|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.19. 22:59 - |
Perhonen él itt magányában. Ha talál valakitm általában megmenti az életét, itt nem keresik. |
[60-41] [40-21] [20-1]
- Azt... itt csak macskalények élnek, ez a hely egy menedék... *sóhajtott* - a legnagyobb bűntetés? Hmmm talán mindenkinek más, erre nem tudok neked válaszolni... nos... éhes vagy már? Este hozok neked vizet és emg is tudsz tisztálkodni ha akarsz |
Nem csodálom.Várj,azt akarod mondani,hogy itt nincsenek emberek?Szerinted mi a legnagyobb büntetés az életben?*kérdezi egyszerűen Gax,elgondolkodva életén.* |
- nos azt nem tanácsolnám, hacsak nem szerzel valahonnan macska füleet és farkincát, az itteni macskák nem szeretik az idegeneket, de id nem jönnek, itt biztonságban vagy... amúgy sem menekülhetsz a múltad elől... *mosolygott rá* - az úgyis mindig mgtalál. |
*Csodálattal nézi a pillangókat,amiket a félvér odavarázsolt.Sosem látott még ilyen szépet.Elgondolkodik a hallottakon.*~Talán igaza van.~*gondolkodik el magában.*Itt senki sem ismer.Új életet kezdhetnék ezen a területen.*veti fel a félvérnek,majd várja,hogy mit reagál erre.Végülis nem ismeri ezt a vidéket,sem az itt élő macskák szokásait.* |
- Ugyan, inkább azon kéne gondolkodnod, hogy hogyan élj az élet lehetőségével. Ezelőtt én is azt gondoltam, hogy meg van pecsételve a sorsom, hiába voltak képességeim, nem segített... az emberek úgy használtak, mint egy tárgyat, volt hogy napokig éheztettek és csontomat törték. Beteges dolgokat tettek... sokszor éreztem úgy, hogy meg fogok halni, de valami mégis tújuttatott ezeken a dolgokon. Hinned kell abban, hogy egy szebb jövő várhat még rád. Te ember vagy, tele lehetőségekkel. Ne a földet, hanem az eget bámuld. - mosolygott Gaxra. - Furcsa, hozzád hasonlóval még nem találkoztam. Mondd valóban nem maradt semmid? - maga elé veszi a kezét, majd tenyérrel felfelé összeszorított ujjakkal tartja, míg ráfúj, s gyönyörú káprázat jelenik meg Gax előtt, mintha ezernyi pillangó termett volna a macska egyetlen fújására. - Az élet tele van meglepetésekkel, csodákkal, csak épp nem vesszük észre őket, lehet hogy a megoldás a problémádra önmagadban rejlik, mélyen elásva a szívedben. - avval eltűnik minden, és sötétség borul ismét a bentlévőkre. - Fontold meg, amit mondtam. Ne állj neki ellent rögtön, gondold át, mi lenne rá a megfelelő válasz. Habár igazából semmit sem kérdeztem.
 |
Hogy tovább szenvedhessek.Ha meghalok minden véget ér,de így...*mondja lemondóan.*De.Teljesen komolyan mondom.Nekem már semmi nem maradt ebben az életben.Ami volt,az mind eltűnt.Szeretteim,barátaim,önbecsülésem.Mind múlandó és el is el is múlt.Van egy házam,pénzem,de mit érek vele.Magányosan elzárva a külvilágtól élném szánalmas mindennapjaimat?Felejtős.Aki egykoron voltam,az meghalt.
 |
- Ugyanakkor, ha így gondolod, akkor miért menekültél meg? Miért velem hozott össze a sors? S mi ül ezen bánatos szavak közt? - mosolyog rá. - Nem kell félned a világ haragjától, mindig van idő változni, helyrehozni a hibákat, de csak amíg élünk. Te sem mondod komolyan, hogy nem küzdenél az életedért. Mert még... a fogságban élő macskáknak is, fontos az életük, még ha a legnagyobb kínokat élik is át. Nem tudom mi történhetett veled eddig, de talán újra kellene értékelned az életed. - kacsint rá.
|
Jó emberrel nem történnek rossz dolgok,mert mindennek oka van.A rossz dolgok az ember büntetése.Hmp.*megrázza a fejét.*Én már feladtam...mindent.Jöjjön aminek jönnie kell.Sok reményt nem fűzök az élethez,ami még hátramaradt belőle.Ha megtalálnak az itteni macskalények,ám legyen.Nem fogok küzdeni,tegyék amit tenniük kell.Nekem már nincs életem.Feladtam mindent,mikor belevetettem magam a vízbe.
|
- Ümm... értem... de nem érzem, hogy gonosz lennél, amikor megtaláltalak, akkor sem éreztem... bár ez nem az erőm csupán megérzés... és igazad lehet, bár nekem nincs túl sok erőm, de a legtöbb macskalény így is tartott tőlem... bár így lettem a jövőjük kulcsa... és talán már elfogadtak így, de én vagyok az egyetlen, a többiek mind macskalények itt... talán az ő kölykeik nem élik majd át mindazt amit nekünk kellett...*mondja még mindig nyugodtan* - Ne aggódj, megleled majd ismét önmagad... mindig vannak rossz napok, talán most mindet borúsnak látsz, de lehet holnapod... sokaknak ez sem adatik meg. Így, ne temesd el magad idő előtt... én csak kijutni segíthetek innen, a többi rajtad múlik...
