|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Büszkén kihúzza magát, mint egy oroszlán, amelyet megsebeztek, mégsem támad vissza, hanem emelt fővel óhajt távozni a harctérről. Persze feszül a büszkesége, hogy döfjön, mint egy igazi skorpió, de aztán megállja. Kihúzza a dugót és leereszti a vizet. - Nem gondoltam, hogy abban fürödj meg, amit már én használtam. - mondja neki morcosan. - Nézd. - kinyitja a csapot, s a zuhanyrózsából folyni kezd a víz. - Ha akarsz fürdeni, azt használsz hozzá, amit akarsz. Ez hajra való. - azzal négyféle sampont, kétféle balzsamot pakol oda. - Olvasni tudsz, ugye? A samponnal kell mosni, a balzsammal pácolni. Ez meg itt tusfürdő és szappan. Ugyanarra jó. - mutatja meg a kupacot, még többféle fajták. Borúsan figyeli, amikor magyaráz. - Ne hidd, hogy van olyan világ, ahol megvalósul a nihil, az idealizált utópia nem élhető, mert nincs benne ellentét, feszülés, izgalom, ezáltal nem alkalmas fejlődésre. A lények mindig az egymáshoz kapcsolódó viszonyuk által tanulnak élni, nem? - veti fel. - A szerelem mindig előrebb való a családnál, sőt még a barátoknál is. - jelenti ki. - Az enyém például kitagadott, mert az hiszi, Kyoval mi nem barátok, hanem szeretők vagyunk. Micsoda buta gondolat. - kirázza a hideg, s ez látszik rajta, ahogy megrázkódik és libabőrös lesz. - Sok mindent megtennék érte, de nem közösülnék vele. Annyira... nem szeretem. - állapítja meg. - Bárhol alhatsz. Ahogy Jigsaw-t ismerem, a földön vagy a kanapén dőlt ki. - és ahogy kimegy, meglátja, hogy igaza volt. - Egyébként itt ágyban szokás aludni. - mondja suttogva, azzal felveszi a félvért a karjába és elindul egy szobába. Könyökével nyitja ki az ajtót, majd lefekteti a fiút, s betakarja. - Így. - mutatja, majd kimegy és mutat Kokoronak is egy szobát, ahova lefekhet.
|
- Kedvtelésből? Mire jó az? Legyözni valakit csak azért, hogy örömöd leld, nem valami nagy mulatság... legalábbis szerintem... mi talán olyanok vagyunk mint a vadak, de úgy érzem mégis többet tudunk erről, az emberek tényleg... hálátlanok... ennek a földnek... nem valóak sehová.. *mondja miközben elmereng a dolgokon, nem is figyeli ahogy Andrew meztelenül kiszáll aztán törölgetni kezdi magát, hidegen hagyja a dolog* - Nem használom... *szagol bele a vízbe* - Túlságosan elnyomná a saját szagomat... és ha ez megtörténik, Osoreru nem talál majd rám... és akkor nem tudunk haza menni... ahh... miért lökött ide engem is az a buta macska... és mind ez azért volt mert megvédtem egy embert... milyen irónikus... *sóhajt* - Azt hiszem ez az én hibám... * érinti ujjával a vizet* - Azért nem tudsz élni ezek nélkül mert ember vagy, de tudod a macskalények világa sem tökéletes, vannak hataloméhes macskák, vagy olyanok akik nem figyelnek oda a másikra, erőszakosak és csak a saját maguk érdekében cselekszenek... *sóhajt* - Nekem... nagyon hiányzik Kirara, a hugomnak tekintem őt, de elhagytam..., én sem vagyok jobb, mint egy ember... nem figyeltem oda rá, a saját önző céljaim vezéreltek Osorerut követve... és nem is tudod mennyi dolgot rejteget a testem, ellentmondás az egész... *pattan fel a kád mellől* - Én nem tudom megmondani melyik a jobb világ... de ezt még nem is ismerem... lepihennék én is ha lehet... elfáradtam egy kicsit... ebben a világban hol szabad aludni? *mozgatja fülecskéit*
|
