|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 01:23 - |
Kicsi háznak tűnik, de belül nagyon tágas, 4 szoba van benne, ebből kettőt használnak, a család maga 3 tagból áll, Noelből és szüleiből.
|
[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Ilyen hamar begyógyult? *kérdezte a fiú miközben melegszendvicseket csinált reggelire* - Bár a macskalények hamarabb gyógyulnak mint az emberek, de ennyire? *nem nagyon hiszi el, hogy a tegnapi seb begyógyult volna, de igazából rá akarja hagyni a macskára, hogy mit csinál* - Reggeli után úgy gondoltam, hogy megejthetnénk a dögcédula elkészíttetését* a szülei szobája felé néz, de csak pár pillanatig figyeli, folytatja tovább a készülődést*
 |
*Hasán fekve,félig kilógva az ablakon alszik,de Noel mozgolódására ő is így tesz.Hallja,ahogy a fiú kimászik az ágyból,de addig ő lustálkodik,míg nem távozik a szobából.Mikor hallotta a fürdőszoba ajtaját becsukódni,lekecmergett a párkányról,majd egy hatalmas nyújtózás után követte a fiút.Nem messze a fürdőszobától megállt és figyelt,nehogy ismét úgy járjanak,mint tegnap.Amint felszabadult a fürdőszoba,ő is bevonult és a készülődési procedura után lesétált a lépcsőn.Már nem fájt annyira a lába,mint tegnap,de azért még érződött a fájdalom,nah meg a járása se volt még tökéletes.Leült az étkezőasztalhoz és elkezdte leszedni a kötést a lábáról.*
 |
*Noel reggel kipihentem ébred, valahogy Leaks jelenléte megnyugtatta és a rémálmok sem zaklatták, bár nem tudja miért hiszen a kandúr nem éppen a barátja, még csak közel sem áll a szívéhez, talán.. ez miatt a fura lelkitárs dolog miatt kerülték el őt rémálmai és képzetei? Nem tudja, felkel és a fürdőszoba felé veszi az irányt, fogat mos és lezuhanyzik, aztán elindul a konyha felé, hogy reggelit készítsen.*
|
Szóval nálad könyörgéssel bármit el lehet érni...Ezt jó tudni.Kár,hogy nem szoktam könyörögni.Nem baj,majd kiadom valami alvállalkozónak,ha arra kerülne a sor.*vigyorogja csukott szemmel,utolsó kijelentésként,hisz a fiú hamar elaludt.Ahhoz képest,hogy ilyen nagyra nőtt kandúr,remekül elvan a nyitott ablakban.Aludt már rosszabb helyeken is,így nem zavartatja magát.Nem tudja mennyi idő telt el,de zajra lesz figyelmes.A közeli bokorból mozgolódás hallatszik,melyre a füleit hegyezni kezdi,majd odavillantja tekintetét.Mikor tudatosul benne,hogy egy sündisznó verekedte épp át magát,vállat ránt,majd alszik tovább,mintha mi sem történt volna.Nem gondol semmire.Pár percig csak a külvilág zaja kap figyelmet tőle.Mennyi sok élőlény merészkedik ilyenkor elő.Békák,denevérek és más különös éjszakai ragadozó járja a környéket,de Noel szuszogása-horkolása mindet sikeresen felülmúlja.*~Legalább ő békésen alszik~*gondolta.*
 |
- Először azt mondtam... *vallja be a macskának* - De aztán könyörögni kezdett, így aztán belementem... nem bírom sokáig... könnyen beadom a derekam ilyenkor... *ő már elég álmos, kifárasztotta ez a hosszú nap* - Végülis... igen... *csatlakozik a macskalényhez helyeslően, aztán elnyomja az álom, ő nem alszik éberen, teljesen beleveti magát álmai világába*
|
Miért vállaltad el,hogy átveszel tőle?Simán mondhattál volna nemet is.*érdeklődött,míg résnyire nyitott szemével rápillantott.*Végülis mindegy.Mondhatni,elég jól alakultak ahhoz képest a dolgok.*tudja le ennyivel a dolgot,s miután kényelmesen elhelyezkedett a párkányon ismét lehunyta szemeit.*Neked is.*viszonozza a dolgot,majd elbóbiskolt.Egyedül a fülei voltak éberek,melyek sose aludtak.Ez a szokás is kiskora óta ráragadt,mikor még az utcán aludt,hisz ott nem óvta senki és semmi.Volt olyan,mikor egy nyílt terepen kellett aludnia.Ha akkor nem figyel,eléggé rossz bőrben lenne.*
