|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Felállt a szőr a hátamon ahogy végig simította, s praclimon is felborzolódott.
-Nh...nem lehetne...hogy csak te vagy bent? -súgtam neki miközben csillogó szemeimmel néztem őt. Arcom kipirult ahogy megsimította a fenekemet, s szívem torkomban dobogott.
Hangja máshogy csengett már fejemben. Lágy volt és már kevésbé féltem mert....kicsit erotikusnak érzem ezt. A fájdalomtól nem is igazán félek sőt egész....egész jó érzést hagyott maga után ahogy megcsapott először.
De az hogy az anyja bent van mindent el ront. Végig csinálom hiszti nélkül ha folytatja de így hogy bent van megalázónak érzem...
- Nem kell sietned csak ő..ne legyen bent.-mondtam újra halkan várva hogy cselekedjen valamit.
Simont egyre rosszabb érzés töltötte el mert túl nagy volt a csend és nem hallotta ahogy szenvedek. Bár ennek oka lehet az is hogy megbocsájtott nekem a nő de ez jutott eszébe legutoljára. 
|
Bizsergett a bőre, mintha nem is ő, hanem őt verték volna. Bűntudatosan nézett Samre. Mély megbánás marcangolta, hogy ebbe a szituációba kerültek. És most, a legváratlanabb pillanatban jelentkezett benne egy másfajta érzet is. Figyelte a kandúr kipirosodó fenekét, és arra gondolt, jó volna, ha az anyja nem volna itt... ha kettesben élhetnék ezt át. Úgy egészen más lenne.
Felforrósodott a gondolatra. Olyan közeli a kettő, a fájdalom és a kéj. Lesütötte a szemét, ne lássa az anyja, hogy mi jár a fejében. A macska szavaira felpillantott.
- Sssshh. Túl leszünk rajta - simított végig Wen a kandúr hátán - mindjárt.
A keze lejjebb csúszott, lopva megcirógatta a cica hátsóját is. Groteszknek találta, hogy mindkettejük párja kinn áll az ajtó mögött. Miközben ők ketten ilyen helyzetben vannak.
Aprót csapott a tenyerével a kandúr fenekére. Anyja elismerően bólintott. Végre nem kellett kérlelnie a fiát.
 |
Az ütése nem volt olyan nagy és éreztem hogy nem akar fájdalmat okozni de muszáj.. Az anyja azt akarja hogy fájdalmat érezzek és megtanuljam hol a helyem. De Wen nem akar fájdalmat okozni és ezt biztos látja rajta az anyja. Ha rajta múlna már rég véresre lennék verve valószínűleg.
Simon kint várt még mindig, s mikor a lány odébb állt azonnal az ajóthoz pattant. hallgatózni kezdett miközben szíve hevesen vert. Aggódik értem de ő nem veheti át a felelősséget mert semmit sem érezne az ütéselből.
Nem olyan érzékeny mint én vagyok hogy a bőröm egy kis ütés után már piros lesz. Túl érzékeny vagyok és ez nem érdekli minimálisan sem az anyját.
-Kérem asszonyom bocsásson meg nekem...had ne kelljen végig csinálnia.-néztem hátra rá meggyötört arcal. Nem akarom ezt végig csinálni és ő sem akarja. Megértettem hogy nem szabad ilyet tennem és nem fordul elő megint..istenemh ha én is a tűzben égtem volna mindez nem történt volna meg és Wen tovább élhetne békésen. Nem lenne ennyi nyomás rajta és me gse halt volna az apja. A felelősséget se kellett volna át vennie. |
A fiú fején átfutott, hogy tiszta tébolydába került. Amióta Sam itt van, felfordult az életük. Apja megölte magát, anyja basáskodik, és már itt van Simon is, hogy minden csak nehezebb legyen. A vállán érezte ezeknek a súlyát. Tapasztalatlan volt még, hogy megoldjon mindent, és ezért gyűlölte magát. Arra gondolt, neki is meg kellett volna ölnie magát, ahogy az apja tette, akkor most nem lennének ebben a helyzetben... hogy neki bántania kelljen Samet. Bármi jobb volna, mint ez.
