|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Éjjel nappal? Ez egy kicsit erős kifejezés. - hajolt közelebb hozzá, Shan szemeiben fény csillant. - De az én szerelmem nem olyan, mint amilyennek hiszed, nem egy habos babos cukormázas szirup... nem is oylan, mint egy romantikus filmben... sajnálom, ha egy pilanatig is azt hitted... - ahogy ökölbe szorította öklét, megzörrent a croissant zacskója, ő maga is össze rezzent tőle. - Valóban nem sok midnent tudok rólad, sok midnen érdekelne... de... azt hiszem képtelen vagyok feltenni a kérdéseimet... egyenlőre.
- Nem volt szükségem ilyen emberekre... de azt hiszem, hogy az rendben van... hogy te tudsz róla...- kapta el a pillantását de csak pár másodpercig tartott, ő is icsomagolta az ételt és enni kezdett. Nem volt ezekhez szokva, de olyan jól esett most neki, mint talán soha semmi.
A megbeszélés valóban nagyon unalmas volt, Shan majdnem el is aludt rajta, elég fáradt volt már, az már meg se lepte, hogy a férfi ennyire ügyesen és hihetően kivágta amgát a helyzetből, s az sem okozott nagy meglepetést számára, hogy az asztal alatt néha hozzá ért. Shan néha már már azon agyalt, hogy valóban az asztal alatt kéne lennie és kényeztetni augustot Milyen elképesztően izgalmas lenne, milyen botrányos... ettől teljesen lázba jött a teste, pedig már kimerültnek érezte magát. Mikor végre végeztek, kint nyújtózkodott egyet. - Na végre vége... azt hittm meghalok az unalomtól... hát nem csodálom, hogy nem szereted az ilyen szarságokat...
 |
- Nem zavar - felelte sértetten. - Attól hányok, mikor valaki éjjel-nappal hangoztatja, hogy így szeret, úgy szeret, pedig ha nem vagyok kéznél neki, hát akkor szeret mást. Hogy lehet ennek hinni? Gondolom őt is úgy szereted, mint engem, ugyanúgy nem tudsz róla sem, rólam sem semmit. Nem ismered egyikünket sem. Akkor ugyanaz a kiindulópont, csak valakivel talán jobb baszni, aztán ennyi. És akkor inkább vele időzől.
Ő nem nézett Shan szemébe. Duzzogott.
- Nekem meg az furcsa, hogy annyira se tartottad magad, hogy olyanokkal dugj, akiket ezek érdeklik.
Ő is elnyomta a cigit.
- Így is a te titkod. Rajtad kívül úgyse érti meg soha más. Csak a tiédek az emlékeid. - belepillantott a férfi szemébe, csak úgy futólag. - Azért köszönöm... hogy elmondtad.
Tört egy kicsi darabot a croissanból, így falatozgatva indult el.
- Nyilván tettem is érte. De sokan csinálnak sokmindent. És mégsincsenek sehol. Így értettem.
Nem volt kedve most elmesélnie a karrierje sztoriját, amiről előszeretettel kérdezgette minden klisés újságíró.
Kisétáltak az épületből egy közeli irodaházba, ott egy minimalista stílusú terembe haladtak, August előadta, hogy micsoda dugóba keveredtek, és leültette Shant maga mellé, míg egy kopasz fazon rémunalmasan beszélt pénzügyekről. Közben August néha végigsimított az asztal alatt Shan térdén. Végül aláírtak pár papírt, és szabadok voltak.
