|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Nem értek veled egyet, Adrian. - mondja szelíden a nőstény. - Sokakat csak etetnek a régi kor gyönyörével. Arra kevesen gondolnak, hogy még ha ki is irtják az embereket, már sosem jön el az a világ, a macskalények pedig idővel magukra borítják mag a városokat. - magyarázza komolyan. - Megvédünk, Theo. - bíztatja a gyereket.
Zuki méregeti Shikit. Aztán Azurára és Jesterre is rápillant, mikor azok mogoznak. Kou elsősorban a másik félvért figyeli. Azonnal felfogta abból, ahogy roppantott egyet a kezén, hogy harcedzett, dörzsölt és veszélyes kandúr. Túl gyors, de ha valóban a szövetségét ajánlja, akkor csak egy minimális mértékben bíznia kell benne. - Azt hittem, a füled élesebb az eszednél. - veti oda a szürke kandúr. - Fővezér... - ejti ki gúnnyal a szót, majd Azurára pillant. - Mindig a nőstények vezetnek. - és apró, de annál vészjóslóbb mosolyra húzódnak ajkai. Már ugrana is átvágni Jester torkát, amikor Kodakát kezdi bámulni, de mozdulatlan marad még. A nőstény felkészülten áll, se támadó, se védekező testtartás nem vett fel, egyszerűen csak látszik, hogy bármire elszánt. Mire Azura előveszi a fegyverét, Zuki mögötte terem és csuklóját visszafeszítve a torkához nyomja a pengét. - Nem csak egy kandúrt. - búgja a fülébe érzékinek tetsző, ám igen baljóslatú hangon. Kou nagyokat pislog, visszahúzódik Kodakához. Zuki most könnyedén átvághatná Azura torkát, méghozzá a saját imádott fegyverével, de csak magabiztosan tartja egy pillanatig mét, aztán máris szemben áll a három érkezővel, kicsit Kodaka és Kou előtt. - Miért harcoltok? Az elnyomás ellen elnyomással válaszoltok? - kérdezi fenyegetően.
- Próbáljunk beszélgetni, mint az értelmes lények. - javasolja Kodaka. - A félvérek ellen nem vehetitek fel a versenyt.
  
|
*Fülei az égbe merednek,úgy hallgatózik.*Főnök van egy olyan érzésem,hogy lebuktunk...*motyogja maga elé,de ekkor már Shiki megindult,hogy beszéljen velük.Jester bedugta az vezére mellett a fejét a szobába,hogy körülkémleljen.*Csirkefogó?Szeretem a csirkét.Hol van?*vigyorogja,majd belép ő is.Tekintete megakad a nőstényen.*Whoohw,látom vártatok és még egy bájos csirkére is szert tettetek.Hát nem kedvesek?*kérdezi társait,de ekkor Azura löki félre a szórakozott macskát.*
El az útból.*morogja,közben tekintete megakad Zukin.*Ahhoz nekem is lenne egy két szavam,de meg lehet próbálni.*ezzel a kijelentéssel már elő is kapta imádott fegyverét.*Télleg ilyen vad volnék?Úgy nézek ki,mint aki képes lenne egy kandúrt megfosztani férfiasságától?*pillant társaira ártatlanul.*
Időnként kinézem belőled,hogy bármire képes vagy.*vallja be Jester.*
Hülyeség.Nah lássuk mire vagytok képesek.Harcolni jöttem nem teadélutánt tartani.Kezdjük csak azzal a félvérrel.Levágom a füleit és macska lesz belőle.Ha viszont az emberek közé akarjátok dobni akkor a macskás részeitől szabadítom meg...Nos?
 
|
*Theo még mindig nem moccan, Kodakába kapaszkodik de ő nemsokára ott is hagyja, Adrian veszi fel a szőke fiút, minden magyarázat nélkül* - Előbb utóbb ennek be kellett következnie... az emberek kegyetlensége végül... túlcsordult... túlságosan is túl... *mondta ezt inkább csak magának, de a többiek számára is hallható hangerővel*
- Félek... *súgta a szőke srác* - Hol a bátyám? A bátyámat akarom... *szipogta Adriannak*
- Nem lesz semmi baj, nem kell félned... *nyugtatgatta*
- Szóval már vártatok minket, hmmm... szép kis fogadtatás mondhatom... egy félvértől... *nem látja még hogy Kou is félvér, a füleit takarja a haja* - Amúgy még azt sem tudom, hogy mi a neved, nem mondhatom ki a neved mielőtt elvágod a nyakam mert nem is ismerlek... *felmorog* - Utcai csirkefogó? Ha már ennyi mindent tudsz, remélem azt is, hogy én vagyok a fővezér... és nem fogom hagyni, hogy ócsárold a csapatom...