~Nem... nem tudom megtenni...~ csak ez járt a fejében.
Látta Sam könnyeit, s neki is le kellett nyelnie pár könnyét, hogy ne fussanak végig az arcán. De ha nem ő, akkor az anyja lép a tettek mezejére. Remegő kézzel szorította a faeszköz nyelét.
Úgy helyezkedett, hogy ne érje Sam farkincáját. Biztos volt benne, az egy érzékeny testrész. S nagy nehezen lesúlytott. Apró ütés volt, épp csak kicsit csattant. Wennek a szívében dobogott a szíve, ahogy figyelte az ütés nyomát, a kipirult bőrt.
- Csak ennyit tudsz? Erősebben! - kiáltott rá az anyja - gyerünk, tovább!
|
| Fülem hátra csuklott és farkincám magam alá rántottam hogy ne bántsák azt is. Ígyis törötten fog össze forrni.
-Muszáj megtenned...ne sajnáld. -suttogtam neki könnyes szemekkel. Ezt csupán azzal érdemeltem ki hogy az ő érdekeit néztem és megérintettem egy kényes cafkát...mert őt máshoz nem tudom hasonlítani. Mélyen szemeibe néztem de hiába...meg akartam bocsájtani hisz csak azt csinálja ami a kötelessége és példát kell statuálnia de mégis fájdalmat okoz nekem.. Össze szorítottam fogaimat és ahogy ezt megtettem szemeimmel is könnyeim beáztatták a bundám a finom selyem takarót mibe bele kapaszkodtam.
-Csináld Wen...muszáj..a saját érdekedben. -súgtam neki mikor hátra pillantottam majd vissza nézve fel készültem az első ütésre. |
Az anya először is az ajtóhoz lépett. Kulcsra zárta. Elégedett mosoly terült szét az arcán ezután.
Wen közben Samhez ugrott, hogy felnyalábolja a földről. Átkarolta, úgy suttogott a nyakába.
- Sajnálom, Sam... - lehelte.
- Ezzel nevelte apád a macskákat - mondta a nő, miközben asztalfiókjában kotorászott. Elővett egy tenyérnyi lapos faeszközt.
A fiúnak összeszorult a szíve.
- Lehet, hogy ő ezt művelte, de én nem fogom!
A nő türelmetlenül legyintett. Az ágyon fekvő macskához sietett, a hasára fordította, lerángatta róla a nadrágot, épp csak annyira, hogy a feneke kilátszódjon.
- Azt akarom, hogy verd vörösre. Vörösre! - szólt az asszony komolyan, s átadta az eszközt.
Wen arra gondolt, ha ő csinálja, Sam még jobban jár. Mert ő nem fog nagyokat suhintani. Az anyja biztos nem kímélné. Így talán tényleg megteszi, Sam érdekében...
Nagyot nyelt. Sam szemébe nézett, szerette volna, ha a tekintetéből látja a kandúr, hogy nem akar ártani neki.
Elhelyezkedett a kandúr háta mögött. Remegett a keze.
- Ettől majd felébred - mondta az anya. - Gyerünk!
|
| -Igenis asszonyom...sajnálom sammy. -suttogta a fülembe és megsimizte az arcom. Elengedett majd ki is ment a helyiségből és pár méterrel arrébb állt hogy Agatha ne higyje azt hallgatózik. Rá néztem Wen-re szomorúan majd nagyon lassan elindultam az ágy felé de persze mielőtt el értem volna össze estem mint egy szárító.
-Elnézésthhhh..bocsánat. -motyogtam és felmásztam, s mindkét kezemmel támaszkodtam és tekintetem édes anyjára emeltem. Szemeim minden erőmmel nyitva tartottam de már a kényelmes ágy érzése is jobban álmosított. |
Feszült csendben hallgatták Simon szavait, mikor eléjük hozták Samet.
Agatha keresztbe font karral állt, össszevont szemöldökkel. Wen Samet figyelte lélegzet visszafolytva. Anyja gyönyörködve szemlélte az izmos kandúrt. Ő tette fel a kérdést.
- Agatha, elfogadod a bocsánat kérést?
