|
Témaindító hozzászólás
|
2010.04.03. 00:09 - |
Maonoru és Apukája él benne. (Esetleg halott anyukájának a szelleme.) Ez egy elég nagy és régi ház, még annak idején örökölték a dédszülőktől, akik ugyan ebben a faluban élték életüket. Mao nagyon szeret a padlásra mászkálni itt, mert fura zajok szűrődnek onnan. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Mao majdnem hanyattvágódott a lény láttan. Soha életében nem látott még ilyesfajta teremtményt. Remegve húzódott Clyde mögé, szólalni sem bírt. Szemeit sűrűn kezdte törölgetni, hogy minnél hamarabb felébredjen ebből, a még számára is furcsa rémálomból. Hitt az erdei kutyaszellemben, de nem gondolta hogy "talán ő" egyenesen házhoz is jön..? * - Ehh.. Szabadna távoznod a házunkból..? Ehhee...*Szólt a lényhez megszeppenve, de hangját nem éppen hallhatta a teremtmény, mikor ajkain, aligha préselődött ki susogáson kívül más. * - Félek.* Súgta unokatestvére fülébe, még mindig mögé bújva, s erősen a derekába kapaszkodva. * - Fogalmamsincs hogy ki, azt se tudom mi valójában ez....* Mutatott haloványan ő is mutatóújjával a kutyaszerű lény felé, s motyogása erőteljes szipogásba ment át, kisebb szünet után. * - V-végem van... B-betörte az ajtót.. A-apa meg fog ölni...* Kezdett el sírni, amint eljutott tudatáig, mi a francot is művelt az a némber ott az ajtóval. Egyre csak könnyeit törölgette, majd mikor a sírás egyre hangosabban tört ki belőle, a fiú hátába rejtette el arcát, hogy ne is lássa azt az otromba démont.*
|
*Clyde hírtelen megugrott ahogy az ajtó kicspódott... megijesztette őt a kutyalény... és mégjobban a csillogása, villogása... elkerekedett szemekkel figyelte őt... majd hártébb lépett, mutató ujjával a kutyalényre mutatott*- Ki ez? Mi ez? és miért van itt? a te barátod talán? *nézett a lány felé* - Félelmetes... *majd elgondolkdott* - De szép is... tudod hogy ki ez? *kérdezte tovább unokatestvérét*
|
*Azt ajtó egyszeriben kinyílt. Vakító fény áradt be, egy karcsú, magas termetű alak sziluettje rajzolódott ki élesen. Még abban a pózban állt, amelyben berúgta az ajtót, láthatólag meg is döbbent, hogy az mögött embereket lát. Kiegyenesedett, falatnyi élénkpiros szoknya feszült rajta, alatta sötét, csipkés harisnya. Blúza díszes, figyelemfelkeltésre tökéletesen alkalmas. Metálosan fénylő haját csábosan hátravetette, amint nyugtázta, hogy minden szempár reá szegeződik. Lompos farkincája megrebben, szája mosolyra húzódik, amolyan fölényes félére. Míg egy mozdulattal megigazítja szoknyáját, ékszerei élesen csörömpölnek, látszik rajta, már épp mondana valamit, mikor meggondolja magát. Jobb tudni, mit vélekednek róla, s majd csak utána javítja ki őket..*
|
*Mao észrevette, hogy a fiú kővé dermedt. Hirtelen hátrasandított,s látta hogy megtorpant... Nem értette mi történt vele, hogy miért nem indulnak, hogy minél hamarabb meglegyen a kis kedvence. * - Mi ba..?* De mielött befejezhette volna, unokatestvére szorosan ölelte magához. Mao szeme szélesre tágult, s könnyek kezdtek sorogni belőle. Nem bírt mondani semmit a fiú szavaira, csak hátrafordult, s megölelte a nyakát, nagyon szorosan hozzábújva. * - K-köszönöm..* Súgta a fiú fülébe. * - Keressük meg. * Mondta, s ismét elmosolyodot, s kézen fogva húzta maga után a fiút. *
|
