|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Lamento mosolyog és kezeivel letörli a könnyeket Teru arcáról, majd mielőtt elfordulna ad homlokára egy puszit* - Örülök... én is nagyon boldog vagyok veled Teru... *átöleli a fiút, kezeit hozzásimítja a testéhez, arcát közel nyomja a sráchoz* - Azt kívánom hogy ez az érzés sohase haljon ki a szívünkből.. szeretlek Teru... *suttogja*
|
Mosolyog, őszintén. Szemeibe könnyek szöknek a boldogságtól. Lamento végre megértette, amit már olyan régóta mondott neki. Hogy nem állhat közéjük semmi, minden ellenére ő imádja, szereti és vele akar lenni. És most viszonzásra lelt. Leperegnek a könnyei az arcán, ahogy elneveti magát. - Semmi baj... kárpótoltál engem, Lamento. - vallja be örömkönnyek hullajtása közben. Karjai erősen szorítják testéhez a kandúrt. - Boldog vagyok. - válaszol. Elereszi a kandúrt, s lassan az oldalára fordul. - Ölelj magadhoz. - kéri. Aludni akar, méghozzá úgy, hogy egymást karolják.
|
- Igen... mindvégig igazad volt Teru... sajnálom, hogy gyáva voltam és nem mertem hinni neked... de már tényleg nem számít... sajnálom, hogy annyit kellett miattam szenvedned... többé nem hagyom, hogy miattam sírj... kivéve ha örömödben sírsz... *mosolyog aztán ismét lágy csókot vált vele*- Egy kicsit elfáradtam... álmos vagyok... *lelapítja füleit*- Veled mi a helyzet?
|
Teru félreérti ezt a gyengéd gesztust, attól kezd félni, Lamento csak vigasztalni akarja, amiért olyat tett, amit igazából nem akart, vagy nem akart volna, de nem bánja. Ám ahogy szavakba önti a macska a dolgot, a srác megnyugszik, hirtelen támadt félelme elmúlik. Rövid időre magához karolja. Szeretné elmondani neki, mennyire szereti, de a szája nem mozdul, csak tekintetével üzeni. - Örülök. - suttogja. - Örülök, hogy már nem számít a világ, sem az, hogy más fajba tartozunk, ahogy az sem, hogy egyneműek vagyunk. Örülök, hogy megértetted... - mosolyog a kandúrra boldogan, miközben kezét a mellkasára teszi.
|
*Lamento közelebb hajol Teruhoz, kezét elveszi saját arcáról és megfogja a fiú állát, gyengéden simít végig rajta, maga felé húzza és ajkaira lágy csókot nyom, evvel is jelzi, hogy nem tett semmi olyat Teru ami rossz érzést okozott volna a kandúrban, de amint ajkaik szétválnak szavaival is nyomatékosítja* - Nem.. nem tettél olyat.... *búgja és közelebb bújik a fiúhoz teljesen hozzá nyomja a testét, beszívja az illatát* - Teru most már nem számít... ez az egész... nem fontos mit gondol a világ... szeretnék mostantól minden éjjel melletted aludni, veled ébredni és szeretkezni a testeddel, lelkeddel egyaránt akárhányszor csak akarjuk.... *mondja nagyon komolyan és közbe a szemeibe néz*
|
Attól fél, kellemetlenséget okoz Lamentonak azzal, hogy megfogja a macskafarkát, hiszen a macskák nem szeretik, ha ott érnek hozzájuk, erre a kandúr elélvez tőle. Meglepődötten pislog rá, nem mer mosolyogni, de arcára vörös szín költözik. Csak figyeli, micsoda kábulat lett úrrá a kandúron, s megérti, az ő romantikus kis játéka, aminek mindig olyan nagy hatalmat szánt, de senki sem értékelte, most megtalálta azt, aki élvezi és talán vágyja is. Ettől boldog lesz Teru. Látja, hogy a macskaférfi fülei lelapulnak, amiből arra gondol, talán szégyenkezik, így jobban feltámaszkodik és megsimogatja a fejét. Hangjából is kihallja, mennyire kellemetlenül érzi magát Lamento. Teru keze lecsúszik a haján és egy tincset az orra elé vesz, majd csókot nyom rá. - Nagyon tetszett. - ismeri be halkan. Megsimogatja a kandúr kezét, mellyel az arcát takargatja. - Ugye nem tettem olyat, amit nem akartál volna? - kérdezi aggódva.