Andrew nagyot nevet Kokoro szavain. Hangja betölti a fürdőt, s visszaverődik a falairól. Vidám férfi, de a visszhangból kihallatszik valami keserű moraj is. A lelke mélyén még mindig aggódik Kyouzenkyoért. - Kád minden házban van. - jelenti ki. - De használhatod, ha akarod. Csak várd meg, amíg én végzek. - teszi hozzá gyorsan, noha nem tudja, mi a szokás ott, ahonnan ez a rózsaszín gyerek jött. - A mi világunkban már csak kedvtelésből vadásznak az emberek. A hűtő olyan találmány, amely hidegen tartja az ételt. A konyhában van. Mindig friss kaja van benne. - magyarázza türelmesen. - A szabad ég alatt? Se nem félsz? - kérdezi kíváncsian. - Odaát nyilván más élni. - állapítja meg végül. - Itt gyógyítók helyett kórházak vannak, ahol orvosok dolgoznak. Nincsenek sámánjaink. A gyógyszereinket már előállítják, nem kinyerik a növényekből, nincs szelleműzés, szertartás, ahogy a gyógyulás sem megy olyan gyorsan itt, mint a macskalényeknél. Ez a világ technológiailag fejlett, sok ember azt hitte, ez majd jobb lesz a sámánisztikus kultúránál, de azt hiszem, a technika és az ész nem Isten adománya, hanem az ördögé. - azzal feláll a kádban. Nem foglalkozik azzal, hogy Kokoro esetleg megbámulja. Noha egyértelműen kiderült, hogy a fiú a saját neméhez vonzódik, Andrew nem szégyenlősködik előtte, ahogy Kyo előtt sem teszi. Kilép a porcelántóból és törülközőért nyúl. - Nem vagyok egy nagy hitű ember, de ha meg kell mondanom, mi a jobb, a ti vagy a mi világunk, a ti világotok ismerete nélkül is azt mondom, az. - folytatja komolyan. - Itt minden készen kapott, az emberből kiölik a kreativitást, birkává teszik őket és ráveszik ezáltal bármire. A macskalényeket elnyomják, mert azok még vágynak a természet ölére, arra a kultúrára áhítoznak az ösztönüknél fogva, amitől az őseiket hajdanán megfosztották. - miközben magyaráz, törölközik, de nem nagyon foglalkozik azzal, hogy takargassa magát. - Eluralta az embereket a hatalomvágy, a pénzsóvárgás, a nyughatatlan érzelmek, a kielégítetlen vágyazások. - Kokoro felé fordul. - Mindenem odaadnám, ha tudnék nélküle élni. De nem tudok. Ez a világ egy csapda. Egy káprázat, amely az olyan ostobákat, mint az emberek, rabul ejti és nem ereszti el. A kényelem hozzánk nőtt, mintha a testünk, a lelkünk és a gondolataink része lenne. Pedig nem az. Csak ezt nem tudjuk már elhinni. - közli vér komolyan, igazi haraggal az íriszeiben. Kihúzza magát, aztán megtöri a fejét a válasz előtt. - A házban, természetesen. - mondja, majd derekára köt egy törölközőt és kimegy a nappaliba. - Tiv! - szólít le egy huszonéves fiút. - Mondd meg a többieknek, hogy újabb vendéggel bővült a ház. Kokoro névre hallgat, számára ismeretlen ez a hely, úgyhogy legyetek vele türelmesek. Ne kérdezgessétek és foglaljátok el, míg kipihenem magam. - kéri. A srác meglepetten bólint.
|
- Saját tó... *gondolkodik el* - A tavat meg kell osztani másokkal, nem szép dolog kisajátíani magadnak egy egész tavat... *biccenti oldalra a fejét* - Igazából... egy kicsit éhes vagyok... *mondja és közben a hasára mutat* - Jigsaw azt mondta, hogy itt nem kell vadászni, itt a hűtőben van az étel... amúgy nálunk is van hűtő, legalábbis ha egyre gondolunk... mi levadásszuk a belevalót... bár nekünk nem volt olyasmink, az inkább a családok körében volt elterjedt, mi jól megvagyunk a szabad ég alatt Osoreruval... *nyávintja*- Ha súlyosan megsérült a barátod miért nem gyógyítóhoz viszitek? Vagy sámánhoz? *kérdi egyszerűen*- A sámánok mindenféle kenceficével, a gyógyítók az erejükkel gyógyítanak, én is félig meddig gyógyító vagyok... de inkább fuzionista... *mondja könnyedén miközben egy parfümöt kezd szagolgatni* - ez olyan mint amiket mi is csinálunk, illatszerek, csak nekünk nem ilyen... üvegbe van... *mosolyog* - Milyen furca ez a világ... ümmm ha akkor az a két macska nem jött volna, én már halott lennék... fura, hogy ennyin mlt az emberek hatalma... egyetlen életen... *most kifejezetten komoly* - Rendben van megvárom... de hol várakozzak?
