|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.05. 00:17 - |
Ez az utca arról kapta a nevét, hogy sohasem süt oda a nap, akárhogy is, mindig sötét van ott.... Kei egyik legjobb helye, ha meg akarsz halni.
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Kérem szépen... Kérem... Kérem tegyen le... Nagyon szépen kérem... Könyörgök... *ismételgeti ezeket a szavakat, továbbra is könnyes szemekkel, mikor rájön, hogy ahhoz nincs elég ereje, hogy úgy szabadítsa ki magát a férfi karjaiból.* - Nagyon szépen kérem... nem... nem szeretnék oda menni...
|
- Hogy te milyen makacs vagy..*dünnyögi, szinte ügyet sem vetve a fiú tajtékzására. Végighaladnak a sivár utcán, lassan belemerülnek a napfénybe, mi jeléül adja, kiértek egy új területre. Agake nyugodtan rójja az utat, mintha teljesen természetes jelenség volna a karjaiban cipelt macskalény. Sorra haladnak el a szebbnél szebb gazdag házak előtt, az ő palotája már innét az összes fölé magasodik.* -látod? oda megyünk *mutatja, amennyire elfoglalt kezei tehetik.*
|
*Csak még jobban meglepődik és meg is rémül, mikor a férfi a karjaiba veszi. Ekkor már két-három könnycsepp el is hagyja a szemét. Pár pillanatig nyugodtan néz, aztán amennyire tud kapálózni kezd, hogy Agake elengedje és ő elfuthasson és vissza mehessen To városba.* - Kérem... Kérem szépen tegyen le és engedjen el...*szorítja most össze könnyes szemeit*
|
-Nyugodj meg..*csítítja a férfi, valósággal megrémíti a könnyes csillogás a kandúr szemeiben. Ő persze szentül hiszi, amit cselekszik, az jó, s azért, mert a macska az még nem látja be, nem engedhet neki. Később még hálás lesz érte.. * -akkor ne gyere.. * mondja könnyedén* -majd én viszlek *ragyog fel arca, egy pillanat alatt karjaiban tartja a törékeny testet.*
|
- Kérem... *mond csak ennyit, lassan könnybe lábadt szemekkel, közben a szabad kezével megpróbálja letolni a férfi szorító ujjait, a lefogott karjáról.* - Kérem szépen...
|
- Csak mert nem tudod, mi a jó *állítja mély eltökéltséggel*- ne akadékoskodj, nem akarok durva lenni veled, de ha magadtól nem jössz, én elrángatlak oda.. *morogja a fiú kezét szorítva, felsóhajt, próbál magán uralkodni, s valamivel kedvesebb hangnemmel folytatja* - nálam maradsz egy hetet.. utána eldöntöd, hogy a továbbiakban is igényt tartasz-e a katélyomra, vagy inkább visszamész To-ba. A "gazdádnak " is igazolom, hogy kiáltad volna az elmés próbáját, csak én tartottalak fel *közli, ezzel letudottnak tekinti az ügyet, s irányt változtatva halad tovább az úton, még mindig szorítva a fiú kezét*
|
- De... Kérem... Nekem vissza kell mennem Hiogawakio úrhoz. *próbál ellenállni szóban, de mikor a férfi megragadja teljesen ledöbben és nagy szemekkel néz rá, enyhe rémültséggel.* - Kérem uram... én... To városba szeretnék visszajutni.... *mondja remegő hangon*
|
-Nem nem *mosolyogja önelégülten* - ez nem kérdés vagy felajánlás volt.. ez tény.. magammal viszlek *folytatja határozottan, mikor a fiú hátrál, ő közelebb lépdel hozzá* -velem jössz *ragadja karon a macskát *- és segítséget sem kérhetsz, elvégre gazdátlan macskalénynek vallanád magad.. megölnének *mondja ki nyíltan és egyszerűen* -minden tekintetben megéri.
|
*Döbbenten, tágra nyílt szemekkel nézi a férfit.* - Ümm... Nem.. én... visszamennék To városba. *lép párat zavartan mosolyogva hátra.* - És nem is akarok kellemetlenséget okozni, biztosan van elég baja az úrnak. Igazán nagyon köszönöm az ajánlatát, tényleg nagyon hálás vagyok, de én mégis inkább To városba mennék.*
|
- Uhh, hát nem irigyellek *sóhatja végighallgatván a macskát* - durva lehet errefelé macskalénynek lenni..*morogja sötéten* - de én tudnék segíteni neked *derül fel arca, ahogy emléjébe villan egy ötlet* - hadd legyek én a gazdád *fordul lelkesen a fiú felé* - mellettem igazán kiváltságos életed volna, nem szenvednél semmiben hiányt, társaságod is akad a villában, munka is kevés *sorolja lendülettel* - nem hagyhatom, hogy egy olyan fiú, mint te, egy ilyen ember karmai közé kerüljön.. magammal viszlek *határozza el*
|
- Én mindig is To városban éltem... Három éves koromtól ott laktam és kerültem kézről kézre, mert mindig tovább adtak... *kezd bele akaratlanul is a mesélésbe* - Hozzá vagyok szokva ahhoz a helyhez... Minden napom ott töltöttem és csak most vagyok más városban először... Két napja vagyok itt és kicsit már kezdek éhes lenni... *vallja be egy zavart nevetés keretében.* - Hát... én...*pillant a földre mikor arról esik a szó, hogy a gazdája hogy bánik vele* - Hiogawakio úrnál mindig egy hideg szobában kellett ülnöm, de nem panaszkodhatok rá, hiszen mindig kaptam enni.. Volt olyan egy korábbi gazdámnál, hogy napokig nem ettem, szóval most a szíjat leszámítva, kellemes életem van... *mondja zavart mosollyal, azzal kicsit felnevet és a férfire pillant.* - És az úr mivel foglalkozik? Mit csinál errefelé?
