|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 21:51 - |
Dey Akira és kandúrja, Keithan lakik itt. A hátsó kertben csirkéknek van kialakítva egy udvar. Nem egy átlagos otthon, Dey sokat gondolkodott, hogy ezt vegye-e meg, de mivel árban ez felelt meg leginkább a pénztárcájának, ezért az évek során kényelmessé tette. Gyakran furcsa arcok fordulnak meg nála, ezért a hálószobáját kulcsra zárja. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Keithan már megszokta az engedelmességet, az alázatot... s azt hogy végül mindenhonnan kipenderítik előbb vagy utóbb, ahogy körbe mutatják neki a házat azt nagyon élvezi, s igyekszik mindent megjegyezni amit a srác mond neki* - Rendben... elnézést kérek előre is, ha valamit elfelejtenék... de hamar bele fogok rázódni a dolgokba... nagyon fogok igyekezni *ígéri, s így is gondolja... mégis van vlaami furcsa ebben a srácban, kimért és hűvös de mégis valami szomorú amit Keithan még nem tud mire vélni... aztán úgy gondolja nem is az ő gondja,mindenkinek meg van a saját baja, ha új gazdája megnyílik neki majd meg fogja hallgatni, de ennél többet nem tehet... ezen kívül sok háznál járt már és bármit is tett, sohasem fogadták őt a szívükbe ezért már nem is próbákozik, de még mindig él benne egy halovány reménysugár, hogy léteznek még jó emberek... ahogy erre gondol átfogja a nyakában lógó keresztet*
|
Deynek most tűnik fel, hogy a kandúr nem akármilyen félvér. Fél füle van csak, s farka is rövidebb. Ugyan a haverja elmondta neki, hogy micsoda, arra nem adott magyarázatot, miért néz ki így. - Üdvözöllek a hajlékban. - mondja, miután a fiú bemutatkozik neki. - Notesz és toll. Rendben. - bólint rá. Aztán meglepettség ül ki az arcára, amikor kiejti Keithan az "ízlésedet" szót. Nem gondolta volna, hogy nem kell harcolnia azért, hogy egy macskalény letegezze. Zavarttá válik, tekintetét sem tudja a félvéren tartani. Aztán keserűen gondol Kontora, s a vele vívott harcra, melyben végül alulmaradt. Vajon ha ez a macskafiú tudná, hogy miatta halt meg az elődje, ugyanilyen szolgálatkész lenne? Valóban az, vagy csak annak tűnik? Dey nem tudja a válaszokat és már fél elindulni, hogy megkeresse őket. - Körbevezetlek. - mondja végül összeszedve magát. Megmutatja a saját szobáját is, ami úgyszintén az emeleten van. Elmondja, hogy minden héten szeret tiszta ágyneműbe feküdni, nem szereti, ha dolgai közt kotorásznak. Leteszi az asztalára a rajzokat, melyeket még Konto alkotott, aztán tovább vezeti a kandúrt a fenti fürdőbe, amely fürdőszoba és mellékhelyiség egyszerre. Fent még egy dolgozószoba van, egy használaton kívüli, hiszen Deynek nincs rá igazán szüksége. Lent aztán megmutatja, mi hol van a konyhában, speizban, egy külön kis helyiség van a tisztítószereknek és takarítóeszközöknek, lent is van egy külön fürdő és külön vécé, odalent van a nappali, az előszoba, egy vendégszoba, a lépcső alatt meg gardrób. - Érezd magad otthon és ha kérdésed van, nyugodtan tedd fel. - mondja végül.