 |
- Hmmm talán... - felelte arra, hogy ember lett belőle, de aztán a következő mondatnál felsóhajtott és egyenesen a férfi szemébe nézett. - Ennyire zavar, hogy lefeküdtem Garleyval? - egy óvatosat rántott August haján, s megcsókolta jólesőn, magába szívta az illatát, a cigaretta füstjét. - Én ezt egy kicsit másképp látom... én nem akarom, hogy úlságosan belém lássanak,a legtöbbeknek elég ha csak megkapargatják a felszínt, ha bedughatják... ha elélvezhetnek bennem. Furcsa, hogy téged iylesmi is érdekel, nem gondoltam volna... - a csend átjárt őket, Shan pedig miközben dohányzott folyamatosan csak August szemébe nézett. Most nem volt benne az a pimasz, vágyakozó tekitnet, egészen komolynak tűnt, habár az a tűz bármikor újra lobbanásra készen állt. - Egyébként... furcsa.. hogy más is tudja rajtam kívül, azt gondoltam, ha más nem tudja, mindig csak az én titkom marad, de most... egy kicsit megkönyebbültem. - nyomta el a cigarettát. - Egyébként mit értesz szerencse alatt? Hogy kerültél végül be az iparba?
|
- Jó kis komplexusokat lehet egy ilyenből összeszedni. Aztán mégis ember lettél - mondta.
- Nekem szerencsém volt - felelte egyszerűen. - Ez az egész alakulhatott volna úgy is, hogy egy kiégett élvhajhász fasz legyek, aki még a betörőre is rámászik aki a házába téved.
Kifújta a füstöt, nekidőlt a falnak.
- Minden nyomot hagy. De leszarom. Nem az a cél, hogy egy karcolás nélkül dögöljek meg. Aki él, az bemocskolódik. Egy szobába bezárva kell kucorogni annak, aki tiszta akar lenni. Másképp nem megy.
Elnézte Shant.
- Több kazán van bennem, amelyikbe több tüzelőanyagot rakok, az fog nagyobb meleget adni. Hát akkor nyilván azt táplálom, amelyiknek a tüzére vágyom. És ezt a hőt mások is érzik.
A megjegyzése helyeslően mormogott, de nem mozdult még.
- Szóval én leszarom, ki mit tud, vagy vél tudni rólam. Nem a múltam definál. Én definiálom magam. Neked is ezt kéne.
Aztán csak hallgattak.
|
- Szégyelltem... most meg már... teljesen mindegy... a halottakat nem bűntetheted meg azért amiket tettek... és nem hiszem, hogy képes lennék megváltozni azok után ami történt. - Shan kicsit megrázta a fejét. - Én ebben élte, a bátyám karjai közt, nélküle még pisilni se járhattam ki.. egy fogoly voltam a saját otthonomban... elhittem amit mondott, minden egyes szavát.. hogy nem érek semmit sem.. hogy csak egy mocskos kúrva vagyok... milyen vicces... mára pont ezek a szavak azok amik begerjesztene... később a macskalények megölték a bátyámat, megvédett akkor, nem is értettem... talán tényleg szeretett. Soutával, a fiammal szöktem meg, aki akkor még nagyon gyerek volt... tudom, hogy hallott ezt azt még a birtokon, de én magam semmit sem mondtam neki soha... nem voltam képes rá...és ő volt az az ember akihez a legközelebb álltam, akihez ktődni kezdtem, mint apa... nem értem hozzá egy ujjal sem soha... mármint úgy.. aztán őt is elveszítettem, onnantól pedig nagyjából érted a sztorit. - sóhajtott, s már azt hitte valóba megüti őt August, kinézte volna belőle, lehunyta szemét, mivel nem volt ideje védekezni, de csak egy lágy cirógatást kapott, nem tudta mire vélni, de jól esett számára mégis.