|
Andrew már a kádban ül. Elnyúlt és élvezi az illatos meleget. Nyugtatja az idegeit. Aztán Kokoro benyit, ő pedig kíváncsian felnéz rá. Már hozzászokott, hogy rátörik a szobát, a fürdőt, a vécét, Kyo folyton ezt csinálja, amikor "vendégségbe" jön, amikor "beugrik", vagy amikor "fontos közölnivalója van", nem beszélve arról, hogy a személyzet is néha bejön hozzá, bár kopogás után, hogy jelentsen, vagy letegye, amit kért a férfi. - Kei a legmodernebb vidék a világunkban. Gazdagság, pompa, csillogás. Csupa felesleges dolog, ami könnyűvé és élvezhetővé teszi az életet. - kezdi. - Ez az én tavam. Kádnak hívják. - mondja félmosollyal. - Látom, megjött az eszed. Reméltem, hogy nem mész neki a nagyvilágnak. - tér más témára. - Jigsaw és én több, mint huszonnégy órát voltunk talpon, mivel az ő gazdája, az én legjobb barátom, Kyo a minap autóbalesetben súlyosan megsérült és nem tudtunk aludni, amíg nem láttuk ébren. Reggel ez megtörtént, egy átvirrasztott, beszélgetéses este után azzal hálálta meg az a rohadék az aggódásunk, hogy jól megharagított, Jigsaw-t pedig nyilván megbántotta vagy megijesztette. Persze a fiú nem beszél róla. Yo... olyan, mint egy földrengés. Ha szerencséje van az embernek, gejzírt hoz fel, ha nincs, lávát. - feje koppan a kád falán és felsóhajt. - Persze tudom, hogy mire visszamegyünk, könyörögni fog, hogy hozzam ki onnan, bármit bevállal, csak ne kelljen tovább a kórházban fetrengenie. - újra félmosolyra húzódnak ajkai. - Jigsaw-n is láttam, hogy fáradt, bevallom, már én sem sokáig bírom cérnával. Ha kibírsz úgy fél napot, akár segítek eljutni a kívánt helyekre is. Amíg egy keii, befolyásos cégtulajdonossal vagy, nagyobb esélyed van hazajutni innen. - mondja komolyan.
|
- Nantannak nagyon jó szíve van... a mi világunkban, nem tudom, hogy most milyenné vált... *mondja komoran, majd a férfi befelé indul* - Hmmm nem érdekel ha nem vagyok halhatatlan, haza akarok jutni...!
- Nagy butaságot csinálsz!
- Ne szólj bele a dolgaimba! *közli nyersen* - Merre menjek ha el akarok jutni a felsorolt helyekre?
- Az érintetlen vidék kei város után van rögtön... *mutat felé* - Ru városoz, hogy eljuss, át kell vergődnöd to városon, az elég messze van.. *megmutatja az arra vezető utat is* - A faluba is to városból kell kiindulnod, de ne egyenesen menj a főúton, hanem egy kereszteződésnél ahol tábla is mutatja, kanyarodj el...
- Köszi a segítséget! Hálás vagyok!
- Biztosan menni akarsz?
- Ühüm... *de akkor megkordul a gyomra* - Áhh éhes vagyok talán előbb valami ennivaló után kellene néznem... van itt valahol egy tó, vagy jó vadászterület? *Jigsaw furán néz a fiúra*
- Nálunk már nem kell ilyesmit csinálni... minden készen van a hűtőben...
- De unalmas ez a világ...
- Én most megyek... *közli és elindul befelé, ő is rettenetesen álmos már*
- Jigsaaaaw! Várj azt hiszem még egy ebéd belefér! *mosolyog*
- Milyen komlikált vagy...
- Nem is!
- De is...
- Nem...
