|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Jó is. - jelenti ki Takahe, ezzel kínálva Luinak is az ételt. - A párkányon? - kérdezi döbbenten. - Jobban kellene vigyáznod magadra. - korholja szeretetből a fiút. - Jó ötlet. Biztos jól fog esni neki, hogy viszont lát. - szólal meg, majd elkomorodik. Nem mintha olyan vidám lenne most, de a hogyan továbbra még ő sem tudja a választ és ez igencsak fusztrálja. Felsóhajt. - Ezt még nem is mondtam neked, Zuki. Van egy pasas, aki gyűjti a macskalényeket, de... rejtélyes módon meghalnak nála.
- Olyan helyre gondolsz Kei város szélén, ahol az átlag létszám tíz felett van a macskalényekből? - kérdezi közönyösen.
- Igen.
- Ismerem. Jobb, ha nem mész oda, vagy felkészülsz arra, hogy be kell mocskolnod a kezed. Nagyon. - teszi hozzá komolyan, de látja, hogy félöccse nem igazán érti, mire akar utalni neki. - Az az ember egy torzszülött, elmebeteg barom, amelyik annak él, hogy kínozzon másokat. Mivel a fajtársai elnyomják, hát a nála jogilag gyengébb macskalényeken éli ki hajlamait és gyűlöletét.
- Ebből még nem következik, hogy be kell mocskolnom a kezem.
- Azt hiszed, odamész, behúzol neki, elhozod onnan a macskalényeket és vége? - kérdezi felháborodottan. - Újrakezdi.
- Akkor szolgáltassuk ki az egész kócerájt Shikinek.
- Milyen ironikus. - kapja be a kezében lévő virslit. Takahe értetlen és kicsit mérgesen nézi, ahogy hanyagul megrágja, majd lenyeli és újra ránéz. - Mindigis értettél hozzá, hogyan oszd másra a nehezét. Shiki és a hordája most nyeregben van, de csak addig, míg nem jön Keibe. Itt ő is el fog bukni.
- Akkor?! - emeli meg a hangját a fiatalabb fiú.
- Véget akarsz vetni annak? Vegyél egy pisztolyt és lőj agyon, akit csak tudsz.
- Te nem vagy magadnál... - húzódik el tőle rémülten Takahe.
- Luinak igaza van, ha belefolysz, még nagyobb bajban leszel. Nem elég neked most a három bérenc? - kérdezi sötéten, kegyetlen pillantásokkal ostromolva Takahét. - Ne vágj ilyen képet, szabadíts fel és megteszem, miután a bérenceknek annyi és az anyád sem próbál eltenni láb alól.
- Megvesztél...?!
- Kimegyek összesöpörni a leveleket. - pattan fel Vörös az asztaltól.
- Hol találunk hozzá eszközöket, hogy rendbe tegyük az udvart? - kérdezi kimérten Yamako, s követi "testvére" példáját.
- Én összeszedem a mosnivalót, kimosok, kiteregetek, vasalok, hajtogatok, csak mutasd meg, mit hol találok. - ajánlja fel határozottan Ino.
Kodaka csak hallgat.
  
|
- Jobb is ha pihensz... *mondja Lui könnyedén, ésszagolgatni kezd a virsli felé* - Jónak tűnik... kérek... *mosolyog* - Nem tudtam aludni... úgy emlékszem a párkányon aludtam el végül de aztán kiesett, hogy kerültem vissza az ágyamba... *sóhajt* - Furcsa volt a tegnapi nap és nagyon hosszúra nyúlt.... *közben eszi a virslit és hozzá a kenyeret is* - Ha ettem bemegyek Katehez... amúgy hogyan lesz tovább Takahe? Tényleg komolyan mondtad, hogy be akarsz törni abba a házba ahol Kate is volt? Nem mintha nem bíznék benned, de nem gondolod hogy őrültség? Ki fog derülni és mégnagyobb bajban leszel... *Jin befejezi a reggelit, feláll és elmossa a tányérját*
- Kértek valamilyen desszertet? *érdeklődik*
 
|
A két Misushikot meglepi a szőkeség megjelenése. Felnéznek rá, mindkettejük szájában virsli, kenyér és mustár forog, de Lui benyitásával egy pillanatra megáll. Aztán mindkét fiú gyorsan igyekszik lenyelni a falatot.
- Jó reggelt. - szólal meg még félig teli szájjal Takahe.
- Jobban. - válaszol kimérten az idősebb. - Mozogni már megy, de két napig még nem igazán vagyok használható. - fejti ki bővebben.
