|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Válaszolni akar Jigsawnak, de amikor szóra nyitja a száját, belenyilal a fejébe a fájdalom. Csöndben marad még pár percig, a kérés ellenére azonban rettenetesen megijed, amikor felemelkedik csak úgy a teste a földről. Kikerekednek a szemei és rémülten pillant a kandúrra. Eddig el sem tudott képzelni ilyesmit, most mégis a semmi mozgatja. Vagyis nem a semmi, mert felfogja, hogy ez a fiú ereje. A fehér szemektől még jobban megriad, így amikor a fotelbe helyezi, csak bénultan ül és tűri, hogy elsősegélyt nyújtson számára a kandúr. Aztán felocsúdik a fájdalomtól. - Nem megyek kórházba. - köti ki komolyan. - Hívd fel Andrew-t és mondd meg neki, hogy haladéktalanul jöjjön ide. Aztán telefonálj Zemuronak, hogy intézzel el a kocsi biztosítását, mert összetört. Ja, és ne felejtse el kibeleztetni azt a bizonyos Motohori Takashit, aki belém jött. - adja ki a szokott magabiztossággal az utasításait, amit útközben idefele kigondolt. Nagyon kell koncentrálnia, hogy ne veszítse el a méltóságát, holott tényleg nagy fájdalmai vannak. - Kell egy fájdalomcsillapító is. - teszi hozzá.
|
*Amint meghallja a nevét, a macska már ott is terem, pár pillanatig csak nézi a vérző férfit,lebénul... de aztán gyorsan oda pattan* - Uram...! Mi történt? *Felnyalábolná a földről a férfit, de tudja hogy a teste nagyon gyenge fizikumu és túlságosan is sovány is* - Kérem ne ijedjen meg... *figyelmezteti a férfit és koncentrálni kezd, nemsokára Kyo a levegőbe emelkedik és Jigsaw egy fotelba helyezi, amíg ezt megteszi szemei fehérré változnak, mintha nem is lenne szemgolyója, majd elrohan hogy kötszert és fertőtlenítőt hozzon, egy rongyot is hoz és egy kisebb tálban vizet... gyorsan ellátja a sérülést, nem teketóriázik*- Ez így nem jó... kórházba kellene mennie... vagy... nem is tudom... lehetnek komolyabb sérülései is...
|
Seto négyig ücsörög csak a padon, azután hazamegy. Addigra már elég idő telik el, hogy elcsituljon benne a nap folyamánf elhalmozódott harag és gyűlölet, úgyhogy nyugodt képpel járulhat apja szeme elé.
Kyo korábban érkezik a megbeszéltnél. Összetört autóval és vérző fejjel áll be az udvarba, majd kóvályogva botorkál végig a nappalin. - Jigsaw! - ordítja el magát. Azt már nem tudja megvárni talpon, hogy a kandúr odajöjjön hozzá, elterül a szőnyegen.
|
*Jigsaw megjegyezte az utat, hazatalál egyedül is... és reméli hogy soha többé nem fut majd össze avval az idegen fiúval... van nála pár könyv, meglepetésére a könyvtáros nagyon kedves volt hozzá, könyveket is ajánlott neki, elbeszélgetett vele... és csak annyit kötött ki hogy a könyveket idejében vigye vissza, a macska most nagyon boldog, s már alig várja hogy olvashassa az új szerzeményeit... persze ha valaki félbe nem szakítja akkor azt fogja tenni*
|
Megcsóválja a fejét. - Nem. Csak nem ismered őt. - ellenkezik komolyan. Nézi, ahogy eltűnik az ajtó mögött, de nem megy utána, hiába dühös, hiába látta, hogy félt tőle a macska. Morcosan az mp3 lejátszójához menekül, s elhagyja a könyvtár környékét. Visszamegy a parkba, s elterül egy padon. A felhőket bámulva gondolkodik. Gyűlöli Kyouzenkyot, mert szerinte bántja Zemurot. De ezt Jigsaw nem értheti, talán nem is tudja.
|
*Megijed ahogy a fiú a falhoz nyomja, szíve vadul kalapálni kezd a félelemtől, a gyomra görcsbe rándul, megremegnek a kezei is... de aztán elengedik... az érzés mégsem múlik* - A gazdám jó ember... *mondja egyenesen a fiú szemeibe mélyedve*- Ne mondjon róla rosszat kérem... *aztán tekintete a földet kezdi bámulni... végül a karját amit nemrég megszorítottak... talán nem akarta a fiú de fájdalmat okozott Jignek* - Mindent köszönök... *mondja avval megragadja a kilincset és eltűnik az ajtó mögött*
|
- Nos... meglehet. Én azért vallom, hogy ahhoz, hogy a világot ismerd, a világban kell lenned. - mondja nem tágítva az álláspontjától. - Mii?! - támad rá a fiúra. Megragadja a karjait és nekinyomja a falnak. - Te arról a férfiról mondtad, hogy rendes és jó ember?! - kiabál Jigsawval. - Kyouzenkyo egy szemét vadállat! - közli dühösen, azzal elereszti a macskát. - Nála nem látogatlak meg. Oda én nem megyek. - morogja, miközben távolabb lépdel tőle. - De a parkban gyakran megtalálsz, ha akarsz még velem beszélgetni, vagy kell valami infó a városról. - folytatja, de látszik rajta, hogy még mindig indulatos.
