|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.28. 20:45 - |
Csak Alexia és Wai lakik itt, a ház úrnője nem igen szereti ha csak úgy beállítanak hozzá, de befogadja a látogatókat.
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Kajáért bármit! *kelt fel azonnal az asztaltól a kutya és odalépdelt a nőhöz.* - Adi egy kicsit. *csórt el egy kisdarab nyers húst és azonnal meg is ette.* - Gyere Szörcsi. Körbevezetlek. *indult el Wai.*
|
*A macska kíváncsian szemléli a kutyalényt, hogy az mit fog válaszolni, nem nagyon lelkesedett ő maga sem az ötlettől... de kíváncsian várta mit tesz a hím... fülei felágaskodtak, majd szépen felállt ő maga is*- Miféle elfoglaltságra gondol? *érdeklődött íMaxin*
|
- Nagyon szivesen. *pillant rá a nő, közben befejezi az eszközök előkészítését és ténylegesen nekilát az étel elkészítésének.* - Wai megtennéd, hogy körbevezeted új lakónkat? *kérdezi ahogy épp a húst vágja* - Meg ki is találhatnátok magatoknak valami elfoglaltságot amíg el nem készülök.
|
- Ne már! Miért övé a maradék! *akad ki mikor látja, hogy a kislány kapja az ételt elsőként, de utána inkább elhallgat, miellőtt láncon végzi és leül az asztal másik oldalához. Elfekszik az étkezőasztalon és csak apró pillantásokkal lesi ahogy a macska étkezik*
|
- Én... köszönök mindent... *nézett a tányérra ahol az étel gőzölgött, majd az evőeszközökre pillantott* - Ha gondolja szívesen segítek majd bármiben... *mosolygott majd felvette a szükséges eszközöket és enni kezdett, lassan és óvatosan, bár ebben a pillanatban inkább szíve szerint mindent csak behabzsolt volna...de nem akart emiatt szégyenkezni, inkább lassan evett, különben is csak elrontaná a gyomrát.. amikor befejezte, mindent letett, majd a nőre nézett* - Ez nagyon finom volt, köszönöm!
|
- Mindjárt kapsz valami, amivel kihúzod ebédig. *mosolygott a kislányra, azzal a hűtőhöz lépett és elő kotorászta belőle a maradékot.* - Mindenkivel ilyen elősször. Előbb-utóbb normálisabb lesz. *jelentette ki és azzal a maradékot betette a mikróba és azt felhúzta 2 percre* - Én... mert az a félnótás nem segített semmit... De még folyik a pakolás. Ennél jobban fog kinézn, ha kész leszek. *ezekkel a szavakkal egyszerre vette ki és helyezte az asztalra a melegített ételt.* - Jó étvágyat. *mondta, ahogy az evőeszközöket is oda helyzte.* - Te ülj le és várj míg kész lesz az ebéd.*mutatott most az érkező kutyára és neki is látott az étel készítésének.*
|
-Ha ez azt jelenti, hogy nem ugorhatok neki annak a szörcsomónak, maradok! *morgott vissza mielőtt a nő bement volna. Utána egyedül maradt az udvaron és morgolódva ült. Karbatett kézzel figyelt ki az utcára majd sóhajtott és a gyomrára hallgatva lekapcsolta a nyakörvéről a láncot és berohant.* - Én.. enni... lécci...
|
*Maxin nagy szemekkel néz a nőre majd bólint felé* - Értem... *a saját hasát kezdi nézni és ráfog kezecskéivel* - Az én hasam is éhes! *mosolygott a nőre és ahogy csak tudta, követte őt a konyha felé* - Miért ilyen ellenséges velem? *kérdezte komolyan battyogva a nő után* - Még sohasem voltam... ilyen szép házban... minden olyan... rendezett és szép... mindent ön rendezett be?
|
- Az, hogy nem reagálok a szavaira, nem azt jelenti hogy nem is hallom... Amúgy is állandóan éhes és nem is olyan régen evett... Kibírja amíg elkészül az ebéd. *magyarázza a kölyöknek, továbbra sem reagálva Wai cselekedeteire.* - Neki nincs rá olyan nagy szüksége... *teszi még hozzá, közben az ajtóhoz ér. Ott megáll és a kutyalényre pillant.* - Ha úgy érzed tudsz viselkedni, kapcsold le magad és gyerebe. Viszont ha továbbra is puffogsz, akkor maradj kint! *kiált oda az állatnak, azzal ő bemegy a házba, azon belül is a konyhába.*
|
*A két nőnemű egyén viszonylag messze volt tőle és nem is rájuk figyelt, így nem hallakat azokat a szavakat, amiket mondtak, de szemet szúrt neki, hogy a macska rá mutat.* - Hé te szőrcsomó! *kiált oda neki puffogva.* - Te csak ne mutogass, majd szálanként tépem ki az összes szőrszáladat és megszabom a füled! Hallod!? Megmondtam, hogy...*üvölt tovább, de utolsó mondatánál félbeszakítja a gyomra. Kezeit azonnal oda kapja és elterül a földön.* - Gáááh... Előbb enni... aztán fenyegetni... *morogja az orra alatt.*
|
*MAxin viszont nem annyira hagyja figyelmen kívül a kutyát, sajnálni kezdi... * - Én... nekem minden jó... de megoszthatom avval a kutyával? *mutat arra amerre a kutyalény volt* - Azt mondta éhes... *fülei lelapulnak... igazából nem olyan gonosz ő mint amilyennek hiszi a kutya... mivel kölyök a lelkiismerete is sokkalta nagyobb, s kimondja azt amit gondol* - talán gonoszkodott velem... de igazából ez a természetes... nem szeretném ha miattam halna éhen...