- Gyere, egyél. Ha elfogy, hozok még fel virslit vagy kenyeret. - invitálja barátságosan Takahe enni a kandúrkát. - Rövid is volt, későn sikerült ágyba kerülni. - ért egyet Luival. - Szerintem nem zavarnád. Talán benned bízik egy kicsit.
- Jó. - mondja ráhagyva a fiúra a dolgot. Nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy Luinak van egy kishúga, aki most már velük lesz. Velük... micsoda hihetelten, paradox, fura szó.
- Nem zavarsz. Csak tanácskoztunk, de aztán az éhség győzött az értelem felett. - viccelődik Takahe örömtelenül.
|
*Lui lassan felébred, még eléggé kómás és percekig csak nézi a plafont, aztán lassan feláll és kinyújtózkodik, megcsinálja az ágyát, aztán Takahejét is rendbe teszi, ez után kilép a kis folyosóra és ZUki szobája elé lépdel.... pár pillanatig gondolkodik majd benyit* - Jó reggelt... hogy vagy Zuki? *dörzsölgeti a szemeit, még nincs teljesen magánál* -Takahe te kialudtad magad? Olyan rövidnek tűnt ez az éjszaka... *motyog aztán leül az ágy szélére* - Szerintetek Kate felkelt már? Nem akarom addig zavarni amíg nem tudom pontosan.... jaj Zuki te még nem is tudod... *felpattannak a fülei* - Kate a kishugom, Takahe tegnap megbabráltatta a csippjét, így most velünk maradhat... jó igaz? Én nagyon örülök neki... *lelapítja füleit*- Zavarok? *kérdi de aztán elmosolyodik, Jin eközben kijön oda ül az asztalhoz és ő is enni kezd, Kate vissza alszik*
|
Biccentenek Jinnek, s csendben beszélgetve nekilátnak az evésnek. Fura mindkét macska számára, hogy itt nem kell mindenfélét csinálniuk, gyakorlatilag emberként élhetnek. Kezdi egy kicsit talán zavarni is őket ez a nagy váltás, ezért is viselkednek furán. Ino is letéved, megörül az ételnek és játékosan, a maga stílusában, néha csipkelődve a kandúrokkal, enni kezd. Kodaka a gondolataiba mélyedve fogyasztja el a reggelit. Zuki nem fogadja túl barátságosan Takahét, de a srác nem tágít, így hát ketten esznek egy tányérból. Nemuye ezzel szemben ki se dugja az orrát a szobájából. A doktor meg bekap pár falatot, aztán ha nincs rá szükség, hazamegy, mert már igen fáradt.
|
- Áhh nagyon furcsán gondokodtok ti... *elmosolyodik rajtuk* - Szerintem már magad sem tudod Vörös, hogy mit szeretnél, de persze ez az án véleményem... *fog egy tányért, pakol rá* - Beviszem Katenek... ti addig nyugodtan reggelizzetek és ha lehet ne csapjatok túl nagy zajt... *kacsint aztán eltűnik, a lánykamég alszik, de jin lassan felkelti, Kate megrémül az idegen helytől de aztán rájön, hogy hol van és megnyugszik... Jin segít neki megreggelizni, elés soká elhúzódik a dolog, Lui pedig még mindig alszik, valamit álmodhat mert fülei fel és le lengenek, s néha mordul is egyet, forgolódik, de beszélni nem beszél*
|
Takahe csak megrándítja a száját. Már nem büszke sem a nevére, sem a szüleire. Így utólag két szörnyű embert lát, akik közül az egyik, az anyja, tönkre akarja tenni az életét. - Én sem dobom el. - jelenti ki, azzal eltolja magától Kodaka kezét, aztán pakol némi kaját az egyik tányérra és elindul vele. Jinnek igaza van, bántja őt ez a helyzet eléggé, nincs szüksége még a macskalények szavaira is.
- A szigor mindig kifizetődik. - jelenti ki a vörös kandúr.
- Vegyél vissza. - kéri őt Yamako. - Igazad volt, de okosabb lett volna hallgatnod. Úgy csinálsz, mintha mindenáron ki akarnád provokálni, hogy Takahe megverjen, vagy elküldjön. Vissza akarsz menni a Misushiko házba?
- Nem!
- Akkor gondolkodj már! - szól rá mérgesen a kékség. - Nem lettél senki, hiába ülhetsz az asztalnál, szolgálnak ki az emberek. Ettől te is és én is ugyanúgy macskalények maradtunk, s ha Takahe lemond rólad, megnézheted magad.