|
- De mindenkinek mást jelent... megismerkedni a világgal... *mondja egy apró mosoly keretében* - A gazdám... Tabayoka Kyouzenkyo.... az ő házában élek és szolgálok... *mondja komolysággal az arcán*
|
- Nem tesz semmit. - válaszol a köszönetre. - Ha meg akarsz ismerkedni a világgal, merj kilépni az otthonod és a könyvek biztonságából. - mondja csendesen. - Az élet tele van veszélyekkel, de izgalmakkal is. Tele van jó és rossz dolgokkal. Mindaz, amiről olvashatsz, megtörténhet a valóságban is. Sőt, szerintem igen sok meg is történt, másképp nem szólnának róla történetek. - megáll a könyvtár kapujában. - Melyik házban szolgálsz? - kérdezi.
|
- Hát arra hogyan működnek a dolgok... hogy mi fontos az embereknek, mi nem... de persze ez is különböző és váltakozó... *lassan megérkeznek a könyvtárhoz, Jigsaw már ki is böki, szemei felcsillannak* - Köszönöm szépen hogy elkísért idáig... *hálálkodott a macska*
|
Vállat von, ahogy bocsánatot kér tőle Jigsaw. - Mikre kezdesz rájönni? - kérdezi csendesen. Nem igazán érti a macskát és nem érez igazán kíváncsiságot sem, de ritkán találkozhat macsakalénnyel, így szeretné kihasználni az alkalmat, ezért megpróbál kicsit érdekesebb és kommunikatívabb lenni, mint általában az idegenekkel. - Ha egysíkú lenne a világ, unalmas lenne. Most gondolj bele, hogy másik húsz hozzám hasonló fiú lenne körülöttünk. Mind vörös, zöld szemű, csak más lenne az arca, a magassága, a kora és a ruhája. De már ez szerintem elég ijesztő. - és látszik az arcán, hogy elképzelte a helyzetet. - Mit akarsz érteni? - teszi fel a húsba vágó kérdést.
|
- Nem nagyon ismerem az embereket.... és nem nagyon ismerem ezt a világot sem... de azt hiszem kezdek rájönni a dolgokra... sajnálom hogy ilyesmikkel fárasztaom önt... *mormogta kicsit halkabban*- De azt hiszem jobb lenne ha nem különböznének annyira... ha nem önt szólítom meg, lehet hogy rosszabbul is elsülhettek volna a dolgok... sohasem fogom azt hiszem megérteni az emberek világát... és talán ez jobb is ha így marad...
|
- Személyfüggő, ki mit talál furcsának. - mondja magabiztosan, aztán csak néz nagyokat a fiúra. - Nálam rossz téma a technikaellenesség, ugyanis enélkül percek alatt megőrülnék. - néz őszintén a macskára. - Nekem nincs semmi bajom a világgal így. Szerintem természetes, hogy minden újul, bővül, jobb lesz. Néha hiányoznak az igazán nagy parkok, hogy ne halljam más emberek hangját, amikor a fejemen a fülhallgatóval olvasok, vagy valami, de megvagyok nélkülük. - magyarázza félvárról. Nem is igazán érti meg Jigsaw alapproblémáját. - Nincs két egyforma ember, ezt nem tudtad? - kérdezi vér komolyan. - Az első és a mostani gazdád is másmilyen, nem?
|
- Magam sem tudom... *feleli őszintén, közben pedig inkább az utat figyeli, természetesen figyelte eddig is, sok dolgot megjegyzett* - Lehet hogy furcsa... nem tudom... mi mondható az emberek közt furcsának... és igazából ki nem... szerintem inkább az a furcsa hogy ilyen dolgokat használnak, kihasználva a föld energiáit... de azt hiszem ezt nem kell elmesélnem... *halad gyorsan át saját gondolatain* - Mindent megjegyeztem, legközelebb már menni fog... de köszönöm a segítségét.... ön nélkül biztos nem ment volna... úgy tűnik nem minden ember olyan mint amilyen az emlékezetemben élt... örülök ennek...
