|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.12. 22:44 - |
A Blaise család háza nagy és tágas, nem is csoda hiszen hatan élnek benne.... kedves család és szeretik egymást, mindig kitartanak egymás mellett.
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Nem... felejtsd el ezt a butaságot! Nem a te hibád Maho! *megfogta a kadúr kezét* - Én csak nem akarom hogy undorodj tőlem... azok... ketten... olyan furcsa volt és fájdalmas... még mindig érzem, hogy bennem van... az.... tudod.... ott lent.... olyan kínos... *elfordult Mahotól és teljesen elvörösödött* - Mindig szerettelek Maho.... ezt semmi sem változtathatja meg... érted? Ne okold magad az miatt ami történt... a múlt nem fontos...
|
*Nem engedte elmenni, megragadta a karját és magához húzta. * - Veled megyek... emlékszel. Megígkértél, hogy tisztítsalak le. Ha máshogy nem megy, legalább engedd, hogy ezt megtegyem. * S tekintete végre találkozott szerelme kétségbeesett pillantásával* - Ne félj már, kérlek. Bele szakad a szívem, hogy így kell lássalak. Tudom, hogy az én hibám... miattam történt minden. Sajnálom.
|
- Tessék? *kérdezte, s Mahora nézett, de érezte hogy kerüli a tekintetét, ettől tartott, úgy gondolta most Maho biztosna mocskosnak találja és undorítónak, még ha ezeket is mondja...* - Én... amíg elkészíted a teát... lefürdök és átöltözök... *mondta kissé kapkodva, hadarva, várta Maho reakcióját, ha engedte akkor elindult lezuhanyoznu*
|
* Út közben gondolkodott, hogy mit tegyen. Rossz étzés volt számára, de nem mondta el.Észre sem vette, hogy elértek a házhoz, csak Unze hangja zökkentette ki a gondolatokból. * - Ne félj, itt vagyok veled. Nem hagylak magadra többé, ígérem. Történjen bármi. * majd megcsókolta, s bíztatásképp megszorította a kezét. * - Menjünk be. Nem veszíthetjük el egymást. * majd bementek a házba, ami üres volt még, Rend volt mindenütt, és csönd. Unze úgy remegett, mint egy kocsonya, ezért Maho feltett egy kis nyugtató teát szerelmének, s míg az főtt, szorosan ölelte. * - Rapunze... * kerülte a fiú pillantását, nem tudott a szemébe nézni a történtek után, de várta, hogy a fiú reagáljon a hangjára. *
|
*Ahogy a ház elé értek kicsit megtántorodott, bár tudta, hogy anyja és testvérei még nincsenek otthon* - Egy kicsit félek... Maho... *súgta* - Mi lesz ha anyu megint olyan gonosz dolgot művel? Nem akarlak mégegyszer elveszíteni... annyira fájt...
|
*Fájt a feje, szédült és hányingere volt. Fel akart ülni, de nem tudott. A kezei és a lábai össze voltak kötözve. Rájött, hogy igaz volt, ami tegnap történt és tényleg eladták. Bizonyára még mindig a kocsi csomagtartójában van. Hangokat hallott, lépteket és nyüzsgést. Nem volt nehéz kitalálnia hová is hozták. A feketepiacra... * - Rapunze... * suttogta reménytvesztve, könnyes szemekkel a semmibe. Már most hiényzott neki és remélte, hogy semmi baja nem esett. *
/Folyt.köv.: Ru Város > Fekete Piac/ |
*A nő ezután szépen hazasétált szinte semmiféle bűntudatot nem érezve "fia" eladása miatt... az éjszaka hamar eltelt, másnap reggel Unze szinte biharzott le hogy felkeresse Mahot, bocsánatot kérjen tőle, de sehol sem látta* - Anyu nem láttad Mahot? Semhol sem találom.
- Tegnap este elköltözött innen!