- Ohh értem.... akkor hiszek benne hogy hiszek.... *mosolygott, de amint a lány könnyei kicsordultak, a mosoly eltűnt... ő is érezte amit a lány hiszen ő mindenkit elvesztett.... még az életét is... * - Ez igaz... nem ölelhet meg... de legalább itt van veled... *mondta kissé komoran, de akkor már húzni kezdték, viszont most hírtelen megtorpant, valószínüleg evvel megállítva a lányt.... pár pillanatig habozott még, aztán közelebb lépett unokatestvéréhez és megölelte* - Ők már nem ölelhetnek meg minket... de.... attól mi még meg tudjuk nem igaz? *kezei megremegtek*- Hiányoznak a szüleim.... annyira fáj a szívem... *mondta őszintén ahogy pár könnycsepp kicsordult szeméből* - De meg akarom találni Shikit, ez a legfontosabb.... nekem már csak ő maradt a régi életem szilánkjaiból... *törölte meg szemeit*
|
- Hát.. Hinned kell, hogy hiszel benne, és nem csak mondanod. Ő hiszi ha hiszel benne, hogy megtalálhatod Shikit. És ha hiszel.. valóra is válhat. * Fejtegette a témát nagy átéléssel. Majd megtorpant, s lehajtotta a fejét. * - Igen.. zinte mindig látom.. Anyukám. Ha ébren vagyok, ha álmodok.. És.. *Könnyek szöktek a szemébe* - Nem az a baj.. hogy látom.. Mert boldog vagyok, hogy itt van velem.. Csak.. Nem tudom.. megölelni.. * szipogott nagyokat, majd megtörölte arcát, s megfogta a fiú kezét s, húzta maga után* - Keressük meg.. És ne feledj.. Csak higyj benne, és magadban is.*
|
- Magamban? Ez elég furcsa... nem csak benne kellene? Hmm te már találkoztál avval a szellemmel? Vagy más szellemekkel? *nézett rá kíváncsi tekintettel* - Tudni fogja, hogy hol van Shiki? SZerinted.... tud majd róla?
|
-Hehehe... Semmi bajom, és komolyan beszélek. * Kacarászott a lány a fejét hírtelen vakargatva, s közben vezette végig a fiút a folyósón. Majd hírtelen megállt az ajtóban, s fordult felé. * - Első és legfontosabb dolog, ha az erdőbe érünk... Nem elég csak "picit hinni" egy szellemben. Őket el kell képzelned, látnod, érezned, tudnod kell, hogy ő létezik. * Regélte nagy átéléssel* - De a legfontosabb még is... Hogy nem csak benne kell hinned... Hanem magadban is. *Tette Mao, Clyde melkhasára a kezét..(Mintha egy akció film drámai jelenete előtt lennének). Majd ismét vidám arcot vágott, s mielött szólt volna bármit is a fiú, elkezdte rángatni, be a hegyre, egészen a tölgyerdő felé. *
|
- Te... beüthetted nagyon a fejed... *vigyorog a lányra, de tetszik neki az ötlet* - de.. menjünk és keressük meg...! *mosolygott* - Sohasem láttam még szellemet, de érdekelne hogy mégis milyenek... hiszek bennük egy kicsit... de még sohasem találkoztam velük...
|
*Mao csak némán megrázta a fejét, s ismét elmosolyodott, mintha semmi sem történt volna. * - Terv?* Nézett furán a fiúra, s meglepte, mennyire éretlenül gondolkodik, pedig szemlátomást ő tűnik az idősebbnek, most még is úgy csünk a fiún, mintha ő lenne a mindene. * - Hol kéne kezdenünk szerinted?* Gondolkodott el, s végig nézett az üres folyósón, majd hirtelen, mintha csak egy villanykörte jelent volna meg a feje fölött, úgy kapott ötletet. * Eheheh.. Hiszel a szellemekben? * Nézett a fiúra bután, majd vakargatni kezdte a fejét. * - Nagyon régen hallottam egy falusi öregnénitől egy mesét, miszerint az erdőben él egy bölcs kutyaszellem...Vagy mi...*Merült bele emlékeibe.* - Szerinted ő segítene?*
|
- Mi a baj? *kérdezte amint alány meghült, s szorosan összeszorította a kezét* - Amúgy nem gondolod, hogy először tervet kellene készítenünk? Ebben a hatalmas világban bárhol lehet Shiki... szeretném megtalálni őt, de így nekirohanni a falnak... igazán butaság lenne... inkább kutakodhatnánk vagy valami... *veti fel az ötletet*
|
