázott a fejében ami egyenlőre megmagyarázatlan maradt.
Nem rettent meg vagy lépett hátrébb attól, mert a férfi közelebb lépett hozzá, már teljesne mesgzokta a közelségét. - Már... már az előbb elmondtam, hogy.. még... sohasem... -de torkán akadt a szó, ahogy a szőkeség megsimogatta az arcát, gerincén furcsa érzés vándorolt át, mintha csak áram csípte volna meg. - De... ne engem hibáztass, ha nem megy még túl jól.. - nyökögte ki végül, a férfi lehellette szabályosan tényleg perzselte ajkait, de nem tett semmi olyasmit, amitől azt a hatást kelti, hogy ellenkezne ellene.
|
- Ez így van, kicsi koruktól fogva tanítják őket ki erre. De szerintem hamar tudnál alkalmazkodni. Egy ideig. Hosszú távon nem lehet megmaradni ezek között az emberek között... összegyűlnek, és beszélgetnek a semmiről. Rettenetesen unalmasak, azért is vannak oda Arniért, ő egy díszpéldánya fajának. Azért majd próbáld magad jól érezni - tette hozzá, el ne vegye a fiú kedvét - ha nem voltál még ilyenen, még érdekes is lehet a pucc.
Forróság ömlött végig a mellkasán, ahogy a fiú beszélt. Most is próbált nyugodtan beszélni vele, de a hangjába érezhető vibrálás költözött.
- Persze, a szerep kedvéért... - lehelte. Rápillantott a fiú ajkaira. Végtelenül vonzották. - csókolóztál már? - érdeklődött tőle.
Közelebb lépett hozzá. Egészen lassan, hogy alaposan megfigyelhesse Takeshi reakcióit. Tudta, hogyha a macska mond valamit, azt úgy is gondolja. Kezét felemelte, a kandúr arca felé közelített vele. Ha hagyta lágyan végig simított az arcán, elegáns, úri mozdulattal, az álla alá tette a kezét, kissé megemelte a fiú fejét, úgy hajolt hozzá közel. Lehelete már a macska bőrét perzselhette.
|
Megértette amit a férfi próbált elmagyarázni neki, magában kicist tovább taglalta a dolgokat, de aztán végül nem foglalkozott vele, a többi dolgora jobban kellett koncentrálnia.
- A női illem... a nőknek nagyon sok szabályt be kell tartaniuk, különösen egy ilyen partin... olvastam az etikettről párszor, de ne biztos, hogy ugyanazok itt is a szokások, szóval jó lesz ha megtanítod. - helyeselt. - igyekezni fogok, hogy minden jól, gördülékenyen menjen! - nagyon elszántnak tűnt.
- Rendben van... az jó lesz! Szépnek hangzik. Főleg azért is jó, mert hihető... mármint, hogy megtetszene. - állta a férfi tekintetét. ha jobban emgézte tényleg potosan uyganolyan szín szeme volt mit annak az anyagnak amit a végén kiválasztott.
Takeshi össze ráncolta a szemöldökét. - Azt modntam elvállalom, szóval megcsinálom... nem azért mert itt lehetek, és mert nem dobsz ki a ázadból, hanem azért mert kedvellek... és meg aakrom tenni... szóval ne is gondolkodj ilyesmin... és.. amúgy se hiszem, hogy ártalmas lenne a tanítás.. én még sohasem csókolóztam, szóval... ha hitelesek akarunk lenni.. én nem bánom.. ha... ha néha megcsókolsz amikor... szeretnél.
|
- Szeretem azt képzelni, hogy a bölcs államférfiak nem idegeskednek azon, hogy szólt hozzájuk a testvérük. Mivel országok és népek sorsára van rátekintésük. Az ilyen személyes haragok őket is kicsinyítenék. Mintha egy oroszlán azon bosszankodna, hogy egy egér csúnyán nézett rá. Oroszlánnak kell lenni, és nem egérnek.
- Hát most erre is sor kerül, azért ezt kevesen mondhatják el magukról... hogy ennyi oldalt megéltek egyetlen élet alatt. Biztos tanulságos tapasztalat lesz. Kiképezlek majd a női illemet illetően - ígérte.
- A hullám csodásan fog állni. Talán gesztenyebarna, vöröses árnyalattal? Az egy különleges tónus. Azt kinézik belőlem... hogy azt tetszik meg, az egyediség. - szeme elidőzött Takeshi tekintetén.