- Mi? Miről beszélsz? Mit csináltál anya?
- Nem lesz meleg fiam! Az a macska csak megrontotta a tiszta lelked...
- Ez nem igaz! Én is akartam Mahot!
- Csendet... menj az iskolába...! Nncs apelláta!
~ Maho...
|
- Remélem. *mosolygott a nőre, majd elhagyták a házat. Szótlanul lépdeltek a sötétben. Az utca fényei megvilágították az utat így nem tévedtek el a semmiben.
- Tudod jól, hogy fiamként szerettelek, felneveltelek... jó sorsod voilt náluink... * kezdett bele a nő dühös és csalódott hangon * De nem hagyom.. hogy szégyenbe taszítsd a fiam.. hogy meggyalázd a ksifiamat. Undoirító, amit műveltél vele.. elcsábítottad.. kényszerítetted .. olyan dolgokra, amiket ő biztosan nem tett volna meg. * dörmögte most már undorral, tiszta undorral *
-De én szeretem Rapunzé -t, és ő is engem! Semmi.. *kezdte volna Maho, de valaki leütöte hátulról. Homályosan még látta, hogy betuszkolják egy fekete autóba és még egy utolsó pillantást vetett rá "anya". Undorodva, szánalmas tekintettel nézte ahogy betuszkolják a kocsi csomagtartójába és elhajtanak vele. Maho félt, mindentől jobban félt, de nem a haláltól, hanem attól, hogy Unzé -nek baja esik. És ezt nem akarta, nagyon nem. *
|
- Biztos jobban leszek, ha egy kicsit sétálok... a friss levegőn... *mondta mosolyogva, de belül valami egészen mást tervezett, egy autó már várta őket a sarkon, azaz csak Mahot, de persze már előtte letették a fiúért a pénzt, s bár a kandúr nem tudta de a fekete piac kapuja felé lépdelt, eközben Rapunzet elnyomta az álom*
|
*Először megriadt a hírtelen hang miatt, aztán megnyugodott, maikor felismerte "anya" hangját. Végighallgatta, majd válaszolt. * - Persze. Valami komoly? *érdeklődött, de már vette is a cipőjét. Aggódott érte, mint minden más családtagért. Fontosak voltak számára, hiszen jól bántak vele macskalény létére. Szerették, befogadták, családtagként nevelték. *
|
- Én is... szeretlek... *suttogta a fiú majd amint a macska kiment az ágyára dőlt, s olyan hidegnek érezte, pedig minden éjjel abban aludt és sohasem érezte ennyire hűvösnek, fagyosnak... s ennyire rossznak... odalent Rapunze anyja persze kapott az alalmon, nem akarta bántani Mahot, ezért kieszelt egy gyors tervet*
- Maho drágám... *szólította meg* - Eljönnél velem egy kicsit sétálni? Nem érzem jól magam és... a többiek már alszanak... biztos jobban lennék később csak... nem szeretném felverni a családot, nagyon megörültem amikor láttam, hogy kijöttél... eljössz velem? *kérdi bájosan*
|
*Fájt neki. Mindentől jobban fájt, de meg kellett neki tenni. A szíve bele szakadt, ahogy azt a szomorú pillantást látta, ahogy összegubózott az ágyon. Legszívesebben oda ment volna és magához öleli, de nem tehette, mert jól tudta, hogy akkor megint csak ott kötnének ki, ahol ez elkezdődött. Erősnek kellett lennie. Minden erejét összeszedte és megindult az ajtó felé. Még utoljára visszapillantott az ajtóból. * - Jó éjt. Szeretlek... *suttogta s már el is tűnt az ajtű mögött. Lecaplatott a nappaliba, és leült a kanapéra. Gondolkodni akart, egyedül lenni egy kicsit. De nem is sejtette, hogy valaki figyeli.*
|