|
*A sok információ ellepi Keithan fejét, de igyekszik mindent fejben tartani, mindenre figyelni, de valahogy gyorsan le akarja írni mielőtt minden kimenne a fejéből, füle még mindig hátra van csapva, s ahogy befejezi a mondókát megszólal, hangja kicsit rekedtes, de nem goromba, inkább valahogy lágy* - Értettem... az én nevem McKeithan... de elég a Keithan vagy Kei... vagy ami jól esik, nem ragaszkodom túlságosan egyik megszólításfajtához sem... én csak egy noteszt és egy tollat szeretnék kérni... másra nem lesz szükségem... ez is csak az elején kellene, hogy semmit se felejtsek el... én teljes mértékben alkalmazkodni fogok, nem kell aggódnod emiatt.... főzni is tudok, bár még nem tudom az ízlésedet, mivel minekinek más de ha gondolod állíts össze egy listát nekem amit nem tudok elkészíteni könnyedén meg tudom tanulni... *meghajol és belép a szobába.... sok helyet megjárt már, de saját szobát még sohasem kapott... de úgy véli lesz még mit dolgozgatnia vele... *- Elnézést mégis lenne még vsalami szeretném megtudni hol tartod a tisztítószereket... ha nem probléma máris neki látnék a szobának... de ha másképp kívánod nekem úgy is megfelel...
|
Bizony, Dey nem habozik, azonnal a tárgyra tér, miután megnézte magának Keithant. Megtárgyalja, honnan származik, mi ő, mennyit ér, mire jó, aztán fizet érte és miután vendége megitta a teát, elbocsátja. Komoly képpel tér vissza a félvér elé. - Dey Akira vagyok, de a megszólításom szigorúan csak Dey. - kezdi. - Mától te felelsz a ház tisztaságáért és rendjéért. Remélem, tudsz főzni, mert az is a te dolgod lesz. Ha nem, segítek, ellátlak tanácsokkal, receptekkel. Mosni is te fogsz, van gép, majd megmutatom, hogy működik. Külön mosom a piros-sárga-narancs-világosbarna, a kék-zöld és szürke, a fehér, a fekete, és a sötét holmikat. Minden nap tiszta munkaruha az elvárásom, vasaltan, makulátlanul. Ha egy folt sehogy se jön ki, arról szólnod kell, mert nem mehetek foltosban dolgozni. - köti ki határozottan. - Megmutatom a szobád. - azzal már fordul is el, hogy felvezesse a fiút az emeletre. Megmutatja neki Konto szobáját, ahol áll a por, de már nincs meg a kandúr egyetlen ruhadarabja sem. Csak a rajzai vannak az asztalon, amikért azonnal odarongyol Dey és elveszi őket. - Van egy kupac könyv a vendégszobában, abból választhatsz, beteheted a polcra is. Ruhákat majd kapsz. Ha van még szükséged valamire, azt bátran jelezd. - mondja kicsit kevésbé keményen. - Ó igen! Majd elfelejtettem. Tyúkok. A hátsó udvaron egy kakas és hat tyúk van elszállásolva. Minden reggel ki kell engedni őket, beszedni a tojást. Gondoskodni kell vízről, ha az időjárás engedi, évszaknak megfelelő takarmányról, például gazzal, gyümölccsel, zöldséggel, ha nem, akkor csak takarmánnyal kell etetni őket minden nap. Este be kell hajtani őket az ólba, mert a ragadozók is szeretik a pipihúst. Ha összegyűlt egy nagy tálcányi tojás, el kell csattogni vele a piacra eladni. Majd elmagyarázom, hogyan kell viselkedni a kofákkal, mert szeretik átverni a macskalényeket. Ha egy csirke beteg, a kakas furcsán viselkedik, arról időben szólj. - kéri most megint rém komolyan Keithant. - Hm... nem kell magáznod. Nem foglak kérdezgetni, nem igazán fogom keresni a társaságod, de ha beszélgetni akarsz, nyugodtan felkereshetsz. Magam részéről megszoktam a magányt, az előző macskalényem nem volt túl beszédes. Ettől függetlenül hajlandó vagyok emberszámba venni téged. Értve vagyok? - kérdezi. - Kérdés? Óhaj?