Türelmesen hallgata végig, mit is mesél majd neki erre August, habár ő nem kérdezett, mégis kíváncsi volt, minél többet akart tudni róla, egyre többet és többet, miközben kérdezni nem mert volna annak ellenére, hogy szinte minden nap elszopta és emglovagolta. - De te képes voltál felállni és valóra váltani az álmaid... én még arrra sem voltam képes, nem is tudom vanank e egyáltalán céljaim az életben. De... ha úgy vesszük ez az egész benned is nyomot hagyott igaz? Vagy te csak úgy elmeséled mindnekinek akivel dugsz? - egy darabig csak nézte a croissant, majd elvette. - Köszönöm... - boldog volt attól az egy darab girhes péksütitől, ez volt az első amit Augusttól kapott. - Szívjunk arra, hogy kurvára elkésel arról a megbeszélésről... - gyújtott rá ő is, a csend most ezerszer többet mondott köztük, mint bármely szó.
|
Nagy hévvel robogott végig a folyosón. Hallotta, ahogy a férfi fut utána. Ez valamelyest elégtételt adott neki, de így is dühöngött. Shan a falhoz nyomta, s ő komolyan várta, hogy kellően jó indokkal szolgáljon a férfi. Meghallgatta a történetet, nem szólt közbe.
- És miért nem mondtad el kurvára senkinek? - kérdezett vissza az utolsó mondatra.
Kissé kibontakozott az őt leszorító karok közül, de nem távolodott el Shantől.
- Szégyelled talán? Szégyellje az, aki csinálta. Itt vagy, felnőtt emberként, és nem tudod felfogni, hogy mi volt a szereped ebben a sztoriban? És még ma sem tudod magad elkülöníteni tőle... még mindig ugyanúgy szenvedsz miatta, azért nem beszélsz ezekől.
Hűvös vád sütött a szeméből. Hiszen Shan magának tesz rosszat azzal, hogyha magába fojt ilyeneket.
- És aztán... nem volt senki, akivel lehetett volna érzelegni? - kérdezte - nem hiszem el. Számtalan szentimentális pillanatot kínál az élet.
Magát a történetet nem kommentálta. Álldogált a falnál továbbra is.
- Néha én is beverném a képed - mondta, kinyújtotta a karját, és megsimogatta Shan arcát, sokkal lágyabban, mint ahogy eddig valaha hozzáért.
- Egyszer, mikor kitaláltam, hogy az enyém a világ, elindultam csak úgy, mert pár várossal arrébb volt egy muksó, aki ért a zenéhez, és ha ő meghallgat, akkor szuper lesz minden, befutunk, egyenes út a csúcsig. Elindultunk a haverokkal minden pénz nélkül. Mennyire hittem magunkban, vicc. Aztán a muksó valami lepukkadt csöves helyen lakott, nem úgy nézett ki, mint aki sztárokat menedzsel... azért zenéltünk... ha már ott vagyunk. A haverjaim az éjjel megpattantak, vittek mindent, ami nálam volt. Ami nem volt sok, de legalább kaját tudtam volna belőle venni pár napig. Az hamar kiderült, hogy az állítólagos zenész az egyikük cimborája volt, megbeszélték ezt az egészet. A fickó bezárt a pincéjébe. Csövekből csepegett a víz, patkányok, sötét, penész, és csend. Anyámék elég jól éltek, tőlük követeltek pénzt időközben, persze én ezt akkor nem tudtam, azt se fogtam fel, hány nap telt el. Egyszer leütöttem a csávót... mikor beadott egy darab kenyeret. Aztán elmentem, leszoptam mindenkit, hogy legyen pénzem legalább enni, haza meg majd stoppolok. Hát ez nem jött be, a zsaruk lecsuktak prostitúcióért. Aztán már magyarázhattam, hogy mi történt, nem volt rá bizonyítékom, az a csóka mindent tagadott, természetesen a haverok is... de akkor felhívhattam anyámat. Azt mondta, én keveredtem ebbe bele, hát másszak is ki belőle. Így leültem az időmet. A suliból persze kicsapatak, sosem fejeztem be. Aztán abból is rohadtul elegem lett, hogy megalázkodjak mások előtt, inkább lenyúltam, ami kellett. Jövedelmezőbb, és a büszkeségemnek is jobb hatással volt. Végül hazakeveredtem. A szüleim hónapokig nem álltak velem szóba, meg voltak sértve, hogy mit merészeltem művelni. Apám akkor szólt hozzám először, mikor elküldött a faszba, amiért a haverok lenyúlták tőlem a gitárt... ami olyan rohadt drága volt. És én hagytam, hogy lenyúlják. Az ő pénzén lett véve. Ezért üvöltött. Miközben konkrétan úgy néztem ki, mint egy csontváz.