|
- Évek óta nem is láttam, csak azért hívott fel, hogy valakinek le tudjon passzolni téged, de egyébként csak egy régi osztálytárs, akire már alig emlékeztem... *motyorog aztán csak hallgatja a fekete éjszakát, ezt a csendet és nyugalmat... mintha minden megváltozott volna, most hogy szövetséget kötött a kandúrral. Persze ez nem barátság, és valószínűleg sohasem jut fel magasabb szintekre a dolog, de most Noel mégis megnyugszik.* - Inkább aludj rendesen, holnap még sok dolgunk lesz... jóéjt Leaks... *mormogja még a kandúrnak* ~ Jóéjt Higau... *és mormogja magában a macskafiúnak is, aztán pár pillanat múlva már szuszog.*
|
*Füleit a fiú felé fordítja,de szemei csukva voltak.*Nem túl jól.Mindenki gyanús számomra.Kézről kézre adtak,mint indiánok a békepipát.Sok volt,aki erőszakkal próbált meg megtörni,mások ágyasnak akartak használni.Szerencsére addigra már megvolt a pengém.*vigyorog gonoszul.*Az utolsó srác aki idehozott...hm...maradjunk annyiban,hogy nem akarod tudni.Mivel a barátod,ha nem tévedek és túl kínos lenne számotokra a legközelebbi találkozó.*vigyorog,ahogy belegondol az akkori helyzetbe.*Ne aggódj,nem lesz gond a reggeli keléssel.Nem is tudom,hogy hány napig bírtam anno alvás nélkül.Talán 4?De lehet,hogy 5?Áh,azt hiszem,hogy az 5. reggelt kezdtem volna meg,de beájultam.Igen.Mostmár öreg vagyok ezekhez a hülyeségekhez.*legyint egyet,majd ismét lehunyja a szemét az ablakpárkányon.Élvezi,ahogy a friss levegő átjárja a szobát.*
|
- Leaks... *hozza meg közben az ígért dolgokat* - igazából kíváncsi vagyok, hogy miután a gazdáddal ez történt... hogy viszonyultál a többi emberhez és ők hogyan hozzád? Az a srác aki ide hozott, aki szinte könyörgött, hogy inkább pénzt is ad csak vegyelek magamhoz... vele mit csináltál? Áhh bocsi megígértem, hogy nem fogok kérdezősködni... *veti be a kandúr "ágyát"* - Jobb lenne ha aludnál, mozgalmas napunk volt és holnap végre megkaphatod a szabadságot... egy kis részét is... *avval befekszik az ágyába*
|
Én nem féltem.Mármint egy időben nagyonis,de túltettem magam a dolgon.Úgy voltam vele,hogy a félelem a gyengeség jele és a gyengék nem maradnak életben.Ezek után megpróbáltam túltenni magam minden akadályon és büszkén kijelenthetem,hogy sikerrel jártam.*jelenti ki magabiztosan,majd odalép az ablakhoz és kinyitja azt.Leül az ablakpárkányra és onnan néz ki az utcára.Kényelmesen elhelyezkedett,olyannyira,hogy akár el is aludhatna ott rögtön,bár nem álmos.Láthatóan nem figyel semmire,ennek ellenére a fülei résen vannak és minden apró neszre megrezzennek.A múlton és jövőn mereng.Érzi,hogy oka van,hogy ide került,és ez nem a véletlen műve.Talán előző gazdája szórakozik vele egy kicsit,vagy tudja,hogy ennek a fiúnak szüksége van valakire,mint ahogy Leaksnek is.*
|
- Milyen furcsa... én is az utcán találtam Higaut... bár ő már nagyobbacska volt, és nagyon félős.... az előző gazdája csúnyán elbánt vele, onnan szökött el...az egyik barátom járt utána ennek... *teszi hozzá* - Furcsa... én is úgy érzem, hogy az, hogy most itt vagy, nem a véletlen műve... mintha azok ketten, így irányították volna az egészet... kitervelték mi? *elmosolyodik a dolgon* - El is felejtettem, hogy nem hoztam még neked ágyneműt, mindjárt keresek valamit... meg egy matracot... *avval ellépked a beépített szekrény felé, elhalad a szülei szobája előtt, ami azóta ugyanúgy áll, a fiú pedig az eset óta be se lépett oda, magának sem meri visszahozni annak a szörnyű napnak az emlékeit... *
