|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.26. 22:54 - |
Andy él itt a szüleivel és persze legkedvesebb barátjával Teisannal... a család elég nyitott, mindig pezseg náluk az élet.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Megrázta a fejét. Még mindig görcsben volt a gyomra. Dehogy tudott volna inni bármit is.
Oda se bagózott a férfira. Tehet-vehet a konyhában amit akar. Teisan teljesen elmerült az érzéseiben.
- Nem alkudozott. Csak ment. Szörnyen makacs.
Idegesen rezgett a farka.
- Tényleg a legszívesebben felkötném magamat - mondta a férfi felé sandítva. Szürreálisnak tűnt neki, hogy ő milyen nyugodtan kávézgat.
- Neked amúgy nincs dolgod? Nem kell engem felügyelni, nem vagyok csecsemő - mondta nagyot sóhajtva, s felállt, kinyújtózott. Egyszerre irritálta Woody nyugodtsága, de vonzotta is a személye, és szerette volna, hogy maradjon, vígasztalgassa, mert nélküle csak tengene-lengene a házban, de így mintha hűtlen lenne Andyhez azzal, hogy nem kínlódik eléggé.
- Nem mintha zavarnál - tette hozzá - csak elég bajt okoztam mára. Neked ne legyen problémád ebből legalább.
|
Amikor látta, hogy Teisannak kellemetlen a közelsége, nem.megnyugtatja, hanem inkább felkavarja, ő maga is eltávolodott. - Igyubk valamit, hogy felfrissüljünk... megkívántam egy kávét, te kérsz valamit? - érdeklődött, miközben a konyhába ment. Ismerős volt neki a terep, ha a macska jól megfigyelte láthatta, hogy nem először jár itt. Elmosolyodott Teisan kijelentésén. - Tudod jól, ha kell az ablakon is kimászott volna azért, hogy megmentsen. Örülök, hogy nem mész oda többé. - Ha a ház elég lett volna neki... Andy miért inkább magát kínálta fel? Vagy ez utána már nem volt opció? - ült vissza a macska mellé, ha kért valamit azt is oda vitte neki, ha nem.hát akkor csak magában szürcsölte a kávéját. - A rendőrségnek gondolom kár lenne szólni... a megszöktetésnek meg semmi értelme... nem vagyok vagyonos ember, így pénzzel se tudok segíteni... - sóhajtott. - esetleg ha ajánlanánk andy helyett és helyetted egy másik macskalényt? Bár ez nem lenne túl kedves tőlünk... Neked se jut semmi használható az eszedbe?
 |
Ahogy a férfi közelebb húzta magához, ismeretlen nyugtalanság vett erőt rajta, de mégis olyan békés volt, finom és felkavaró. Andyn kívül senkihez nem ért így, nem volt másoknak ennyire intim közelében. És Andy minden porcikáját ismerte, minden szokását, amivel az őrületbe kergették egymást... és most itt volt ez a férfi, akit bár ismert a gyerekkorából, mégis, olyan idegen, olyan... más.
Az illata csiklandozta az orrát. Megpróbált elhúzódni. A kiszolgáltatottság, gondolta. Attól őrült meg. Az érzelmi megrázkódtatás kiszolgáltatottá tesz, azért sétál bele olyankor bárki bárkinek a karjaiba. Ezt a nagy életbölcsességet, amit abban a pillanatban talált ki, el is könyvelte magában.
- Köszönöm - motyogta - hogy nem utálsz.
Lesütötte a szemét. Olyan rémesen szerencsétlennek érezte magát.
- Lehet... de meg kellett volna oldanom valahogy. Anélkül, hogy belerángatom őt. Vagy ha már elmondom, akkor bezárhattam volna a szobájába, és most nincs ez. De a legjobb lett volna el se menni oda... a kaszinóhoz. Utálom azt a helyet - nézett fel hirtelen - persze, hogy nem játszom többet! Drága árat fizettem ezért a kúráért, de végül leszoktatott -mondta keserűen.
A kérdésre megint nagyot sóhajtott. Olyan volt már, mint valami megfáradt gép, ami egyre csak engedi ki magából a gőzt.