- Jól forgatja a szavakat a macska - felelte - de ahogy mondja is, ez nem változtat a tényeken.
- Mégis mit akarsz? - csattant fel Wen - hogy lehettek ennyire bosszúszomjasak? Hiszen Sam alig áll a lábán! Hagyjátok már őket...
- Ha most ezt elnézed nekik, azt fogják hinni, bármit megtehetnek - szólt közbe az anyja - példát kell statuálni. A te macskád végső soron, te vagy az illetékes. Neked kell nevelni őket. Te bűnteted meg. Mindenki más távozzon a szobából! Wendell és Sam marad - adta ki a parancsot az asszony. - Te is menj ki Agatha - pillantott a lányra, majd az izmos kandúrra nézett - és te is. Te pedig - intett Sam felé - gyere csak, dőlj le az ágyra.
Agatha kelletlenül felállt. Az anya csak akkor beszélt tovább, mikor már mind a szobán kívül voltak.
 |
| Simont egyáltalán nem érdekelték a következmények így nem is törődött azzal hogy mit mondanak Wen anyjának. Kicsit próbált ébresztgetni de nem sikerült neki Szóval inkább elengedte a dolgot és bevitt a szobába. Soha nem tartottak rossz szolgának a másik gazdámnál..ez egyenesen szégyen nekem..csalódást okoztam annak aki egy volt azok közül akit igazán szeretek. Alig volt veszekedés de ha mégis azt percek alatt megoldtuk hisz szerettük egymást nem számított hogy szolgák voltunk.
De most meg kapom azt amit érdemlek ha megbüntet. Bejött két szolga hogy felkeltsenek de Simon ezt egyenesen felháborítónak tartotta mert a lábamon nem bírok állni ha ébren vagyok. Nagy nehezen felkeltem, s talpra állítottak. Azonnal át karolt Simon és úgy mentünk a szobához. A falnak támasztott de majdnem eldőltem szóval maradt inkbb annál hogy ő tart egyhelyben.
-Mielőtt bármit mondana annyoszom... Bocsánatot szeretnék kérni arcátlanságomért, előző gazdánknál szabad szájúak lehettünk és őszinték.. Nem szoktunk hozzá igazán még ehhez. Úgy ahogy Samual sem ahhoz hogy éber maradjon a feladatai miatt. Kérem Önt hogy legalább kicsit is vegye figyelembe. -mondta majd meghajolt előttük.
-Tudom ez nem változtat a tényen amilyen tiszteletlenek voltunk a kisasszonnyal és a büntetésünk nem marad el...de mindketten még feldúltak is voltunk mert össze kaptunk...-mondta kissé megremegő hangon miközben engem is nagyjából meghajoltattot de tartani kellett mert csupán minimálisan voltam ébren. Jó hogy lélegezni még tudok... |
- Tűrhetetlenek ezek a visszafeleselő, nagypofájú macskáid - mondta a lány, s már el is indult.
Wen próbált lépést tartani vele. Azon mindkettejüknek megakadt a szeme, ahogy Simon a karjaiba vette Samet.
- Hát ehhez te mit szólsz? Nem is mondasz semmit, mi? - kérdezte kihívóan a lány Wentől.
A fiú tényleg alig talált szavakat, úgy tűnt, egyre mélyebbre süllyednek bele valami álságos mocsárba.
Agatha gyorsan tipegett, már ott is volt a ház úrnőjének szobájánál. Töviről hegyire elmesélt mindent, nem kertelt, és még csak túloznia sem kellett, az asszony épp olyan felháborítónak találta az eseményeket, mint Agatha. Wen közben folyton közbeszólt, helyesbített, próbálta a surlódásokat elsimítani.
- Minek hozatnak ide ilyen erős macskát, ha nem tudnak bánni vele? - kérdezte a lány - ha nem tartják erősebb kézzel, szorosabb pórázon? Ezt feltétlenül jelenteni fogom az apámnak, a bátyáimnak. Eddig ide engedtek komolyabb kíséret nélkül, mert úgy vélték, nem érhet itt bántódás. De ott, ahol eljár a szolgák szája, tán még a keze is eljár. Csak figyeljen, asszonyom - mondta hevesen Agatha - miképp használja ki egy mihaszna szolga a testi erejét a nők felett. Vigyázzon magára. Tegyen ez ellen, míg nem késő.
