|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Ohh sajnálom, el is felejtettem, hogy nem minden macska tanulhatott meg olvasni. Jó kérdés... talán mert a kutyalényeket emberi kéz alkotja, drágábbsn kerülnek ki a laborokból, mint egy macskalény átlagos ára... ráadásul emberek teremtményei... beléjük táplálva a hűséggel... erre tudok gondolni.
Andy egy pillanatig eldőzött a macska szemein, nem bírta róla levenni a szemét, de aztán végül az ételre összpontosítva harapott egy újabb darabot. A kérdésre csak némi gondolkodás után válaszolt.
- Azt hiszem Teisannal elrontottam. Jó gazdája akartam lenni, de végül csak bele kergettem az önsanyargatásba és a depresszióba... ma már bánom... de annyira féltettem, annyira emg akartam óvni... szinte én hajszoltam bele a szerencsejátékba... semmit se mondott el nekem végül, de sajnos erre csak későn jöttem rá. Sokkal jobb gazda kell neki nálam, és akit most oda hívtam, biztosan boldoggá teszi majd és sokkal kiegyensúlyozottabbá. - észre vette, hogy túl sokat fecsegett. - A lényeg, hogy nem gondolom úgy, hogy ti alsóbbrendűek lennétek, mindnekit megillet a jobb bánásmód...
 |
- Nem sok jogi olvasmány került a kezembe. És ha így lett volna, akkor sem tudok olvasni. - felelte. - Talán egyszer láttam életemben kutyalényt. Olyan fensőbbségesen viselkedett. Ő biztos tisztában volt ezekkel. És miért van ez így? - kérdezte.
Jobbra-balra ringatta magát ültében. Ő is elrágcsált közben egy szeletet.
- Mindenkinek van - bólogatott - így nincs felfordulás. Nagy zűrzavar lenne. Én biztos nem aludnék egy helyen a bolhásokkal. Azt mondják, van a depressziónak egy olyan foka, mikor valaki már a személyes higéniát is elhanyagolja. Hát, némelyek itt nagyon depressziósak.
Andyre nézett, most találkozott először egyenesen a pillantásuk.
- Igazán kedves tőled, hogy segítenél. Ezt... Teisan miatt?
|
- Hát... mondasz valamit. - nevette. - Talán könyebb így túllendülni a mindennapokon... - bólintott csak a következő monológokra, majd hozzá tette. - A kutyalények viszont sokkal többe kerülnek és több joguk van, mint a macskáknak. Például tudtad, hogy nem ölhetik meg őket csak úgy? Bíróság elé kell állni, míg egy macska bármikor bármi felelősség nélkül kivégezhető? Ümm... habár nem erről akartam beszélni... szóval köszi. - vett el egy szeletet, majd a hangra kissé össze rezzent..
- Ez valóban nagyon furcsa... - sóhajtott, s kibontotta az ételt. - Ezek a beavatási dolgok is furák... erre mondják gondolom, hogy szegények szórakozása. - beleharapott az ételbe. - köszönöm szépen, később biztosan meghálálom. Mindenkinek van fix helye és szobája? - nem aggódott hisz nem tudta, hogy az ajtó nem nyílik. Jó lenne ha segíthetnék rajtatok valahogy... de nincs a kezemben ehhez semmilyen eszköz....
|
- Mivel mindent kivisz. Kipucol rendesen egy ilyen. Hát nem jobb így hozzáállni, mint azon aggódni, hogy bélférgünk lesz?
Rémisztő természetességgel beszélt ezekről.
- Egyszer én neked, egyszer te nekem - felelte, majd a kérdésre megbiccent a füle. Sehová sem nézve beszélt. - Kielégítjük a kívánságaikat. Amire vágynak... azt kapják.
Andy felé fordult, kissé oldalra döntötte a fejét.
- Miért, mitől olyan különös macskának lenni?
Aztán körbepillantott a szobán.
- A macskák tiszta lények. Gondolj bele mi lenne, ha kutyalények tanyáznának itt.
Beljebb invitálta a fiút.
- Dehogy, azért hívtalak! - előhalászta a kis csomagba rejtett ételt, egy pár szezámmagos szeletkét, és Andy felé nyújtotta. Közben a szoba ajtaja becsapódott. A kandúr unott arccal fordult a hang irányába.