- De... *aztán hírtelen beérnek a házba, Kokoro elámul, s szagolgatni kezd mindenfélét*
- Milyen finom szagok... ez a ház teljesen tiszta... hehe... megyek körbe nézek... *indul felfedező útra*
- Akár egy gyerek... nem hiszem el, hogy tőle függöt a sorsunk... *sóhajt* ~ Álmos vagyok, de nem kérdeztem meg hol aludhatnék... *gondolja magában, s az első kanapéféleségre ledől, azonnal alszik is. Kokoro közben felfedezi a házat, az illat amit érzett a fürdőből jött* - Ti nem tóban fürdötök? Milyen furcsa... *nyit be minden kérdezés nélkül*
|
Andrew felvonja a szemöldökét. - Micsoda átok... - szólal meg. - Egy ilyen vilában élni macskalényként úgy, hogy még a halálban sincs megnyugvás... - teszi hozzá csendesebben. Andrew csak néz Kokorora. - És te halhatatlan vagy? - kérdezi. - Ha nem, én nem ajánlom, hogy egyedül mászkálj ebben a világban egy csipp nélkül. - folytatja magabiztosan, s nekidől a kocsinak, karba fonja kezét és lábát is. Így marad pár pillanatig, aztán ásít egyet, s elindul befelé a házába. Menet közben kezd kivetkőzni a ruháiból. - Kérek egy forró fürdőt, aztán egy kis levest. Lefekszem pár órára is, mert most már vészesen kezdek kifogyni az energiából. - magyarázza, s emberek kezdenek megjelenni. A férfi összeszedi Andrew elhajigált ruháit, a nő pedig azonnal a fürdő felé rohan. Elege van már ebből az egészből, csak aludni vágyik. Megunta, hogy ő pesztrálja a macskalényeket. Jigsaw-t nagyon kedveli, ő nem teher a férfi számára, de Kokoro kicsit nehéz felfogású és Andrew-nak most már nincs több türelme hozzá.
|
- EZ már csak azért is lehetetlen, mert Nantan úgymond halhatatlan... azaz meghal de mindig feltámad... neki itt kell lennie valahol, biztos vagyok benne, hogy őt nem tudták elkapni... *hírtelen hegyezni kezdi a füleit*- Biztosan meg fogom találni... bés vele lesz a fehér kandúr is... biztos vagyok benne... sajnálom de ne maradhatok... *nyitja ki akoci ajtaját és kiszökken...* - Merre van az az érintetlen vidék, vagy az a Ru város, vagy a falu?
- Köszönöm...*vörösödik el a kandúr*
|
- Igen. Kyouzenkyo a teljes neve és a legjobb barátom. - válaszol egész mondatban a férfi. Hallgatja a srácot, majd a kérdésre épp válaszolni akar, de Jigsaw megelőzi. Andrew jóízűt nevet rajta. - Ez jó, van humorod, Jigsaw, bár kicsit nyers, de hatásos. - dicséri a félvért. - Ha nem is ott, nagyon elrejtőzve. Talán a faluban, vagy az érintetlen vidékeken, esetleg Run, vagy a környékén. - találgat. - Ha meg is találod, tartok tőle, hogy nem tudja használni a képességét.
|
- Akkor Jigsaw azé a férfié akit emlegettek igaz... hmmm az a Kyo vagy ki... *mondja egyszerűen, s elvárná a tapsvihart de nem érkezik*- Igazából semmi, csak így látni a világunkat... igen szomorú... a táj is elvesztette a misztikusságát... *néz ki az ablakon* - Úgy rendben van... *mondja de még mindig kifelé bámul* - Sárkányok, pegazusok, griffmadarak... minden van, még a természet is csodás, van egy erdő ahol csodaszép fák vannak, a leveleik mind színesek minha csak tükörből lennének, de ha leszakítod őket egyszerűen felrobbannak... és eltűnnek.... persze ne nagy robbanás képzelj el inkább csak pukkanást... mi Osoreruval sok helyet bejártunk... tudok mit mesélni... *hírtelen eszébe ötlik valami* - Nantan... neki is itt kell lennie valahol...! *hegyezi füleit* - Hol vannak azok a macskalények akik szabadok?
- A mennyországban... *közli nyersen Jigsaw*
|
Andrew-nak fura, ahogy hirtelen eltűnnek a sötét fellegek. Aztán Kokoro elárulja magát, s Jigsaw rásegít, hogy megértse, mi volt ez az egész. ~ Fény és árny... milyen pompás párosítás. ~ gondolja magában. - Nem állítanám, hogy sokat tudok. - mondja. - És nálam Jigsaw is vendég. Nincsenek macskalényeim, nálam emberek dolgoznak fizetésért, szállásért és ételért, akiket nem tekintek szolgának. - folytatja félmosollyal. - Mi bajod a fajtámmal? - kérdezi őszintén. - Tudom, hogy Keitoru a Macskalények Birodalmához képest szörnyű lesz a számodra, de ahogy ti sem vagytok egyformák, úgy az emberek sem. - jelenti ki barátságos hangon, de komolyan véve a dolgot. - Ne bántsd őt. Tanítom lazítani. - most viszont Andrew elvigyorodik. - A mi világunkban ez a macskalényeknek nem egy egyszerű dolog. - magyarázza. - Azért van köztünk egy pár év. - javítja ki Kokorot vidáman, majd feloldja a kocsi zárját. - Majd kérdezek és te eldöntöd, válaszolsz-e. - mondja a könnyedtséget viszonozva, azzal kiszáll a Mercedesből. Újra meglátja a sérüléseket rajta és megint görcsbe ugrik a gyomra Kyo miatt. Aztán igyekszik a két macskára koncentrálni. - Milyen vidékeitek vannak? Léteznek odaát mágikus teremtmények, mint például a sárkányok? - kérdezi kedvtelve.