Közben elindult, egy automatából vett két croissant, az egyik Shannak nyújtotta.
- Sok ilyen volt. Aztán még csodálkoznak, hogy automatából kajálok. Akkor legalább nem kell szóba állni emberekkel.
Újabb cigire gyújtott.
|
Shan csak döbbenten figyelte a férfit, sose gondolta volna, hogy válasza ennyire kiakasztja, miután elviharzott csak bele szívott a cigarettájába mintha nem is érdekelné az egész... - a picsába... - majd eldobta azt, rátaposott, hogy elnyomja és kirohant a férfi után. Szerencsére nem jutott túl messze, így nagy robajjal és némi adrenalinnal gyorsan beérte, s a folyosó falának nyomta, mint egy eszeveszett. - El... mondom... oké? - lihegett és alig kapott levegőt, egy vad volt... egy szép nagy nagymacska, akit leterített a nemrég még hajkurászott zsákmányállat. - Akkora egy köcsög vagy... utállak néha, de... az utálatomnál is jobban szeretlek... ne hagyj el oké? - nyomta a falhoz, úgy simult hozzá, az se érdekelte, hogy ki megy el melletük, megy e egyáltalán valaki, csak a férfi érdékelte, egyedül ő. - A bátyám betegen született, mindig is szívproblémái voltak, tíz kerek év volt kötünk... - hadarta. - Amikor 18 éves lett, elég nehéz időszakba lépett, drogozni meg inni kezdett a haverjaival, a szüleim alig bírták nézni, és én is... - tette hozzá . - Egy napon amikor haza jöttem a suliból, kint szexelt az egyik haverjával a nappaliban, telibe kaptam az egészet. Felrohantam a szobámba de utánam jöttek. - nyelt egyet. - Az ajtót nem tudtam kulcsra zárni, így berontottak... először csak lökdöstek... piszkáltak, túl ijedt voltam ahhoz, hogy válaszoljak... vagy bármit tegyek ellene, akkor a bátyám megerőszakolt, a haverja meg filmre vette... itt kezdődött el minden. - tartott egy kis szünetet, aztán folytatta. - Természetesen azt mondta, ha bárkinek elmondom megöl, így egyedül szenvedtem, nem mertem segítséget kérni, annyira naív voltam... de ezek az erőszakok egyre sűrűbbek lettek, általában egyedül dugott meg, drog hatása alatt volt olyankor, egyébként levegőnek nézett... később felhívta a haverjait is, és velük együtt szórakozott velem. Kipróbáltak rajtam mindenfélét amit nem szégyelltek... és hidd el nem sok minden ilyen volt... elkezdtem rosszul teljesíteni a suliban, kedvetlen voltam kialvatlan... a szüleim nem értették... pedig ott történt... az orruk előtt... - elnevette magát. - Annyira kibaszottul féltem... de idővel... ez az egész kezdett megszokottá válni... rémes ezt kimondani... de napi rutinná vált, volt hogy engem is bedrogoztak, reggel úgy ébredtem, hogy a világomról se tudtam semmit, csa annyit érzékeltem, hogy kiáll belőlem pár műfasz... és rémesen mocskos vagyok... már mindegy volt... annyira összetörtem, hogy már nem érdekelt... aztána szüleim meghaltak, mikor 11 éves voltam... autóbalaeset... elég klisés de ez van. A bátyám lett a gyámom, de valami megváltozott benne. Már nem hívta fel többé a haverjait, kisajátított magának, volt ebben valami elképesztően szexi és csalogató... és valami őrülten beteges... csak ketten lettünk egymásnak, de ettől függetlenül mindig is utáltam... a mai napig szívesen beverném azt a gyönyörű képét, ha még élne... - engedte el. - Ennyi a sztorim, remélem örülsz, hogy elmondtam, mert eddig még kurvára nem mondtam el senkinek te önző fasz... néha szívesen beverném a te arcodat is... de félek meglincselnének a rajongóid...
|
Hallotta a mélységes űrt, ami beállt a kérdései után. Bántotta, karistolta a csend, még ha egy pillanatnyi volt is.