  
|
Kou megint csak szíve szerint elutasítaná a segítséget, de Adrianban bízik, így nem löki el, amikor hozzá siet. Mogorván egy pillantást enged a férfinek a kezére, csak megroppantották, nem vészes. Zuki nem akarta igazán bántani. Kodaka megérinti Theot, majd lehajol hozzá.
- Ne félj tőle, ő a barátom. Rosszabb, mint Kou, mogorva pokróc mindkettő, de jószívű macskák. - mondja barátságosan a gyereknek.
- Nincs sok időm a magyarázatra. - kezd bele Zuki, amint Kou hajlandó kilépni az ajtó elé. - A macskalények Ru városában fellázadtak. Azóta kiengedték a fekete piac lényeit és bevették az egész várost. Az a tervük, hogy fordítanak az álláson, az embereket teszik szolgává. Te, mint egy félvér, aki ha jól informálódtam, immár emberjogú vagy, nyilván védelmeznéd félfajtád és megóvnád a másik felét.
- Honnan tudsz ennyi mindent?
- A gyorsaságom és a tanultságom miatt. Misushiko Tsuzuki. - mutatkozik be suttogva, de Kounak ez nem mond semmit. - A Misushiko család kémje voltam. - mondja, majd gyorsan körülnéz. - Gyorsan dönts, kinek az oldalán állsz. - azzal Zuki eltűnik és megjelenik Kodaka mellett. - Megérkeztek. - s már újra Kou mellett van. Kodaka egy pillanatra kétségbe esik, nem tudja, honnan várhatja a támadást, így azonnal beszalad a konyhába és felszerelkezik. Nem olyan gyors, mint Zuki, de kétségkívül jól mozog a harciasság terén.
- Theo, Adrian, maradjatok nyugodtak és együtt. - mondja komolyan. Már nem az a kedves anya, hanem egy amazon, egy igazi harcias nő, amelynek pattanásig feszülnek az idegei, ahogy figyel.
Zuki megijeszti Kout, ahogy mellé ér, de így legalább a fiatal félvér gyorsan dönt.
- Adriant és Ayasét az életem árán is megvédem! - jelenti ki. - És Blindet.
- Mennyit tudsz a harcról?
- Semennyit.
- Nagyszerű. Akkor nehézfegyverzet leszel, amúgy sem sérülhetsz meg. - jelenti ki és máris Azurára pillant. - Kár bújni, gyorsabban átvágom mindannyiótok torkát, míg kiejtitek a nevemet. - közli hidegvérrel. - Gyertek elő és válasszátok a verbális eszközöket.
- Ismered őket?
- Látásból. A nőstény igazi vad, a két kandúr utcai csirkefogó. Egyet jegyezz meg, a nőstények nem viccelnek. Kegyetlen bestiák, amelyek ha az erejükkel nem győznek le, a szívedet tépik ki, vagy a farkad vágják le. És nem a hátul lévőt.
|
Mi a terv?Melyik módszert alkalmazzuk?*tekintett körül a kandúr,majd Shikire pillant.*Mit kell tudni erről a házról?*érdeklődött,majd kérdőn Azurára pillant,aki épp fegyvert kapott elő.*Jó látni,hogy semmit se változtál.Még mindig a jó öreg Azura-módszert akarod használni,mi?
*Felkészül a támadásra,tőrét előkapja és végighúzza rajta karmát,hogy megbizonyosodjon róla,hogy tökéletes állapotban van-e.Mikor viszont shiki kijelenti,hogy nem ölhet meg senkit,csalódottan megpörgeti ujjai között a csont markolatú fegyvert és csalódottan visszateszi a helyére.*Ennyit a játékról.*méltatlankodott,majd fújt egyet.*Még ezt az élvezetet is elveszik az emberek.Az gyilkolásnak számít,ha a karmaimat használom?
