|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- K.... Kou az órám... pedig ez jó ötletnek tűnt... *morog egy kicsit* - Na nem baj majd veszek másikat... *morogja sértődötten, aztán kékcsillaghoz megy, óvatosan ér a macskához, és maga felé fordítja* - Remek... hat a szer... ne aggódj... nem lesz gond... *feülteti és maga felé dönti így tartja, s közben hátra hajtja a fejét, hogy a kandúr tudjon neki jelezni* - A beszéd sem megy? Kicsit erőltesd meg magad... kell menned a mellékhelységbe vagy valami? *komoly a tekintete, mégis van benne valami játékosság, mintha valami jó történt volna az éjszaka alatt, Adrian ma nagyon vidám és üde*
*Ayase is kikászálódik az ágyból, majd megindul a csap felé hogy megmossa az arcát*
 
|
Kou a macskafüleit befogva, fintorogva kel fel az órára. Morcosan néz Adrianra, a macskafüleit el sem engedve. - Mi ütött beléd? - kérdezi mérgelődve az órán. Aztán látja, hogy Kékcsillag még mozdulatlan, úgyhogy odamegy hozzá és meglöködi. Csakhogy a kandúr már éber, rémült pillantásokkal próbálja jelezni Kounak, hogy nem alszik már. - Mit bámulsz? - kérdezi barátságtalanul tőle, amikor aztán leesik neki, hogy mi van. - Kékcsillag nem mozdul. - jelenti be, s hátrafordul Adrianhoz. Már nem olyan morcos és rideg a pillantása, ijedtebb és éberebb. Végül annyira idegesíti az óra, hogy odalép hozzá, kézbe veszi, s mivel nem tudja, hogyan hallgattassa el, kilapítja. - Rémes hangja volt, ezt nem lehet tűrni. - morogja. - Kékcsillag... nézd meg, mert nem bír mozdulni. - kéri türelmetlenül Adriant.
 
|
*Másnap reggel Adrian ébreszti a kis csapatot, s mivel nem talál jobb megoldást, egy ébresztőórát hagy csörögni amíg mindenki fel nem nyitja a szemeit* - Jóreggelt hétalvók... *mosolyog* - Ma nagyon szép napunk van, a napocska gyönyörűen süt odakint... kevés ilyen szép napunk van ám mostanában... *nevetgél, mire Ayase hozzá vág egy párnát, ez meglepi Adriant, a félig még kómás félvér visszazuhan a párnájára, de az óra még mindig megállás nélkül csörög* - Na gyerünk, sok dolgunk van még ma, Ayase a te segítségedre is szükségem lesz ma...
|
A kandúr visszatér és gyorsan a szobájába megy. Nem akar zajt csapni, a ruháit is csak gyorsan leszórja, aztán bebújik a takaró alá és hosszas gondolkodás után elalszik.
|
- Lennék. - válaszol gálánsan, aztán biccent a két Kasainak, s elindul Blinddel kifelé. Segít a cipőjét megtalálni, felvenni már nem mer, de utána megkeresi a kezét, s a karjába karoltatja, mondja, hol van lépcső, vagy más útakadály előttük. Juliana most is meglepetten figyeli a párost, nem szól egy szót sem, csak mosolyogva megy mögöttük.
/Folytatás a Kishida család házánál/ |
- Rendben... köszönöm Kou... *nyújtja hátra aprókis kezecskéit és amint felkerült rá a kabát megkeresi a botját* - Kou lennél a kísérőm hazáig? *mosolyog rá*
- Jó éjt... *mosolyog a lányra és int neki, Ayase is megeszi közben a második szelet süteményt és közben integet a távozóknak*
|
Kou észrevétlenül és gyorsan bedobja az utolsó falatot, majd amint megrágta, s lenyelte, felpattan az asztaltól.
- Igazad lehet. - mondja Juli a nősténynek és ő is feláll. - Jól van, háromra akkor jövünk. Jó éjt, Adrian. - köszön el a férfitől, majd rámosolyog Ayaséra. - Neked is.
- Hozom a kabátod, Blind. - jelenti Kou, s már rohan is.
- Azért ennyire nem sietünk. Vagy igen? - kérdezi nevetve, de amikor rászegeződik az a szürke, jeges pillantás, jobbnak látja gyorsan kimenni a saját kabátjáért és cipőt venni.