- Magánügy - morogta - micsoda egy ócska fasz vagy.
Valós árulásnak élte meg, hogy feltesz egy szeémlyes kérdést, és nem kap rá választ, pedig oly ritkán érdeklődik ilyenről. És akkor is el van utasítva. Shan tényleg csak baszni tartja őt. Összeszorult a szíve.
- Tudod mit? Ne is gyere akkor. Egy rohadt kérdésre nem tudsz válaszolni - fordult hirtelen szembe vele - akkor menj ahova akarsz, menj ahhoz, aki kíváncsi rád. Mert engem ugyan nem érdekelsz tovább.
Utálta magát, amiért úgy viselkedik, mint egy hisztis luvnya, de Shant jobban utálta.
Gyűlölködő pillantást vetett még Shanra, aztán megfordult, elszáguldott, csapkodott, ahol tudott.
|
- Milyen kegyetlen... - legszívesebben megharapta volna, bele mélyeszette volna a fogait. amenynir csak bírja. - Azért nekem sem volt ám olyan rossz... - mondta felhúzva az orrát, de megkötözve ne akart maradni, szúrós pillantásokat vetett Augustra, de szrencsére csak szívatta így hamarosan elengedte. Ő pedig felállt, habár a teste eléggé kimerült mégse akarta megmuattni a férfinek a gyngébbik oldalát, öltözni kezdett, de a kérdésre egy pillanatra lefagyott, arca eltorzult, majd mitha nem is hallott volna a kérdést, tovább öltözött. - Ez magánügy.. -tette végül hozzá. - Nem szeretek az ilyesmiről beszélni... - vette elő zsebéből ő is a cigarettáját, s rágyújtott, jó érzéssel töltötte el, ahogy szívhatja. - Gondolom már várnak... biztosan tovább kelelene várakoztatnod őket? - érdeklődött, nem mintha nagyon érdekelte volna iagzából
|
- Ezt úgy mondod - felelte - mintha azért csináltam volna, hogy te élvezkedj. Hát nem. Én akartam élvezkedni. Mi olyan különös ezen?
Egész felháborodott. Felvette a ruháit.
- Most ki kéne, hogy oldozzalak? - nézett végig Shanon, mikor már az eszközt tisztogatta. - Amúgy tök szép vagy így is, használaton kívül. Így kéne, hogy hagyjalak.
Úgy nézett ki, mint aki komolyan mérlegeli ennek a lehetőségét.
- Halál unalmas megbeszélésem lesz, csak azért engedlek el. Szórakoztathatsz majd ott.
Eloldozta az övet, visszafűzte a nadrágjába. Cigarettára gyújtott.
- Amúgy te mikor lettél ilyen? - kérdezte - sose volt olyan korszakod, mikor teli voltál frusztációval? A legtöbb ember átesik ezen. A nagy hódítók is mind kompenzálnak.
Közben csak úgy megindult, hogy valami ennivalót szerezzen magának.
- Jé, van vagy kétszáz nemfogadott hívásom. Meg egy pucér képem rólad - mondta, miközben baktatott.
|
Shan fellélegzett, mikor a férfi mgfordította, igazán izgalmas volt az eddigi játék is, de sokkal jobban szerette, mikor játszadozik a testével. Hangja egyre hangosabbá vált, ahogy a sok inger érte, aztán mikor a férfi emgszorította afarkát, hirtelen elélvezett. Furcsa volt számára a vibrátor ahsználata, nem érzett tőle különösebbet, bár nem akarta megbántai Augustot, de muszáj volt elmodnnai nekia véleményét. - Ne érts félre nem a technikád rossz... csak az a vibrátor... meg se közelít azt az érzést... amit egy igazi fasz okoz. - pihegett a lepedőn, rezte, hogy a teste kezd már elfáradni, még egy menetet már nem bírna, ő is kiürült... pedig azt hitte vele ilyesmi soha de soha nem tötéhet meg.