|
*Kokoro felnéz az égre* - Persze, hogy nem esőfelhő... *mélyeket sóhajt, hátra dől, lassan lenyugszik, így eltűnik a sötétség is* - Furcsa, ezt eddig kordában tudtam tartani....
- Te csináltad? Nem fénylény vagy?
- Micsoda pompás változatosság...
- Ccc...
- Kedvellek téged, olyan vagy mint aki sok mindent tud... *mondja Andrew felé* - Azt hiszem, hogy akkor nincs mit tenni... meg kell várnom amíg értem jönnek, mert értem fognak jönni... *mondja egyszerűen* - De amíg nálad leszek, ne is képzeld, hogy a szolgád leszek, nem szerződtem ilyesmire... főleg nem egy ember mellé... *szögezi le* - Te meg olyan vagy,mint aki karót nyelt, sohasem szoktál mosolyogni? *néz egyenesen Jigsawra*
- Nem igazán de nem hiszem, hogy ez rád tartozna... *morogja* - Remélem, hogy igaza lesz.... nem szeretnék bajt okozni, önök már így is annyi mindent tettek értem...
- Ez a magázódás nagyon furcsa... nem tűnsz sokkal öregebbnek, mint Jigsaw és ő mégis magáz téged....
- Ez inkább tisztelet, nem kor kérdése...
- Jah persze olyanok előtt hajtod meg a fejed, amik előtt nem kellene... a macskalények értékrendje kicsit más mint az itteni... hálát adok az égnek amiért oda küldték értünk azt a két macskát és figyelmeztettek a veszélyre... így a földünk biztonságban van... ja és visszatérve az információkra, meg ilyesmikre, ez attól függ, hogy mit szeretnél tudni... nem adok ki mindent... *jelenti könnyedén*
|
- Itt ez a szabály. - válaszol könnyedén Adrew. Hosszan hallgat, hagyja a két macskát veszekedni, de alig bírja megállni, hogy ne szóljon bele. - Úgy fest, a macskalények birodalma ott, ahonnan Kokoro jött, érintetlen a világ. Elképesztő. A tudósok tudtak valamit a párhuzamos világokról és Kokoro a bizonyíték rá, hogy igazuk is volt. Fantasztikus! - lelkendezik. - Nem kell aggódnod, itt neked sincs erőd, az emberek ugyanis rájöttek, hogy a természet szolgálja ki a macskalényeket, ezért megritkították. Már csak egy érintetlen földrész van, s egy falu, ahol odafigyelnek a természetre. - mondja nyugodtan, miközben vezet. - Nálunk sem probléma az azonos neműek kapcsolata. - jelenti ki nevetve. - Bár Keitorun nem nézik jó szemmel az ember-macskalény párokat. - teszi hozzá. - Jézusom, nem szállhatsz ki a mozgó járműből! - kiált fel és lenyomja a biztonsági zárat, hogy Kokoro még véletlen se tudja kinyitni az ajtót. - Idefigyelj! - néz a visszapillantó tükörbe komoly képpen Andrew. Azt a nézését veszi elő, amivel Kyot szokta megállítani. A veséig hatoló pillantás ez, amely még egy bikát is elgondolkodtatna, hogy eltérítse magát. - Mivel neked nincs csipp a testedben, s erre nagyon hamar rájöhetnek az emberek, te nagyon könnyen meghalhatsz ebben a világban. Mint mondtam, itt a fajtád alsóbbrendűnek lett minősítve, s szolgálja az embereket. - magyarázza komolyan. - Gyengülsz? Akkor még inkább tanácsos bíznod bennünk. - magyarázza, azzal beáll az udvarba. Leáll a kocsi, Andrew viszont nem engedi ki a biztonsági zárat, ezért a két macska nem tud megszökni. Felhúzta az ablakot is és azt is gyerekbiztos zárral védte le, így most csak a kocsiban lehetnek. Sosem gondolta, hogy egyszer hasznát veszi a gyerekzáraknak, de most hálát ad, amiért mégis ezt a járgányt vette meg. - Való igaz. Kyonak most pihenésre és gondolkodásra van szüksége. Garantálom neked, hogy mire legközelebb megyünk látogatni, más állásponton lesz. Szokott