- Itt van. - áll meg Blindnél a félvér. - A hátad mögött vagyok, így csak ki kell nyújtanod az egyik kezed és menni fog. - meséli azon a szelíd hangján, amit csak a nősténynek használ.
|
- Örülök! *mosolyog Ayase, Blind csak csendben megeszi a süteményét, és csak akkor szólal meg amikor Juli kérdezi*
- Igen, nagyon is...! *mosolyog őszintén, avval megesz mindent ami a tányérjára került* - Lassan mennünk is kéne nem? Már elég késő van, otthon már lehet hogy aggódnak is miattunk...
- Juli holnap délután háromkor gyertek majd akkor át... mivel Kékcsillaggal nem tudom meddig időzök el... addig pedig nem szeretnélek feleslegesen ide rángatni, háromra pedig biztosan vissza fogunk érni...
|
Rémesen vörös lesz Blind szavaitól. Kicsire összehúzza magát a széken és az utolsó falat süteményét kezdi fixírozni. Mondani szeretne valamit, de annyira zavarba jön, hogy képtelen megszólalni. Biccent Adriannak, hogy neki minden rendben van így, majd felnéz Ayaséra. Összeszedi magát. - Nem... nem zavar. - mondja ki neki.
- Köszönjük, Kou. Örülnénk, ha elkísérnél minket, igaz, Blind? - kérdezi barátságosan a nőstényt.
|
- Azért egyszer jó lenne, ha láthatnám az arcodat Kou... érzem az illatod és hallom a hangod, megérinthetlek, de... ez azért nem ugyanaz... ilyenkor kicsit sajnálom a dolgot... *magyarázza meg*
- Rendben! *biccent a lánynak, majd Koura néz* - Holnap eldől, hogy mi lesz Kék csillag sorsa... beveszik-e, hogy lebénult vay sem... ha beválik a trükk... akkor kap egy külön szobát, hiszen van még bőven... Ayaset azért rád bíznám estére... jobban érzem magam, ha tudom, hogy biztonságban van... de persze ha gondoljátok kaphattok külön szobát ti is...
- Én... nekem... nekem jó Kou mellett... ha Kout nem zavarja a dolog... *motyogja a szőke srác, majd elveszi a süteményt* - Nagyon köszönöm! *mosolyog és enni kezdi a finomságot, Adrian pedig biccent Kounak, hogy felőle mehet, ha így akarja*
|
Kou szégyenkezőn összehúzza magát, kissé elpirul, füleit hátralapítja és bocsánatkérőn néz Blindre, aki ezekből persze nem láthat semmit. - Én csak téged ismerlek. - mondja neki szinte suttogva. Többet nem mer mondani, inkább a süteményével foglalkozik.
- Köszönöm. - mondja Juli elpirulva. - Akkor holnap mindent megbeszélünk. Addigra én is kitalálom, hogyan legyen ezután az életem. - ajánlja a férfinek, s elmosolyodik, amikor Kouról beszél, aki ettől újra lesomja a füleit és tiltakozó módon nem néz rá Adrianra.
- Még elkélne bele ez-az. Elsősorban két ágy, hogy a fiúk is tudjanak odabent aludni. - teszi hozzá.
- Természetesen. - válaszol Ayasénak, s ad neki egy újabb szelet süteményt.
- Mivel már sötét van, elkísérhetlek titeket haza? - kérdezi Kou a két lánytól, de Adrianra is felnéz, mintha az ő engedélyét is ezzel a mondattal szeretné elkérni.
|
*Blind elvörösödik* - Nem kell ezt túlragozni... minden más vak is képes erre... nem támaszkodhatunk mindig másra, ezért sokmindnet meg kell tanulnunk... apró jeleket is... de ez jól van így... néha kicsit bánom, hogy nem látok, de ez nem tart sokáig... a füleim kárpótolnak mindenért...
- Rendben... *mosolyog adrian a lány buzgóságán* - ez amúgy nem kivételezés... *jelenti ki és eszik közben a sütiből* - Szerintem is jó, hogy közel laksz, ha bármi van tudlak értesíteni, figyelmes vagy és még jól is főzöl... szóval egy ilyen aszisztens mellett szerintem rendbenm menne a munka... és kounak is több ideje lenne mással foglalkozni... *mosolyog a félvérre* - Még a szobádat sem fejezted be teljesen igaz? *érdeklődik Adrian* - Ja és azért is lenne jó ha maradnál egy ideig itt, mert megbízom benned.... régről ismerlek már... tényleg jó lenne egy ilyen társ mellettem, szóval ha neked megfelel nekem is tökéletes....
- Jójó tudom... *eszi tovább az édességet, nagyon izlik neki ezért amar legyűri* - Kaphatok még? *kérdezi amikor már elfogyott*
- Aya el fogod rontani a hasad... *jegyzi meg Adrian*
|
Kou lenyűgözve nézi a lányt maga mellett. El is felejt Ayasénak tejszínt adni, aztán észbe kap és gyorsan pótolja. - Bocs. - mondja neki egy pillanatra hátralapuló fülekkel. - Öh... még nem kóstoltam. - ismeri be pironkodva, azzal gyorsan ezt is bepótolja.