*Mao szeme felcsillant, s most vidáman mosolygott a fiúra, közben könnyeit kitörölte szemeiből, s megfogta Clyde kezét. Attól hogy a fiú ilyen hamar megtört, nagyon boldog lett, ezzel is sokkal közelebb került ahoz, hogy a szívébe zárja. Talán ha sikerül, ő lesz neki az egyetlen barátja. Halkan felsóhajtott, s a küszöbről még visszatekintett a gyertyákra, majd hamar visszaszaladt, s elfújta őket, s ismét megfogta a fiú kezét, mintha az olyan természetes lenne, hogy ő ott lóg rajta. * - Merre induljunk?* Kérdezi a fekete hajú lányka, kedvesen mosolyogva, miközben halkan becsukja az ajtót. Egy pillanatra megborzongott, mikor a zár kattant. Teljesen ledermedt. Fura érzése volt, mintha a teste megfagyott volna, s úgy hitte, valaki bámulja őt, s az nem Clyde. Majd pár pillanattal késöbb arra lett figyelmes, hogy a fiú meleg kezecskéit szorongatja erősen, ha akarja, ha nem. *
|
*Valamiért Clyde is felfigyelt a hangokra, mégis úgy vélte csak a képzelete játszadozik vele, így annyiban hagyta a dolgot... a lány könnyeire nem tudott mit lépni... csak némán figyelt* - Igen... menjünk... *nyujtotta oda kezét a lánynak és közben elmosolyodott... ez valahol azt jelentette hogy már megbízik a lányban*
|
*Halkan szipogott miközben kezeit összekulcsolva imátkozott anyukájáért. Hosszasan ült, belemerülve az egészbe, mikor úgy érezte, valaki megfogja a vállát. Kedvesen elmosolyodott, s oldara fordította a fejét, hogy bíztassa a fiút barátja megtalálásáról. De mikor felnyitotta kék szemeit, azt látta hogy senki sincs ott. Pedig ő meg volt arról győződve hogy valaki a vállán tartja a kezét. Mély levegőt vett, majd egyszer csak patakokban keztek csorogni könnyei. * - Anya...?* Suttogta, s ismét lehunyta szemeit. Érezte ahogy valami végig simítja hátát, s mintha átölelné. Az arcát kezeibe temette, s a párnán térdelve zokogni kezdett. * - "Csak mosolyogj mindig..." * Hallatszott valami nagyon halkan, mintha a szél susogása lett volna. A fekete hajú lány, szipogva törölgetni kezdte a szemeit, s odaállt a fiú mellé, mostmár haloványan mosolyogva. * - Mennyünk, keressük meg. * Szólt hozzá elcsukló hangon. *
|
- Rendben... megígérted! *mosolyodik el a dolgon és felemeli fejét, könnyeit kitörölgeti szemecskéiből* - Oké.... *nyögi amikor már elkapják karját és száguldani kezdenek vele... a szoba ahova érnek nagyon meglepi, tágra nyílt szemekkel nézz körbe, majd amint bemutatják meghajol a kép előtt mintha csak egy valós személynek mutatnák be... a lánynak meg sem kell szólalnia, Clyde letérdel mellé, s imádkozni kezd... majd amikor végzett még percekig ott térdel, könnyei előtörnek ismét szemeiből és most nem képes megállítani őket*
|
*A fiú láttán Mao szíve szomorúan össze szorul, s egy könny szökik a szemébe. Hirtelen nagyon sajnálni kezdte, s eszébe jutott hogy butaság volt ilyen játékba kezdeni, hiszen ő nem varázsló, aki egy pillanat alatt ide teremti Clyde elveszett állatkáját. * - Hmm... Tudod mit? Megkeressük! * Mondta vidám, széles vigyorral, közben nagyot nyelt s torkába gombóc gyűlt, de most bármit megtett volna azért hogy a fiút boldogan lássa. Majd nagyon komolyan nézett a fiúra, s gyengéd mosoly ült arcára. Sokkal komolyabbnak tűnt most mint bármikor, s kicsit szomorkásnak is. * - Mutatok valamit. * Modja, s megfogja a fiú kezét ha akarja, ha nem. Rohan fel vele egyenesen fel a lépcsőn, egyenesen a hosszú folyósón az utolsó szobáig. Az ajtó elött kicsit megtorpan, s fejét picit lehajtja. * - Ez... nekem nagyon fontos hely... * Mondta elcsukló