|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Persze, beszéljük meg vele... azaz inkább te, rád hallgatni is fog... *nevet aztán sálat teker a saját nyaka köré és feltornássza magára akabátot, épp kezével szépen megigazgatja a kabátot, hogy csak úgy lásszon zsebre van téve a keze, a kabát vastagsága miatt nem látszott a kéz hiánya, amikor felöltözött megvárta Tokut, és neki is felajánlott egy sálat, na meg melegebb kabátot*
 
|
Megijed kicsit a kalimpáló kéztől, de aztán hátrapillant Rolcasra. Legszívesebben elkapta volna a kezét és magához húzta volna, de nem merte. Nem akarja megint letámadni, nem akarja az akaratát és a vágyait rákényszeríteni, főleg úgy nem, hogy még ő maga sem békélt meg ezekkel. - Csak egyszerű firka, nem olyan jó. - mondja szégyenlősen, lesomva füleit. Leteszi a rajzot, majd megfogja a fiú kezét, még szép, hogy megfogja, minden ilyen apró kis alkalmat ki akar használni, amikor hozzáérhet, ezzel is éltetve magában a Rolcas-függőséget, de nem nehezedik a srácra, nem akarja, hogy megerőltesse magát. - Akkor menjünk. Foggal meg beszéljünk, hogy most elmegyünk doktorhoz, addig az ő feladata vigyázni a házra és a családra. Biztos jobban érzi magát, ha fontos feladatot kap, mintha itthagyjuk csak egyszerűen. Vagy butaság? - kérdezi kicsit zavarba jőve.
|
- Művészek... *mondja a fiúcska majd ő még megeszi a reggelijét, aztán a telefonhoz rohan, félénken de érdeklődik a kórházban, Fang is elég kultúráltan viselkedik, próbál úgy enni ahogy mutatták neki, Rolcas anyja jókat nevetgél a társaságon, majd ahogy végeznek leszedi az asztalt, elmosogat és elpakol, Rolcas pedig épp akkor ér a szobába amikor a félvér kimondja a kép címét, ahogy pedig végre meglátja az alkotást elcsodálkozik, hátulról kalimpálni kezd a fiúnak, hogy figyeljen, bár szíve szerint megölelné* - Nagyon élethű... *nevet* - Főleg a frizura... *aztán kezét nyújtja Toku felé* -Indulnunk kellene... beszéltem velük... belementek a dologba.... bár előbb látniuk kell a karom állapotát... viszont Fogat itthon kellene hagyni szerintem nem fog tudni viselkedni...
|
Okuo sem szól semmit az asztalnál, igyekszik normálisan viselkedni, miközben azon gondolkodik, hogy Rolcas milyen erős, felépült egy olyan balesetből, megtanult műkarral és üvegszemmel élni, boldogulni, s talán egészen elfogadta magát így. Most pedig, hogy nincs rajta a műkar, még így is meg meri magát mutatni. Okuot lenyűgözi újra és megint ez a fiú, egyszerűen odavan érte, imádja, rajong érte teljes mértékig. Amint bekapja az utolsó falatot, felugrik. - Finom volt. Bocsánat, eszembe jutott egy kép. - mondja sietősen, azzal otthagyja az asztaltársaságot és egy lapot előkeresve, ceruzával azonnal rajzolni kezd. Csak vázlat, amit alkot, Rolcas arcát, amint mosolyog. A szemei csukva vannak, a szája picit nyitva, orcájára pírt satíroz, nyakát is szépen kidolgozza, haját összevissza, kócos módon rajzolja meg. Az arckifejezése álmodozó, de van benne valami boldogságot árasztó is. Körülötte karikákat rajzol, majd pár vonallal érzékelteti, hogy víz van a fiú mögött. - A csepp a tengerben. - mondja ki a kép címét. Tekintete ragyog, büszke alkotására, noha az még mindig csak egyszerű vázlat, a fiú arca azonban még így is szépen kidolgozott. - Vagy valami olyasmi... - bizonytalanodik el.