- Maho... de... *látszott rajta hogy egyszeriben elsápadt, s minden amit eddig érzett zűrzavarrá vált benne*- Ahogy akarod Maho... *motyogta és felhúzta térdeit, karjával átölelte azokat* - Akkor menj... *küldte el, fájdalommal a szívében de nem fordult felé most képtelen lett volna arra hogy azokba a lila szemekbe nézzen amik mindig is megbabonázták*
|
*Maho nem tudta mit tegyen. Nem akarta, hogy Rapunze ilyesmit csináljon, hiszen kicsi és tiszta lelkű fiú.Nem akarta hogy bemocskollja magát ilyesmivel. Már az is bűn volt, hogy hagyta a macskának hogy hozzá érjen, de az, hogy ő kényeztesse a kandúrt, szörnyű gondolat volt. * - Nem Unze.. ezt nem hagyhatom.. még aludnom kell rá... majd máskor...*dadogta fájdalmasan, majd felállt, kimászva Unze öleléséből* - Az lesz a legjobb, ha ma a nappaliban alszom. Ha tényleg szeretsz, beleegyezel. *mondta s tudta, hogy zsaroplás, de nem egyezett bele a dolgokba.*
|
*Rapunze bólintott bár arcán még égett a pír* - Nekem sem ezelőtt... kérlek... tudom hogy talán ügyetlen leszek, de meg fogom tudni csinálni... *kérte nagy szemekkel, és nem engedte hogy a macska megcsókolja* - Nem te nem a szolgám vagy... hanem a szerelmem... ne fogd ezt úgy fel... nem szeretem... *magához húzta amacskát és átölelte* - Hagyd hogy most én kényeztesselek... *kérte*
|
- Te? Nekem? *kérdeztemeglepődve Maho * - Még soha senki nem csinálta... nekem... *dadogta * - Nem akarom, hogy te ilyet csinálj..még.. még kicsi vagy.. és különben is.. én vagyok.. én avgyok a te szolgád... ez az én feladatom. Neked csak élvezned kell a dolgokat.. *mondta akandúr majd megakarta csókolni a fiút.*
|
*Rapunze felnevet a dolgon, nevetése betölti az egész szobát, aztán hírtelen elhalkul, s takaróját az arcára szorítja*- Nem akarom hogy meghalljanak... *suttogja nyögések közepette, s szabad kezével amivel nem a takarót szorítja magához a paplant szorongatja.. és ekkor hírtelen eszébe ötlik valami* - Várhj... *kéri a macskát* - Én... én szeretnék neked is ilyen jó érzést... *teljesen belepirul* - Had csináljam én most... neked...
|
* A kandúr sértődötten szakadt ki a csókból. * - Perverz? Lehet.. de kis cica? Na de kisfiam... ki is az idősebb? * vigyorgott, majd ismét neki esett szerelme szájának marcangolásának. Hevesen, vágytól égő csókokkal, harapásokkal bombázta alatta fekvő szerelmét. Majd keze már kicsit bátrabban indult útnak a fiú testén, de mégis ismeretlenként fedezte fel a részeket, majd egy egy csókkal pecsételte a már bejárt útvonalat. *
|
*Rapunze persze teljesen belepirult ismét, nem is tagadhatta volna le az érzéseit, teste minden egyes pillanatban amikor Maho bőrét érintették megremegett* - Micsoda gondolatolvasó perverz kiscica vagy te Maho! *mosolygott rá, majd karjaival magához húzta a kandúrt egy csók erejéig*
|
- Hmm... csodásan hangzik... veled egy ággyban aludni... maga a Mennyország. *mosolygott a kandúr, miközben követte szerelmét az ágyhoz. De aztán átvette az irányítást, nem hagyja ő, hogy más irányítsa. Megfogta a kezét, majd finoman az ágyba lökte, aztán lassacskán rámászott, s közben ezernyi csókkal bombázta. * - Azt hiszem... nem fogsz te aludni... * vigyorgott kéjesen két csók között*
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