- A házzal lógok neki. Magamat ígértem helyette. Szóval... nem tudom, mennyit ér ez a villa... - válaszolta, de a mondat végét már egészen cincogva adta elő. - de az elvileg őt illeti mind...
|
- Nem utállak Teisan, eszembe sincs, érthető, hogy meg vagy zavarodva. - nem engedte el magától, úgy érezte ez a macskát is megnyugtatja. Végre elkezdett beszélni, maga is meglepődött a történteken, de valahogy ez anynira jellemző volt Andyre. Felelőtlen és meggondoltalan volt, ha Teisanról volt szó. Néha azon gondolkdoott, hogy ez valóban szerelem volt e vagy már szinte beteges ragaszkodás. - Nem te kérted, hoyg cseréljen veled, ő maga akart cserélni. Biztos vagyok benen, hogy azért, mert tudta, hogy hiába lesz ott szolgaként, ember... te pedig macskalény vagy, nincsenek jogaid, ő megvédheti magát, de te nem, neked jogod sincs hozzá. - mondta,s végül hozzá tette. - Elhiszem, és mostantól valóban nem játszol többé igaz? Egyenlőre nem fogjuk elhagyni a házat, utána nézünk enneka férfnek és amjd közösen kitalálunk valamit... mégis mennyivel tartozol neki?
|
- Igazad van - sóhajtott nagyon Teisan - ne haragudj. Most biztos utálsz. Ezt az egyet kötötte Andy a lelkemre - szavalta a macska - legyek jóban Woodyval, mert ő a barátja!
Olyan jól esett neki, hogy a férfiú magához húzza, hogy rögtön zavarba is jött tőle.
- Szóval...
Maga elé meredt. A férfi szava olyan józan volt, igaz és nyílt. Nem lehetett ezzel mit kezdeni, meg kellett magát adnia ennyi egyenesség előtt.
- Andy miattam ment el - kezdett neki - mert feláldozta magát. Helyettem. Nekem kellett volna... mert kötöttem egy rossz alkut. Szerencsejáték - foglalta össze az eseményeket, közben az ujjaival babrált - most elvitte egy fasz. Azt mondta, alkalmazottként, de... tuti rabszolgaként tartja. Annyira ocsmány, hogy ezt műveltem - fordult Woody felé - ha tudom, hogy ez lesz, előbb vágom le a kezem, minthogy megfogjak egy kártyalapot is. Elhiszed nekem? - ismét egészen hányingere támadt, ahogy erről beszélt - mit lehet most tenni? - kérdezte komolyan várva a megváltást a férfitól.
|
- Fejezd be... - sóhajtott. - Nézd Teisan, szeretném ha jól kijönnénk egymással. Nem azért jöttem, hogy bántsalak... csak... én is aggódom.. és nem értem a dolgokat. - húzta magához, nem tudta mégis hogy másképp nyugtassa meg. - Jól van, semmi baj ha dühös vagy rám, igazad van... nekem nincs macskalényem sem pedig szerelmem ezért nem tudom hogyan kellene bánnom veled... a gyerekeket pedig így a legegyszerűbb kizökkenteni az adott ellkiállapotukból és észhez téríteni őket, azt gondoltam talán nálad is beválhat... tekintve hogy nem akartlak megütni... nem vagyok az erőszak híve. - sóhajtott. - Ha egy kcisit megnyugodtál megbezsélünk majd mindent, s kitaláljuk mit tehetnénk Andyért.
|
Váratlanul érte a víz. Prüszkölve ült fel. Mérgesen törlögette a szemét... micsoda radikális módszerek. Bezzeg Andy mellett...! Tudta ő is, hogy elkényeztetett lett, de utálta, ha így a képébe dörgölték.
- Hiszti? - mordult fel igazán macskásan - mert te mennél pillangókat kergetni, mikor a legjobb barátod, a szerelmed, az életed egyszerűen távozik a semmibe? Persze, biztos ha valaki csettint egyet, hogy szedd össze magad egy percre rá, hogy összeomlott mindaz, amiben addig éltél... hát akkor már örömtáncot fogsz járni, mert ez így megy! Vagy ha idejön egy idegen fasz, és képen locsol vízzel, na akkor majd mindjárt egészen boldog leszek!
Ahogy kimondta, meg is bánta. Csak annyit mondott neki Andy, legyen kedves a barátjával, és ez sem ment neki.
|
A férfi nem tudta mit kellene tennie, hogy lenyugtassa Teisant, de végül hozott egy pohár vizet és az arcába locoslta. - Elég ebből a hsiztiből, szedd össze magad... Andy a saját életénél is jobban szeret téged, ha kárt teszel magadban esküszöm megkötözölek és nem engedem töbé, hogy mozogj. - s úgy tűnt, a fiú komolyan is gondolja. - Nyugodj emg végre... megtehetnéd végre, hogy megbízol benne.
|
- Éppen ez az! - fakadt ki a macska, ledobta magáról a párnát - nem fog visszajönni! Nem jön vissza! Soha! Soha!
Beletépett a hajában, ujjai között csomók maradtak. Elvette az eszét a fájdalom, nem tudta miben tegyen kárt, csak valahogy ártson valaminek... le kellett a feszültséget vezetnie. De úgy tűnt, az benn rekedt. A macska csak vonaglott a kanapén.