- Annyi köze van hozzá - mondta nyugodtan - hogyha neked ez kellemetlen, akkor még most kiszállhatsz. Meg fogom érteni. Természetesen a vendégszeretetet tovább élvezheted, amennyiben szeretnéd.
Olyan lehengerlő hidegvérrel beszélt, hogy az ragadjon át a macskára is.
|
- Nem maradna semmi... gondolkodott el a dolgon Takeshi. - Ahh... de engem is felbosszantott... akkor én most mekkora vagyok? - érdeklődött, nem igazán értette az összefüggést, azon, hogy Core azt mondta rá, szép lesz, elmosolyodott.
- Köszönöm! Még sose voltam lány... szóval izgulok... remélem... jól fog sikerülni ez az egész. - elgondolkodott a haja színén is, igazából neki mindegy volt, de szerette ezt a színt, ha jobban bele gondolt.
- Nem baj ha más... de ez is jó, szeretem ezt a színt.. olyan mint ősszel a falevelek. - magyarázta. - Te mit gondolsz milyet kellene hodanom...? Olyasmi kéne ami bejön neked... máskülönben miért választanál engem társnak? Mármint úgy értem... játszásiból... vagy nem tudom hogyan is kellene ezt nevezzem. Hmm a hullámok jók lesznek, hullámokat szeretnék! - tette még hozzá kissé izgatottan. Valahogy telejsen flvillanyozta a szerepjáték.
Kicsit meglepődött attól, hogy a szőke eltávolodott tőle, de úgy gondolta, talán túl közel merészkedett és most kelleemtlenséget okozott Corenak. Tüörelmesen várta, hoghy mit akar mondani neki, de erre egyáltalán nem számított. - M...mi? Ezt ezt mégis hogy érted? - vöröslött az arca, szinte már pipacsvörös színekben pompázott. - Én...én... én... nem tudom mit kéne erre modnanom... ha... ha emg akasz csókolni... az mit jelent neked? - láthatóan kissé zavarban volt, farkicája kissé mozgolódni kezdett, mint minden alkalommal, mikor kínosabb szituációba került. - Úgy értem... miért érzed ezt és... mi köze ahhoz, hogy segítek e neked ebben?
|
- Nem maradna belőle semmi, ha nem játszaná meg magát.
Nevetett a macska puffogásán.
- Az ember pontosan akkora, amekkora dolgok felbosszantják - mondta nyugodtan. Ő már szemmel láthatóan túllendült ezen.
Furcsán dobbant a szíve, ahogy a macska a zöld ruhát a szeméhez hasonlította. Ahhoz igazán mélyen és figyelmesen kell nézni valaki szemét, hogy ilyen pontos megállapításokat tegyen, gondolta a férfi. És az a ruha éppen olyan volt, mint az íriszei árnyalata, valóban.
- Szép lesz... szép leszel benne. Olyan színű parókát szeretnél, mint amilyen a hajad? - érdeklődött, s végigsimított a fiú arcélén, mint aki szakértői szemmel vizsgálgatja. - gyakran kontyba fogják, de jellegzetesek a hullámok is, amennyiben valaki kibontott hajjal érkezik.
Ahogy a fiú hozzádőlt, melegség járta át... nem forróság, mint a szeretőinél, hanem jóleső, békés meleg. Milyen finom, amellett hogy végig egyenes, futott át Core fején. Tiszta. Ez a jó szó rá, állapította meg magában.
- Azt azért tudnod kell - szólalt meg a férfi, s arrébb húzódott, úgy nézett Takeshi szemébe - mielőtt tényleg elvállalod ezt... - elég távol állt most tőle, de így is érezte a kandúrból áradó bűbájos erőt. Egyszerű megállapítást közölt, minden szándél nélkül - hogy olykor nagyon szeretnélek megcsókolni.
|
- Még a szagotok is teljesen más, az övé bántja az orromat, túlfujja a drága parfümjét... - akadt ki. - és mégis hogy mert így beszélni velem? Felfújt hólyag... úgy bizony... de azért sajnálom is... nehéz lehet megjátszania magát. - mormolta szinte csak magának. Amint végre levették a méreteket kicsit fellélegezhetett, de nem sokáig. Már előtte is volt a katalógis, választani kellett méghozzá gyorsan, végül a méregzöldre mutatott rá. - Mit gondolsz erről? Szerintem szép színe van.. majdnem olyan mint a szemednek. - majd a fazonok között válogatott, egy szelídebb darabot választott ki, ami úgy gpndolta annak ellenére hogy fiú , illik a stílusához. - szerinted ez milyne lenne? Arra is gondoltam, hogy a mellek takarva legyenek... szerintem ez pont jó lenne. Hmm... nos nem si tudom... szerinted miyle haj áálln jól? Én jobb szeretem ha vaalki kibnva hordja a haját, szerintem sokkal szebb mint felkötve de az ilyen partykon nem tudom mi a divat. - a köszönetre elpirult, elmosolyodott és a férfinek dőlt. - Ugyan már... nem mintha könnyű lenne vagy nem félnék, de rendben van... ha te ezt szeretnéd, akkor szeretnék bene segíteni... örülök neki, hogy szóval engem váalasztotál a feladatra.