- A szobatársaim... szórakoznak. Sok furcsa szokásuk van. Nincs rossz macska, csak furcsa szokások. Volt például egy beavatási szertartás, amin mindannyiunknak át kellett esni, hogy a többiek elfogadják. Este kizártak a szobából, és meztelenül szaladhattam a kastélyban, a többiek meg villával meg botokkal piszkáltak és kiabáltak. Hogy ott szalad, ott szökik. Mikor új macska jött, azzal is megcsináltál ezt. A régiek már rég túl vannak rajta. Ez volt a disznóvágás.
Lekucorodott a matracra. Meg se próbálta kinyitni az ajtót, így azonnal nem is derült ki, hogy azt bizony nem lehet kinyitni,
|
- Tisztító kúra mi? Hmm... érdekes elképzeléseid vannak. - Komolyan....? Én csak vicnek szántam, igazán nem akarom elenni előled az élelmed. - Azt mondod... lefekszetek a vendégivel? Vagy csak flörtöltök velük? Ahh... macskalényként látni az életet nagyon furcsa... mindig próbáltam megérteni Teisant... de azt hiszem előbb kellett volna ezt tennem. Az ő bőrébe képzelni magam. - sóhajtott, majd a körbe nézett a szobában. Ehhez képest ő elnöki lakosztályt kapott. - Engem az se érdekelne, ha azok lennétek... mármint... ez az egész nem számít... - nagyot nyelt- biztosan nem gond, ha eszek belőle...?
|
- Néha hasznos is. Tisztítókúra.
Meglengette a farkát Andy kérdésére.
- Tulajdonképpen van - felelte. - gyere utánam.
A szobája felé vezette Andyt. Közben halkan mesélt.
- Tartalékolunk. Nehéz elrejteni valahova a dolgokat. Egy-két váltóruhánk van, amit a hét közepén cserélünk, és ha van egy zoknim, ami nincs mosásban, akkor oda rejtem, amit kapok. Egyénként meg a barátai ezeket nem ingyen osztogatják. Mindennek ára van. De még így is megéri.
Szégyenlősen végigsimított a karján, szemét lesütve. A mozdulat sugallmazta, miféle ára lehet az ételnek.
- Nem igazi barátok. Csak átjárnak, esznek, isznak, röhögnek. Dorbézolnak. Egy ideig szinten lehetett tartani takarítással, amit műveltek, de aztán már nem volt megállj. És elindult az enyészet felé ez a hely.
Közben a szoba elé értek. Siralmas kis zug volt, a macska három másik szolgával osztozott rajta. Csak pár odavetett ponyva képezte a fekhelyeket. Ezen kívül egy rácsozott ablak adta a fényt. Se asztal, se szék, se szekrény, semmi.
- Az az én helyem - mutatott a legbelsőbb gyűrött ponyvára. - A takaró alatt van... nem valami guszta, tudom, de becsszó, mi nem vagyunk tetvesek. Tényleg.
|
- Ahh igen, mondta, hogy csak a maradékot ehetjük vagy a romlott dolgokat... pedig akkora hülyeség.. a macskái csak betegek lesznek tőle... mindazonáltal nem bírálhatom felül az akaratát... -sóhajtott. - Volt egy ilyen sejtésem, de semmi baj, legalább levegőzhetek egyet... most nem adott új feladatot, és a takartással is végeztünk, szóval nem tudom mit kellene... - kordult meg a gyomra - témánál vagyunk.... nincs valami dugi kajád mi? - mondta vicceskedve. - hát benézek a konyhára hátha találok valami ehetőt... gyakran járnak ide a barátai? nem tűnt túl... társadalmi embernek.
|
A macska ismét ott sündörgött Andy körül, mikor az megjelent.
- Beles - jegyezte meg a megpakolt tálcákra pillantva. - Mi meg ehetjük a kiszáradt kenyércsücsköt.
Bárhová is ment ezután Andy, lépkedett mellette.