|
- Maradj csak Foggal, elboldogulok... *mosolyog és lassan kisétál akonyhába, gyorsan iszik egy pohár vizet, lassan az anyukája is kiér a konyhába, együtt terítenek meg, aztán Rolcas szól Tokunak és Fangnak hogy mehetnek enni, az ő részéről a reggeli viszonylag csendben telik mert nem beszél*
|
Okuo aprót bólint, amikor a fiú aranyosnak nevezi az ölében szunyókáló kutyalényt. Észreveszi a pillantását is és meglepi, hogy elpirul. Lenéz Fangra, majd újra fel Rolcasra, de nem teljesen biztos benne, hogy jól érti, amit látott. - Addig én...? - kérdezi csendesen, bizonytalanul. Nem akarja letenni Fogat, de a fiúval is szeretne lenni. Tétovázik.
|
- Nem értek túlságosan az állatokhoz, de gondolom ösztönösen téged gondol falkavezérnek... vagy valami ilyesmi lehet a háttérben... *elmosolyodik ahogy a félvér örömét kémleli* - Örülök, hogy neked is tetszik az ötletem! *nevet, aztán feltápászkodik amikor Toku sikeressen lehalássza róla a kutyalényt* - Azt hiszem igazad lehet... ő tényleg elég fura és szerintem teljesen kutyásan viselkedik, de mégsem... amolyan egyszerű lelkezetű lehet... azt hiszem... én is kíváncsi vagyok... hogy honnan jöhetett, mi történt vele... *Fang elhelyezkedve alszik tovább Okuo ölében* - Olyan ranyos... *mosolyog, aztán elidőzik Toku kezén, ahogy Fang haját birizgálja, kissé belepirul, aztán lemászik az ágyról * - Megyek kerítek reggelit, utána pedig indulhatunk felőlem...
|
Okuo mosolya kerül elő a párna mögül, ahogy lehull az arcáról. Elismerően bólogat, majd kinyúl és megsimogatja Fang fejecskéjét. Korábban rémesen félt ettől a lénytől, most nagyon szereti. Rolcasra néz, hogy megfigyelje, mit szól a kettejük változásához, így elkapja a szavakat, amiket mond neki. - Talán ez kutya-dolog, hogy csak egy valaki szava számít igazán. Falkavezér, van ilyen? - kérdezi tőle találgatva. - Vagy csak azért, mert idősebb vagyok. - vállat von a kérdésen, nincs kedve ezen gondolkodni, mert fél, hogy a fiú esetleg megbántódik. - Elkísérlek. - ajánlkozik röktön, majd a javított mondatot két nagy bólintással helyeseli. - Jóóó! - lelkesül fel a festés "hallatán". Fülei felpattannak és szemei is lázas csillogásba kezdenek az örömtől. - Remélem, megengedik, hogy közvetlenül a falra fessek, mert azt már régóta ki szerettem volna próbálni. - mondja vidáman. - Hű, az még sokára lesz. - somja le egy pillanatra macskafüleit, aztán kíváncsian figyeli, mit csinálnak barátai. Végül látja, hogy Fang párnának használja Rolcast, így leemeli róla, s kicsit magára húzva az ágyra fekteti. - Érdekes dolgokat tud csinálni. Sok dolog teljesen ismeretlen neki, beszélni csak kutyanyelven tud, de legalább a szavainkat megérti. Kíváncsi lennék, honnan szökött meg, mi történt vele, milyen élete volt. Vagy arra, hogy mit gondol a világról. Nagyon különleges lehet az ő szemével látni mindent. - magyarázza csendesen, miközben Fog hajával játszik hosszú ujjaival.