- Látom, téged is elvarázsol, Blind milyen jól kiismeri magát. - szólal meg Juli, majd elvörösödik, ahogy a szőke fiú rászól. - Én csak az igazat mondtam, tényleg te kérdezted, miért nem mondom ki mindenkinek, hogy mit érzek! - védekezik szelíden.
- Tényleg finom. - jegyzi meg Kou elégedetten, s szemét többször rajta felejti a nőstényen.
- Természetesen szívesen dolgoznék a kezed alatt. - válaszol komolyan a lány. - Nincs gyakorlatom, így mindenképpen asszisztensként, gyakornokként kellene kezdenem, s ha elvállalnád, hogy elviseled a kezdeti ügyetlenkedésemet és tanítasz mellette, az engem boldoggá tenne. - beszél nyíltan. - Azért is örülnék, ha nálad dolgozhatnék, mert... mert közvel lakom ide, s két öcsémről és édesapámról kell mellette gondoskodnom. - mondja végül ezt az indokot, noha elsőre az jutott eszébe, hogy azt is elmondja, jól érzi magát, vagy úgy érzi, jól megértik egymást Adriannal. De aztán eszébe jutottak Ayase szavai, hogy a férfi senkitől sem akar semmit, ezért ő nem akarja olyan információval terhelni, amiből kiderül a számára, hogy tetszik neki, sőt, fülig szerelmes belé. - Köszönöm! - sikít fel örömében. - Kedves tőled, hogy aggódsz a megélhetésünk miatt, de nem szeretném, ha emiatt kivételeznél velem. Az idősebb testvérem dolgozgat, majdnem teljesen önellátó, keres annyit az iskola mellett, hogy ruházza magát és szórakozni mehessen. Minket mindig úgy neveltek, hogy fontos a munka szeretete, s dolgozni nem szégyen, sőt, az élet velejárója, így a kisöcsém is próbálkozik, levelet söpör, füvet nyír, kutyát sétáltat, állatokkal foglalkozik, így neki is van elegendő zsebpénze. Nekem az ösztöndíj volt segítség, édesapámnak meg van egy részmunkaidős állása. Így összevetve mindent nincs gondunk a pénzzel. - mesél nyíltan.
|
- Menni fog... *utasítja el finoman a segítségnyújtást* - Nem nehezítetted meg számomra, mint mondtam a kezeimmel ugyanúgy látok... *megkeresi apró kezeivel a lekvárt, majd a habot is a tányéron, ezután lenyalja az ujjait és megfogja a psikótát, hogy tudja márogatni* - Nagyon finom lett... neked is izlik Kou? *érdeklődik* - Nem baj ha ők összevesznek én nem fogok velük! *neveti a lány*
- Én csak tejszínt szertnék! *mosolyog Koura* - Árulkodós! *nevet Julira, majd ő is enni kezd amint megkapja az adagját*
- Amúgy mik a további terveid Juli? Tényleg szívesen dolgoznál itt? Vagy szeretnél felsőbb körökbe lépni? Mármint egy nagyobb intézményben vagy ilyesmi... *kérdezi tőle nagyon is komolyan* - Holnap kitöltjük a szerződésed és megbeszéljük a béred... nem kell szégyenlősnek lenned nyugodtan mondj komolyabb összeget, hiszen a családod szóval elég sokan vagytok, nem lehet könnyű megélnetek... legalábbis gondolom...
|
- Nem fontos. - mondja Adriannak. - Nem számít, hányan lettek szabadok és hányat öltek meg. - teszi hozzá. - Jó. - nyugtázza ennyivel, hogy Blind nem hallotta a doktorral való beszélgetést. Úgy gondolja, jobb is. A lány biztosan megrázónak találná, hogy arra kérte a férfit, lője le, ha nem lesz más választása.
- A lekvár és a tejszín összeveszhet ám. - figyelmeztet mindenkit Juli, aztán jól elvörösödik. - Örülök, hogy ízlik. - mondja, majd félénken helyet foglal ő is az asztalnál. Megszeppen, s összehúzva magát szerényen nézi a fiúkat és Blindet, ahogy esznek.