|
*Elfogadja a fiú jobbját.*Nem tudom,hogy mi a helyzet.Ő az első gazdám.Alig voltam 5 éves mikor magához vett.Felkarolt engem,hisz az utcán éltem és nem volt senkim.Befogadott és felnevelt.Legalábbis egy darabig.Sokkal tartozom neki.Ki tudja mi lenne most belőlem,ha nem talál akkor rám.Ha egyáltalán megélem ezt a kort.Azt,hogy most olyan vagyok,amilyen arról persze nem ő tehet.Tehát ez a minimum,hogy nem hagyom,hogy emléke a múlt homályába vesszen.*majd bólint egyet a lefekvés szóra,bár nem érzi egyáltalán fáradtnak magát.A közös edzésen elgondolkodik egy pillanatra.Foggalma sincs róla,hogy hol kezdjék,hisz láthatóan a fiúnak semmi harci tapasztalata sincs.*
|
- Csak kérdeztem, hogy mit is takar... de felőlem rendben... *nyujtja jobbját a macska felé, aztán elképed, nem is érti hogyan lehet ennyi szerencsétlen véletlen kettejük közt.* - Te legalább tudtál tenni valamit érte, szerintem a gazdád igazán büszke rád, ennyi idő után, nem felejtetted el őt, pedig azt mondják a macskalények nem kötődnek a gazdáikhoz... szerintem lassan menjünk aludni, holnaptól edzhetnénk együtt, hogy leszámolhassunk később az egész bandával... *avval megindult a szobája felé*
|
Megpróbáljuk elviselni és nem megölni egymást.Számomra ennyit tesz.Miért mit kéne jelentenie?*lepődik meg a kérdésén.*Nyugalom Rambo,meg fognak lakolni tettükért.*mondja,felemelve mancsait nyugtatás céljából.*Hogy mi?*kérdez vissza a leírás hallatán,mely hatására felelevenedik előtte a támadó képe.Emlékszik minden egyes mozzanatra,ahogy belehasított a támadó arcába,ezzel megsebezve őt.*Van egy olyan érzésem,hogy oka van annak,hogy mi találkoztunk.A sors fintora.Azt a sebhelyet nekem köszönheti.Csak ennyire voltam képes.*ismeri be csalódottan,hátracsapott fülekkel.*
|
- Igen...szerintem is sok a hasonlóság... *bólint* - Igaz, senki sem pótolhatja őket, mert számunkra pótolhatatlanok... *a szövetség szóra felkapja a fejét* - Miféle szövetségt? Mármint számodra ez mit jelent? *kérdez rá, mert nem teljesen érti a macska mire gondol amikor ezt a szót kiejti a száján* - Tudom.... néha én sem érzem rá képesnek magam... de.. amikor eszembe jut, dühös leszek, szeretnék erősebbé válni, olyan erőssé, hogy képes legyek a bosszúra... hogy elveszítve önmagam, megöljem... kivégezzem őket... *sziszegi fogai közt kipréselve a szavakat* - Nem érdekel, ha egy vadállattá is kell vállnom... már rég lemondtam arról, hogy visszakaphassam a régi önmagam... az a férfi... avval a tetoválással a karján, az a sebhely az arcán, hogy is tudnám elfelejteni... meg fogom találni és el fogom intézni... és azt a másikat is, aki segített neki... neki is ugyanolyan tetoválása volt...biztosan egy banda tagjai... nem menekülhet egyik sem... *mondja ki magabzitosan a szavakat*
|
Az újságok mindenképpen meg fogják írni,ha megtalálom.*jelenti ki eltökélten,majd némán hallgatja a fiú beszámolóját.*Amíg távol voltam feltűntek bizonyos hasonlóságok közted...és köztem.Tudom,hogy senki nem pótolhatja Higau-t,ahogy az én gazdámat se,de szövetséget ajánlok.Nem tudom,hogy mennyire vagy otthon a harcok terén,de ha el akarsz jutni a célig életben is kell maradnod.Egyébként első ránézésre nem olyannak tűnsz,aki képes lenne ölni.Tudom,hogy most így gondolod,de véleményem szerint nem akarsz lesüllyedni a szintjükre.*elmélkedik hangosan,majd karmaival lehasít egy közepes méretű húst és enni kezdi hidegen és nomád módon,kézzel.*Nof....mit mondf?*érdeklődik teli szájjal.*