- Még jó, hogy van pár barátja, aki átjön időnként. Azok szoktak nekünk, néhányunknak rendes ételt adni. Nem sokat. És csak az értelmes, tiszta, szép macskáknak. És én az vagyok - húzta ki magát. - a kövér foltos macska, aki eddig csinálta nekünk a kaját, ha férgek másztak a lisztbe, azt is beledarálta. Azt mondta, így a térfogata is több, jól járunk vele. Kis fehérje. Ő megeszik mindent. Az nem zavarja, hogy nem mindenki akar férget reggelizni - mesélte monoton hangon - persze a gazda mást eszik. Egyébként rendelni szokta a kajáját, vagy étteremben eszik. Most csak téged szivat ezzel. Csicskáztat.
|
Andy valahogy furcsán érezte magát a macska mellett, nem tudta megmagyarázni az érzést, bár ahogy egyre inkább nézte, egész aranyosnak találta.
- Köszönöm, hogy aggódsz, de a körülményekhez kéepst jól vagyok, csak Teisanért aggódom folyton... elég hűvös voltam vele, mikor elváltunk, és... szerintem még most is eszi magát miattam ahelyett, hogy továbblépne és élné az életét... - észre evtte, hogy túl sokat beszélt. - Bocsi! Nem akarlak untatni, jobb is ha indulok... - rázta össze kicsit a ruházatát.
- Igyekszem... ami tőlem telik azt megteszem oké? - sóhajtott, szeretett volna a kandúrra mosolyogni, de végül csak bólintott. - Később... később azt hiszem beszélhetnénk... de ez most tényleg sürgős, szia! - intett neki, majd neki vesekedett a vásárlásnak. Jól érezte magát kint a levegőn, persze őt senki sem nézte le miközben vásárolt, s nem merték becsapni sem, mint ahogy a macskákat szokták, nagy pakkokkal érkezett meg, de szerencséjére mindent kapott, ami Agake kívánságlistáján szerepelt. Amikor minden készen állt, kopogott, s bevitte neki a reggelit, a blokkot is mellékelve hozzá. - Jó étvágyat! - tette hozzá, s ha Agakenak nem volt más mondandója felé, hát hamar távozott.
|
- Teisan, aha - jegyezte meg a macska. Fele akkora volt, mint Andy, s hogy a szemébe nézhessen, folyton nyújtogatnia kellett volna a nyakát. Ehelyett ő mindenfelé tekintgetett. Egy különc, elveszett gyerek benyomását keltette, amint farkát ide-oda tekergette, s a falnak dőlt.
- Ja, persze. Nekem is van dolgom. Csak gondoltam, magányos lehetsz. Biztos rossz a sok macska közt egyedül. Nem mintha én nem lennék az. De legalább nem vagyok rühes. Ez már előnynek számít itt.
Arrébb lépett, siklott a levegőben. Egészen egyenesen tartotta magát, közben volt a mozgásában valami folyó, kígyózó sikamlósság.
- Ne dühítsd fel - bökött ismét a fejével az ajtó felé. - Nem is tartalak fel.
Azzal intett. És már ott sem volt. Édeskés fahéjillatot hagyott maga után. Fahéjjal dörzsölte be reggel a bundáját, mert úgy vette észre, azt az illatot az emberek szeretik.
|
- Oké. - elvette a pénzt, majd kkabátja zsebébe helyezte, ezek után nem kívánt már mást modnnai neki, még a szidalmakra sem figyelt már oda, magában csak legyintett, majd egy hamarosan jövökkel becsukta maga mögött az ajtót.
Ekkor egy ismeretlen hang szólítota meg, ahogy a amcska közelebb lépett, kicsit ismerős volt neki de emlékezett rá, hogy nem beszéltek korábban.
Andy bólintott.- Teisan nem csak egy macska számomra, sose kezeltem őt aként... amúgy meg nincs ebben semmi tiszteletre méltó... csak azt tettem amit tennem kellett. -sóhajtott. - Te ki vagy? - érdeklődött, majd vállat rántott. - A szokásosan viselkedik azt hiszem... nem tudom te mit nevezel dühöngésnek. El kell mennem a boltba... szóval ha majd vissza jöttem bezsélhetünk még de most sürgős az ügy.
|
A férfi óriási karosszékében ült keresztbe vetett lábakkal, újságot olvasott. Szeretett képben lenni az aktuális hírekkel.
A kopogásra felmordult. Meg se szólalt még Andy, máris zsémbes pillantásokat lövellt felé. Unatkozva dőlt hátra a székében, jeléül, mennyire untatja a monológ.
- A sarki boltba menj - adta át a pénzt, melyről kitűnt, egészen pontosan ki van számolva. - és nem dobunk ki semmit. Ne kelljen kétszer elmondanom - közölte olyan hangsúllyal, mintha egy félnótással beszélgetne.
