|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.12. 13:07 - |
Ouray Star szállodaláncolatának egy tagja ez a szálloda. Nevét azért kapta, mert ennek a tetején él a gazdag férfi. Ez egy ötcsillagos szálloda a pénzes emberek krémjének. Ide nem juthat be akárki, csak Ray ismerettsége, hiszen nem zaklathatja senki a tulajdonost csak úgy. Wellnessközpont, medencék és csodálatos parkoló várja itt az embereket. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Elkerekedett szemekkel figyeli Ray mozdulatát.Erre nem számított,így mégnagyobb oka van a pánikra.*Ki...kiragadtatott a kö...környezetemből,az otthonomból,ráadásul...láncra vert,mint valami bűnözőt.Nekem ez elég arra,hogy féljek.*válaszolja kicsit dadogva a félelemtől.*Ezen kívül...nem szeretem,ha valaki átlépi a szférám határait.Szorongást és feszültséget vált ki belőlem.*ismeri be,közben igyekszik lehámozni magáról a férfit.*Röviden összefoglalva,nem én vagyok az ideális lény az ön szórakozásához,úgyhogy kérem,engedjen utamra.Nem beszélek senkinek az itt történtekről.Odahaza biztosan keresnek már.Amira nagyon maga alatt lesz,ha nem talál otthon.*próbálkozik a férfi lelkére hatni,közben lelki szemei előtt megjelenik a kislány képe.*
 |
Valahol borzalmasan élvezi azt, hogy sarokba szoríthatja Atont. Azt, ahogy mindent megpróbál, hogy a saját keretein belül megszabaduljon ettől a kínos helyzettől. Valahol pedig tudja, hogy betörheti, de így meg nem szelídítheti. A lovakra is rákényszerítik, hogy megszokják az emberek akaratát, de tudja, hogy voltak olyan népek vagy törzsek, amelyek suttogtak, kitartottak és elnyerték az állat bizalmát. Ő nem bír ennyire türelmes lenni, hiszen előtte van a zsákmány. Azt a kezét, amellyel megpróálja magától távoltartani a férfit, Ray a feje fölé fogja és ujjait a kandúréi közé fúrja, ezzel kifejezve, hogy nem akarja bántani, csak túl közel akar hozzá lenni. Akar, igen, ez a jó szó. - Nem kell félned. - mondja nyugtató hangon. Nem közeledik tovább, de nem is hátrál meg. - Nem bántalak. Neked csak ismeretlen, amire vágyom, de ez nem ok, hogy rettegj. Fogadd el a közeledésem. - kéri.
 |
Té...tényleg?Köszönöm.*válaszol megszeppenve Ray kijelentésére.Bár nem tud hátrébb menni a fal miatt és szemből is el lett zárva a menekülési útvonal mégis próbálkozik kitérni előle,de oldalra még annyira se tud odébkúszni,hisz a láncok nyújtotta eshetőségek igen végesek.Kétségbeesetten próbálja megszabadítani mancsait tőlük,de azok makacsul ragaszkodnak hozzá,ráadássul csörgésük gonoszul cseng a fülébe.*Bánni?Sehogy.Én...*kezd bele mondandójába,de félbehagyja,hisz gyomra gombócba ugrott.Egyik kezével megpróbálja távol tartani a közeledő férfit,mellkasánál fogva,melynek hatására az eddig is kínos helyzete,kínosabbra fordult.Farka idegesen söpröget a földön,míg tekintete egy csapdába esett őzére emlékeztet,akit körbevettek a farkasok és tudja,hogy nincs menekülés a számára.*
 |
Újra követi a kandúrt, nem engedi messzebbre magától, mint amennyire ő meg akarja közelíteni. - Lenyűgöző vagy. - mondja neki mosolyogva. Nem próbálja megértetni vele, hogy nem azért van oda érte, mert macskalény, hiszen ez önmagában Ray számára semmit sem jelent. Ő is sok mindenkit megkaphatna, de neki a különleges személyek kellenek. És Aton az a férfi véleménye szerint. - Hogy bánjak veled? - kérdezi kacéran, játékosan, s még közelebb megy hozzá, kifejezve vonzalmát.