|
*Fog figyel arra, mit magyaráz neki a félvér, aztán óvatosan megfogja apárnát és toku arcába nyomja, végül farokcsóválva kérdő tekintettel néz rá, hogy jól csinálta-e... * - Látszik, hogy örömmel teszed... és Fog figyel is rád, nekem nem igazán akar szót fogadni, úgy tűnik nem vagyok jó tanár... *nevet* - Toku... arra gondoltam bemegyek a kórházba... *mondja magabiztosan*- A költségeket pedig le fogom dolgozni... *mosolyog és javít* - Azaz le fogjuk dolgozni... mert úgy gondoltam hogy ha tényleg szeretnél akkor besegíthetnél... úgy hallottam éppen festik a klika gyerekosztályát.... szerintem besegíthetnénk és a tehettségeddel nagyon szép képek kerülhetnének a falra, evvel pedig talán kiegyenlítenénk a számlát... *mosolyog* - Persze ez csak a én elképzelésem, de remélem bele mennek... az alkotásodat pedig kíváncsian várom! *ROlcas is kap az arcába egy párnát Fogtól, aztán a kutyalény hírtelen ráugrik* - Fog... ne most akarj kicsi a rakást játszani... na.... Fog.... *Fang hírtelen elaludt Rolcason*
|
Nem tűnik haragosnak, még legyint is a bocsánatkérésre. Tetszik neki, ahogy Rolcast nevetésre készteti, majd koppan szinte a párna a fején és ezen ő is nevet. Leveszi a fejéről, majd felnéz barátjára. Aranyosnak és lenyűgözőnek találja, eszébe jut, hogy vigyáznia kell rá, hiszen most műkarja nincs a segítségére, de olyan felhőtlen, vidám és felszabadult most a srác, hogy nem tud ellenállni a játék hevének Okuo sem. - Ne úgy. - kéri barátságosan Fogat. - Kutyagyerek. - ért egyet Rolcasszal. - Ha szétcincálod a párnát, nem lehet rajta aludni, nem lehet vele tovább játszani, viszont rengeteget kell takarítani utána. - magyarázza Fangnak. - Ha viszont játszani akarsz... - azzal finoman megüti a párnával. - Akkor csak óvatosan. Nem laposra kell verni a másikat, csak játék ez a harc. Érted? - kérdezi tőle. - Nem szabad fájdalmat okozni senkinek. - teszi hozzá, majd rámosolyog a két fiúra. - Úgy élvezem, hogy taníthatom Fogat! - jelenti ki őszintén, áradóan. - Meg is ihlet ez a dolog. A következő könyvembe beleszövöm.
|
- Ne haragudj nem akartalak felkelteni, épp Fogat próbáltam megállítani abban hogy felkeltsen... *folytatná de elneveti magát ahogy a félvér megcsikálja, elkap egy párnát és nekidobja Okuonak* - Ha harc hát legyen harc... *nevetgél és felpattan az ágyon bár egy kézzel nehéz lesz ez a csata, de most mindent elfelejt, hajtja a játékosság, a jókedv, s valahogy elfelejti hírtelenjében a múlt ájszakát is, mintha csak álom lett volna az egész, Fang csakelugrik mert meglepődik a csikizéstől, de aztán a szájába vesz egy párnát és cincálni kezdi* - Neeee Fog elég legyen na... *elveszi tőle mire a kutyalény ugrálni kezd érte* - Tényleg olyan vagy akár egy gyerek... *Tokura nz és elmosolyodik*
|
Okuo, miután keze alól kicsúszik Rolcas, átkarolja rendesen Fangot. Mivel nem hallja a fényképezőt, nem riad fel, békésen szunyókál tovább mit sem sejtve arról, amit barátja tesz "ellene". Arra ébred, hogy a mellette eddig nyugodtan alvó gyerek most fészkelődik és nekinyomódik. - Hm? - kérdez halkan fel, de mivel süket, ki kell nyitnia a szemét, hogy a választ lássa. Még azt a pillanatot látja, ahogy Rolcas megpróbálja arrébbhúzni Fogat, aztán máris kettejük között landol a srác. Okuo nevetni kezd. - Te meg mit csinálsz? Reggeli párnacsata van, csal szolídan csináltátok, hátha nem ébredek fel rá? - viccelődik. - Nekem tetszik az ötlet, főleg, ha csikizni is ér. - azzal ujjával kicsit megfúrja barátja oldalát, majd hogy Fang se maradjon ki a szórásból, addig fészkelődik, míg eléri a talpát és megcsikizi.