|
*Adrian megijed és hátrébb lép ahogy megpillantja Zukit, sohasem látott még ilyen gyors macskalényt... azaz félvért, elképedve nézi, aztán tekintetét Theora fordítja aki megdermed, s még Kodaka kérése sem jut el a tudatáig, megijed Zukitól, úgy néz rá mintha maga az ördög lenne, aztán hírtelen megrázkódik és észbe kap, értetlen néz Kodakára, tudja, hogy mondott valamit, de azt nem fogja fel, hogy mi is lehetett... eközben Adrian Kouhoz siet* - Semmi bajod? Nem kellene ennyire tüzesnek lenned... *mélyet sóhajt* - Szóval Zuki.... *néz végig a kandúron* - Bámulatos képesség... *mondja igazából csak magának, majd megfogja Kodaka vállát* - Menjünk... megvizsgállak, bár úgy látom már elég jó erőben vagy.... *mosolyog a nőstényre, Theo még mindig mozdulatlanuláll*
*Eközben megérkeznek Shikiék is, mindhárom macska készenlétben van* - Ne felejtsétek el... hogy nem ölünk meg senkit... az csak az emberek stílusa mi nem alacsonyodunk le odáig... *mondja komolyan, amint kiérnek a csatornarendszerből*
|
Kodaka nem akarja jobban letörni a fiút, úgyhogy nem válaszol neki a bátya védelmére kiontott szavakra. Helyette megsimogatja a gyerek fejét és ráhagyja. Ráér megtudnia, hogy a bátyjának van egy másik élete is, amit Kodaka konkrétan nem tud, de biztos benne, hiszen ha olyan jólelkű és szépéletű lenne, ahogy Theo hiszi, többet lenne itthon és jobban figyelne a srácra. Egy macskalényt nehéz bújtatni, a srácnak mégis sikerül. A nőstény pedig tudja, hogy ez nem véletlen.
Kou szinte dühös pillantással néz Theora, mire Kodaka ott terem és játékosan fejbe kólintja. Kou kinyúl és megszorítja a nőstény kezét, akit először meglep, majd megrettent, milyen erős a félvér. Nem tudja kirántani a kezét a kandúr ujjai fogságából, ám egy jól becélzott fogás egy idegen szürke kéztől végül megadásra készteti Kout. A két kandúr gyilkos szemekkel néz egymásra, Kodaka hátralép és védelmezi Theot.
- Tartogasd az erőd, Kasai Kou és ne merészelj még egyszer Kodakához érni, különben átvágom a torkod, mielőtt eszedbe jut, hogy mit birtokolsz. - fenyegeti sötéten.
- Zukii. - szól rá megrovóan Kodaka. - Ne beszélj így egy gyerek előtt.
- Nem érdekelnek a kölykök.
- Honnan jöttél és honnan ismersz?
- Lényegtelen. - legyint Zuki gyorsan. - A ház előtt elmondom a részleteket. Addig a doktor úr megvizsgálhatja Kodakát.
- Te csak ne villogtasd a szemed Adrianra! - fenyegeti hevesen Kou a másikat.
- Kandúrok... - mormolja a nőstény. - Szétcsapok köztetek. - fenyegeti őket. - Egy oldalon kellene állnunk. Kou, térj észhez! Zuki a barátom és...
- Nem érdekel a szerelmi életed. - veti oda a nőstény mondata közben, de nem mozdul, nehogy Zuki próbálkozzon valamivel.
- Nyugi, töki, a kombinálást hagyd az öreglányokra. - de már Kou robban is. Zuki nagyon is tisztában van vele, hogy Theonak lenne kellemetlen, ha ez a hibbant félvér bezúzná a falat, úgyhogy gyors mozdulatokkal a földre kényszeríti őt. Reccsen egy csont, majd egy másik, végül mindketten fájlalva a sajátjuk elhúzódnak egymástól. - A képességed az erősség, a gyengeséged az, hogy nehezen gyógyulsz meg. Ismerlek, s ha nem akarod, hogy több kárt tegyek benned, visszaveszel az erődből. A képességem a gyorsaság, a gyengeségem a sérülékenységem. Viszont én átlagos macskalény gyorsaságával gyógyulok, míg te egy ilyen miatt akár fél évre lebénulhatsz. - közli hidegvérrel. Kou döbbenten bámul rá. - Hajlandó vagy tárgyalni? - biccent az ajtó felé.