adni a véleményemre és általában el tudom érni nála a célom. - kacsint egyet Jigsaw-nak. - Ne aggódj, ez nem volt komoly veszekedés. Illetve... a veszekedés nem volt komoly, de maga az álláspontvédés igen. Nem fenyegeti a barátságunk, ez a lényeg. - magyarázza kicsit nehézkesen a történteket. - Kyonak is van szíve, ezért fél. - mondja csendesen. - Nagyon keveseket enged magához közel, hogy senkit se kelljen elveszítenie vagy elengednie. - és apró mosolyra húzódik a szája. - No meg... a szeretetét is másképp fejezi ki, lásd, hogy beszél néha velem. - és elvigyorodik. - Ajánlok neked valamit. - most Kokorohoz beszél. - Elidőzhetsz nálam, elrejtelek, hogy ne kelljen szolgálnod vagy meghalnod. Amiben tudok, segítek. Cserébe bizalmat és információkat várok. - ajánlja komolyan. - Úgy látom, eső lesz. Szokatlan. - néz ki a szélvédőn. - Még nem láttam, hogy ilyen sötétség borult volna az égre. Mintha nem is a felhők miatt lenne.
|
- Miii? Miért végeznének ki? Nem értelek, össze vissza beszéltek mindketten! Emberek? Az emberek ártalmas lények... Osoreru tehát ezért nem akarta vissza engedni Erlest a saját világába... *lekonyulnak a fülei* - És magamra hoztam a bajt amiatt az ember miatt.... ti emberek aztán semmit sem értékeltek! *morogja*
-Osoreru? Kapuk? *nézett egyenesen Kokorora* - Kokoro... a fénymacska... te vagy az a macska? Osoreru megölte Kokorot aki az egyetlen volt, aki megállíthatta volna őt, aztán beengedte az embereket a macskalények világába, aztán később Osorerut is megölték...
- Miről beszélsz? A fejedre estél? Itt vagyok előtted, és Osoreru is rendben van... véletlen kerültem bele a kapuba és ha utánam jön, már most mondom, hogy felkészülhettek a legroszabb rémálmotokra... a mesterem nagyon erős ráadásul nem viseli el az embereket...
- Úgy olvastam, osoreru és Kokoro nem csak mester és tanítvány voltak... *elmosolyodik* - ez igaz?
*Kokoro elvörösödik* - Ez attól függ, hogy hogyan gondolod... engem osoreru nevelt fel, amikor a szüleim kitettek... mindenre megtanított... és amúgy nálunk semmi baj sincs avval ha két kandúr szereti egymást, ha ezt akartad hallani! *duzzog* - Várjunk csak! *kap észbe hírtelen*- Az a kandúr, fehér hajjal.. és az a nőstény... akik elhozták nekünk a hírt...! Meg kell találnom! Engedj ki innen! *kezdi rángatni a kocsi ajtaját, de nem tudja hogyan kell kinyitni*
- Nyugodj le, nem mászkálhatsz össze vissza... *és ekkor Kokoro lenyomja a gombot amivel letekeri az ablakot*
- Pompás...! Kössz mindent! *mászna is ki az ablakon, de Jigsaw vissza fogja, éppen megragadja a farkincáját, erre Kokoro kénytelen nyugton maradni és vissza mászni* - Ezt most miért csináltad? *nyafogott*
- Ha kiugrasz össze töröd magad... az autó nem kis sebességgel halad Kokoro...
- Egy macskalény sokmindent kibír... meg sem kottyanna... de jólvan megvárom amíg megáll, ha ennyire aggódsz... *mondja komolyan* - Amúgy meg meg tudnám gyógyítani magam, ha bármi bajom esne... gyógyító a nyálam... *feltépi a bőrt saját kezén, majd nyalint rajta egyet* - Látod? Volt és nincs...
- Heeeh... hallottam a macskalények képességeiről, de ez...
- Ugyan ez még semmi... sok macskalény van és még több erő. Van aki az állatok nyelvét érti, van aki teleportál, van aki átváltozik, van aki irányítja a vizeket, valaki tüzet képes gyújtani... és van aki tárgyakat emel fel, mi mind különbözünk...