|
-Ohh.. hát azt hiszem maradt még a tegnapiból egy kevés... Amíg csinálok valamit azt megeheted... aztán lesz normlisan ebéd... *gondolkozik el, teljesen figyelmen kívül hagyva a kutya lény üvöltözését.* - A rántott húst szereted? *kérdezi meg végül a kölyköt ahogy tovább halad befelé*
|
*Mivel szavai nem lelnek válaszra, elhallgat és morogva leül sértődötten* - Ez az... még mosolyogj is... persze.. örülj amíg tudsz... De jól vésd az eszedbe te szőrcsomó... Csak a csatát nyerted meg... *morogja az orra alatt, inkább megtartva magának, de mégsem magában tartva.* - Én is éhes vagyok! Hahó! Nekem is! Kaját! Ételt! Ennivalót! Pizzát akarok... T.T *kezdi az üvöltözést, de a végére egyre inkább elhalkul és nyüszörögni kezd* - Én éhes... *tette még hozzá halkan, azzal a gyomra is megkordult*
|
- Ohh... éhes??? *tágulnak ki a szemei* - De igen nagyon! *lesz hírtelen nagyon lelkes, s szinte már érzi az étel ízét a szájában, de ekkor kicsit vissza fogja magát* - Bocsánat... már nem ettem.... pár napja ezért... nagyon szépen köszönöm de elfogadnám az ételt... *magyarázkodik, és közben a kutyára pillant... most hírtelen arra gondol, hogy talán ősellenségek, de mégis szimpatikus neki a nagyszájú eb, kicsit mosolyra is húzódik a szája*
|
*Nem is figyel a kutya szavaira* - Alexia vagyok. *válaszol elmosolyodva.* - Mond csak, nem vagy éhes? *érdeklődik* - Csinálok valami finomat, vagy rendelek pizzát. *teszi még hozzá, majd nyújtózik egyet és elindul befelé.*
|
- Mit csinálsz? De ne! Ereszd el! *hadonászik miközben a nő húzza.* - De ez kívül van! És ha esik? Egy büdös dög miatt miért én szívok? *kérdezi dühösen, mikor ott lesz hagyva láncraverve*
|
*A kismacska hírtelen megijed a kutyától, felugrik és a kerítéshez nyomja magát, aztán az ember ismét megvédi őt, a kismacska szíve nagyot dobban... még egyik ember sem volt vele ilyen... furcsa neki, küönös és mégis valahogy megnyugtató* - Köszönök mindent... ümm elnézést... önt hogyan szólíthatom? *kérdi meg miközben lassan feltekint a nőre*
|
- Azt hiszem lassan láncon kell tartanalak. *sóhajtja nyugodtan, azzal megfogja a kutyalény nyakörvét és annál fogva kezdi húzni.* - Amíg nem higgadsz le.. *kezdi, mikor elérnek a garázsig, ahol az építmény falából egy kutyák számára kialakított lány lógott ki, majd a kis pöcök rá is akasztotta a kutya nyakörvére.* - Tudom, hogy le tudod venni, de ha megteszed, az utcán végzed. *mondja szigorúan, azzal vissza megy a macskalényhez* - Szóval Maxin... Rendben van. Akkor azt hiszem innentől itt laksz.
|
-Na jó, ez tűrhetetlen! *mordul fel a kutya indulatosan visszalépdelve a két nőnemű egyén felé* - Ebben a házban én vagyok a nagykutya és nem engedem, hogy holmi macskák bepofátlankodjanak a területemre! Ti, isten átkai mind kétszínűek vagytok és csak teszitek a szépet! *háborodik fel, mikor odaér fogait megvillantja a macska felé.* - Ez is csak egy a sok rohadt kis átokfajzat közül. *morog tovább fogait villantgatva*
|
- A nevem Maxin... kicsit talán fiúsan hangzik de lehet Maxnek becézni.... *a kutya felé sandít ő is* - Ha a hölgy komolyan gondolta, akkor szívesen maradnék ön mellett... mindent megteszek majd, hogy úgy érezze, nem csak egy koloncot vett a nyakára! *mosolyog a nőre bíztatóan és persze megjátszott csillogó szemekkel*
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