- Ömm... jól vagyok. - jegyzi meg Adriannak intézve a szavait Kodaka. - Theo, hoznál nekem tejet? - kérdezi a fiúcskát, hogy lefoglalja, míg elmondja Adriannak Zuki tervét. Ő ugyanis számít rá, hogy a férfi nem fogja csak úgy engedni Kout harcba benni.
|
- Mondtam már, hogy nem Keiben dolgozik.... és igenis van látszatja látod? Ez a ház... például, vagy a könyveim amik szintén drágák voltak, vagy az étel ami a hűtőben van, vagy a finomságok a szekrényben, vagy a mesekönyv amiből olvas nekem... talán nem úgy tűnik, de ő egy rendes bátyó, szeretem őt... *mosolyog Kodakára még mielőtt elmegy* - Gyertek be... *engedi be őket* - Kou... miért vagy te mindig morcos? Citromot szoktál reggelizni?
- Hé Theo... ha lehet ne bőszítsd fel mégjobban Kout, hagyd had nyugodjon le egy kicsit *inti le a szőkét*
|
Kodaka felkuncog. - Ne aggódj értem, én mindent túlélek. - bíztatja magabiztosan. - Nem, Theo, a bátyád keményen dolgozik, hogy meglegyen az élete. - vet ellent. - Ha érted dolgozna, lenne belőle hasznod, új ruhák, új játékok, finom ételek. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a bátyád vagy nagyon rossz munkát választott, amit itt Keiben igen nehéz, vagy a fizetésének egy nagy részét nem hozza haza. - mondja komolyan és megsimogatja Theo fejét, ha a kisfiú nem húzódik el tőle. - Jól van. - mondja, de azért figyelemmel kíséri a fiút, amikor az ajtó felé megy.
Kou még mindig morcos, csak a tenyerét mutatja fel egy rövid intés erejéig.
|
- Tudom én inkább azért aggódom, hogy magadat sodrod abba... *de amikor a bátyjáról kezd beszélni Kodaka kicsit szomorúbbá válik* - A bátyám keményen dolgozik, hogy megadjon nekem mindent... nem hibáztatom azért amiért nincs velem... egy kicsit magányos vagyok, de... tudom, hogy ezt csak értem csinálja... és ez boldogsággal tölt el... mindig... *bújik még jobban a macskanőhöz* - Még ha nem is tartott sokáig, nagyon boldog és hálás vagyok ezért a pár napért... *motyogja de aztán csengetnek* - Ki lehet az? *maradj itt megnézem, ne aggódj nem engedek fel senkit...! *ígéri majd megindul az ajtó felé, amikor kinyitja Adrianékkal néz farkasszemet*
|
Kodaka szomorú lesz, ahogy Theo ezeket a szavakat mondja neki. Olyan nehézzé válik az elengedése, még akkor is, ha ez akár napok múltán kell majd, hogy megtörténjen. Szorosan magához fogja. - Jó érzés, ha van egy fia egy anyának. - mondja őszintén. Elfogadja az alkut, kisujjat ráz a fiúcskával. - Ne aggódj, sosem sodornálak veszélybe. - mosolyog rá. - És természetes, hogy visszajövök, nem tetszik, hogy egyedül vagy hagyva. A bátyádhoz lenne pár keresetlen szavam, de nem tenne jót egyikünknek sem, úgyhogy hallgatok. - kacsint játékosan.
|
- Igen tudom... semmi baj... csak olyan jó, hogy itt voltál velem Kodaka... kicsit érezhettem, milyen ha valakinek van anyukája... és nagyon jó érzés volt... és nagyon szeretlek.. *öleli ő is a macskalényt* - Ha úgy adódik, hogy a helyzeted engedi, majd látogass meg, de ha veszélyes akkor inkább a biztonságoddal törődj... *nyújtja a nőstény felé kisujját* - Áll az alku... *mosolyog rá még mindig szipogva egy kicsit*
|
Megsimogatja dicsérőn a fiú fejét, aztán ahogy lehervad a kedve, az arcát is megcirógatja. - Ne haragudj, Theo, de a feladataim nem értek véget azzal, hogy elszöktem otthonról. - mondja békítőn. - Ha szeretnéd, majd visszajövök, rendben? - ajánlja fel, ezzel azt is elmondva szinte a gyereknek, hogy nem lesz semmi baja. - Gyere ide, kis aranyosom. - kinyújtja karjait, hogy ha a szőke gyerek elfogadja, magához húzza és megringassa. - Persze. Még meg kell várnom, hogy a barátom visszatérjen pontosabb információkkal. Egyelőre még keveset tudok. - magyarázza. - Mindenképp elbúcsúzom, rendben? - kérdezi vigasztalón.
