|
Témaindító hozzászólás
|
2012.10.27. 23:06 - |
Bititi egyedül lakik itt, de nem bánja, szeret egyedül élni. |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Nara nagyot nyel, ám még mindg képtelen szakadozásmentesen beszélni* - Toll...tollat... *kéri nyöszörögve, a hangja rekedt és vékony is egyszerre, halk és durva. ha kap papírt és tollat, akkor írni kezd, keze remeg, a másik szinte úszik a vérben* "Megöltem a gazdám, most követnek engem, kérlek lásd el a sebeim, utána tovább kell mennem mert követnek..."
 |
*Biti hiányolta is a kandúrt ezalatt a fél év alatt,de élete nem álhatott meg.Volt hogy kereste,de csak óvatosan,ám mivel nem talált a kandúrra és hiába várta,nem jött.Így hát szépen de lassan visszatért élete rendes üteméhez.Ám Narát sosem verte ki a fejéből,néha haza sétálva tűnődött a kandúron,a szenvedéseken,hogy min mehet keresztül annak az embernek a kezeit között.Egy átlagos napján ismét hazatért és éppen unottan olvasgatott mikor a kandúr beesett az ajtaján.Felpattant az ijedtségtől,de amint meglátta hogy Nara az könyvét az ágyra dobva hozzásitetett és letérdelt mellé.*-Jesszusom Nara!*Szól a kandúrhoz megpróbálva felállítani őt.*-Mi történt?Hol voltál?Jól vagy?*Zúdítja szegény Narára kérdéseit.*
 |
*Fél év telt el azóta, hogy a lány és Nara találkoztak, a kandúr azóta sok megpróbáltatáson volt túl, most mégis rohan az életéért... ahhoz a házhoz ahol ellátták még rég, ahol kapott egy kis szeretetet, s akiért ölni volt képes, ugyanis gazdája megtudta, hogy nem végzett Bitivel a kandúr, saját maga akarta végül elintézni de a kandúr megölte őt, s most szökevényként szeli át az éjszakát... próbál nem nyomokat hagyni maga után, míg végül a házhoz ér, nem kopog és nemm illedelmeskedik egyszerűen csak beesik az ajtón és nagyot nyekken a padlón*
|
*Biti lehuppant ágyára,de be kellett látnia hogy semmit sem tehet Nara érdekében.Búsan bekapcsolta a TV-t és elkezdte nézni azt,de érdekes program híján elkezdett nézni egy ismertetterjesztőt és szépen lassan elszunnyadt rajta.*
|
"Ne gondolkodj ezen... nekem ez a sors jutott, viszont most mennem kell, vagy ismét újabb sebeket szerzek..." *avval tényleg eltűnt a messzeségben*
|
-De ez így nem helyes...*Motyogta Biti szomorkásan.Nem tudja megmenteni a kandúrt és ez fáj neki.Hiszen nem tudná megvenni sem,meg ő már elvileg halott is így csak tehetetlenül sóhajt egyet.*
|
*Vissza fordul, majd felveszi ismét a papírt és ír* "jól látod a helyzetet, de nekem mint macskalénynek nincs jogom ellenkezni, kölyök korom óta kapom a kiképzést, megszoktam már a fájdalmat, így van, hogy nem is érzem..."
|
-De ha nem,mindenképpen el kell vigyelek orvoshoz.*Figyelmeztette barátját Biti.*-És miért csinálod ezt?Csak ezért tart téged a gazdád?Hogy elvégezd a piszkos munkát?*Kérdezte a lány.*-Ahoz már túl gyáva hogy bemocskolja a kezét?