- Az izomerőre szükség van - mondta méltóságteljesen az anya - jelen helyzetben. Hisz Wen érdekét kell szem előtt tartanunk. Hanem az a másik... annak valóban nincs sok értelme itt lennie, ha csak, mint mondod, alszik egész nap, de szemtelenkedni, arra van ereje.
- Mégis mit akarsz tenni? - kérdezte Wen - semmi közötök a macskákhoz...
- Jelen állapotodban fiam, nem parancsolhatsz nekik. Ezek hűtlen állatok, nem ismerik a lojalitást. Csak a félelemből értenek - mosolygta az anya, s küldött egy pár szolgát Samért, hogy verjék fel álmából és hozzák elé.
|
| -Már megbocsásson kisasszony de én csupán egy napja szolgálok itt és így Samuel-en nem tudtam segíteni. És csak úgy szólok...egy macska sem fogja tisztelni így a jövőben, s lesz engedelmes. -mondta majd lassan rám mutatott. Lassan hozzám lépett és felségített a földről hisz nem bírtam talpon maradni.
-Kérem feküdjön vissza így is megerőltette magát nagyon. Őt vissza viszem a szobájába és beszélek az édesanyjával a történtekről. -mondta komoly hangnemben miközben engem próbált egyenesben tartani. Végül felvett a karjaiba és úgy pillantott Wenre. Nem fog mégegy olyan ember ide jönni aki macskákat ver és gyaláz...egyszer már elég volt átélni.. Oh és hölgyem...próbált már meg több mint 24 órán át folyamatosan dolgozva ébren maradni hogy az új vendég ki később kezet emel rá...ne egy poros kastélyba lépjen? Miközben még mindig orvosi ellátásra lenne szüksége de inkább folytatja a feladatát míg valaki más karjaiban el nem ájul? -mondta majd rám pillantott hisz már rég lehunytam szemeim és azonnal elnyomott az álom. |
A lány felháborodott, ahogy a macska csak úgy leszedte kezét Wenéről.
- Mégis mi ez? Hogy merészel megérinteni? HOGY MERÉSZEL??
Ekkor újra a levegőben volt a keze, s mostmár el is csattant a pofon. Olyan hirtelen történt, hogy Wen nem akadályozhatta meg.
- Egy fertő ez, Wendell. Csalódás. Szólok anyádnak, hogy távolítsa el ezeket - intett undorodva Sam felé a lány.
Wen a macska felé kapott, de az első lépsénél megtántorodott, majdnem össze is esett, így végül megállt a falnak dőlve. Sápadtan, zihálva nézte a kandúrt.
- Sam... ne haragudj.
- Nehogy még te kérj bocsánatot - szólt a lány. A kínálásra nem reagált. Wen csak a fejét rázta arra, hogy vissza kéne feküdnie.
Simon megjelenésére mind az izmos macska felé fordultak.
- Nem aludtál? Hát menj, Sam, és feküdj le - felelte Wen gyorsan.
- Még mit nem! - Csattant fel Agatha - ez itt aluszkál, miközben mindenki talpon van?! Ha szükség van rá, akkor akár egy hétig is ki kell bírnia alvás nélkül. És a másik? Az csak okoskodni tud, de esetleg köszönteni a vendéget, azt nem? Ha olyannyira aggódott volna ezért - mutatott Samre - akkor átveszi a munkáját, hogy pihenhessen. De csak a szája nagy. Még jó, hogy anyád vezeti a kastélyt, míg felgyógyulsz - nézett Agatha Wenre - ő biztos nem fogja ezt hagyni és szétcsap a piszok macskák között. Megyek is, szólok neki.
|
| Már vártam az ütést tőle ám az ajtó nyílt. Szívem hevesen zakatolt, s ahelyett hogy figyeltem volna a lányra Wenhez szaladtam. Finoman a kötésre simítottam majd átkaroltam, s zok szó nélkül hámoztam le a lány kezét róla. Vissza fordultam a szobába vele hogy újra lefeküdhessen hisz még nagyon gyenge nem kelhet ki onnan!