|
- Tényleg? - kérdezett vissza - pedig éveken át járattak minket egyforma göncökbe. Anyánk nagyon büszke volt. A hajunkat is egy fazonra nyiratta. Megőrültem tőle. Amint tehettem, valahogy összekócoltam. Arni meg viselte szögegyenesen, mindig minden szál haja el volt rendezve. Mint az élete.
A közelben maradt, míg Takeshi körül rendezkedtek, irányította a dolgok menetét. Az egyik macskával hozatott egy katalógust, amiből kiválaszthatták milyen stílusú ruha lenne a legelőnyösebb. Core egy üvegasztalka mellé hívta Takeshit, ott mutogatta neki, ő mire gondolt.
- Minimalizálni szeretném azt, hogy kényelmetlenül érzed magad, ami ebben a helyzetben természetes - mondta - így válassz olyat, ami nem feszélyez.
Mindenféle színminták is voltak mellékelve, anyagdarabokkal. Rózsavörös, bordó, méregzöld, ibolyaszín divatoztak. Aztán jöhetett a frizura kiválasztása. Haladni kellett, hétvégére készen kellett lenni mindennel.
- Köszönöm, hogy megteszed ezt értem - mondta a férfi egy csendesebb pillanatukban.
|
Elpirult a bókra. - Köszönöm.. azért jól esik, hogy ezt gondolom, ha te mondod, elhiszem, hogy sikerülhet! - mosolygott a férfire őszintén. - Ohhh... rendben, akkor ettől nem kell tartanunk. Még szerencse, hogy ilyen természet, így nem kell túlaggódnunka dolgot. - bólogatott bőszen. - bocsi... - nevetett a férfin. - Akkor az öcséd... egek... nem is látszik, hogy ikrek vagytok... - a következő válaszra viszont megkomolyodott.
- Rendben... - farkincája kicsit idegesen járt, Core érintése különösen jól hatott rá, mert valahogy emúlt feszültsége és hagyta végig mérni magát. Sokáig tarott mire levették a méreteit, ráadásul körülötte susmorogtak a amcskák,kiérezte belőle a féltékenységet, az örömöt, a csalódottságot és a szánalmat is. Egy idő után lelalpultak fülei, ismét kényelmetlenül érezte magát, még akor is ha elkönyvelte, hogy megteszi ez Coreért.
|
- Az mindig benne van a lehetőségek között - bólintott. - Nem tudhatjuk, mi játszódik le a másikban.
Megnyugtató hangon beszélt a kandúrhoz.
- Kismikelünk. Tökéletes leszel. Nem mintha smink nélkül ne lenne gyönyörű az arcod.
Eszébe jutott, hogy neki nem lenne szabad ilyeneket mondani Takeshinak, így gyorsan elpillantott, terelve a szót.
- Elhiszik, mert hihetőre csináljuk. Arnina már most sem ismerne fel téged, ha szembemennél vele az utcán. Annyira utál mindenkit, hogy kerüli is, hogy rájuk nézzen. Így nem nagyon marad meg az emlékezetében senki.
Elmosolyodott.
- Én vagyok a báty! Másfél perccel előbb születtem - jelentette ki dacosan.
- Azért, mert téged szeretnélek - válaszolta meg komolyan a kérdést. Ahogy Takeshi belépett a macskák közé, finoman végigsimított a hátán. Abban a percben szeretett volna ő is macska lenni... egy egyszerű kóbor macskalény, akinek nincs semmije, csak bújdokol, de mégis több lehetősége van boldognak lenni, mint neki, Corenak, aki nem választhatna maga mellé egy kandúrt.
|
- Gondolod? Mi van akor, ha csak azért csinálja valaki így, hogy mások azt higyjék jó neki? - bár elgondolkoott azon, hogy esetleg tényleg megkérdezi a férfit, ha újra találkozik vele.