|
- Semmi baj... Prue a legjobb barátom, de még neki sem akartam elmondani a titkunkat Kodaka... *mosolyog rá de aztán szép lassan lehervad arcáról* - Elmész? Ümm rendben! *mosolyog rá ismét* - Kérlek nagyon vigyázz magadra Kodaka... most jobb lenne akkor ha lepihennél nem igaz? *szép lassan a mosoly mögül előbukkan néhány könnycsepp* - Ugye azért majd elköszönsz mielőtt elmész? *tör ki sírásban*
|
- Bocsánat, Theo, de meghallottam azt a lányt és nem akartam, hogy meglásson. - kér bocsánatot őszintén a fiúcskától. Engedi magát tolni, majd engedelmesen leül az ágyra. - Hamarosan elmegyek, Theo. - vág a közepébe. - Míg te a barátnőddel beszélgettél, itt járt az én egyik barátom. Nagyon gyors fickó, majdnem minden éjszaka eljött hozzám. Lesz egy kis dolgunk. - magyarázza anyáskodó hangon a fiúcskának.
|
- Kodaka? *nézi az üres padlást, de akkor besétál az ajtón a nőstény* - Hogy? Mit csinálsz Kodaka? Mi lett volna ha bajod esik? Tessék még pihenni jó? *tolja az ágy felé a nőstényt* - Ráadásul ha mászkálsz, Prue is észre vehetett volna... le akarod buktatni magad? *nézett rá szigorúan, mintha éppen fordított helyzetben lettek volna és THeo lett volna a felnőtt, kodaka meg csak egy kis kölyök*
|
Meghallja Theo hangját, de habozik. Zuki elhátrál pár lépést, majd szinte láthatatlan gyorsaságba kapcsolva felszökken a házfalon és megnézi, mi történik odabent. Mikor leugrik, nagyot reccsen a lába.
- Jobban kellene vigyáznod magadra. - próbál segíteni neki ügyetlenül Kodaka, de a kandúr eltolja magától. Meg nem tért igazán magához azoktól a hírektől, amit kapott.
- Csak a fiú van bent. Mit mondjak Takahénak, kinek az oldalán állsz? - kérdezi szűkölve a fájdalomtól, de tartva magát a hűvösség álcájához. Az egykor szeretett nőstény most akár az ellensége is lehet, úgyhogy nem adhat neki egyetlen szemernyi esélyt sem, hogy legyőzze.
- Hülye. - mondja ki, s hátrébb húzódik Zukitól. - Ha Marshanak nem eshet baja, akkor a tieteken.
- Ennyi feltételt nehéz lesz fejben tartania a fiúnak. - közli elégedett félmosolyszerű grimasszal, azzal eltűnik.
- Zu... - de már nem szól, sóhajt, s miután a lány távozott, Kodaka az ajtón keresztül megy vissza a padlásra.
|
*Theo elrohan a szobájába, nem megy fel Kodakához, nem olyan bolond, hogy leleplezze a macskát, még ha csak gyerek is, tudja hogy veszélyes ha ez a titok kitudódik, előkotor egy dobozt* ~ Még szerencse, hogy nem Kodaka az egyetlen titkom... *sóhajtozik magában, majd a dobozzal rohaa lányhoz, s felnyitja*
- Vááá de cuki... honnan szerezted Theo?
- Szerezni, olyan dolog ez amit csak úgy szerezni lehet? Találtam.... de nem mondhatod el senkinek rendben? Ígérd meg...
- Ígérem! Ümm van neve?
- Nem... még nincs...
- A bátyád tud róla?
-Hogy tudhatna, akkor már nem lenne titok!
- Oké oké...na én megyek, holnap találkozunk, ja és Theo... jövő héten el ne merj felejteni! *néz rá tűzben forgó szemekkel*
- Nem fogom... *neveti, majd a dobozzal együtt megindul felfelé Kodakához* - Kodaka... felébredtél már? *ér fel a padlásra*
|
Kodaka megérzi az ágy bemélyedését, de most az álmok magukkal ragadták, s nem tud kiszállni belőlük. A csengő azonban felriasztja. Fülel. Hallja a két kis embert felfelé lépkedni. Kinyitja az ablakot és kilóg rajta. Nem bízik benne, hogy két ember meg tudja őrizni a titkot, hogy itt van. Lóg kifele az emeleti ablakon, nem meri elereszteni, ám megjelenik alatta Zuki.
