|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.05. 22:24 - |
Ritsu él itt fiával, Francissal. Túl nagy ház, szinte már palota két lény számára. |
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Nem tartja túl jó ötletnek,hogy Fransis egyedül ücsörög a sikátorban.Nappal se túl biztonságos nem,hogy ilyenkor.Vett egy nagy levegőt,majd odalépett hozzá.*Ideje lenne hazatérned.Apád már biztos aggódik miattad.*zárta rövidre a beszélgetést.*
 |
*Fransis sok idő elteltével sem moccant, csak várt, kitartó gyerek volt aki általában elérte céljait, hitt abban hogy eljön a nőstény és mesél neki*
 |
*Az egyik háztetőn töltötte az éjszakát.Nem igyekezett fedett helyet keresni,mivel szép éjszakája volt.Felhőtlen,csillagos ég,kellemes levegővel.Kora reggel felébredt,hogy keressen magának egy kis ételt.Az egész napja megfigyeléssel telt,majd megakadt a tekintete Fransis-en,aki eljött.Nem tudta mitévő legyen.A fiú félvér volt,nem bízott benne,hisz emberként nevelték,hiába folyt ereiben macskavér is.Úgy határozott,hogy nem megy oda hozzá,messziről figyeli,hogy ne essen baja,hisz mégis csak egy gyerekről van szó.*
|
- Nem szólok róla senkinek... *avval gyorsan haza görkorizik, a teleportot nem szerti használni, persze ritsu jól leszidja, de sohasem bántotta még a gyereket, a másnap hamar eljön és a kölyök immár gyalog érkezik a helyszínre, de nincs ott senki, ezért leül, és vár, közben elgondolkodik.*
|
Ne vedd magadra,de a macskalények kerülik a félvéreket azért,mert félig emberek...nem bízunk az emberekben,mert sok szörnyűség forrása ők.Úgyhogy arra kérnélek,hogy tartsd a szád arról amit meséltem neked és akkor nem lesz gond.*hangja nem fenyegető,kérlelő a gyerekkel szemben.*Meglátjuk mit hoz a holnap,most menj.*azzal elrugaszkodik,felkapaszkodik a tűzlétrán,majd eltűnik.*
|
- Tudod... én emberi jogokkal rendelkezem, apa túlságosan véd engem, szeretnék többet tudni a másik felemről... kíváncsi vagyok, milyen lehet az anyám, milyen a macskalényk élete... persze tudom jobb sorom van sokkal mint a többieknek, de... ez nem hagy nyugodni engem... néha szólít a vad énem, és nagyon nehéz elnyomni... szóval mesélnél nekem holnap is ugyanitt ugyanekkor?
|
Messze.Nagyon messze.*tudja le ennyivel a dolgot,majd kérdőn tekint a kandúrra,akinek megszólal a telefonja.Furcsálja a dolgot.Ez a félvér inkább ember,mint kandúr,így elhatározta,hogy többé nem próbálkozik nála,de ekkor bejelenti,hogy máskor is találkozna vele.*Hát persze.*hazudja a kandúrnak.*
|
- És hol van ez a vidék? *megszólal a mobilja* - Az apám az...biztos aggódik... de nagyon érdekelne a történeted... esetleg találkohatunk máskor is?
|
Nos,az állatok és a növények olyanok mint itt,ellenben nincsenek ilyen puccos házak,se mozi.Iskola van,de nem olyan,mint az itteni megszokott iskolák.Mindenki egyenlő és ez a házakban is megmutatkozik.Mindenkinek annyi tulajdona van amennyire szüksége van.Se több,se kevesebb.
|
- Nincs semmi gond, már megszoktam... akkor mesélsz nekem? Milyenek ott a növények? Az állatok? Van ott mozi meg iskola és ilyesmi? *kérdezősködik*
|
Nem csak annak tűnik,de az is.*mosolyog,mikor felkeltette a kölyök figyelmét.Tudja,hogy könnyű dolga lesz,egészen addig így véli,míg meg nem mutatja emberi fülét.*Te...nem...*nyögi maga elé.Meglepte a dolog,ennek ellenére igyekszik nem nagyon kimutatni.*Nos,nálunk nem túl gyakoriak a félvérek.*vallja be.*De egyet se aggódj.Sajnálom.*mondja együttérzőn a fiúnak.*
|
- Érdekesnek tűnik... szeretnék még hallani róla, ugye mesélsz? Nagyon érdekelnek az új dolgok... bár nem tudom... én igazából nem vagyok macskalény... vagyis csak félig vagyok az... *kotorja el haját az emberi füléről* - Gondolom most hogy tudod ezt, biztosan nem akarsz már mesélni nekem, én nem tartozok senkihez sem igazán... az anyám macskalény volt, apa nevelt fel engem...