|
Fel-felsejlett egy kis mosoly az arcán, egyébként komolyan végezte a műveleteket, a arca inkább egy értő műélvezőjéhez hasonlított, aki az operát csodálja, és nem pedig egy kéjencére.
Egy ideig elszórakozott így, aztán Shant a hátára fektette, megcsókolta, megharapdosta, s elhelyezkedett az ölénél, fölé magasodva. Ebből a helyzetből jobban hozzáfért Shanhez, tudta karmolászni, marni, tépni, miközben az eszközt mozgatta benne. Néha megkegyelmezett, és rászorított a farkára, hogy ott is érezze a tenyere izzását. Elképesztően erotikusnak találta a férfit, aki kikötözve hevert előtte. Vele együtt sóhajtozott, érezte a gyönyört, amit ő.
|
- Semmi szükség arra, hogy bízz bennem... - lehellte még mielőtt az ágyhoz vitte őt a férfi. Az ágyban egyre inkább zihált, férfiassága a paplannak feszült. Ahogy a másik kotorászni kezdett a táskában, érezte hogy valami sántít és nem kaphatja meg August farkát. - V... várj... - kért volna szünetet, de a férfi lenyomta a fejét az eszközt pedig belé nyomta, megfeszült tőle a teste, rázkódott a szerkezet alatt, hangosan nyögött fel, rég nem használt már ilyesmit... sőt egészen rossz emlékei voltak róla, de August személye, illata... telejsen más volt mint azé a helyzeté... - A... august... lehellte, s megpróbálta csókra csábítani a férfit. Annyira más érzés volt számára vele csinálni... neki se voltak állandó partnerei de nem is ez vonzotta igazán... volt valami ebben a férfiben ami teljesen elcsábította, bármit tehetett volna vele, teljesen átadta magát neki. Teste meg megfeszült az eszköz alatt, de nem sikerül elélvezie.
|
Gyönyörködve nézte, mint folyik végig a nedve a férfi szája szélén.
- Az a bónusz. De az is jó, ha van az embernek ütőkártyája. Nem mintha nem bíznék benned. De sokmindent látott már a történelem.
Persze eszébe se jutott, hogy bármivel is zsarolja Shant, csak jó volt ezzel bőszíteni. Immár van róla egy kép a mobilján egy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben, és Shan nem tehet ez ellen semmit.
Az ágyon egyre vadabb ütemre váltott. Közben figyelte Shan arcát.
- Üres a tár egyelőre - mondta - de nem akarom, hogy éhen maradj. Megduglak úgy is valahogy - közölte tényszerűen, majd az egyik táskában kezdett el kotorászni, amit Shan cipelt neki idáig.
- Volt már ilyen benned? Mennyivel más érzés, mint egy hús-vér fasz? - érdeklődött, miközben bekapcsolta a vibrátort. Egyszerű fekete jószág volt. Nem is késlekedett vele, most ezzel hatolt be Shanbe, s ütemesen mozgatta az eszközt, miközben fejét leszorította az ágyhoz. A farkához direkt nem nyúlt. A kis tárggyal akarta eljuttatni a csúcsig.