- Nem jön vissza... mert rossz macskája vagyok. Szar macskája voltam.
|
- Nos... Andy okos gyerek, ha elment ... biztos valamilyen céllal tette. - bár Woody semmit se tudott a körülményekről. - Addig pedig, akkor vigyázni fogok rád ahogy kérte. Így kérlek ne akard kinyírni magad. Ha haza érkezik, biztosan szeretné, hogy te üdvözöld először. -próbálta nyugtatni.
|
Felpillantott, nem a fejével, csak a szemét mozgatta.
- Nem tudsz segíteni. Senki se tud.
A fejére szorította az egyik díszpárnát. Farka kókadtan csüngött le a díványról.
- Meg akarok halni - szuszogta a párna alatt.
Nem kívánt nézőközönséget ahhoz, amin keresztülment. Magának köszönhette, tisztában volt vele, de attól még fájt minden. Zavarta a férfi is, bár lehet éppen az ő jelenléte akadályozta abban, hogy valamit tényleg meg is tegyen. Most csak moccanatlanul feküdt.
- Minek éljek így már tovább...
Andy arca lebegett a szeme előtt. Azt találgatta, vajon mit csinál és hol van, mit érez.
|
- Semmi baj Teisan... - látta rajta, hogy sokkos állapotban van, ezért nem akarta terhelni a kandúrt, de zavarta, hogy nem érti a dolgokat.
- Segíteni szeretnék... Andyvel gyakran beszélünk, veled már rég találkoztam. - ült le mellé. - Sokáig azt mondogatta azért mert nem vagy beszámítható, nem akarja, hogy rossz állapotban lássalak... de ez most nagyon meglepett... csak fogta magát és úgy elment? - ült le mellé. - Teisan... ha nem mondasz semmit, nem tudok segíteni. Nem azért jöttem, hogy teljesítsem a kérését... a miértek érdekelnek...
|
A macska még bőven a sokk hatása alatt volt. Csak annyit fogott fel, hogy egy idegen behatolt a házba, amiben eddig Andyvel éltek, és ezzel behatolt a gyászába is. Andy azt mondta, legyen kedves vele... dehát hogy tudna bárkivel kedves lenni ezek után? Főleg azzal, aki Andy helyére jött?
Lassan felkászálódott a földről. Lerítt róla, hogy neki aztán már minden mindegy. Azzal se törődik, az idegen mit gondol róla.
- Sajnálom - lehelte fáradtan - de nem emlékszem rád.
Ha megerőlteti magát, felfedezhette volna az új Woody mögött a régi ismerősét. De amennyire maga alatt volt, alig pillantott rá a férfira.
- Andy elment - mondta egyszerűen, lehorgasztott fejjel.
A nappali díványához sétált, levetette magát oda, összekuporodott a díszpárnák között, a térdét felhúzta, farka a lábára csavarodott. Szenvedett.
|
Pár perc telt csak el csupán, s az ajtó kivágódott, egy sötét hajú srác szágoldott be rajta lélekszakadva. Amikor a férfi meglátta a földön lévő macskát elé térdelt.
- Teisan... te vagy az igaz? Emlékszel még rám? Woody vagyok. - a srác szinte teljesen megváltozott, sokkal felnőttesebbé vált és szemüveget viselt, haja hosszan lógott mögötte copfba fogva.
- Azt írta jöjjek érted és mostantól legyek a gazdád.. ide rohantam, mert nem értettem mi is folyik itt. El tudnád... magyarázni?
|
- Legyen úgy. A saját érdekében - mondta a férfi. Igazán őszinte hányingere támadt Andy és Teisan dialógusától. Ha eddig nem is lett volna kegyetlen Andyvel, ezek után már nem tudott volna vele kedves lenni.
- Komolyan elmész? Komolyan? - nézett rá a macska. Fel akart ebből ébredni. Ez több volt, mint amit el tudott volna viselni. Még egyszer megpróbálkozott, és Agakéhez fordult - nekem kell önnel mennem, hadd menjek én, az én hibám, az én egyezségem!
De a férfi teljesen ignorálta a macskát.
Teisannak zúgott a feje, forgott vele a világ.
- Ne tedd ezt, Andy - lehelte. - nekem nem kell más, nem akarok másik gazdát - zokogta egyre hangosabban - téged akarlak, csak te kellesz!
Hiába beszélt ő már bármit. Agake magával vitte az életét.
Egy világnak vége szakadt... de úgy szakadt szét, hogy foszlányok sem maradtak. Megsemmisült maradéktalanul. S Teian érezte a törlődés pillanatát. Egy ajtó csapódik, és vége.
/Andy és Agake folyt.köv.: Kei város > Sueshan kastély/
 |
- Csak elővigyázatosság. - vágta zsebre. - Indulhatunk. Higgye el sokkal jobban jár velem, mint gondolná - mondta céltudatosan, s igyekezett most már ridegen válaszolni Teisannak.