|
Örvendek Fransis.Lorem vagyok.Heh,meghiszem azt.Nem találkoztam még olyan macskalénnyel aki ne szeretett volna ott lenni.Egy igazi paradicsom a fajtánknak.Nem csak nyugodt,de biztonságos is.*vázolja fel a helyzetet a nőstény.*
|
- Hát ha el is kapnak, nem sokáig... de azért óvatos leszek ne aggódj... ümm a nevem Fransis... téged hogy hívnak? *érdeklődött* - Vidéki? Az jó, szeretem a nyugodt helyeket, nem éri annyi inger az agyam... *mosolygott*
|
Ne aggódj,nem haragszom,de légy sokkal óvatosabb.Legközelebb lehet,hogy pont egy olyanba botlasz aki leszedi a fejed.*végignéz a kölykön.*Az emberek között könnyen megtörténhet az ilyesmi.Szóval tényleg óvatosabbnak kéne lenned.A ruháim?*végignéz magán.Ugyan úgy öltözött,mint mikor Ritsu rátalált.Imádta ezt a viseletet.*Nos fogalmazzunk úgy,hogy vidékről jöttem.
|
- A barátaimmal játszottam, de... meguntam, téyleg ne haragudj... a szüleim? Apám ilyenkor még dolgozik, Susi vigyáz rám de leléptem előle... apu mindig túlaggódja a dolgokat azt hiszi ha nincs velem valaki, azonnal elrabolnak meg ilyesmi... * Végig néz a macskalényen* - Milyen fura ruhák, nem idevalósi vagy? *érdeklődött*
|
*Megbújt a sikátorok sötétjében és onnan figyelte a városiakat.Dühítette,hogy az emberek miként bánnak a macskalényekkel.Rabszolga módjára hol cipekedniük kell,hol pedig úgy mutogatják őket,mint valami kirakati ékszert,arról nem is beszélve,hogy egyes helyeket igen undorító dolgokra veszik rá szerencsétleneket.Annyira belemerült tevékenységébe,hogy Fransis érkezése meglepte.Első pillanatra azt hitte,hogy egy ember talált rá,mint annak idején Ritsu,de mikor ráébredt,hogy csak egy kölyökkel van dolga letette a kezeit.Agresszív pillantása is megenyhült.*Szia!Nincs semmi baj,de...mit keresel erre?Hol vannak a szüleid?*érdeklődik,míg körbepillant nehogy mégnagyobb meglepetés érje.*
|
*Nem messze onnan ahol Lorem mérte fel a terepet, gyerekzsivaly törte meg a csendet, az öregek roszallóan nézték őket, de ez semmiben sem akadályozta meg őket, görkorcsolyákkal rázták fel a többi ember nyugalmát, természetesen az élen Fransis hasított, mivel félig macskalény volt sokkal jobb képességekkel rendelkezett mint társai és ezt igyekezett is kihasználni, de amikor túlságosan is belemerült ebbe a különleges érzésbe, azon kapta magát, hogy egészen máshol találta magát, így elméjének mindig tisztának kellett maradnia... ez néha nagyon nagy koncentrációt igényelt, és egy kölyöknek igen hamar elkalandozik a figyelme, ez most sem történt másképp amint megpillantotta a tér közepén lévő szökőkutat, pár másodperc múlva már fölötte találta magát, így a vízben landolt, persze senki sem rohant hozzá aggódva csak barátai* - Fransis minden oké? Megint azt csináltad, kordában kéne tartanod az erőd.
- Mert azt ilyen egyszerű is, mit tudsz te?
- Most miért vagy ilyen?
- Tünés innen mindannyian... te is Susi...
- Fransis megígértem az apádnak hogy veled maradok szóval...
- Aham... akkor én megyek... *néha igazán jól jött eme képessége ha a barátai elől el akart tűnni, de amikor dühében teleportált, gyakran az hogy hova érkezik meglepetésszerű volt. Így történt, hogy egyenesen Lorembe ütközött* - B... bocsánat...
|
*Idővel túltette magát Ritsun és a gyereken,bár Luxor olykor-olykor felhozta még a témát,de hamar lecsillapította a kandúrt.A sötét múltja ellenére látszólag semmit sem változott.Még mindig bajkeverő maradt,bár véleménye szerint inkább a baj kereste őt,mint fordítva.A mai nap is épp az emberek világát járta,hogy újabb macskalényeket szabadítson fel.*
|
- Áhh... értem.... utálod a kölyköt mégis szereted annyira hogy ne öld meg... *bár valószínűleg a nőstény már nincs ott amikor ezeket mondja.* - Nos sose gondoltam volna hogy gyerekem lesz... ha az anyukád rám hagyta a döntést, akkor a neved Fransis lesz... tetszik? *körbe nézett, neki munkába kellett mennie, de nem volt senki aki a kölyökre vigázhatott volna, felhívta hát, hogy lemondja a dolgot,persze a főnökei nem voltak elragadtatva, s bár Ritsu semmit sem értett az apasághoz, lassacskán belejött, a gyerekszoba is elkészült lassan, a félvér fiú emberként nőtt fel, nem volt szolga, bár az első iskolaévek kicsit nehézkesen kezdődtek, hamarosan minden gyerek felnézett rá, teljesítményei miatt, bár a tanárokról ez nem volt elmondhtó, de mivel egy gazdag férfi fia volt, aki támogatta az iskolát, nem merték máshogy kezelni. Ennek ellenére Fransis mégis nagyon kíváncsi volt, hogy vajon ki lehetett az anyja, ez olyan rejtély volt számára amit sohasem tudott megfejteni, mert apja nem beszélt neki róla...
|
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