|
*A cirógatás hatására behúzza a nyakát,majd hátrálni kezd,de nem tud messzire menni,hisz háta a falnak ütközött a nagy menekülésben.*Azért...azért nem,mert azt szeretem mikor azért szeretnek aki vagyok,nem az ami.Egyiptomban a fáraó tulajdona voltam,ahol úgy bántak velem,ahogy az uralkodóval,annak ellenére,hogy nem értettem egyet vele.Szóval nem akartam mindenkivel összeszűrni a levet,hanem vártam...
|
Nem éri váratlanul a válasz. Biztos volt benne, hogy Aton tökéletesen érintetlen. Ez csak még értékesebbé és vágyottabbá teszi a számára őt. Újra odalép hozzá és nem bírja visszafogni magát, megcirógatja a kandúr nyakát. - Kicsit sem probléma. Vonzó. - válaszol a kérdésére szinte dorombolva. - Miért nem akartál élni a lehetőséggel? - tesz fel kérdést, hogy megismerhesse kicsit Atont.
|
*Tekintetét ismét a férfira emeli és követi is vele.Most,hogy távolabb került tőle és nem sérti a személyes szféráját kicsit nyugodtabb,de még mindig zavarja a rabság.Ray mosolya nem tudja,hogy jelen pillanatbat mit tükröz és hogy jót jelent-e számára,vagy aggodalomra adjon okot.Kérdése mindenesetre meglepő volt számára,olyannyira,hogy halovány pír jelenik meg az arcán.*Hallottam róla ezt-azt,de még sosem állt módomban részt venni ilyen dologban.Mármint,lehetett volna lehetőségem rá,de nem akartam élni vele*ismeri be a kandúr.*Probléma az ártatlanság?
|
Olyan váratlan Ray számára, hogy sajnálatát fejezi ki ebben a helyzetben Aton, hogy csak még jobban akarni kezdi. Egy ilyen kiszámíthatatlan és csodálatos teremtmény mindenképp az övé kell legyen, bár sejti, hogy birtokolni igazán sosem fogja tudni. Nincs is ezzel gondja, elfogadja, mint tényt. Beérné annyival, ha pár alkalommal a szeretője lenne, aztán visszaadná a családjának, hadd legyen boldog. Nem akarja elvenni tőle az élete értelmét, egyszerűen csak egy kis ideig ki akarja élni vele a vágyait. Aztán a beszédéből rájön, hogy Atonnal fogalma sincs arról, hogy mit akar tőle. Ez megállítja és mosolyt csal az arcára. - Hihetetlen, hogy mennyire ártatlan vagy. - mondja neki. - Tudod, mi az szex, igaz? - teszi fel aztán magabiztosan a kérdést.
|
Sajnálom.*hajtja le fejét,mikor a férfi kijelenti,hogy sikeresen feldühítette.Fejét félrebillentette és úgy figyelte a fel s alá mászkáló Ray-t.Nem igazán tudta értelmezni amit mondott és ez látszódott is a tekintetén.Mindenesetre bizonyos szintig megnyugtatta,amit a tulajdonos mondott az erőszakmentes viselkedéséről.*Megszelidíteni?*pislog ártatlanul*Miért?Nem ártok senkinek.Legalábbis nem panaszkodtak.
|
- Pedig sikerült. - közli még mindig haragosan Ray. Magára is dühösen kezd járkálni ide-oda. - Kevés dolgot akarok annyira, hogy ennyire messzire elmenjek érte, de te megbolondítottál. - kezdi megmondani a "frankót" Atonnal. - Nem akarok olyan aljas ajánlatot tenni, hogy ha megadod, amit akarok, te is megkapod, amire te vágysz, mert ettől még a rosszullét is elfog. Nem fogok erőszakoskodni sem veled, meg foglak szelídíteni. - dönti el határozottan.
|
*Zavartan nézi a férfit,hisz nem tudja mire vélni a viselkedését.Meglepő számára,hogy egy rövid időre csendben maradt,ráadásul ahogy bámulja,mintha felfalná a szemeivel.Nem nagyon érti az emberek viselkedését,hisz távol állt tőlük.Elkerekednek a szemei,mikor Ray a csípőjénél fogva visszahúzza.Sarkával kitámasztja magát,hogy megakadályozza az akarata elleni helyváltoztatást.*Sajnálom uram.Nem áll szándékomban feldühíteni vagy bármi más módon ártani,csak reménykedtem benne,hogy hátha...