- Csinálok, persze. - elveszi a tányért. - Mit tegyek rá? - kérdezi. Blind megkapja a habot és a lekvárt a tányérjára, majd elé teszi ismét. - Nem tettem a sütire, hogy tudd mártogatni, s így szabályozni, hogy milyen arányban szeretnéd, hogy habos vagy lekváros legyen. - magyarázza neki. - Bár így lehet, hogy megnehezítettem a helyzetet. - teszi hozzá zavartan. - Akarod, hogy etesselek? - kérdezi teljesen komolyan. Juli nem bírja ki, kuncogni kezd.
- Aranyos vagy, Kou. - mondja neki. A kandúr sanda pillantást vet rá, mire Juliana lendületesen rámutat Ayaséra. - Az ő ötlete volt, hogy megvalljam, hogy kedves srácnak talállak! - védekezik. Ez még Kou arcára is mosolyt csal és csak egy lehetetlen pillantással néz Ayaséra és mosolyogva megcsóválja a fejét. - Ez most mit jelent?
- Semmit. - válaszol a félvér.
|
- Ha gondolod lekérhetem a felszabadított félvérek névsorát... és akkor tudni dogjuk, ha érdekel...
- Nincs semmi baj! *mondja Blind aztán Koura figyel* - Ümm nem igazán... *vallja be* - Amikor másokkal beszélgetek, csak rájuk szoktam koncentrálni és Juli is verte a habot közben, szóval nem igazán tudtam vagyis... artam figyelni, nem szeretném ha úgy éreznéd, hogy emaitt ki vagy szolgáltatva nekem... vagy ilyesmi... *mondja miközben lelapítja a füleit* - Igen.... kérek szépen mindneből egy kicsit rá!
*Adrian elmosolyodik* - Biztosan nagyon finom lesz... *lát is neki, lekvárt és habot is tesz rá* - Hmm nem is gondoltam volna hogy ennyire finom... máskor is süss majd nekünk Juli, igazán jól esik munka után... gyere egyél te is... *invitálja az asztalhoz*
- Kou nekem is csinálsz egyet? *kérdi Aya és felé tolja a neki vágott szelett*
|
- Bocsánat. - kér elnézést barátnőjétől Juli, amikor végre elhallgat a gép.
- Tudom, szükségtelen megmagyaráznod. Nyilván nem azért mentél orvosnak, hogy aztán gyilkolj. - mondja Kou. - Fogalmam sincs. Még az is lehet, hogy én vagyok Keitoru történelmében az első felszabadított félvér. Nem tudom, tényleg. - vallja be és kezdi úgy érezni, hogy valami szégyenleteset mondott Adriannak, ezért bocsánatkérőn lesomja a füleit. Aztán figyelmesen hallgatja őt, mélyen elgondolkodik a szavain. Nem szól egy szót sem, de elraktározza a fejében azokat, amiket most hallott.
- Nagyon szívesen. Eszembe jutott még valami! - újságolja vidáman. - Olvasztott csokoládéval is lehet enni. - azzal elneveti magát, majd egy üveg lekvárt tesz az asztalra, s tesz abba is és a felvert habba is egy kanalat. Zavarba jön a borítéktól, gyorsan kettőbe hajtja és a zsebébe csúsztatja anélkül, hogy belelesett volna. - Köszönöm. - mondja igazán megszeppenve.
Kou már ott van az asztalnál, gondosan felszeleteli a süteményt, majd tányérra porciózza őket. Egyet letesz Blind elé, majd melléül. - Itt vagyok. - jelenti neki. - Mindent hallottál, igaz? - kérdezi csendesen, majd kinyúl a lekvárért és kanalaz egy keveset a tányérjára. - Tegyek neked valamit, lekvárt vagy tejszínhabot? - kérdezi kedvesebben. Felnéz a barátjára, s egy kérdő biccentést küld felé, amivel arról tudakozódik, mi újság vele, hogy érzi magát, vagy csak simán mondjon bármit.