- Mit művelsz? - kérdezi tőle az árnykandúr, ám mielőtt még észbe kapna, már a karjában találja a nőstényt.
- Megakadályozom, hogy Theo lebuktasson.
- Szerencséd, hogy erre jártam.
- Na ne mondd! És mi járatban erre? - kérdezi Kodaka, aztán mivel Zuki nem tette le, kiszáll a karjaiból.
- Kapaszkodj meg, olyan híreim vannak, hogy levesz a lábadról. A neveltfiad úgy fest, kezd észhez térni. - mondja némi büszkeséggel, de látja, hogy a nőstény szomjazza az információkat. - Ugye meséltem múlt éjjel a macskalények lázadásáról. Takahe egy ellenállásra adta a fejét. Azt a feladatot kaptam, hogy összegyűjtsek pár harcost és félvért, akik hajlandók harcolni az egyensúlyért.
- Felszabadított?
- Nem bízik bennem, úgyhogy egyelőre nem, de mielőtt idejöttem, még egy kicsit figyeltem. Nekiment Marshanak.
- De hát miért?! - csattan fel a nőstény. - Az volt a lényeg, hogy anya és fia...! - de nem tudja befejezni, mert Zuki a szájára teszi a kezét. Mérges lesz tőle, el akarja lökni és befejezni a mondandóját, mire a kandúr erőszakosan a falhoz vágja.
- Az úrnőd egy alattomos kígyó, aki a saját fia ellen fordította a kis kedvenceit! A három bérencre miért lenne szükség Takahe ellen, ha nem azért, hogy a névmámorától elvakultan ugyanolyan, vagy még rosszabb sorsra juttassa őt, mint engem?! - emeli meg a hangját, ami még így is suttogott kiabálásként hat. - Emlékezz, Kodaka! Azért kellett kiképeznünk azt a hármat, hogy ha egyszer bajuk lesz velem, legyen valaki, aki fel tudja venni velem a kesztyűt. Szorít az idő és neked döntened kell, hogy ki mellett állsz. Én azért jöttem, hogy meghívjalak a mi oldalunkra, és nem szívesen látnálak Marsha mellett. Tudod, hogy akkor ellenségek lennénk és a győzelem érdekében a másik szívét kellene felkínálnunk. - mondja komolyan, s a nőstény gondolkodóba esik. - Menj vissza és nézd meg a saját szemeiddel, mi lett a szeretett úrnődből! - morogja. - Összeszűrte a levet a szeretőjével... - Kodaka ellöki és még egy pofont is majdnem lekever neki, csak Zuki gyorsabb. - Menj csak és nézd meg. - húzza ki magát. - Tudod, hogy sosem kedveltem Takahét, de ha a két megmaradt Misushiko közt kell választanom, mellette döntök. Lui jót tett vele, kezd javulni és lett egy barátnője is. Egy barát barátnő, aki előtt nem játszik szerepet. - magyarázza. Kodaka leforrázottan nézi.
|
*Theo közben tanulgat, amit csak tud mindig meg tesz annak érdekében, hogy a testvére büszke lehessen rá... és ne foglalja le túlságosan őt... lassan már kezd esteledni, Theo pedig mindent szépen bepakol másnapra, majd fellóg Kodakához... viszont amikor látja hogy alszik, csak leül az ágyra és nézi, nincs szíve felkelteni... végül megszólal a csengő, a fiú erre felkapja a fejét, majd lerohan ajtót nyitni* - Prue?
- Nem jöttél el...! *csattog a lány*
- Ma volt a találkánk nem emlékszel? Mindig hétfőn van... valami itt nekem nagyon sántít... nem szoktad elfelejteni... *morogja*
- Ne haragudj... tudod nagyon sok dolog történt mostanában... de nekem most tanulnom kell..
- Mondom én hogy nagyon furcsa vagy.. még csak be sem hívsz... ez felettébb gyanús...
- Én...
- Mit rejtegetsz?
- csssss... az titok... nem mondhatom el senkinek sem...
- Még nekem sem? *a fiúcska nem tud erre mit kinyögni... reméli nem lesz baj belőle ha Pruenak is bemutatja Kodakát*
- Na jó... gyere be... de ígérd meg hogy senkinek sem mondod el!
- Szavamat adom!
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