|
Semmit sem mond Atonnak. Csodállva nézi szája mozgását, a szemében megjelenő érzelmeket és hiába tudja, hogy túl messzire megy, hogy így csak betöri, de meg nem szelídíti, képtelen ellenállni neki. Hagyja lerázni a kezeit, enged egy kis szabadságot a macskának, majd csípőjénél fogva magához húzza. - Volt lehetőség korábban megállapodni velem. - duruzsolja némi felháborodással a hangjában a kandúr fülébe. - Hízelgéssel csak feldühítesz. - közli ezt most már nyersen, s eltávolodik Atontól.
|
Ha üldöznének,biztos nem haza mennék,mert ott keresnének először.*motyogta maga elé,hisz fájt belegondolnia,hogy elszakíthatják a családjától.*Miért kérdezi és mikor mehetek el?*kérdezi egyre kétségbeesettebb hangon.Tekintetét gyorsan körbefuttatja a szobán,menekülési útvonalat keresve,de hiába.Nem sok esélye van a falhoz láncolva,szemből pedig Ray zárja el az útját.*Számomra...sosem volt nagy öröm a rabság...*nyelt egy nagyot,mikor a férfi az arcához ért.Idegennek és ridegnek érezte,annak ellenére,hogy ápolt és puha bőre volt,de egyáltalán nem olyanok voltak,mint Amira kis kezei.Farka idegesen tekergőzött a háta mögött.Nem tudta mitévő legyen.Támadjon,vagy próbálja meg ész érvekkel meggyőzni fogvataratóját,arról,hogy engedje el.Mivel nem volt az az agresszív fajta,így a második verziónál maradt,egyenlőre...*Nem beszélhetnénk meg?Ön értelmes ember,talán köthetnénk valamiféle megállapodást.*vetette fel ötletét,majd megpróbálta lerázni arcáról Ray kezeit.*
|
Az elutasítás csak hergeli a szállodatulajdonost, egyszerre lázad fel benne a düh és erősödik a vágyakozása, hogy megszerezze ezt a lényt. Birtokolni nem tudja, talán megszerezni sem, mégis hajtja előre és előre az esztelen kívánság, tegye a magáévá. - Hova mennél? - kérdezi szinte suttogva és gonosz, örömteljes mosolyra húzódnak ajkai. - Ha elszöksz tőlem, nem lesz hova visszamenned, erről gondoskodom. - közli bársonyos hangon. - Azt pedig kár gondolnod, hogy az utcán is jobb, mint itt. Végül te is be fogod látni, hogy nem olyan szörnyű ez a hely, mint amennyire elsőnek tűnhet. - folytatja, majd tenyereit Aton arcára fekteti. Nem tartja, ha el akar fordulni, hagyja neki, de nem ereszti el. Könyökei lefelé állnak, így nem ad lehetőséget a macskalénynek arra, hogy megharaphassa. A macskaharapás nagyon fájdalmas, hosszú, hegyes kis fogaik vannak, melyeket nem átalkodnak az ember húsába mélyeszteni. Követi mozgását, már nem engedi eltávolodni magától, így mikor hátrál, vele lép. - Ha találtam volna, nem vetemedtem volna arra, hogy bemocskoljam a kezem. - közli nyíltan, elégedetten és győzedelmesen.
|
*Kerülgeti az émelygés,ahogy stresszeli magát a helyzeten.Mintha egy hatalmas kő lenne a testében,mely elnyomná a tüdejét,ezáltal megszaporázta lélegzetvételét.Nagyot nyel,a simogatásra a fejét is elhúzza egy kicsit,ezzel jelezvén,hogy nincs ínyére ez a hozzáállás.*De,ha nem...birtokolhat...akkor miért nem...hagy elmenni?*próbálta szóval tartani a férfit,aki ez idő alatt vészesen közel került hozzá,olyannyira,hogy felzengett lelkében a riadókürt hangja,mely arra figyelmeztette,hogy tartsa szemmel minden mozzanatát.Fülét meglibbenti a szokatlan viselkedésre,hisz eddig senki nem bánt így vele.*Ez...megtisztelő,de mint mondtam,biztos talál nálam sokkal jobbat.*majd egy kicsit hátrább kúszott,kicsit kibújva Ray karjai közül.*
|
Látja Aton testtartásából, hogy sérti a személyes határait, de nem tud vele törődni. Túlságosan vonzza ez a gyönyörű kandúr. Hüvelykjével megsimogatja az arcát, aztán egy pár centivel közelebb húzódik hozzá, fehér nadrágjával nem törődve szinte csúszva. - Birtoklási vágy... - ejti ki majdnem undorral a hangjában. - Ez nem az. - mondja ezt már egyszerűbben. - Abban hiszek, hogy egy másik személyt, legyen az bármilyen fajtájú, nem birtokolhat egy másik. - folytatja. Szemeit le nem veszi az előtte lévő lényről, figyelmesen nézi, tekintete megtelik melegséggel és lassan a tenyere is melegedni kezd, ahogy úrrá lesz rajta a lázas vágyakozás. - Hogy miért teszem? - kérdezi most már elég közel húzódva a macska testéhez, szenvedélyt rejtő búgó hangon. - Mert akarom. Pontosítok. Mert vágyom rád. - helyesbíti a válaszát. - Vagyis... mindkettő ugyanolyan igaz. - teszi hozzá. Teljesen elvakítja ebben a pillanatban a kívánalma, ezért ennyire más a beszéde.