|
" Már biztosan rendben lesz, ne aggódj miatta... "*észre vette viszont, hogy a lány megnézte sebhelyeit* "Ezek mind a gazdámtól vannak szinte... általában nem hibázok küldetéseken... de a múltkor megjártam, mert már vártak rám... " *írta le gyorsan és a lány felé mutatta* "most mennem kell" *avval felállt és távozott*
|
*Biti természetesen beengedte a kandúrt,örömmel látta.Ám meghökkent a hegek láttán.S végül a friss sebre tekint.*-Igen...igen csúnya...Megnézzük mit tehetek.*Tette kezét a seb mellé óvatosan.Majd elszaladt megmosni a kezét,hozott sebtisztítót,kötszert.Leültette a kandúrt és leült mellette hogy elláthassa a sebet.Először elkezdte megtisztítani azt,körülötte és a sebet is megtisztogatta.Köré kent valami krémet,de ezt is belekente a sebbe.Ez csípte azt majd lekötözte.*-Ha nem javul,gyere vissza és elviszlek a falu orvosához.*Nézett fel Narára.*
|
*Nara bólintott, majd bement, ha a lány beengedte, minden szó nélkül levette felsőjét, a testén ezernyi régi seb hege látszódott meg, de volt egy igen mély, friss is, amit gazdájától kapott nemrég, s jópár napja, hogy csak csúnyább lett, s nem gyógyult, rámutatott a sebre majd írni kezdett* "Nem akar gyógyulni, azt hiszem egyre csúnyább"
|
*Biti az incidens után szabadon élhette életét,s remélte hogy a kandúr jól van.Nem esett baja és a férfi elfogadta amit vitt neki.Mikor Nara kopogtatto ajtaján ő éppen olvasott.Letette a könyvet az asztalra és az ajtóhoz ballagott.S ismét ott állt vele szemben Nara.*-Jó újra látni.*Mosolygott rá kedvesen.*
|
*Nara hallotta azt amit a lány mondott, de már rég nem hitt az ilyesmiben, igazából pedig csak reménykedett, hogy ez elég lesz a gazdájának... tényleg meg akarta csonkítani magát de úgy gondolta, hogy valószínűleg azt a gazdája észre venné... s másokat küldene megöletni a lányt.... így hazament... még nem tudta mi lesz a folytatás, de a férfi nem fogott gyanút, talán egy hét telhetett el az incidens óta, s Nara megint kopogtatott a lány ajtaján*
|
*Biti először megijedt hogy most a kandúr mégis megcsonkolja kézfejét és egy ujjal kevesebb lesz enki de aztán csak megfogta tincse hejét és fájdalmasan elmosolyodott.*-Köszönöm,már megijedtem.*Kuncogott fájdalmasan.*-Csak hogy tudd,bármikor szivesen látlak és ellátom a sebeidet és pihenhetsz is.*Szólt utána.*-Lehet hogy ez nektek megszokott,de az én szememben mi ketten egyenrangúak vagyunk.*Kiáltott utána ismét.*
|
*A kandúr elmosolyodott ahogy a lány elfordult... persze a saját ujját nem akarta levágni, de másét bizony szívesen feláldozná... tipikus ember.. ezt gondolta, de a késsel egyre közelebb ment a lányhoz, hátulról bele kapott a hajába, s lenyisszantott belőle a késsel ami kezében volt, majd belevágott saját kezébe, s átáztatta azt a saját vérével, végül előhúzott egy kis zacskót s abba tette bele, megint írni kezdett* "Csak vicceltem, ez így rendben lesz... nos legközelebb ne szállj szembe másokkal, mi macskalények megszoktuk ezt, nem zavar, ha tárgyként bánnak velünk..." *avval int és elindul hazafelé sietős léptekkel*
|
*Biti meglepődött hogy mit akar most tenni a kandúr,remélte hogy nem akarja levágni ujját aztán rájött.Nara saját ujját akarja feláldozni a lányért.Nem akart ismét vitába szállni hiszen ezen saját élete múlott,és így megúszhatta hogy élete végéig bújkálnia kelljen.Elkezdte rákötni az anyagot a kandúr ujjára de közebn kattogott az agya.Úgy érezte nem hagyhatja hogy ezt tegye,hisz ez olyan önzőnek tűnne sajátmaga részéről de végül jó erősen rászorította a kötést és elfordult.Nem akarta látni,sem hallani hogy vágja le ujját a kandúr így fülére szorította kezét s várt.*
|
*Eszébe jut, hogy már alig maradt ideje, s késő lenne most más alanyt keresni, hirtelen megfordul, s közel megy a lányhoz, nem törődve avval, hogy miket beszél, kezét a saját kezére helyezi, majd miután megbizonyosodott arról, hogy egyformáknak tűnő vékony ujajik vannak, elindult a konyha felé, keresett egy kést, majd letépett szakadt ruhájából egy darbkát, s a lány flé nyújtotta* "Jól szorítsd rá az ujjamra, nem akarok túl sok vérveszteséget"
|
*Biti áll a helyén.Majd elolvassa mit írt ismét a kandúr.*-Hajlandó vagyok,a hajamat is levághatnád,bármelyik ruhámat elvihetnéd szétszaggatva,sőt még a véremet is adnám!*Szól utána.*-De ezt nem vagyok hajlandó megtenni.*Fonta össze karjait maga előtt.*
|
*Nara felsóhajt, majd a lány felé veszi az irányt, jól végig kell gondolnia, mit foadna el még a gazdája, de nem talál megoldást a dologra... ismét rni kezd.* "Az emberek furcsák, életben akarzs maradni, s nem vagy hajlandó ezért áldopzatot hozni, de legyen, megszerzem valaki másét..." *avval elindul kifelé*
|
-Miket beszé...izé írsz?Mindre szügségem van.*Mondta neki hitetlenül.*-Az ujjaimat meg szeretném tartani ha nem gond.*Pislog nagyokat,szivesen adja vérét a dologért,haját,bármijét ha kell de nem szeretne végtagot veszíteni.*
|
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