hangon, picit szipogva, majd pár pillanattal késöbb a fiúra mosolyog. Lassan nyitja ki az ajtót, a zár halkan kattan. A szobában nagyon sötét van, szinte semmit se lehet látni csak pár gyertya fényét. Még mindig kézenfogva vezette a fiút, közben szíve nagyon zakatolt, mint mikor ebbe a szobába csak belép. Vanilliás füstülő, illatos gyertya és friss virág illata szálldogált a szobában. * - Anya, ő itt Clyde, az új lakónk. Clyde, ő itt anya. * Mondja a fiúnak még mindig a gyengéd mosolyával, s könynektől csillogó szemekkel, egy fénykémre mutatva, melyek körül hatalmas orgona csokrok díszelegtek. Majd Mao leült a földre, egy kis piros párnára, s a kezét összekulcsolta mintha imátkozna. * - Tedd ezt te is, és Shikit biztosan viszont látod.* Mondta nagyon halkan, szemeit lehunyva. *
|
- Oké... szóval... nem kívánom hogy ma... de... szeretném újra látni Shikit... *összegömbölyödik, térdeit kezeivel maga alá húzza, feját is eltemeti* - Elvették tőlem őt... el sem búcsúzhattam tőle... olyannak tűnhetett mintha csak eldobtam volna magamtól pedig... nem... *könnyek csillognak a fiúcska arcán, de ez így ebben az állapotban nem látható a lány számára* - Ő a macskalényem.... én... meg akarom találni őt minden áron... *mondja nagyon komolyan*
|
- Igazad van, de tegyük fel, hogy ma bármi teljesülhet, az én jóvoltamból. *Vigyorgott a fiúra, majd picit alrébb lökdöste, s megpróbálta leültetni, ha engedte. * - Szóval, had halljam. Kívánj! És becsszavamra, az ma teljesül. Persze ne akarj csillagokat lekívánni az égről, hanem .. Olyat, ami még egy magamfajta különös embernek sikerülhet. * Vigyorgott, közben felülve az asztalra, és hallgatta a fiút, ha mondana neki valamit. Boci szemeivel próbálta szugerálni. * - Ez egy kivételes nap... Mivel ma vagy itt először, és találkoztál velem, az "álommágussal" - ezt most találtam ki..- *gyorsan odasúgja neki humorosan, félbeszakítva a nagy szövegét* ..Ezért ma egy vágyadat elhozom neked, egyenesen a kezecskéidbe. * Regélte épp olyan valósághűen, mintha képes lenne rá. * - Úgy kezdjük szépen.. Hogy elmeséled a legnagyobb vágyad, és én az "álommágus" mérlegelem, hogy teljesítem-e!*Bökött a fiú felé, utasítóan, s kicsit gonosz, játékos vigyor ült ki arcára.*
|
- Értem... szeretsz gazdagodni más álmaival? *kérdezi tőle, majd ha a lány engedi besegít neki, fél kézzel biztosna nehéz lehet neki egyedül dolgozgatni, főleg a konyhában... így gondolja Clyde...* - Nem hiszek abban hogy a kívánságok valóra válnak... szerintem inkább elszántnak kell lenni, hogy valóra válthassuk őket....
|
*Mao csak kedvesen mosolyog, és bámul, miként ténykedik körülötte a fiú. Meg se szólal, csak néz. * ~Elég elszántnak tűnik..~* Állapítja meg.* - Szerintem meg pont, hogy jól jönne ide egy ilyen ügyes kezű, orvosgyerek..* Mondja nagyon vidáman, mostmár az iménti szomorkás hangulatot elfelejtve, s ismét valami ételt próbál összeütni, kissebb nagyobb sikerrel. * - Ez már jobban tetszik. * Szólalt meg pár perccel késöbb, a fiúhoz fordulva. * - Szeretem ha az emberek elmondanak ilyesmiket nekem... Vágyak.. Álmok!* Mondta picit viccesen, közben a hüvelykújjával maga felé bökve, mint valami kampányarc. Ezzel is remélve hogy a fiú kicsit jobb kedvű lesz, és hamar elfelejti ezt a véres esetet. * - Mivel segítettél nekem,... kívánhatsz egyet! * Vigyorgott a fiúra, közben hálásan mutogatta csuklóját. * - Akármit... Amit csak akarsz. * Bíztatta.*
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