|
*Egyre kellemetlenebbül érzi magát Ray közelsége végett,de nem akarja szóvá tenni.Nem szereti,mikor megsértik a privát szféráját.Mindig elfogja valami rossz érzés.Talán az évek alatt elszenvedett dolgok hozták ki ezt belőle,de nem tehet róla.Igyekszik mindig megtartani a távolságot és tiszteletet mutatni.Gyomra gombócba ugrott,nyakát behúzta,mikor Ray hideg kezével megérintette az arcát.Tart a férfitől,talán ez látszik is rajta,de egyenlőre nem áll szándékában rosszat tenni.*Miért teszi ezt?Honnan ez a birtoklási vágy?*próbál tovább faggatózni.*
|
Raynak szinte a lélegzete is elakad, ahogy Aton felnéz rá. Egyszerűen rémesen odavan ezért a teremtményért és ha nem akarná tartani magát egy kimondatlan szabályhoz, vagy valamihez, amit csakis ő maga szabott meg magának, most azonnal lerohanná a kandúrt a vágyával. Sajnálja, hogy szomorúvá tette ezt a lényt. Tudja, hogy ő az oka ennek elsősorban, s azt, hogy valószínűleg nem teheti jóvá, hacsak haza nem engedi. De akkor ugyancsak nem kapja meg, amit akar. Előre dől, egyik térde a földet éri, így a tartása is biztosabb. Már nem akarja magát annyira tartani, arra gondol, minél előbb elégül ki a vágyódása, annál hamarabb visszaadhatja Atonnak a szabadságát. Mert nem akarja megtartani. Csak az élmény kell, az élvezet, a gyönyör, a kéj, s minden, amit ez a gyönyörű kék szempár ígért neki az első pillantással, s most is. - Lényegében igen. - válaszol őszintén, s kezét a kandúr arcára simítja. Gyengéden, óvatosan, lassan.
|
*Lehunyja szemeit,melynek hatására Amira képe erőteljesebben jelenik meg előtte.Rezzenéstelenül ül a helyén a falhoz láncolva.Akkor sem mozdul meg mikor mozgolódást hall.Az érintés hatására lassan kinyitja szemeit és a férfira emeli őket.Níluskék szemeiből eltűnt a szokásos vidámság és felváltotta helyét a szomorúság.Ray ellenkezésére ismét lehorgasztotta fejét.Sose bírta a fogságot és ez hamar kijött rajta mindig,mint ahogy most is,bár elvesztett életét most jobban sajnálja,minthogy itt kell ülnie.*Nem értem.*motyogja maga elé,mint egy kisgyerek.*Akit meglát az utcán megszerez bármi áron?*érdeklődik tovább,hangjában semmi bántás nincs csakis értetlenség.*
|
Szíve szerint eleresztené Atont, de tart tőle, hogy dühös lesz és rátámad. Mindenesetre ad neki egy esélyt, hogy megtudja, mennyire utálja ebben a pillanatban. Feláll a székről és odalépdel hozzá. Belülmegy a lánc hosszának, így a kandúr eléri őt minden gond nélkül. Leguggol hozzá és óvatosan megérinti a fejét, ha tudja. - Hamarosan meg fogod érteni. - ígéri csendesen, ezzel válaszolva a kérdésre. - Ez nem igaz, Aton. Nem tudnám megfogalmazni, miért ragaszkodom ennyire hozzád, de ettől még tény marad a tény. - mondja neki ugyanolyan csendesen. Szeretné újra és újra megérinteni, de nem biztos benne, hogy helyes.
|
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