- Tárgyakat emel fel? Én is tudok felemelni tárgyakat... de ha sokáig csinálom, akkor vannak melléhtaásai...
- Mellékhatások? Mi korlátlanul használjuk az erőnket... bár úgy érzemegy kicsit gyenge vagyok... valami nem stimmel...
- Az emberek leigázták a macskalényeket, ebben a világban már egy macskalénynek sincs ereje... csak a félvéreknek... nekik is korlátozott...
- A természet pusztul... ezen a földön alig van oxigén... *szimatol a levegőbe* - Hát ezért gyengülök...
- Valószínűleg... ümm rendben nem kell aggódnia, megőrzöm a titkot... különben sem kellene most felzaklatni a gazdám... nem akartam, hogy miattam vesszenek össze... amúgy ha valami történne, sohasem árulnék el semmit...ha meg megölnek, mint félvért már nem is lesz miről beszélnem...
- Mi az hogy szokjam meg? Én nem leszek senki szolgája, egy emberé sem! *néz élesen Andrewra de az valószínüleg a vezetésre koncentrál, viszont Kokoro ahogy egyre jobban dühössé válik, fokozatos sötétséget borít a tájra, mintha eltűntetné a napot*
|
Legszívesebben rászólna, hogy elég a nyávogásból, de uralkodik magán. - A vadmacskáknak minden terület ellenséges. Nem rendelkezel csippel, egy ellenőrzésnél azonnal lebuksz és akkor kivégeznek. - közli gyorsan, félhangosan. Magyarázná a félvért is, de Jigsaw megteszi helyette. - Emberi találmány. A Földről hozták magukkal azok, akik átkeltek a... Macskalények... Birodalmába. - és hátranéz Kokorora. - Kaput említettél. - nyomatékosítja a szót. - És Osorerut. Jigsaw, neked nem ismerős ez a név? - kérdezi. A kormányba kapaszkodik és döbbenten mered Kokorora. - Te nem vadmacska, hanem nem evilági vagy. Nem azért nem ismersz semmit, mert a vadonban éltél, hanem mert a civilizációd, amelyben éltél, nem ismeri azt a technikát, ami Keitorun van, hiszen az ősi macskalények varázsoltak és összhangban éltek a természettel. Nem hiszem el! - örül meg. - Ezek szerint létezik! Gyerekkorom óta azt hittem, etetnek a majmok ezzel a világutazós sületlenséggel, de nem, basszus, ezt nem hiszem el! - azzal előre fordul, elfordítja a kulcsot és rátapos a gázra. Sportosan hajt el a kórház területéről, aztán az úton lassít. - Jigsaw, erről Kyo előtt mélyen hallgass. - kéri komolyan a félvért. - Ó, apropó Kyo. Berezelt, mert ha esetleg elvesznek tőle, te ismersz pár dolgot, amit rohadtul nem kéne tudnia senkinek. Az a kis jelenet nem neked személyesen szólt, hanem... nem is tudom, hogy nevezzem. De ne aggódj, van pár trükköm, ami olyan hatásos, hogy könyörögni fog, hogy megtarthasson. Nem mondok le rólad és igazán szégyenletes, hogy emiatt a rohadt gubanchalmaz miatt Kyo beijedt. - magyaráz vezetés közben a srácnak. - Kokoro. Fogalmam sincs, ki a kapu őre, de szerintem ha él is, nem fogjuk megtalálni. Ha nincs rá vonatkozóan semmi információd, inkább békélj meg ezzel a vliággal, itt ugyanis a macskalények szolgái az embereknek, s könnyen a temetőben végzik, ha ellenállnak.
|
- Fujj de büdös... *szagolja meg a csikket amit Andrew eltapos* - Áhh talán ellenséges területen vagyunk? *kérdi komolysággal* - Andrew... ühüm... Jigsaw... félvér.... mi az hogy félvér?
- Jesszus honnan jöttél az űrből? A félvér az aki macskalény és ember közös gyermeke... vanank ismertetőjelek... például a félvéreknek nincs macskafarkuk vagy macskafülük esetleg rendelkeznek emberi fülekkel...
- Ohh... nálunk nincsenek félvérek, de ismerek olyan macskákat akikre jellemzőek ezek a tulajdonságok... és miért kéne beülnöm ebbe az izébe? *kopogtatja meg* - Nem tűnik élőlénynek, nem hasonlít se sárkányra, se lóra... ez egy autó nevű élőlény?