-Kérem feküdjön vissza még nem szabadna felkelnie...míg gyógyul az édes anyja irányítja a házat és az ő szavára hallgatnak a szolgák. -az utolsó szavaim már a lányra nézve mondtam hisz ez inkább neki szólt mintsem Wennek.
-Hozhatok...ne..Önnek valamit? Esetleg vizet vagy hasonlót? -súgtam bár az hogy magázom elég bosszantó..de ez előtt a fruska előtt nem lehet vele máshogy beszélni. Kíváncsi lennék hogy reagálna ha előtte csókolnám meg a hitvesét aki engem szeret.. Eközben vissza tért Simon is ám csak az ajtó előtt sétált el. A jelenet nagy részét látta mikor kezet emelt rám a lány de nem akart közbe lépni. Szúrós szemmel nézte a lányt majd közelebb lépett Wenhez.
-Bocsásson meg arcátlaságomért de megkérhetném hogy Samualt engedje lepihenni? Mielőtt megérkeztünk már éber volt több órája és így nem tudja a dolgát jól végezni.-rá néztem mérgesen hisz nem kell tudnia hogy majd több mint 24 órája talpon vagyok. |
- Nem vagy méltó ahhoz, hogy Went szolgáld - közölte a lány hűvösen. - Egy ócska kis suhanc vagy. Neveletlen vagy. Gyenge vagy. Rút vagy. És nem tűröm, hogy ez, ami most történt, megtorlás nélkül maradjon.
Kezét felemelte, hogy egy nagy pofonnal sújtson le, de akkro nyílt az ajtó. Wen kikecmergett rajta. Fájósan fogta az oldalát.
- Kérlek titeket, legyetek jóban - mondta - megkönyítené mindenki helyzetét.
- Nem rajtam múlik - szólt a lány s peckesen felhúzta az orrát. - Amúgy meg... az a másik is... az is rettenetes szemtelen alak. Honnan szalajtottátok ezeket? Nem kéne ennyire leadnod. A házat a szolgák is jellemzik - mondta Agatha, s Wen mellé lépett, megfogta a kezét. Látszott Wenen, mennyire szenved, hogy ki kellett kelnie az ágyból. A viszály mégis fontosabb volt neki, nem maradhatott tétlen.
- Majd a körmére nézek - felelte Wen - viszont mégsem a te dolgod a macskáimat nevelni.
- Valakinek muszáj, ha már te nem teszed.
Ezt már olyan édesen mondta a lány, mintha valami kedves bókot szavalt volna Wennek hízelkedve. Kedvesen szorongatta a fiú kezét.
|
| Farkincám ide oda járt hisz egyszerre aggódtam Wen-ért és magamért is hisz így hogy Wen gyenge nem tud úgy megvédeni de én nem tehetek semmit mert nemsokára őt is kell szolgálnom. Mikor mondta Wen hogy ne merjen bántani a lány rá pillantottam, s láttam hogy ügyet sem vetett a fájdalmára. Nagyot nyeltem, s ha nem jön ki a lány azonnal oda mentem volna hozzá hogy segítsek.
-Samual a nevem a hölgyem...-mondtam megremegő hangon és szét vetett az ideg hogy nem lökhetem arrébb és mehetek be Wenhez. |
- Pimasz, szemtelen állatok - folytatta a lány, miközben a kötést tapogatta.
- Egész biztos nem történt tragédia, Agatha, csak túlreagálod.
- Még őket véded? - csattant fel - hát nézd! - mutatott az ajtó irányába, a folyosóra - most is csak ott áll bambán, ahelyett, hogy csinálna valamit. Céltalanul lopja a napot, leskelődik, hallgatódzik. Miközben lenne dolga. Ketten is vannak, és egyik sem jött, hogy köszöntsön. És csak úgy rámnézett. Ki kéne nyomni a szemét az ilyennek...
- Elragadtatod magad - morogta a fiú, s lefogta a lány egyre hevesebben matató kezét.