|
- Jó... jó napot... *hajol meg a teremtmény, kicsit kezd feszült lenni, meglepi viszont új gazdája hozzállása, az ő cipője kopott, talán járáshoz is alig jó, de ez miatt sohasem panaszkodott, a ruházata is igen hiányos ebben az időben... de ez miatt nem szégyenkezik... ámulatba ejti ez a hely, és az hogy őt is az asztalhoz hívják, de csak szégyenlősen a férfi mellé áll akinek feltett szándéka őt eladni... Keithan óvatosan néz körbe, füle fel - felcsap hogy aztán ismét a hajához simuljon, közben pedig valószínüleg a két férfi megbeszéli a részleteket*
|
Dey idegesen ül az emeleti ablaknál, s amint megáll a kosi a háza előtt, elindul lefelé. Konto halála és a börtönben töltött egy év igencsak megrázta és kifordította magából, de bármennyire is egyedül akart maradni, a házba kell egy lény. Miért újra egy macskalény? Mert sokkal olcsóbb, mint a kutyalény. Ráadásul ez a példány még olcsóbb, noha már idősebb is. Mire az ajtóhoz érnek, már kitárja előttük a férfi. - Szervusztok. Kerüljetek beljebb. - invitálja őket befelé Dey. Leveteti vendégeivel a cipőt, amit a cipősszekrénybe kíván elhelyeztetni, majd felkínálja a fogast, végül egy kis asztalkához vezeti őket, ahol már teás csészék várják tulajdonosaikat.
|
*Egy autó áll meg Dey háza előtt, kiszáll belőle egy férfi, majd egy macskalény is... azaz inkább egy félvérnek mondható teremtmény, amolyan semmilyen leginkább...macskafülét hátra lapítja szinte teljesen a hajára, a másik oldalát haj borítja, így emberi füle nem látszik ki... farkincája idegesen csapkod háta mögött, bár inkább egy hiúz farkincájához hasonlít, nem olyan hosszú mint a többieké, de az is látszik hogy nem csonkolt, engedelmesen követi az előtte haladó férfit*
|
Sok minden történt az incidens után. Dey megpróbált Konto bizalmába férkőzni, de a kis kandúr túlságosan félt tőle, így egyre nagyobbra nőtt a szakadék köztük. Deyben azért is feszültség keletkezett, mert a munkájában akart feljebb kúszni a ranglétrán, ha már Kontoval sikertelen, legalább ott legyen sikeres, ám ahelyett, hogy több szerepet kapott volna az étterem életében, kirakták a szűrét. Lassan elfogyadozott a pénze, így kénytelen volt Kontot felhasználni, elküldte az étterem alatt működő kaszinóba dolgozni, ahol sajnos bántották a kis kandúrt. Emiatt még rosszabbra fordult a kettejük kapcsolata, s Dey meggondolatlanul megütötte a macskafiút, aztán erőszakosan viselkedett vele. Konto megszökött és megölték, Dey bíróság elé került és mivel fizetni nem tudott, egy évre börtönbe csukták. |
- Szervusz. - köszön a fiúnak. - Köszönöm, most csak enni szeretnék. - válaszolja. Figyel arra, hogy még most se legyen goromba a macskasráchoz, noha a Pokolba kívánja most a kedvességét is. Lezuhan az étkező asztal székére, majd nekilát az ételnek. Csak aztán néz újra Kontora, hogy megtöltötte a hasát. - Csirkék? - kérdezi bódult tekintettel.
|
*Konto miután megérkezett nekilátott ennicsinálni, így mikor Dey megjött, már kész volt az étel. A macska ki is helyezett egy adagot az asztalra neki mikor megjött, aztán üdítőt.* - Köszöntöm itthon. *sietett gazdájához majd követte.* - Megterítettem. Hozhatok még valamit?
|
Dey csak négy után ér haza, már gipsz van a lábán és az arca nyúzott, megviselt. Némi sörszagot is hoz magával, meg egy jó adag rosszkedvet. - Megjöttem. - morogja, amikor beér az ajtón. Nyűgösen lerúgja a cipőjét, a másikat a szatyorral együtt ledobja, majd kopogva a konyhába megy. Korog a gyomra, olyan éhes és ez félpercenként hallatszik is. Emellett szédül és fáj a feje.