|
Shan számára az erőszakos mozdulatok is hevesen hatottak, érezte, hogy a férfi forrósága egyre csak duzzad szájában, miközben ütemesen mozgatják hozzá a fejét. Izgató volt számára ez a helyzet, általában ő volt aki kikötözte Augsutot, most mégis fordult a kocka, s ő készségesen simult azokba a fojtogató kezekbe. Lenyelte a férfi ondóját, bár egy egy cseppnyi véggi folyt szája szélén. A mobil kattanására elvörösödött. - Micsoda perverz... erre fogod kiverni magadnak ha nem leszek a közelben? - vigyorgott, de hamar abbamaradt a jókedve, miután August az ágyon kezdte el tovább izgatni, felnyögött tőle, feneke szinte beszívta a férfi ujját. - H... hé... mit tervezel? - Szíve egyre gyorsan dobogott, izgatta felemszésztette eza helyzet, szerette volna ha a férfi egyszerűen csak széttépi megerőszakolja, de egyenlőre csak édesen kínozta odalent a lyukát. ~ Túl lassú.. ez... annyira... - egyre hangosabban nyögött fel, érezni akarta magábana férfit, minél előbb.
|
Elégedetten paskolta meg a férfi arcát. Belement a játékba, hálás volt neki... ettől valahogy olyan furcsán bensőséges lett az egész, ami egy idegennel sem lehetett. Ismeretlen érzés volt ez neki. Shan azért csinál valamit, hogy neki, Augustnak jó legyen. Voltak páran így ezzel, de azok nem ismerték őt, az igazi személyiségét, csak a képet róla, amit a képernyő sugall. Shanról még azt is el tudta képzelni, hogy talán valóban kedveli őt. Ez is most jutott eszébe, ahogy a hotelszoba erkélyén kényszerítette a szopásra. Ezt a körülményt kifejezetten romantikus körítésnek találta ehhez a felismeréshez.
Megszorította a férfi állát, felemelte a fejét, mígnem farka behatolt a szájába, aztán addig mozgatta rajta Shant, míg el nem élvezett. Utána letépte a férfiről is a nadrágot. De még mielőtt bármit csinált volna, elővette a mobilját, megörökítette a pillanatot. Shan, amint térdel félmeztelenül, összekötözött kézzel.
- Olyan szép. Szeretném majd még nézegetni - sustorogtan. Édesdeden megsimogatta a férfi arca élét. - Sokféle kiszolgáltatottság létezik - tette hozzá mosolygva. Aztán felrántotta a földről Shant, s magával vitte be a szobába. Ledöntötte az ágyra, most egészen érzéketlenül bánt vele, mint valami tárggyal, csak úgy ledobta. A hasára fordította, kicsit simogatta a hátát, fenekét, majd a bejáratánál időzött a keze, lassan dugta be az ujját, s kezdte el mozgatni.
|
Hallgatta a férfit, de nem igazán érdekelte miekt szívott eddig, csak az járt a fejében, hogy ahamarosan újra maga alá gyűri és a magáévá teszi. vagy ő Augustot, vagy Augsut őt... az már mellékes volt. Őrült egy érzést keltett a fejébenmár csaka tudat is. Mindketten valamiféle kiapadhatatlan forrás voltak, mellyel a másiakt táplálták. hagyta, hogy megkötözze, elvigyorodott, mert úgy érezte, valóban feltüzeli a férfit az ha így játszik vele, másfelől őt is nagyon izgatta, hogy most rajta próbálja ki... habár már vot sokszor ilyen ehlyzetben, mégis most sokkal intenzívebbnek élte meg. - Valóban gyönyörű... - nézett Augustra, akár egy csaholó kutya a gazdájára.
Shan elbódult ettől az érzéstől, de ahogy térdre nyomta őt a férfi érezte a talaj hűvösségét, megremegett, libabőrössé vált a bőre, ahogy meghúzta a haját felnyögött.. - Szeretem a farkad. - nyomott rá csókot - De most nem akarlak leszopni... nem volt elég az előző? - incselkedett, tudta hogy evvel hasonló hatást érhet el, mint amire August annyira vágyik, amit anynira szeret. Még ajkait is összezárta, jelezve, hogy már pedig nem teszi meg.
|
- Édes vagy - mormogta, de úgy, mint aki már a világáról sem tud - szerintem én már teafüvet is szívtam el. Sóval, borssal is próbálkoztam, mikor más nem volt. A csóró időszakokban mikre ráfanyalodik az ember. De tök sokat lehet vele fogyni. Azt hiszed a sztárocskák a tévében citromos vízzel kezdik a napot, attól olvadoznak a kilóik? Hát a lófaszt.