- Most... kaptál tőlem egy új életet. Kérlek ezúttal ne szúrd el, ne játsz többet, legyen ez számodra intő példa. Az új gazdád nagyon kedves ember, sokat segített nekem, mikor magam alatt voltam. Olyan sose elsz mint én, de nem várhatod el tőle, légy kedves hozzá. - fordult a férfi felé, mintha a szitkokat meg sem hallotta volna. - Milyen cicafiúk? - kérdezte még, majd szó nélkül követte, bevágva maga mögött az ajtót, így egyedül hagyva a macskát gondolataival.
 |
- Csak mondom előre, leszarom az aszmát, a gerincferdülést, a lúdtalpat! Ha nem tued dolgozni, semmi haszna, akkor viszont viszem a macskát! Az csak nem genetikai selejt?! - mondta hevesen.
- Hogy... hogy mondhatsz ilyet? Egyedül? - szipogta a macska. Úgy érezte, a bűntudat, ami mardossa, menten elnyeli. Égő vasként kínozta őt a szégyen.
- Nem! Nem! - rázta a fejét őrült mód - nem buktál el! És nem sétálhatsz el! Sosem jössz már vissza! Hogy hagyhatsz itt önként?
Kiszáradt a torka, a külvilág összemosódott. Ez nem lehet a valóság. Az lehetetlen.
Egészen elerőtlenedett. Hagyta, hogy Andy lefejtse magáról. A csókja is olyan hideg és távoli volt most.
A férfi elfintorodott, mikor ezt látta.
- Ocsmány. Ilyen gusztustalanságot viszek haza, nem hiszem el... a két cicafiú. Igazán egymásnak valóak voltak.
Hátat fordított a háznak, s a kocsija felé mutatott.
- Erre - szólt tömören.
|
- Nem fogok, nem szoktam megszegni a szavam. - Ahh... de van valami... - ment a fürdőbe majd pár perc múlva bvissza tért. - Az asztmagyógyszeremre szükségem lehet, de ezen felül nincs más amit vinnem kellene. - a macska talán nem is tudta eddig, hogy Andy asztmával küzd, néha Andy is félt gyengének mutati magát teisan előtt.
- Engedj el Teisan... ezt az egészet te akartad. Ne merj most össze omlani nekem, azt nem engedem meg. - Térdelt le hozzá és megsimogatta a fejét. - Nem én hagytalak el... most vettem csak észre, hogy mindvégig egyedül voltunk. Én nem segíthetek rajtad, nem vagyok elég ügyes és jó gazda hozzá. Sajnálom, de elbuktam. Most mennem kell. De ide hívtam egy barátomat. Érted fog jönni és vigyázni fog rád. Fogadj neki szót, s lágy csókot lopott ajkáról. - Most pedig engedj el.
|
- Egye fene. Úgyis utálom a rusnya dögöket - morogta a férfi - hát akkor legyen. És ne is próbáljon trükközni - szólt fenyegetően - a macskákat sem kizárólag a chip tartja vissza a szökéstől.
Bólintott az ajánlkozásra.
- Jó, azt hagyja itt. Más személyes tárgyat ugye nem akar hozni? Nem egy lomtár az otthonom - kötötte ki - elbúcsúzott a házától? Akkor indulhatunk...
Teisan teljes sokkban hallgatott eddig. Nem hitte el, amit hall. Kétségbeesetten kuporgott a földön, most felugrott, Andy lábának vetette magát, két kezét összekulcsolta rajta.
- Nem! Nem engedem, hogy elmenj! Ez az én hibám, majd megyek én, ha valakinek mennie kell! Kérlek, kérlek Andy! - könnyek csorogtak végig az álláig - ne hagyj itt! Ne hagyj el!
Fejét szorosan Andyhez nyomta, mint aki el akar veszni, fel akar oldódni a fiúban.
|
- Nem lenne probléma, nem a szolgájaként mennék, hanem mint alkalmazottja. Így senki sem köthetne bele. Ember maradnék természetesen, a jogaim az enyémek attól még ön se foszthat meg. De a parancsait teljesíteni fogom, mitha egy macskalény volnék. - vette elő telefonját és írt rajta egy sms-t, miutn elküldte az üzenetet a férfire nézett. - Kívánja, hogy váljak meg a mobilomtól, miután megkötöttük a szerződést? - érdeklődött. - Teisan - nézett hátra a macskára. - Vigyázz magadra és ne halj meg... gyere helyre, szedd össze magad, és ne hagyd elveszni az otthonomat. Ez egy parancs... - nyelt egyet. - ég veled... - fordult Agake felé. - Indulhatunk...
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