|
*Konto aggodalmas pillantást vette gazdájára, majd a parancsnak eleget téve elindult, bár nagyon féltette az alkotásait. Nem tartotta őket sokra, mégis az övé voltak. Egy idő után gyorsított a folyamatokon és igyekezett minél hamarabb hazaérni. A vásárban mindent úgy tett ahogy azt Dey mondta és haza is hozott három egészséges gyönyörű csirkét és egy nagy erőteljes, tekintetet parancsoló kakast*
|
Dey majdnem elmosolyodik, amikor aggódón Konto a rajzai felől érdeklődik, de még épp idejében kap észbe, így csak egy kis arcrándulás látszik rajta. - A szobámban vannak. - válaszolja. - Most menj. - küldi el a kandúrt, mert neki is már az orvosnál kellene lennie.
|
*A macska figyelt és csak akkor szólalt meg mikor Dey befejezte.* - Igen... *mondta bátortalanul félrepillantva, majd vissza.* - Mit csinált a rajzaimmal? *kérdezte, mivel igencsak aggódott emiatt*
|
Két lappal tér vissza. Az egyik Konto engedélye, amelyen rajta van, hogy engedéllyel tartózkodik házon kívül, a piacra küldte, pénzt is adott neki, hogy vegyen három csirkét és egy kakast. A másik egy levélféleség a kofának, egy szigorú, határozott hangvételű szöveg arra vonatkozóan, hogy ne próbálja átverni a kandúrt. - Ha nem fér ki a pénzből a három csirke és a kakas, akkor nyújtsd át a levelemet. Ha még így sem fér ki, hagyd ott az árust. Ne foglalkozz vele, ha könyörög, csak akkor vegyél nála mégis három szép, fiatal, egészséges csirkét és egy nagy, erős, egészséges kakast, ha fél áron adja mind a négy állatot. Légy határozott és szigorú, különben megpróbálnak átvenri és meglopni. - utasítja Kontot. - Van kérdésed? - kérdezi végezetül, s átadja neki az erszényt is.
|
*Konto továbbra is a földet nézve hallgatja az ítéletet, s csak akkor pillant vissza, mikor a lapok nem kerülnek vissza hozzá, de a ház ura "távozik". Kétségbeesetten pillant rá Deyre, ahogy halad el, de most megszólalni sem mer a bűne miatt.*
|
Igazából nem tud most mit kitalálni, mert meg is büntetné a fiút és nem is tenné még. Még vacillál. - Most menj el a vásárra és hozz három tyúkot. Estére kitalálom, mi legyen a jussod a lopásért. - jelenti ki komolyan, a rajzokat pedig nem adja vissza. Ott hagyja a srácot, még meg kell írnia az engedélyt, oda kell adnia a pénzt, meg ilyenek.
|
*A fiú bűnbánóan pillantott a földre* - Sajnálom.... Nem ér sokat, de így van.... *suttogta, továbbra se merve a gazdájára nézni. Ismét felmerült benne a kétely, hogy Dey ezek után továbbra is megtartja-e*
|
Nem válaszol Kontonak. Egyrészt nem köteles rá, másrészt a hallgatásával sokkal jobban elbizonytalaníthatja a srácot. És minél bizonytalanabb, annál könnyebb dróton rángatni, befolyásolni, egyezkedni vele, vagy jól összetörni. Elveszi a papírokat és tüzetesen átnézi a tartalmukat. Néhányat forgat is, hogy más szemszögből is lássa. Jónak találja őket. Miután végez, újra Kontora szegezi a pillantását. - Haragszom, mert loptál tőlem. - jelenti ki. - Ha kértél volna lapot és eszközöket, adtam volna. - teszi hozzá. Arca kemény a szigorúságtól.
|
*Konto tétovázva pillant gazdája kinyújtott kezére, majd oldalra és végül vissza* - Miért szeretné látni őket...? Nem jó munkák... csak.... próbálkozások....*pillantott ismét félre, a lapokat bátortalanul átnyújtva*
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