A bocsánatkérésre megfeszült az ajka. Szemöldöke szigorú vonalba formálódott.
- El is vártam, hogy bocsánatot kérj - vetette oda - bár ennél jobban megválogathattad volna a szavaid. Egy idomított pudli szebben beszél nálad. Na kotródj.
Azzal visszamélyedt az újságjába.
Amint Andy kilépett a szobából, egy sejtelmes hang szólította meg.
- Te vagy Andy, igaz? Hallottam, hogy a macskád miatt vagy itt.
A beszélő a fal mellett álldogált, s lassan előlépett.
- Tiszteletreméltó dolog. - mondta, de az arca egészen közömbös volt - dühöng most is az idegbeteg fasz? - kérdezte ugyanolyan szenvtelenül, s az ajtó felé bökött fejével, ahonnét Andy kilépett.
|
A fiú nem, hogy nem merült ki az éjszakai minka miatt, inkább még lelkesebb volt másnap. A macskák furcsán néztek rá, hisz addigra már tudták, ugyanolyan szolgasorsú mint ők, mégis tisutelték, mert a macskájáért állt szolgálatba, ilyet még senkitől sem hallottak ezelőtt. No ezt sem a fiú beszélte ki nekik, hanem Seki, a kandúr aki hallotta az Agake és Andy közti szócsatát.
Amikor meglátta, hogy Agake mit kér reggelire elcsodálkozott.
- Nem csoda, hogy ekkora a termete... annyit eszik, mint három másik... vagy 5... inkább. - morgott magában, majd magára vette a kabátját. Most vette csak észre, hogy az este bár a hó miatt nem nagyon lettek koszosak, azért volt ott némi sár is. Végül vállat rántott, már majdnem elindult a boltba, hogy beszerezze azt ami.még hiányzott a listáról, mikor eszébe jutott, hogy talán szólnia kéne róla Agakenak, s némi pénz is kelelne hozzá... még azt hiszi megszökött és elindul Teisanért. Ahogy a szobája elé ért mély levegőt vett és bekopogott várva a válaszra. Ha a férfi beengedte belépett hozzá. - Jó... reggelt. Tegnap azt mondta én fogok a boltba járni, szóval most megvennék.még pár dolgot, amit a reggelijéhez kért. Ehhez úgy gondoltam talán szükségem lesz az engedélyére.. és a pénzére is. - igyekezett szépen beszélni a férfivel, nem akart meghunyászkodni előtte, de felbosszantani se volt kedve, na meg érezte, hogy az előző napi viselkedése, nem volt éppen hozzá méltó. - Még annyi, hogy... sajnálom a tegnapi viselkedésemet, nem szabadott volna ennyire kikelnem önmagamból, de mindig is... utáltam a káoszt. Úgy értem nálunk otthon katonás rend van, egy kicsit mániákus is vagyok azt hiszem... ez a kastély gyönyörű és... látva az állapotokat, egyszerűen nem tudtam leállni. Szóval... csak annyit akartam mondani... hogy bocsánat.
|
Agake nem sokat törődött a nagy készülődéssel. Illetve, próbálta ignorálni. Nem dícsérte meg és nem tette szóvá. Mintha észre sem venné. Neki tulajdonképpen mindegy volt. Eddig is elélt a szemétdombon. Ha egy nap elpusztul a szemétdombon, az is mindegy. Néha eszébe jutott, hogy felkeres egy pszichiátert ezzel, de aztán mindig inkább a kaszinóban vagy egyéb szórakozóhelyeken kötött ki.
Reggel a szokásos macska, aki eddig is hozta-vitte a reggelijét, megjelent a szobája előtt. Vele üzent Agake Andynek a mai napi óhajairól. Szeretne narancslét, kávét, tejszínnel, erőset, crossant, dzsemet, és csak sorolta, sorolta. Semmi örömét nem lelte ezekben, de hátha Andy ugráltatása jó móka lesz.