- Nem akarlak lebuktatni, remélem, hogy ügyes leszek... de... gondolod, hogy az arcom elég lányos ehhez? Elhiszik majd? Elég jó leszek neked? Annyi kérdés van a fejemben... szeretném ha elhinnék, jó lenne ha végre nem bántanának téged... - a válaszone elgondolkodott majd biccentett.
- Igazad van ez így sokkal hatásosabb is elsz, mindent begyakorolunk és átbeszélünk, így majd nem bukhatunk el... - bólogatott is hozzá hevesen. - Ahh és a bátyád? Ő átott engem, nem fogja felismerni az arcom? és... -kicsit elvörösödött. - iért... csak én vagyok jó a feladatra? Nem azért emrt nem akarom válalni csak... tuni szeretném. - vallotta be.
Ahogy megérkezett a macska sereg, lemeredvedett, ide oda nyúzták húzták méricskélték, kissé kelelemtlenül kezdte érezni amgát a bőrében, de folyamatosan figyelmeztette magát, hogy ezt mnd Coreért teszi.
|
- Legközelebb majd kérdezd meg tőle - ajánlotta a férfi. - Az ember azt csinálja, ami neki a legjobb.. ha más lenni neki a legjobb, mást csinálna. Lehet, amit tesz, nem teszi boldoggá, mégis ragaszkodik hozzá... mert a szenvedés, amivel az jár, az neki a legjobb. Így működünk mi, emberek. De szerintem itt e földön mindenki.
Olyan hidegvérrel beszélt, mint akiben fel se merülhet a nemleges válasz lehetősége. Mikor a macska beleegyezett, kis főhajtással jelezte köszönetét.
- Felkészítelek - felelte - Nem kell hogy aggódj ezek miatt. Minden az én utasításom szerint történik. Ha kiderül, én kényszerítettelek. Ennyi az egész. A macskalények azt teszik, amit megkövetlenek tőlük, így tehát ez nem a te felelősséged.
A másik kérdésre vizsgálódó érdeklődéssel pillantott a macskára.
- Ott fogunk megismerkedni. Ott találkozunk először. Így mindenki láthatja a folyamatot, míg közel kerülünk egymáshoz. Lenyugodnak a kedélyek, anyám örvendezni fog, amiért volt haszna a szervezkedésének. Arni most úgyis előadja otthon, hogy mit látott itt, mindenféle túlzásokba esve. Arról is beszámol, hogy hölgyek jelét nem lelte itt, viszont látta a kocsiját annak a férfinak, akibe te is belefutottál. Nem hallottad, mikor ezekkel vagdalkozott. Mint egy kém, figyel minden jelet. Tehát... nehezen hinnék el, hogy valóban komoly kapcsolatom van egy nővel, akivel kézenfogva érkezem oda. De ha ott zajlik minden a szemük előtt, talán megbizonyosodnak a szándékaimról.
Megindult, s hamarosan be is fordult az egyik szobába. Maga mellé intette néhány cselédjét, vegyenek méretet Takeshiről. Nem lett volna jó ötlet a városban csináltatni vagy válogatni női ruhát Takeshire.
|
- Én... nem is vagyok,vagyis nem azért, csak... - de aztán bólintott, talán tényleg kedveli Coret és igyekszik nem undok lenni vele és támogatni. Valamint még neki is rosszul estek annaka férfinak a szavai, nem hagyhatta szó nélkül.
- Dehát... ez jó így neki? Nem tűnt túl boldognak annak ellenére, hogy mindnenki szereti és az egekig marasztalja.. - sóhajtott, s mikor a férfi felhozta, hogy segíthetne neki, bőszen bólogatott, nagyon szeretett volna ahsznos lennia számára. Ahogy viszont beszélt, viszont rögtön leesett enki, hogy mégis mit is szeretne, de aztán elhesegette, hogy ilyen bolond ötlete biztos nem lehet Corenak és csak félre értelmezi.
Viszont amint végig mondta a tervet teljesen lesápadt, nem is értette az egészet, ezernyi és még több kérdés futott át az agyán, de végül csak bólintott.
- Megteszem! Meg én! - bár ahogy ezt mondta, teljesen emgremegett, még az ajka is. - Még nem tudom hogya akarod ezt az egészet, de segíteni fogok neked! Mindent pontosan és alaposan el kell mondnao nekem és felkészítened... és és... ha rájönnek mégis? Akkor mi lesz? Biztosan meglincselnek majd... de talán nem bukunk le... - buktak ki belőe sosrra a dolgok, talán hirtelen túl nagy sokként érte a felkérés. - Várjunk.. akkor te... úgy akarsz bemutatni engem, mint a partnered?
|
Rápillantott a kézre, mely az ő kezén nyugodott.