|
Meglepődik, hogy ahol ő él, nincs gyerek, majd arra gondol, hogy bizonyára ez azért van, mert a felnőttek igyen munkaerőre találnak a gyerekekben, akiket igazán könnyű motiválni ideális helyzetben, így nincs szükség egy idegen lényre a háznál. - Első gazdád? Miért adtak túl rajtad? - teszi fel kertelés nélkül a kérdést. - Fura ember a te első gazdád. - jegyzi meg mintha mellékes lenne. - Közben figyeled az utat? - kérdezi. - Kikeveredtünk a parkból, megyünk végig az egyik főbb úton egyenesen a központ felé. - mondja. - Nevelés... hát igen... Mi bennem fura? - kérdezi belenézve a sárga szemekbe.
|
- Azt hiszem őket is magáznám... de ahol én élek ott nincs gyerek, így talán érthető ha ez rám ragadt... igaz az első gazdámat még nem magáztam az elején... aztán később követelte már... ezért ez belém ragadt... az első gazdám nevezett el.... már nem is emlékszem hogy a tenyésztőmnél mi volt a nevem... *ezen most komolyan elgondolkodik* - Mindegy... nem számít... *tudja le magában, viszont hangosan* - Ha bele nevelik a macskalénybe, akkor már tényleg ilyen érzés ez.... a tenyésztő ezt szajkózza, az első gazda ezt szajkózza, végül beleivódik a tudatba... de mindegy... én csak egy vagyok a sok közül... *nem nagyon tudja így elképzelni a dolgot* - És azt gondolja, hogy én vagyok furcsa? *mondja amikor Seto felvilágosítja a furcsa kütyüről*
|
- Mindenkit? Még a gyerekeket is? - kérdezi, mivel nem is sejti, hogy a macska kié. Ha tudná... hajjaj. - Attól, mert valaki szigorú, lehet jó ember, azt gondolom. - mondja őszintén, aztán megzizzen a zsebében a telefon. Kikapja, gyorsan végigfutja az sms-t, aztán visszadobja a zsebébe. - Hozzád hasonló? Mármint macskalény? - pislog lassúakat de nagyokat. - Tényleg furcsa vagy. - állapítja meg. - Olyan bután kezeled magad... mintha nem lenne jogod élni. Bocs, hogy ezt mondom, de nekünk nincs makcsalényünk, így fogalmam sincs, milyen élete lehet egynek. Amúgy nem kérdezted, de én Setokino vagyok és én is szeretem a könyveket, csak én már a táskámban hordom a könyvtárat. - azzal megpaskolja a táskáját. - Az a szerkezet, amit láttál, az a könyv méretű, egy elektronikus könyv, amire akár ezer kötetet is fel lehet tölteni. Nem merül le túl hamar, úgyhogy egész praktikus. Szeretem az ilyen kütyüket. A szabadságról viszont mást gondolok, de én nem vagyok macskalény, így nyílvánvaló, hogy másképp élünk. Ki nevezett el Jigawnak?
|
- Sajnálom... már nagyon megszoktam ezt, tudja én mindnekit magázok odahaza... de ne gondolja hogy annyira szigorú velem a gazdám... ő jó ember, sokkal jobb mint reméltem... azt hiszem egy hozzám hasonló nem is kívánhatna magának jobbat... *feleli egyszerűen hiszen tényleg így érez...*- Hiszen ez már... szabadság... *és elmosolyodik* - Mert... szeretem a könyveket... ez az egyetlen oka... *kicsit még mindig zavart de azért látszik hogy lassan lenyugszik* - A nevem Jigsaw... furcsa név egy furcsa macskának... tudom...
|
- Nem vagyok úr, még csak tizennyolc vagyok. - javítja ki komolyan Jigsaw-t. - Egyébként nem fogom leharapni a fejed. Nem eszem macskalényeket. - közli gond nélkül, hogy egy kicsit oldja a fiút, ne legyen már annyira zavart. - Vasszigor van odahaza? - kérdezi egy fanyar félmosollyal. - Nem irigyellek. - teszi máris hozzá, hiszen ő világ életében szabad volt, szabadabb a kelleténél. Körülnéz a parkban. - Ja, ez? Hát... - vállat von. - Ilyen. Mi a neved? - kérdezi. - Fura nekem, hogy végre kijöhetsz a kéróból és könyvtárba mész. Miért nem plázába, teaházba, vagy moziba?
|
- Én köszönöm uram... *makogja zavartan, mintha csak egy megszeppent kismacska lenne...* - Nem igazán járok ki... hosszú évek óta ez az első hogy kint lehetek... nagyon boldog vagyok most igazából... *mondja kicsit mág mindig megilletődve de a hangja már kezdi felvenni Jigsaw eredeti hangját* - Keiben élek a gazdámmal... amúgy... szép ez a park... csak túl kacifántos...
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