- Hagyjatok békén! - sértődik meg Vörös.
- Olyat kérsz tőle, ami sosem volt az erőssége. - mondja Kodaka Jinnek. - Türelem, bizalom, Vörös elég forrófejű és bizalmatlan, hogy elfogadja könnyen ezt a helyzetet.
- Legalább akkor beszéljetek ki, ha én nem hallom!
- Csukd be a füled, ha zavar. - veti neki oda a nőstény. - Nem kell megtapasztalnod semmit, amit a macskalények megéltek. Nincs rá szükséged, mert anélkül is megérted, hogy az életünk nem habostorta és szükségünk van az emberibb viszonyokra.
- Hiányzik a kiabálás és a düh Takahéból. - jegyzi meg elgondolkodó hangon Vörös. - Valami megszelídült benne, de... ez nem csak ennyi... ez a srác árnyéka annak, aki volt. Van, amiben sokkal jobb ez az új verzió, de a régi... az tarolt.
- Azért cseszteted, hogy dühbe guruljon? - kérdezi tőle Yamako.
- Lényegében igen. De... a régi gőgös és büszke Takahe ma annyira akar uralkodni magán, hogy letöri a saját szarvát. Nem tetszik, amit csinál. A régi Takahe hazamenne és balhézna, addig csinálná a fesztivált, amíg az anyja újra bele nem szeret. Ez az új meg menekül és másokra bízza, amit csak ő fog tudni megoldani.
- Túl okos vagy, Vörös. - morogja neki Kodaka. - Egyszerűen csak valld be, hogy szerettél veszekedni Takahéval.
|
- Van közöd hozzájuk és nekem is az én szüleimhez... de ettől függetlenül még kedvellek takahe és nem fogom eldobni a barátságunk egy olyan dolog miatt, ami nem is ránk tartozik *vörösékre pillant* - Egy kicsit túlságosna szigorú vagy Takahehez... nem kellene egy kicsit elgondolodnod, hogy miket beszélsz? Ő igazán igyekszik, semmi szükség a másik megbántására... próbáljunk meg csapatként együttműködni, különben csak egymás torkának esünk... és a végén már nem fogjuk tudni melyik oldalon állunk... kérlek Vörös légy egy kicsit nagyobb bizalommal iránta... tudom hogy nem könnyű és hogy én sosem fogom megtapasztalni azt amit te... vagy ti, de mégis erre szeretnélek kérni... *elmosolyodik* - Készítettem reggelit amúgy, mndneki asztalhoz!
|
A srác hosszan hallgat, majd felsóhajt. - Ha durva, ha nem, már elindult ez az egész... - mondja fásultan. Kodaka odaér hozzá és megsimogatja a fejét. Ettől a fiú vonásai csak még keserűbbekké válnak. - Sosem mesélt róla.
- Azért, mert ügyelt az apád becsületének tisztaságára. De... mondjuk úgy, Takage nem igazán vetette meg a szép nőket. - mondja a nőstény.
- Ettől mi függetlenek vagyunk. - jelenti ki Takahe. - Semmi közöm ahhoz a két emberhez.
- Ez elég radikális megoldás. - szólal meg Vörös. - Ha megtagadod, csak jobban bosszantod anyádat, nem? - kérdezi, miközben az asztalhoz lépdel. Yamako a nyomában van és pillantásából egyértelmű, hogy nem örül a témának, s nem helyesli, hogy Vörös így beleszól.
- Valószínűleg.
|
*Jin bólint Kodaka szavaira*- Igen ennie kellene, nem fog meggyógyulni sohasem, ha semmit sem eszik... *kenyeret vág és az asztalra teszi* - Amúgy nem durva ez egy kicsit... a saját fiát megtámadni... mégha nem is úgy, de... ez olyan furcsa nekem...mindenesetre én segíteni fogok mindenben Takahe... nem kell aggódnotok itt biztonságban leszünk... *mondja határozottan* - Amúgy pedig Takahe szerinted az anyáink tényleg olyan csúnyán összeveszhettek? Én sose hallottam erről...
|
Takahe nem igazán tud most a lány szemébe nézni, úgyhogy inkább csak ül az asztalnál és nézi az üres tányért maga előtt. - Fel. - ismeri el csendesen. - Zuki azt mondta, hagyjuk békén. - mondja csendesen.
- Makacs kandúr, de ennie kell. - jegyzi meg Kodaka, aki bicegve lépked a konyhába.