Miközben magára fújt valami pacsulit, ezen járt az esze. Nem akarta, hogy Andy vakációnak élje meg az itt-tartózkodását. |
Andy egsz éjjel dolgozott a macskákkal, néha tartottak pihenőt,aludtak is kicsit, de csak a csapatok felosztásával. Ahhoz képest, hogy mennyien dolgoztak, és sertepertéltek a házban, olyan volt mitnha közben semi sem történt volna, mindenhol csend honolt. Szerencsére végül macskalény tetemeket nem találtak, de a szemetet ami a szagokat okozta sikeresen eltávolították. Amikor az a szoba következett, amit a férfi neki szánt, vagyis legalábbis a macskák oda vezették, nem is volt annyira vészes. Igaz üres és sivár volt, de legalább tiszta ahhoz képest amit addig látott. Minden esetre végül a saját szobáiakt is megtisztították a mocsoktól. Mire végeztek, elég jól beilleszkedett a macskák közé, bár kicist félt, hogy elkap tőlük valamit, egész jó társaságnak bizonyultak. Végül hulla fáradtan dőlt be az ágyba, s aludt még pár órácskát a reggeli hajszáig. Viszont minden a helyére került, minden csillogott, úgy tűnt a macskák is tudták már mi a feladatuk, a fiú jó hatással volt rájuk annak ellenére, hogy csak Akagenak akarta bebizonyítani, hogy ura a helyzetnek és szükség van rá a házban. Teisannal álmodott, igazából nagyon aggódott érte de remélte, hogy Woddy a gondját viseli majd és kijönnek egymással.
|
- Még van képed visszapofázni, te szerencsétlen? - förmedt rá a férfi - hát nem fogod fel azzal a gyűszűnyi agyaddal, hogy nem csak azért vagy itt, hogy ellásd a házat? Ezt megteszi a többi dög is. Emellé normálisan és kéne viselkedned, ha nem akarod, hogy a drágalátos kis házicicád jöjjön ide helyetted. Szívesebben látnám itt, neki nem volt olyan kurva nagy a szája, mikor ott reszketett az ajtó előtt, úgy emlékszem - mondta hűvösen. - Csak használd azt a maradék kis eszedet, kölyök, ne bénázd el, ha már ezt a lehetőséged adtam, hogy mentse a hülye macskád a seggét. Pengeélen táncolsz, közlöm veled.
A szobájába ment, kiállt az erkélyre, onnan nézte, amint a macskákat kivezényli a fiú.
~ Mi lesz ebből...~ gondolta, de amennyire életunt volt, ez sem foglalkoztatta sokáig. Benyomta a tévét, kellett valami zaj, hogy elnyomja saját ürességét.
|
- Nem érti igaz? Hát nem néz körbe sohasem? Az otthona romokban van, ez nem azért van mert én ide kerültem és 1 órán át felírtam az adatokat, hanem azért mert a macskákanak nincs konkrét céljuk, nem tudják mégis mit kéne csinálniuk.. azért akarom feltérképezni a házat és a területét valamint a macskalényeket is, hogy ki tudjam osztani a feladataikat. Ennyi macskalénnyel, holnapra minden csillogni villogni fog. De megfelelő szervezés kell hozzá, és azért hozott ide, hogy hasznos leyek az ön számára nem igaz? Hát így hasznossá válok, csak figyeljen... adjon 24 órát, rendbe vágom a kastélyát. De addig kérem ne szóljon bele... - sóhajtott miután elment a férfi, s a macskára tekintett. - Ha jól emlékszem, Seki-nek hívnak ugye?
A macskalény bólintott, hallott mindent így világossá vált számára, hogy Andy ugyanolyan szolga mint ők, mégis felesel a gazdájukkal, kettős érzések uralkodtak benne.
- Kérlek folytassuk... sok munkánk van még. Ha ma éjjel nem is alszunk, akkor is csillogni, villogni fog ez a kóceráj! - nevette. ~ Vakok közt félszemű a király... hát lássuk milyen várat tduok felépíteni ebből a szemétkupacból.
Andynek két órájába telt bejárni a kastélyt és mindent feltérképezni, út közben olyan ehylségeket is találtak, amik hullaszagot árasztottak. Andy nem akart belegondolni, hogy vajon mitől lehet. A tervezés még két órát vett igénybe, kezdte érezni, hogy fárad. De mr csak azért sem adhatta fel, Akageval szemben nem akart veszíteni. Végül kiválasztott 8 macskalényt, akik ápoltabbak voltak és jobb erőnlétben mint a többiek. Ők lettek a csoportok vezetői, s minden csapatnak emgvolt a amga feladata a házban. Úgy tűnt, mintha a ház hirtelen emgtelt volna élettel.