|
-Érdekes egy illető lehet *morogja. Ebből a rövid jellemzésből nem nyerte el a tetszését Sanatio exgazdája, megalázónak tartja próbára tenni valakit azért, hogy aztán az szolgálhassa..ő a saját macskáival sosem tenne ilyet* - To város nem túl szerencsés hely.. úgy értem *vesz nagy levegőt, s a fiúra pillant* -én senkinek nem ajnálanám, hogy oda betérjen.. persze, jó helyen prédikálok, egy sikátorban..attól függetlenül, ha módod van rá, ne kösd le magad egy szegényes vityillóhoz.. igaz, lehet, hogy a pénzes emberek beképzeltebbek, viszont ha elhiteted velük, hogy az övék a talalom fölötted, bármit megtehetnek az érdekedben..lehet, hogy nagyobb házat takarítasz, de ételből is több jut.. csak gondold meg *tanácsolja* - megkérdezhetem, hogy miért váltogatsz gyakran gazdát? *kérdi óvatosan, nem akar bántó lenni, ha esetleg ez a srácnak egy kényes téma.* - sose köszönd *legyint mosolyogva* - remélem jó gondodat viseli az az ember.. kedves srác vagy, rászolgálsz *jelenti ki őszintén, míg újabb háztömböket kerülnek meg*
|
- Köszönöm szépen. *mondja a férfire mosolyogva, mikor az a nevét dícséri.* - Már hozzá szoktam, hogy kézről kézre adnak.. *mondja ezt most keserű mosollyal, ahogy a pillantásait a földre emeli.* - Ő volt az előző gazdám. Azt mondta, hogy ha visszatalálok hozzá Kei városból, akkor ismét nála lakhatok és hogy ez egy próba. Addig viszont mindenkinek azt kell mondanom, hogy nincs gazdám, ha kérdezik.Szóval vissza kell mennem hozzá és akkor megint lesz hol élnem. *magyarázza el a kandúr, majd megint a férfire pillant.* Tényleg nem tudom hogy és elégszer megkösszönni, hogy segít nekem. Nagyon hálás vagyok.
|
-Sanatio.. szép név *ismeri el, a srác hálálkodására csak biccent.* -ezek szerint sok helyen megfordultál már.. nehéz lehet, hogy viseled? *érdeklődik míg átszelik az árnypászmákat* - milyen gazdához igyekszel most?
|
-Nos nekem... *emeli tekintetét a földre* - Most nincs gazdám... Ha visszatalálok To városba, akkor megint lesz... *magyarázza keserű tekintettel, továbbra is a földet nézve, majd összeszedi magát és felpillant.* - Sok nevem volt már.. legutóbb Sanationak hívtak. Nagyon örülök, és köszönöm a kedves segítségét. *mosolyog ismét Agake-ra*
|
-Ajaj *vág egy sajnálkozó fintort* - a gazdád kiállít egy igazolványt, hogy szabad ez és ez idő közt egyedül csatangolnod, az aláírásával ellátva, egyébként törvényt szegsz. *közli a láthatóan gyakorlott aláíró* - vagy talán nincs gazdád? *kérdi részvéttel hangjában* - mindenesetre *folytatja a választ követően* - most falazok neked, és azt mondjuk, én vagyok a gazdád *mosolyogja* -rendben?
|
- Dögcédula? *pislog nagyokat. Nem tudja miről van szó, hiszen eddig mindig hurcolászták és sose kapott olyat. Más macskalényekkel pedig nem került még kapcsolatba.* - Az micsoda és mire jó? *folytatja a kérdezést, meglepetten nézve a férfit* - Nem hiszem, hogy lenne olyanom... *néz most végig magán*
|
-Hmm..*méri végig a macskát. Jóindulatú ártatlansága önkéntelenül is aggódásra bírja a férfiút.* - Az attól függ. Ha nincs szerencséd, én is egy olyan fazon lettem volna, aki a dögcéduládat kéri mutagatni tőled..mert ugye van olyanod? *kérdi enyhén gyanakodva*- mi dolgod neked To városban? *érdeklődik barátságosan* - egyébként Sueshan Agake vagyok *nyújt a fiúnak kezet*
|
- Áhh.. Komolyan? *csillan fel a kandúr szeme.* - Ez nagyon kedves öntől, köszönöm szépen.* mondja utána hálálkodva. Valóban nem szívesen menne itt egyedül.* - És.. mondja... Milyen messze van innen To város? *kérdezi meg ártatlan tekintetét ismét a férfira emelve*
|
*Látja közeledni magához az árnyat, már messziről kiveszi annak sziluettjéből, hogy egy macskalénnyel van dolga.* -Jó felé haladsz * mondja alaposan szemügyre véve az előtte állót* - De nem ajánlom, hogy egyedül itt csatangolj *jegyzi meg* -viszont magam is épp arra megyek, elkísérlek *ajánlja fel*
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