|
*Másnap reggel Rolcas ébred fel legkorábban, elmosolyodik az alvó pároson, s hírtelen nem tudja, hogy végül este megvárta-e míg a félvér visszatér vagy sem... óvatosan felkel és a fényképezőgépéhez megy, kattint egyet vaku nélkül, a kép magáért beszél, ROlcas elkuncogja magát tőle, majd vissza mászik az ágyba, de persze Fang fel is ébred, s heves játékba kezd a paplan szélével, megrágcsálja s közben lehet hogy megnymja a félvért és, de ettől nem biztos hogy felkel*- Fog hagyd aludni Tokut hallod? *próbálja kicsit alrébb húzni a kutyát de ennek az lesz az eredménye, hogy meginog és beesik Fog és Okuo közé*
|
Okuot nem hozza lázba Fang közelsége. Kedveli a kis kutyust, de nem érez iránta semmit, ezért nem okoz számára problémát, hogy nekilapult, hozzábújt. Szeretetnek tudja be a kölyök részéről, s mivel elég kicsi, még így is eléri Rolcast. Így hát Okuo is elalszik hamarosan. Kicsit megtolja Fogat, hogy a takaró őt is fedhesse, bár hármuknak már nem biztos, hogy elég, de mégis el tud aludni. Az élvezés kivett az erejéből, alig bírt ébren maradni.
|
*A fiúcska várt amíg tudott de az álom erősebbnek bizonyult és elnyomta minden érzékét, halkan szuszogott, s közben Fang is pihent, de a kutyalény nagyon is éberen aludt, s mocorogni kezdett ahogy Okuo visszatért... szinte teljesen neki lapult a félvérnek,talán egy kicsit meg is tolta, de amint kényelmes volt neki, már el is aludt fittyet hányva minden más problémára*
|
Okuo sokáig időzik ott. A hideg átjárja a testét, kihűti a bőrét, de vágyát nem töri le teljesen. Félve próbál mindig visszatérni, de amint az ajtóhoz közel ér, érzi, hogy nem lesz ez így jó, ezért visszamegy a vécébe. Végül szinte dühösen előveszi engedetlen testrészét, hogy "beszéljen vele", azt gondolja, ha figyeli és ráhangolja magát a nyugalomra, talán lelankad, de nem így történik. Aztán rájön a megoldásra. Magához kell érnie. Fura érzés ez számára, először igencsak taszítja a dolog, mígnem ráébred, hogy ez sokkal jobb, mintha más tenné, mert ő pontosan érzi, hogy mi az, ami jó ebben a műveletben. Felszabadul a felfedezés által, bátran simogatja magát, miközben megdolgozza hímtagját. Az elélvezés már másnak bizonyul, megrémül tőle, de a teste addigra már magától mozog, az agya már csak figyelni tud, irányítani nem, így hát ösztönösen dől el a vágy sorsa. Könnyezve rogy a kagyló elé és sírva-nevetve gondolja újra, mi is történt. Tisztába kerül a saját dolgával, megérti a természet rá vonatkozó törvényét. Ez magabiztossá teszi. Eltakarítja a nyomokat, kezet és arcot mos, majd a biztonság kedvéért megmossa azon testrészét is, majd csendesen visszalopózik a szobába. Az ágyban egy helyett két testet talál és ez igazán örömére szolgál. Bebújik a takaró alá és átkarolja mindkét személyt.