Eközben Andy a kertet bámulta, ahhoz több munka és erő kellett, így a saját csapatával arrafelé indult meg. Nem törődött vele, hogy koszaosak büdösek vagy betegek, ő is beállt közéjük.
|
Morgott a nagy beszámolóra.
- Népszámlálás? Erre van időd? És közben a macskákat ugráltatod? - nézett végig Andyn - a dögöknek én parancsolok! Te csak ne ártsd bele magad más dolgába.
Továbbra is gyanakodva méricskélte a fiút. Amiket elmondott, nem oszlatta el a kételyeit.
- És az emelet ki van már takarítva? Kurva jó lenne, ha a feladatoddal törődnél, ahelyett, hogy itt osztod az észt - vetette oda. A halántékán idegesen lüktetett egy ér. - Rohadtul nem kértem tanácsokat.
Számára Andy is egy példánya volt annak a fajnak, amit gyűlölt. Minden embert utált maga körül, náluk jobban csak a macskákat rühellte.
- Buzgómócsing - mondta végül távozóul.
A nap ezen szakában szokott menni pókerezni, vagy szed elő valami narkotikumot, de most ezt nem tehette meg. Figyelni akarta az új fiút. Annyira nem bízott benne, hogy rögtön itt hagyja vele a házat vagy kiüsse magát.
|
- Auuu... maga nem normális... - hagyta hogy végig mondja, s mikor végre eleresztette, felé mutatata a jegyzeteit. - Összesen 86 macskalénye van, 47 nőstény, melyből 3 még jelenleg nem alkalmas munkára, újszülöttek, 6-an még gyerekek így csak kisebb munkákra lehet őket fogni. Van 1 idősebb is, neki talán a kerti munka lenne javasolt, így a csippjét át lehetne álítani, hogy nagyobb hatáskörbe tudjon tevékenykedni. 39 kandúr van, legtöbbjük munkaképes, 1 közülök az újszülött, 2 idősebb kölyök az erőnlétük sem olyan rossz, alkalmazhatüak a keményebb munkákhoz. - hadarta el neki. - Nem tudom honnan vette ezt a hülye lázadás dolgot, de szeretném végezni a munkám. A macskalényei csak céltalanul lézengenek egész nap, koszosak büdösek, és fertőzéseket terjesztenek. Ez önnek sem tesz jót, hiába nincs velük egy légtérbe. Az istenért mi baja magának? Teisant hagyja ki ebből! Amúgy is, most már itt élek, úgy tűnik itt sokkal nagyobb szükség is van rám... szóval ha azt akarja, hogy rendesen végezzem a munkám, ne lásson rémeket. - sóhajtott, s kissé megigazgatta magát. - Fel akarom mérni a szobákat, a helységeket. - lapozott egyet, Andy komoly számításokat végzett a füzetében és a fejében is. - A sült húst elküldtem a macskákkal, ha nem igyekszik ki fog hűlni. - fejezte be végül mondandóját. - Jó étvágyat kívánok hozzá.
|
Agake a szobájában időzött. Percenként az órájára pillantott. A macskákkal már nem törődött, de Andyben nem bízott.
- Hol van már...? - dörmögte magában.
Fogta magát, felkelt, hogy körmére nézzen az új fiúnak. Amilyen tiszteletlen volt vele, már bármi szemtelenséget kinézett belőle. A konyha felé vette az irányt, bár ott Andy akkorra már végzett, és feloszlott a tömeg, azért nyilvánvaló volt, hogy a macskák nem maguktól terelődtek össze.
Agake Andy után indult. Úgy vetette rá magát, mint egy ragadozó, elmarta a fülét, s félrerángatta magával.
- Na ide figyelj - sziszegte, egészen közel hajolva hozzá - nem azért vagy itt, hogy szervezkedj. Sem azért, hogy szítsd a feszültséget. Ha lázadás lesz, biztos lehetsz benne, hogy téged, a kis házimacskádat és a villádat nagyobb kár fogja érni, mint engem - s közben kicsit sem engedett a szorításon - megértetted?
Akkor ellökte magától a fiút.
- Ha nem végzed a dolgodat, indulok a macskádért. Ilyen egyszerű. Ha az a dög árkon-bokron túl van... hidd el, akkor is megkerítem. Behajtom a tartozásotokat. Efelől légy nyugodt.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