|
Igen,emlékszem.*bólint,közben hallgatja a történetet,míg eszik.Elnyammogja a gyümölcsöket,amiket kapott,bár nem sokat értek,hisz még mindig éhes maradt.*Talán félnek a félvérek erejétől.*veti fel Gax.*Magam sem tudom már,hogy milyen is az igazi énem.Az utóbbi időben összegyűltek fejem felett a felhők.*sóhajtja.*
|
- Csak az emberi szem nem látja... bár az is igaz, hogy nem sok macskalény talál ide, hisz messze van... emlékszel a macskalény lázadásra? Én is a feketepiacon raboskodtam akkor, bevallom nekem sincs túl jó kapcsolatom az emberekkel... egyedül az anyámat szerettem, de ő hamar meghalt... sok ember nem tudja elképzelni a macskalények helyzetét... aki pedig igen, sajnos nincs abban a helyzetben, hogy tegyen értünk valamit... egyébként a félvéreket sem szeretik, valahogy szerencsésnek érzem magam, hogy engem mégis... ez a föld jobb volna, ha a összes faj megférne egymás mellett békében... *mindezt nyugodtsággal mondja, nem emeli fel a hangját, de monotonon sem beszél, közben Gaxra néz, Perhanonban nincsen félelelm a férfi iránt, viszont igyekszik megnyugtatni, még ha pont ilyen témát is feszeget.* - Később talán tudok hozni valami húst is, ha azt jobban kedveled. *ajánlja fel* - alapvetően nyugodt ember vagy?
|
*Meglepődik a kandúr kijelentésén,hisz számára ez furcsa.Hozzászokott már,hogy az ember mindenhol uralkodik és most betette a lábát egy olyan birodalomba,ahol nincs fajtabéli.*Ha ez a sziget nem látszik,akkor hogy talál ide bárki is?Hogy jön ide macskalény,ha nem tud a szigetről?*kérdezi,majd mikor a lelkéről esik szó,maga elé mered.Nem tudja,hogy beszéljen-e a lelkéről.Talán nem is érdemes.Sok rossz van mögötte,nem hiányzik neki,hogy egyel több élőlény vesse meg,ezért csak félénken bólint*
|
- Itt nem élnek emberek... akik ide tévednek... általában nem élik túl itt, ha más talált volna meg, már halott lennél... ez a hely a macskalényekért jött létre... az itteniek mind félnek az emberektől, mert mindegyiküknek csak a szenvedés az ami eszükbe jut róla... én védem ezt a helyet, mely szabad szemmel nem látható, mintha nem is létezne... így mi sem létezünk... örülök, hogy eszel, így hamarabb talpra állsz... habár még van pár sebed ami nem gyógyult be... viszont a lelkeddel, minden rendben van? ne haragudj, csak ezt érzem, természtesen nem kell válaszolnod...
|
*Némán hallgatja Perhonent,meredten néz előre,egészen addig,míg a félvér elé nem nyomja a tálat tele étellel.Elvesz belőle egy gyümölcsöt.*Köszönöm.*motyogja,majd elmajszolja.*Miért?Milyenek az itteni emberek?Hogy viselkednek?*kérdezi.*
|
- Lefertőtlenítettem a sebeidet, a ruháid nagy része tönkrement... viszont... nem vagy it biztonságban... ez itt egy emberektől elzárt hely, az itt élő macskalények nem éppen szeretik az embereket... segítek, hogy megerősödj és el tudj menekülni... *leül Gax mellé* - ha most azt kérdeznéd, miért segítek neked, az egyszerű... félvér vagyok, az anyám ember, nincs rossz érzésem az emberekkel kapcsolatosan... legalábbis nem minden emberrel... *tolja felé a tálat* - Jobb lenne ha mégis csak ennél valamit, vagy legalább innál, hogy erőt gyűjts a haza útra... *mondja nagyon komolyan* - Félsz tőlem? Furcsán viselkedsz egy emberhez képest...
|
*Meglepődik,mikor egy macskalény jelenik meg előtte.Ijedten néz fel rá,majd elfordítja a fejét.Különös képek hasítanak a fejébe.Felgyorsul a lélegzete,majd lehunyja a szemét.Vár egy kicsit,majd ismét kinyitja és a különös szerzetre pillant ismét.Mivel felé nyújtja a kezét,óvatosan kezet fog vele.Mikor a kandúr kérdezi,csak megrázza a fejét.Úgy ül ott,mint aki szellemet látott volna.*
|
*Perhonen épp vissza tért a házába, egy kosarat fogott a kezében, melyben gyümölcsök voltak, nem lepte meg, hogy a férfit ébren találta, nyugodtnak tűnt, letette a kosarát, majd felelt* - Az othonomban, nemrég sodort erre a víz., üdvözöllek... *nyújtja felé a kezét* - A nevem Perhonen. Kérsz valamit inni? *érdeklődik*
|
*Lassan három nap telt el,mióta a félvér megtalálta Gaxot,aki elég rossz állapotban volt,de a kandúrnak hála kezdett erőre kapni.A láza is csillapodott,a sebei kezdtek begyógyulni.Nyugalom volt a kis kunyhóban,senki nem járt erre.Gax kezdett ébredezni.Lassan kinyitotta szemeit,de egyenlőre csak homály borult elé.Nagyokat pislogott,hogy tekintete kitisztuljon.Érezte még a sebeket,melyek testét borították,de úgy vélte ideje körülnézni.Óvatosan felült és körülnézett.*Hol...vagyok?*kérdezte rekedten.*
|
Perhonen amint befejezte a sebek tisztítását, alrébb araszolt Gaxtól és leült nem messze tőle, onnan figyelte, a félvér szemében nem látszódtak érzelmei, de valamiért úgy érezte, Gaxot nem szabad hagynia, hogy megöljék, megérezte ha ártatlant sodort idáig a szél, s ha tehette megmentette az életét. Mint mindig most is a sorsra bízta magát ahogy Gaxot is.
|
Perhonen él itt magányában. Ha talál valakitm általában megmenti az életét, itt nem keresik. |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