- Nekem majd el kell mennem Kouért. Zuki szerint ő megvédhet minket.
- Nagyon remélem, hogy így lesz, mert az ő gyorsasága és az én tudásom nem bizonyult elégnek a bérencek ellen.
- Mit tegyünk az anyámmal?
- Semmit. Azt hiszem, az a Marsha, akit ismertem, már nagyon régen eltűnt. Ezzel az újjal nem tudom, lehet-e tárgyalni.
- Márpedig ha nem próbáljuk meg, csak vérontás lesz a vége.
|
- Rendben... az jó lenne... *mosolyog azon hogy maradnak amíg csak Jin szeretné, aztán bólint a srácnak, kissé viccesnek találja a helyzetet, amíg Takahe visszatér összeszámolja mennyien vannak.. de már maga is kezd belezavarodni, végül 10 személy részére tesz tányért bár tudja, hogy egy két betegnek majd be kell vinni az adagjukat, közben pedig Takahe is vissza ér, addigra Jin már meg is terít* - Nincs semmi baj...megértem, hogy felkavartak a dolgok... ümm készítettem ki tányérokat, szerintem Zuki, Kodaka és Kate még nem fog tudni kijönni reggelizni szóval nekik be kellene vinni....a többieket meg ki kéne paterolni az asztalhoz... *mosolyog*
|
Újabbat sóhajt, aztán szembe fordul Jinnel. - Mert ez így normális, nem? - kérdez vissza őszintén. - Ja... értem. - bizonytalanodik el, s elszégyelli magát az iménti válasza miatt. - Szép kis csapat vagyunk. - mondja ügyetlenül elmosolyodva. - Rengeteg gondot okoztam neked, te meg azt mondod, örülsz annak az izgalommal, ami ezekkel jár. - magyarázza is meg, mire gondol. - Maradunk, amíg csak szeretnéd. - mondja csendesen, aztán lesüti a tekintetét. - Felviszem a vizet Zukinak, s míg visszaérek, kigondolom, hogyan válaszoljak. - azzal valóban ezt teszi. A félvér mohón kortyolja fel az utolsó cseppig a pohár tartalmát, majd morcosan kihajítja öccsét és a doktort is a szobából. Mire visszaér, már egy kis öröm is ül komor tekintetében. - Nem miattad vagyok más... Bocs, ha furán viselkedem. - kér bocsánatot a lánytól szomorúan.
|
- Jó reggelt... *rámosolyog a srácra, deaz arca elkomorodik amikor Takahe még csak felé sem tekint* - Főztem le pár virslit, remélem elég lesz a kis csapatnak... *motyogja, aztán felsóhajt*- Miért kellene kárpótolnod engem Takahe? *közben kiveszi a már kész virsliket és kiteszi egy tálra* - Sohasem volt igazán családom... most egy kicsit úgy érzem, körbezsong valami amit eddig sohasem éreztem... éppen ezért szeretném ha egy kicsit... ha lehet... még maradjatok a nyakamon... *kéri, aztán az asztalra teszi a tányért* - Miért vagy ma annyira más velem? Furán viselkedsz... *néz a srácra*
|
Takahe Jin mozgolódására ébred fel. Megvárja, míg kimegy, aztán átöltözik. Első útja Zukihoz vezet. A doktor megint alszik, a félvér pedig éberen és gyilkos fénnyel a szemében néz öccsére. - Szia. Csak tudni akartam, hogy vagy. Kérsz valamit? - kérdezi suttogva.
- Vizet.
- Hozok. Kis türelem. - azzal otthagyja. Lemegy Jinhez a konyhába. - Jó reggelt. - köszön neki halkan, de nem igazán néz a szemébe, még szégyelli magát a tegnapi miatt, ráadásul elég sok gondot okozott már a lánynak. - Asszem, anya nem fog fizetni nekem semmit, de nem maradunk a nyakadon. Meg igyekszem majd kárpótolni. - mondja a lánynak, miközben vizet tölt egy pohárba.