- Kedves vagy - mondta. Csodálta, milyen félelem nélkül beszél vele Takeshi. Mások ilyenkor már el szoktak húzódni.
- És köszönöm. Kitalálok valamit.
Aztán felnevetett a macska szavain.
- A túl sok könyv ártalmai - mondta, s úgy tett, mint aki észre sem veszi, milyen jólesően időzött ott az a kéz, ami most lesiklik róla. - Igazad van, ez egyértelmű. Mindenki máshogy igyekszik érvényesülni. Ő megtalálta a módját. Azt senki nem kéri számon rajta, hogy miért lett egy felfuvalkodott hólyag. Az a lényeg, hogy sikeres. Mindenki ezt látja.
A kérdésekre kibámult az ablakon. Nem először gondolta végig ezeket.
- Tulajdonképpen - szólalt meg lassan, egy perc hallgatás után - eszembe jutott valami. Amivel segíthetnél - fordult a macskához. - Természetesen csak amennyiben valóban segíteni szeretnél.
Szeme érdeklődően fürkészte a macskáét.
- Ahogy Ar előadta, lesz a családi birtokon egy estély, ahova elhívtak minden szóba jöhető nőt, reménykedve, hogy valamelyik majd a menyasszonyom lesz... úgy képzelték, ott fogok találni magamnak valakit. Ha így történne, megnyugodnának. És talán jó volna nekik egy kis nyugalom.
Az arcáról már sejteni lehetett, mi lesz a terv vége. Azért nyugodtan folytatta.
- Az alkatod tökéletes erre. Megkérhetnék mást is, de alkalmatlanok volnának rá. Az már senkit sem érdekel, hogy a választott kisasszony pontosan honnét származik és milyen a modora. A lényeg, hogy ott van azon az estélyen, tehát tehetős és elismert család sarja. Néhány masni mögött eltűnne a cicafüled, a csipke alatt a cicafarok. Senkinek sem tűnne fel a valóság. A későbbiekben pedig... nos, eddig sem követték nagy figyelemmel az életem, így nem hiszem azt, hogy ezután sokszor benéznének hozzám. Írok néhány levelet, a kisasszony nevében is hozzájuk, mikor meglátogatnak, akkor épp nem lesz itthon... fenntartható hazugságnak tűnik egy ideig. Csak azt látják, amit szeretnének.
|
Takeshi elmosolyodott. - Az emberek még a saját életüket is képesek megnehezíteni... - keze óvatosan érintette a férfiét, míg végül megfogta. - Ne érts félre, én csak szeretnélek támogatni egy kicsit... neked sem lehetett könnyű életed. De... te is segítettél nekem, így én is szeretnék tenni érted valamit. Van valami amiben tudnék? Bármi amit képes lehetek megtenni?
- Nem lehet, hogy ő pont azért felel meg ezeknek az elvárásoknak mert a te károdon tanult? Annyira merevnek tűnt és akadékoskodónak, direkt affektált... játszadozott a szavakkal, beléakart rúgni... mert talán a saját keserűségén csak így tud enyhíteni. - elvörösött, s el is engedte Core kezét. - megint túl sokat beszélek, túl sok könyvet olvastam...
- Ha nem mondtak le rólad az jó? Azt akarod hogy elfogadjanak igaz? Képes lennél egy nővel lenni csak azért, hogy az anyukád ne szégyenkezzen? Komolyan kérdezem...
|
A férfi kinézett az ablakon, arcán tükröződött a kinti világ fehérsége.
- Úgy van, kitaláltad. Egészen sokáig próbáltam másképp élni. Aztán volt az a fiú... és már nem lehetett a hazugságokat tovább tartani. Hát elszöktem - mondta egyszerűen. - Ugyan, túl vagyok már néhány kellemetlen beszélgetésen a témával kapcsolatban. És ez nem az - pillantott a macskára.
- A családnak mindig nagyon határozott elképzelése volt arról, hogyan is kéne élni. Arni tökéletesen megfelelt ennek. Én meg, látod, itt élek a számüzetésben. A fekete bárány, akit mára letagadnak.
Varjak szelték az eget odakint. Behallatszott fáradt károgásuk.
- De még most is igyekeznek jó útra téríteni. Tehát... nem mondtak le rólam. Íme, újabb lehetőség, hogy bizonyíthassam normalitásom - folytatta jókedvűen - szedjek fel valami nőt, és akkor elégedettek lesznek.
|
[122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