Nem nagyon érdekelte Shan reakciója, elbeszélt magában, de Shan jelenléte nyújtotta a biztonságot.
- De, igaz - felelte Shan kérdésére. - Azt például utáltam a macskákban, hogy mivel nekik ez kötelességük volt, teljesen meg is adták magukat. Semmi ellenkezés. Unalmas.
Míg beszélt, kioldotta a nadrágja övét, ami természetesen stílusához illeszkedően szegecses volt.
- Én a leigázottságukat szeretem - folytatta, miközben Shan két kezét szakszerűen összefogta az övvel -, hogy nem tehetnek ellenem semmit. Mocoroghat, könyöröghet, sírhat... de nincs mit tenni. Az van, amit én akarok. És ő fél és kiszolgáltatott. Az gyönyörű.
Lenyomta a férfit a földre, térdelni, egyértelmű szándékkal. Levetette a nadrágját, simogatni kezdte magát.
Belemarkolt Shan hajába, úgy fordította magához a tekintetét. Farkát Shan arcához nyomta.
- Mindig imádtam például - mesélte tovább - beleerőszakolni a szájukba a farkam. Azt a néhány másodperces küzdelmet, míg ellenszegülnek. Mintha tényleg megerőszakolnék valakit. Dehát te szereted, ha megbasszák a szádat, nem, te szuka? - tépett bele Shan hajába, miközben férfiasságát a szájához dörgölte.
|
- Igen, hasonlóképp szexi dolgokat szoktam mondani, nagyon is hatásosak szoktak lenni, de most... ezt valóban így gondolom... ha te egy nagy spangli lennél... egész nap csak szívnálak... - elvigyorodott. - talán ez nem is áll messze a valóságtól . - nevette, miközben hagyta magát húzni, nem volt ellenére semmiféle játék, sőt.. imádta, hogy Augustnak ennyi energiája van és képes kielégíteni az ő éhségét is, mert még éhes volt, nagyon. - Hát mikor hol... ha kellett bárokba mentem de ha szerencsém volt már az utcán össze szedtem valami jóképű faszit... volt köztük pár nő is... akik tetszettek, aztán sokszor volt hogy párokkal csináltam... a szokásos dolgok. - rántott vállat.
- Ohh valóban? Téged nem hevít fel mégjobban ha a partnered ellenkezik? Szerintem az elég csodálatos látvány... miközben a kéj és a vágy keveredik az arcán, de egyszerűen a szégyen megöli a lelkét... annyira gyönörű... imádom... - Shan a kilátás felé tekintett, tényleg nem volt rossz, de kptelen volt avval foglalkozni, inkább a férfit figyelte, s arra gondolt, talán msot hagyja magát egy kicist irányítani Augustnak, végülis neki is kellegy kis játszadozás, ő pedig nemrég megkapta a a saját idejét. - Bármit tehetsz velem, amit csak akarsz. -búgta sejtelmesen a fülébe miközben aprót harapott is rajta.
|
- Micsoda szöveg - nevetett fel azon, hogy ő most a szer - a bárokban is így szedted fel a lotyókat? Bárokban ismerkedtél egyáltalán?
Shan minden érintését felfokozott hangulatban élvezte.
- Még szép, hogy nem - jelentette ki, s már bontogatta is Shan nadrágját - úgysem érnél el vele semmit. Nézd ezt a kilátást - kezével tett egy mozdulatot az ég és a fák felé, de ő csak Shan farkával volt elfoglalva. Shan kezét magához húzta, ha netán nem mozdult volna magától, irányította ő. Annyira akarta, nem volt türelme kivárni semmit. Egyből elkezdte simogatni Shant.
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