- Ha te ennyire gyenge vagy - sziszegte a lány - akkor majd elintézem én. Nekem kell megvédenem a becsületemet. Hát jó. Legyen így.
- Ne merd bántani a macskáimat - kapott Wen a lány után, de az már fel is ugrott.
A fiú hasfalába szörnyű fájdalom nyilallt a hirtelen mozdulat hatására.
- Maradj csak. Ne fáradj - mondta Agatha, s kisasszézott a szobából. Gondosan becsukta az ajtót, Wen ne hallja a továbbiakat.
- Szóval macska - állt Sam elé - mi a neved?
|
| Simon nem igazán kedvelte sose a fiatal lányokat így tekintetét nem ragadta meg a lány és dühös is volt miattam. Füleim hátra csuklottak és nagy nehezen meghajoltam előtte. Egyre jobban forrt bennem a méreg hallgatva a lány égtelen hisztijét. Mikor hozzá szaladt Wen láthatta hogy nem vagyok a legüdébb hangulatomban. Ne merje őt számon kérni hogy hogy tűrheti ezt! Semmi köze nincs hozzá és csupán ma jött haza! Fúhh de nem fogom őt szeretni azt a mindenit..hátrébb léptem és gondolkoztam hogy most pihenjek le vagy keressek magamnak újabb feladatot? |
A lány arca meglepettséget tükrötött, mikor megpillantotta az idegen, nagydarab macskát, de fel is derült egyből. Már szólásra nyitotta a száját, de az izmos kandúr csak úgy elviharzott mellette. Döbbenten bámult utána.
- Mi ez az arcátlanság - morogta maga elé dühösen, majd Samre pillantott. Ez a macska sem mutatkozott be neki, csak dülöngélt ott némán. A lány haragosan szólt hozzá.
- Lesz szíves meghajolni, ha lát! Azt a mindenit...
Sietős léptekkel haladt Wen szobájába, s kopogtats nélkül benyitott.
- Wen - kiáltotta - a szolgáid elképesztően piszok, sosem éltem még át ilyen sértést. Apád meghalt, és máris eluralkodott a házban a káosz... és te ezt csak úgy hagyod?!
Mindezt Sam is jól hallhatta, a lány az ajtóban állva beszélt.
- Nem tűrheted, hogy ilyen megaláztatásnak tegyenek ki engem. Hogy van a gyomrod? - lépett beljebb, s a fiúhoz szaladt, megvizsgálta a kötést - azt hallottam, az egyik szolgád miatt áldoztad fel magad. Azt hittem akkor, ez is nemes szívedre vall... de ha egy ilyen szolga miatt tetted, azt kell hinnem, bolond vagy...
|
| Hallotuk a lány lépteit de nem akart elengedni csak mikor már a folyosón volt. Kezem dörzsölve mondtam neki hogy inkább keressen valami elfoglaltságot ehelyett nekem úgy tűnik biztos lesz. Idegesen sóhajtott majd elviharzott a lány mellett zok szó nélkül. Fejem lehajtottam és arrébb álltam az ajtótól gyorsan. Le kéne pihennem hisz a kimerültségtől már a lábaimon mém bírok állni rendesen, s a lány egy dülöngélő zombi szolgát láthat így maga előtt. Rá pillantottam, s végig mértem lassacskán. Illik...illik Wenhez fiatal mégis nőies és nagyon szép.. Azt hiszem jó pár lesznek én meghh nézem hogy hogy kerülnek közel egymáshoz majd házasodnak össze. Magányos cica maradok a szerelmem nélkül... |
Nemsokára nyílt a kastély kapuja, és berobbant rajta a kisasszony, mint a szélvész. Apró lépésitők zengett az épület, olyan határozottan, mégis kecsesen haladt előre. Komornája mellette haladt, hozta a csomagjait, bár kissé lemaradt.
A lány türelmetlenül állt meg a terem közepén, haja hullámzott az izgatottságtól.
- Hát nem fogad senki? Senki sem várt?! - kérdezte idegesen.
Körbe-körbe tekintgetett.
Ha nem érkezett senki a fogadására, elindult, hogy felkeresse Went a szobájában.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