|
- De ha egyszer te mindig olyan finomakat sütsz Juli... nem tudok betelni velük, egyszerűen elképesztő ízük van! *bólint arra amikor Juli azt mondja zajos lesz egy kicsit, de aztán muszáj betapasztania a füleit mivel neki sokkal érzékenyebbek*
- Csak azért van fegyverem, mert volt már rá példa, hogy betörtek hozzánk... csak biztonsági okokból, ne aggódj miatta, nem azért vettem hogy bárkit is megöljek vele, csupán védelmi célra.. *magyarázza* - Buta... szerinted azért tettem így mert ez volt a legegyszerűbb? *megpaskolja ismét a fiú fejét* - Kou nincs semmi baj... nem kell mindig bocsánatot kérned... igazából semmit sem tettem... csak amit én is akartam... igazából boldogsággal tölt el a tudat, hogy ennyit fejlődtél.... emlékszem, hogy féltél amikor ide hoztalak és nem tudtam volna megmondani a tekintetedből, hogy épp azon gondolkodsz, hogy hogyan ölj meg, vagy hogy mégis hogyan szökj meg... bár tudom azt mondtad már az elején, hogy nem fogsz... sokat változtál, de még mindig nem bízol bennem... de ez nem feltételnül baj, mert így talán nem fogok neked fájdalmat okozni, ha olyat teszek amit éppen nem vársz tőlem... én sem vagyok tökéletes és Petet is egyre jobban feszélyez, elvesztem az eszem ha ő jelen van valahol... talán éppúgy mint ahogy rád hat kék csillag.... *mondja ki teljesen őszintén* - Valóban nagyon jó illatok terjengenek... *megy oda Julihoz* - Köszönjük szépen, jól fog esni, biztosan nagyon finom lesz! *mosolyog rá majd átnyújt egy boritékot, amiben húszezer forint van*- Remélem elég lesz... de ha nem nyugodtan mondd csak... nem szeretném ha azt hinnéd, kihasznállak...
|
Juli elmosolyodik. - Azért csak óvatosan. - inti barátságosan óvatosságra őt. - Igen, valóban nagyon kellemes, egy pillanatra megfordult a fejemben, milyen jó lenne itt háziasszonynak lenni, de egy két nagy okból is valószínűleg csak ilyen ideiglenes hóbort lehet nálam. - magyarázza szórakozottan. - Jaj, el sem tudom képzelni, apu és a két fiú mihez kezdenének nélkülem! - játszik el a gondolattal. - Gyorsan tejszínhabot verek fel, addig zaj lesz. - figyelmezteti barátnőjét, majd elindítja a gépet.
Kout a fegyver már jelenlegi megléte kicsit megijeszti. Váratlanul éri ez a vallomás és kikerekednek a szemei, a fülei oldalra csapódnak. Azt hitte, megnyugszik majd, ha lesz mivel ártalmatlítani őt, ám most mégis inkább egy kis pánik szalad végig a testén. - Megígérem. - mondja komolyan. Kicsit megremeg a keze, de a szívére teszi mind a kettőt. Nem tudja, hogy kell esküdni, de ezt annak szánja. - A fájdalom csak erősebbé tesz, hergel, úgyhogy ha nem akarsz megölni, úgy lőj, hogy ne bírjak felállni. - tanácsolja. Persze tudja, hogy még így sem biztos, hogy túlélheti, ha egyszer elszabadul a Pokol, de legalább Adrian, s persze Ayase tudtára adhatja, hogy ő igenis élni akar. Lesomja végleg a füleit. - Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, úgy gondoltam, így volt a legegyszerűbb neked. - vallja be csendesen. Ezután fejet hajt Adrian előtt és elszántan a földet kezdi bámulni. - Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok neked. - kér tőle bocsánatot, azzal elindul a konyhába ő is. - Jó illata van a süteménynek. - mondja, amint Juli is hallótávolságba kerül. Addigra a hab is megkeményedik, s már nem zúg a gép.
- Pedig az íze a fontos. - jelenti ki vidáman a lány.
|
- Köszönöm... *mondja illedelmesen* - Kérek mindent! *mosolyog ismét* - Kellemes ez a ház... szerintem kicsit régies, de megvan az alaphangulata... olyan régies szaga van igazából, de jó...
*Most pedig Adrianon a sor, hogy végig hallgassa Kout, amikor befejezi csak akkor kezd el beszélni, ekkor már jelen van Ayase, de nem zavartatja magát* - Van fegyverem... *mondja egyszerűen* - De nem hordom magamnál... nem tudom, hogy... *de nem mondja tovább, csak sójhajt*- Rendben, ha ez téged megnyugtat, nem bánom... de kérlek ígérd meg, hogy mindent megteszel, hogy ne kelljen használnom... én is megígérem, ha kell meg foglak állítani vele... *szabja a feltételt* - Amúgy... nem tudom, hogy mennyire nézted át a papírokat... de... nem csak hozzá csaptalak a családomhoz, hanem fiammá fogadtalak lényegében... így miért is nem hihető, hogy ténylegesen is szeretném, ha te is így éreznél, ha tényleg tudnád, hogy milyen egy család részeként élni.... ha akárhányszor elmész, tudnád hogy itt visszavárnak... ennyi az egész... *aztán Ayasera néz* - Máris megyünk, de kékcsillag már alszik ő nem fog jönni... *jelenti aztán ha Kou hagyja elmegy a konyhába, ha nem akkor csak Ayase távozik*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