- Ez nem élő ez gép...
- Aha... *ahogy kinyitják neki az ajtót, óvatosan szimatolva beugrik, s megint szimatolni kezd* - Furcsa egy teremtmény....
|
Furcsa neki, hogy Kokoro azonnal letegezi és fogalma sincs, mi az a csippolvasó. El is teszi. Vadmacska, ebben most már Andrew biztos. Méghozzá olyan, amelynek fogalma sincs, hol van és hogyan működik a világ. A férfi végül eltapossa a cigijét, ami a földön hever. - Nem értem, amit beszélsz, de itt nem maradhatunk. - mondja magabiztosnak hatóan a férfi. Nem érzi magát annak, de muszáj megőriznie a hidegvérét. - A nevem Andrew. - mutatkozik be a macskának. - Jigsaw félvér, talán ezért nem érzi a szagokat olyan jól. Szálljatok be az autóba. - kéri őket, azzal beül a volánhoz. - Nekünk nem fog ártani egy kis alvás, Kokoro pedig nem maradhat az utcán, mert ha a rendfelügyelet rátalál, nagyon csúnya szívásnak néz elébe. - magyarázza félhangosan, hogy hallják őt a kandúrok.
|
- Vadmacska? És mit akarsz itt evvel a kütyüvel..? *tolja el*- Kokoro vagyok, a mesterem Osoreru és azt a személyt keresem aki vissza tud juttatni engem a... *de hírtelen elhalkul, most jut eszébe, hogy ha már ilyesmit kérdeznek tőle akkor nem szabad mást kikotyognia, valószínüleg ez teljesen más világ mint az övéké*- Semmi bajom, ez meg sem kottyant... viszont...rettenetesen büdös van! Csípi az orrom! Te hogyhogy nem érzed? *pillant Jigsawra*
- Mi? Miről beszélsz? Furcsa vagy...!
- Furcsa? Inkább te vagy furcsa, ha nem érzed... és milyen fura épületek... magasak és büdösek....
- Én nem érzek semmilyen büdösséget...
- De fura macskalény vagy...
|
Az orra előtt az autón egy nagy rózsaszín dolog csapódik be. A férfi felkiált rémületében, eldobja a telefont és hátraesik. Lihegve, kerek szemekkel bámul fel az idegen macskára, majd azonnal Jigsaw-ra. Nem ért semmit, de a döbbenet használhatatlanná teszi az izomzatát pár percre, nem tud felkelni. Csak bámul Kokorora, s kérdőn pillantgat a félvérre, hátha az meg tudja mondani, mi a fene történik épp. Végül rájön, hogy a félvér sem ért semmit, úgyhogy erőt vesz magán és feláll. A zsebéből előhúz egy apró szerkentyűt, majd rábök vele Kokorora. Nem jelez, mire újra és aztán újra megcsinálja. - Nincs csippje. - állapítja meg meglepetten. - Vadmacska vagy? - kérdezi Kokorot. - Miféle kapuról és őrzőről beszélsz? Ki a mestered? - kérdezgeti bugyuta képpel. - Nem esett bajod? - de azért rápillant a kocsira. Sem vért, sem nagy kárt nem talál rajta. ~ Ez fura... ~ gondolja.
|
*Jigsaw csak csendben ballag, kicsit le is marad Andrew háta mögött, a telefonbeszélgetés kissé ledöbbenti.. miatta vesztek össze és ez nem nyugtatja meg a kandúrt... sőt inkább lelkiismeret furdalást ébreszt benne, de akkor hírtelen felcsillan valami az égen, s hamarosan egy macskalény zuhanását véli felfedezni benne, de még mielőtt a segítségére sietne, a rózsaszín kandúr perdül egyet, s éppen Andrew kocsiján ér földet, szerencséjére egy kis horpadást sem sikerül az autóra varázsolni* - Az a macska, ha elkapom megölöm! *vicsorogja, de akkor észre veszi Andrewet és a rá bámuló Jigsawot* - Ohh... még egy ember... *lassan lemászik az autóról, majd körbe szimatol*- Fujj... milyen büdös hely.... ez egy elég furcsa világ... mindjárt megfulladok... *köhécsel* - A mesterem elég dühös lesz ha utánam kell jönnie szóval megmondanátok, hogy hol van a ti kaputok örzője? *kérdi Kokoro, de persze Jigsaw csak pillog rá, meg sem mukkan*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