|
*Lui elalszik a párkányon ahogy a holdat figyeli, nem is ébred fel, teljesen kimerült... Jin felébred és nem emlékszik, hogyan kerülhetett az ágyába, azvaros neki szinte ez az egész felkel és kimegy a szobájából, s ekkor meglátja Luit, elmosolyodik majd óvatosan felveszi, halkan bemegy Takahe szobájába és a szivacsra fekteti a srácot, majd betakargatja, ezek után a konyhába megy előkészíteni valami reggelit a cspatnak hiszen úgy véli hamarosan mindenki felébred*
|
Hajnal öt körül az orvos is felmondja a szolgálatot, mivel már nem kell küzdenie Zuki életéért, úgy dönt, pihen egy keveset, de túl mélyen elalszik. Két órával később tér magához, szinte felriad. A félvér legsúlyosabb sebe már egészen jó állapotban van, így most már bekötözheti a többivel együtt. Persze Zuki nem minősül segítőkésznek, de nem neheztel rá, most a félvérnek valamennyi mozdulat őrült fájdalom lehet.
|
- Nagyon remélem... kedvelem Zukit, nem akarom, hogy... nem akarom elveszíteni, ezért.... *Lui valahogy nem tud aludni, kimegy a szobából és ismét a párkányhoz megy, felül rá és nézi a holdat*
*Jin annyira kimerült hogy nem ébred fel arra, hogy elviszik a saját szobájába, mélyen elnyomta őt a sötétség, és édesdeden alszik reggelig mit sem hallva a félvér kínlódásából*
*Lamento elneveti magát* - Igen... az!... baj? *kérdezi rejtelmes mosollyal a arcán, aztán mosolyogva indul meg Teru oldalán a haza vezető úton, már nagyon fáradt a teste de a lelke szinte szárnyal ebben vad, tomboló érzésben....* ~ igen ez a szerelem...*gondolja magában*
/Lami folyt köv.: Howoki Család háza/ |
Takahe sem bírja ki hosszabb ideig, rossz hallgatni azt, ahogy most a félvér szenved. Lui után megy, s megsimogatja a hátát. - Semmi baj. Zuki nagyon erős, hamarosan összeszedi magát. - bíztatja, de maga sem teljesen biztos abban, amit mond.
Kodaka kifekszik, annyira elfáradt. Kapott a doktortól egy kis nyugtatót, s ahogy ígérte, tíz perc után megvizsgálja Zukit. Ott marad vele és a legsúlyosabb sebén tartja a kezét, hogy ne vérezzen. Nem akarja nyomókötéssel elnyomni most, mert így hiába okoz lázálmot és szörnyű kínokat, valóban gyorsabban gyógyul a félvér teste.
Yamako megtalálta Vöröst és egy rövid lelkibeszéd után úgy döntenek, lefekszenek aludni, ám megtalálják Jint a konyhában. Felviszik a lányt a szobájába, majd elszorult torokkal mennek el Zuki szobájának ajtaja előtt. Együttérzően összenéznek, majd saját ágyukban összegubózva várják, hogy elnémuljon a félvér. De az még hosszasan kínlódik, csak hajnalban hal el a hangja.
Akkor zuhan Takahe is álomba a fáradtságtól.
Összeszorítja a szemeit és elvörösödik a nyalitástól. - Lamento. - ejti ki megrovóan a kandúr nevét. Zavarba jön ettől a gesztustól és kicsit durvábban megdörgöli mégis egy zsebkendővel az arcát. - Perverz. - mondja még a macskaférfinek, aztán összehajtja a zsebkendőt és egy kukához lépdel. Kicsit fura a járása, elgémberedtek a lábai, meg hát egyen vad szeretkezés után nem egyszerű járni. Engedi, hogy ráterítse a köpenyét a kandúr, majd megfogni is a kezét. Egy utolsó csók erejéig felágaskodik, aztán elindul haza.
/Teruval folytatás a Howoki család házánál/
|
*Lui lelapítja a füleit* - Sajnálom, nem értek ehhez túlzottan... *motyogja* - Zuki... csak kitartás... *mondja még mielőtt kimennének, aztán ahogy hallja a félvért, gyorsan beszökken a saját szobájába és lelapított fülekkel behúzott farkincával ül az ágyon* ~ Tarts ki Zuki... kérlek...
*Lamento elnézi ahogy Teru felveszi az alsóját, aztán ő is feltápászkodik és amíg a fiú a farmerjával szötyöl ő is eligazgatja magát, viszont amikor Teru zsepi után nyúl elkapja a kezét, majd lenyalintja az arcáról a spermát* - Kár lenne érte... *húz végig száján, a ruháról már hagyja letörölni*- Akkor menjünk... még mielőtt megfázol... *a köpenyét leveszi és Terura teríti*- Nem sok de... jobb a semminél, te könnyebben megfázol mint én... *nyújtja felé a mancsát, hogy kézen fogja vezesse a fiút hazáig*
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