|
*Miután Toku kimegy, Rolcas bedől az ágyba magára húzza a takarót és az elfolytott könnyek végig zúdulnak arcán... nem az miatt ami történt, s nem is azért mert valaha is félt volna Tokutól, vagy megtört volna a bizalma, csupán csak azért mert most attól fél a félvér majd egyszer csak magára hagyja, ha felébred már nem lesz vele...és ez megrémiszti, jobban, mint eddig bármi, nem akar újra magányos lenni, de aztán hallja a mozgolódást a takaróján, Fang lassan felkúszik és letelepszik mellette* - Fog... Fog menj le... kutyák nem jöhetnek az ágyba! *mutat mérgesen lefelé de rá nem hallgat akutyakölyök, heverészik tovább* - Fog... hallod Fog? Figyelj már... *de az nem figyel* - Te egy igazán rossz gyerek vagy....*elneveti magát és a könnyei lassan felszáradnak* - Na jó rendben... de csak ma éjszakára... azt hiszem te holnaptól majd fent alszol a faházban... *mondja nagyon is komolyan, majd hátra dől az ágyban és várja a félvért*
|
Csak csendesen figyeli Rolcast. ~ Szóval a csók rendben van. ~ gondolja magában, s úgy véli, többre barátja vagy nem vágyik, vagy nincs felkészülve. Ezáltal nem teheti meg. Nem lehet erőszakos, nem lehet önző. Akkor sem, ha igazán nem bántja ezzel Rolcast. De képes lesz megálljt parancsolni magának? Nem biztos benne. És ezt bajnak érzi. Nagyon nagy bajnak. Megsimogatja Rolcas fejét, aztán kimegy a szobából. Nincs szerinte igaza a fiúnak, hiszen figyelt az érzéseire. Okuo inkább beül a vécébe és az ottani hidegtől várja, hogy kihűtse.
|
- Én nem tudom hogy akarom-e... *vallja be* - Meg akartalak csókolni azt tudom... de utána egy kicsit megijedtem, de nem volt rossz érzés, a fejemben nem tudtam eldönteni, hogy akarom e tovább vagy sem... olyan furcsa érzés volt... valami ködös felhő ami elnyomta a tudatom és hagyta magát sodródni az árral...*nem néz a kandúrra mert megint elpirul viszont a szája mozgását még így is látja a félvér mert csak egy kicsit dönti előre a fejét* - Amúgy értem... csak én... nem gondoltam arra... gondolnom kellett volna a te érzéseidre is... és én nem figyeltem eléggé, bocsáss meg... *még mindig nem néz fel Tokura teljesen*
|
Végre érti, mit mond neki Rolcas. Ez megkönnyebbülést jelent Okuo számára. Nem lesz igazán könnyed tőle, de legalább már meg tudja beszélni az iméntieket vele. Még mindig lesomt fülekkel néz a srácra, nem tudja, hogy csak szépít, vagy komolyan beszél. - Fog engem is meglepett. - mondja kicsit szégyenkezve. - Jaj, nem, Rolcas, nem. - hajtja le egy pillanatra a fejét. - Nagyon szeretnék veled aludni és jól is érzem magam közben, csak van egy tűréshatár, amíg ez nekem jó, utána... utána több kell ahhoz, hogy ez nekem jó legyen. Érted? - kérdezi óvatosan. - De én nem akarom, hogy csak azért vállalj be valamit, amit egyébként nem, mert nekem jót akarsz tenni. Ha valamit szeretnél, azt tedd meg, ha valamit valamit nem, arra ne adj engedélyt. Máskülönben lesznek olyan dolgok, amiket bánni fogunk és ami miatt haragudhatunk vagy magunkra, vagy a másikra. És az... tönkre vágja a kapcsolatunk békéjét és harmóniáját. - magyarázza nagyon is komolyan.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