|
- Nem szoktam mások után kutakodni egyébként.. *mondja de aztán megvárja amit a macskalény mesél... s furcsa mód megérti miről nem akart beszélni Leaks* - Te is elveszítettél valami fontosat, amit én is... az egész életünket valaki... valakik miatt... tudod... *összeszorítja a kezeit* - Az élet néha nagyon igazságtalan... előttem.... előttem végezték ki... nem tehettem semmit... *megint könnyek gyűlnek a szemébe, de azonnal le is törli őket* - nem tudtam megmoccanni, én... nem tudtam segíteni neki... nem igaz az, hogy mire haza jöttem már halott volt... az a kettő... meg akart ölni minket, de... én is megmenekültem... ahogy te is... nem érhettem el Higaut mert nem engedték, röhögtek rajtunk, élvezték amit tesznek... a penge... *mellkasára mutat* - érzem még néha ahogy átvág rajtam... aztán csak a szirénák hangja...., de hogy előtte mi történt nem tudom, csak Higau halála maradt eg mélyen a tudatomban,... és én... bosszút fogok állni érte amint... erősebb leszek én megtalálom a gyilkosait és megölöm... *avval enni kezd* - Meg fognak fizetni... mindenképpen megtalálom őket...
|
Idővel úgyis eljut a füledig a dolog,és mint mondtam szemet-szemért.Megosztottad a dolgaidat,hát én is kitálalok.Szóval az egész olyan 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza,mikor még fiatal kandúrként a gazdám mellett töltöttem az időmet.Mi voltunk a legjobb barátok a világon.Igazi társként bánt velem,mindent elmondott és teljes mértékig megbízott bennem.Mintha én is ember lettem volna.Egy nap épp hazafelé tartottunk,mikor egy sikátorból előlépett egy különös alak és megölte.Nem,inkább lemészárolta.Kegyetlenül,mint valami bűnözőt,pedig ő áldott jó lélek volt.Segített a rászorulókon,önkénteskedett is.De az az állat brutálisan kivégezte.Nem tudom,hogy miért tette.Sose fogom elfelejteni az arcát.Egész éjszaka ott maradtam mellette.Onnantól az életem eléggé flipper-jellegű.Egyik ember átpasszol a másiknak.Azóta is azt bánom,hogy nem tudtam megvédeni.Megpróbáltam segíteni rajta,de én egy kis sérüléssel megúsztam.*felhúzta felsőjét,hogy a mellkasán lévő hatalmas vágásnyomot megmutathassa.*Ő azonban nem volt ilyen szerencsés.Könyörgött az életéért én pedig csak...*morogja ingerülten.*Azóta is azt a rohadékot keresem,hogy megfizethessek azért amit tett.Tudom,hogy nem hozhatom ezzel vissza,de legalább mások nem járnak így ahogy az én gazdám.*jelentette ki elszánt tekintettel,komoly hangon.*
|
*elmosolyodik egy kicsit aztán leül* - Rendben... de nem kell beszélned olyan dolgokról amikről nem akarsz, komolyan nem akarlak nyaggatni evvel... mondjuk azt nem bánnám, ha kicsit mesélnél magadról, de annyira nem fűt, hogy mindenképp ki akarjam szedni belőled... *mondja határozottan, bár csendben* - Kérsz még enni? Vagy már nem vagy éhes? Én megéheztem... *szed magának és megmelegíti, ha Leaks is kér akkor neki is*
|
*Noelre néz és üdvözlésképpen bólint egyet.*Nos igen,szörnyen megbántottál a pajkos pilláimmal együtt.*sóhajt egy nagyot.*Komolyra fordítva a szót...nem haragszom.Többet elmondtál,mint én,annak ellenére,hogy nem is ismersz.És ki vagyok én,hogy faggassalak és számonkérjelek...Míg távol voltam gondolkoztam és amire rájöttem azt inkább nem mondanám el.Ellenben bármit kérdezhetsz és válaszolni fogok rá.Csak a fair play miatt.*ígérte a kandúr.*
|
[237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