|
18+
*Lamento élvezi, hogy kényeztetheti Terut, fennséges érzés a számára, nem akarna sohasem leállni, az is tetszik neki, hogy Teru belemegy ebbe az őrjítő játékba... figyeli az arcát, bár a sötétség miatt nem látja teljesen tisztán, a teste már teljesen forró, aztán Teru azt kéri hunyja le szemét... ő pedig pislog párat a fiúra, majd megteszi, ahogy végig húz gerincn, Lamento teljesen felhevül, felnyög az érintésektől, aztán ahogy Teru megérinti farkincáját, hírtelen újra felnyg, a teste megfeszül és elélvez, hngosan liheg, majd amikor kikerül a kábulatból, fülei hátra lapulnak és teljesen elszégyenli magát, elvörösödik, de nem mászik le a srácról, amint rendesen tud levegőt venni megszólal* - Azt hiszem... erre már nem kell választ adnom... *annyira szégyenli a dolgot, hogy egyik kezével eltakarja az arcát*
|
Jót mulat magában Lamenton, s úgy dönt, ha játék, legyen hát. Ugyanazt csinálja a kandúrral, amit vele. Vigyorog rá, mint a vadalma, míg a mellbimbójáig nem jut. Azt már nem meri utánozni, mert Teruból vad reszketést csal elő, úgy élvezi. Elvörösödik tőle, noha ez a sötéttől valószínűleg nem látszik. Összeszorítja a szemeit és elfordítja a fejét, míg a remegés abba nem marad. Hasát félénken behúzza, aztán a reszketés visszatér a combjai érintésétől. Most nem fordítja el a fejét, inkább mosolyogni kezd. Ez és az előző más, ezt Lamento könnyen észreveheti. Átkarolja aztán a kandúrt és picit így marad. - Csukd be a szemed. - kéri szelíden őt. Ha megteszi neki a macskaférfi, fél kézzel felnyomja magát, a másikkal meg nagyon leheletnyi érintéssel végigszánkázik a gerince vonalán egészen a macskafarkáig. Ott egy pillanatra megáll. - A tested része, de nem tudom, milyen érzés, ha hozzányúlok. - mondja komolyan, miközben nagyon óvatosan megfogja Lamento farkát. - Kellemetlen? Izgalmas? Vagy...? - kérdezi őszintén, de csendesen.
|
*A kandúr óvatosan érint meg minden egyes pontot, szelíden simogatja Teru érzékeit, elidőzik a nyakán, a mellbimbóin, a hasán, a combján... de figyel rá hogy véletlen se érjen Teru legérzékenyebb pontjához.... kivár... s közben gondolatai is elkalandoznak... igaz ez nem zavarja a tevékenységében... most nagyon boldog, odaadó és szelíd... mintha nem is ő lenne, most úgy érzi a mennyekben jár, érzi már, hogy mit érez iránta Teru és valahogy nem tud mást tenni emiatt, csak mosolyogni*
|
Kisfiúsan kuncog azon, ahogy Lamento megízlelgeti szájában új megszólítását, majd dorombolva adja a tudtára, hogy tetszik neki. Boldogan beletúr a hajába, simogatja azt Teru, majd amikor elválnak ajkaik, egy játékos puszit nyom még rájuk. Érzi, hogy kissé fáradt és álmos, hogy későre jár, de őt sem akarja elereszteni a vágy. Ez már nem sürgető, nem erősebb a testi ösztön és az elvadult tiéd akarok lenni érzés, ez más. Jóval nyugodtabb, szívből szólóbb, odaadóbb és csendesebb. Nincs sürgetés, kínlódás, még akkor is jól érezné magát, ha macska kimerülten mellé feküdne és csak ölelhetné. Már az övé lett, újra az övé. Mivel fejezhetné ki jobban a ragaszkodását, a szerelmét és az őszinteségét, mint azzal, hogy szeretkezik a kandúrral? Sehogy. Most már csak remélni tudja, hogy elég izgalmas, változatos és bevállalós lesz Lamento számára, hogy eszébe se jusson kikacsingatni a kapcsolatukból. Talán most már elhiszi, hogy ők ketten egyenlők, ha egyek nem is. Talán... Őszintén mosolyog a macskaférfire, szemeiben boldogság csillog, árad belőle a nyugalom és a szerelem.
|
- Dög? Hmm... *tetszik neki ez az elnevezés, dorombolni kezd a fiúnak, de amikor az csókra invitálja, abbahagyja és szelíden adja át magát az élvezetnek... úgy érzi órákig képes lenne kényeztetni Terut... szeretni őt... most nem akar heves lenni vagy durva... óvatosan akarja felfedezni Teru minden egyes porcikáját*
|
Felvonja a szemöldökét, ahogy Lamento hozzá szól. Lassan megemelkedik és egyre jobban felé fordul. Amint a kandúr fölé kúszik, visszasüpped az ágyra, s belemerül a csókjába. Rámosolyog, s ahelyett, hogy mondana neki valamit, lop tőle egy apró csókot még, majd meglepődik, amint a nadrágra tereli a kandúr a kezét. - Te dög. - mondja neki vigyorogva, s máris elkezdi levetkőztetni. Megszabadítja mindentől, majd átkarolja a nyakát és odaadóan megcsókolja Lamentot.
|
*Lamento mosolyog a duzzogó fiún* - Nos ha nem sietsz sohasem fog lekerülni rólam a nadrág... *kúszik Teru fölé és ha hagyja neki akkor megcsókolja* - Szeretlek Teru... *búgja neki szinte dorombolva, majd megfogja a fiú kezét és a nadrágjára irányítja, hogy ha lehetséges mihamarabb vegye le róla a srác*
|
- Semmi perverz nem volt ebben. - tiltakozik suttogva Teru. Segítene Lamentonak vetkőzni, de miután perverznek nevezte, inkább úgy tesz, mintha megsértődött volna. Bepockolja magát a takaró alá és hátat fordít a kandúrnak. Alig telik el pár másodperc, máris izgatottan hátranéz rá. Nem bírja ki most türelemmel az időt. Persze sürgetni a világért sem akarja.
|
*Lamento mosolyog a fiúra ahogy az ágyába vonja, és persze furcsa is neki ez a helyzet... nem tiltakozik, most nem akar... hiszen rájött mennyre is fontos neki ez a srác* - És még én vagyok a perverz hmm? *leveszi lassan a felsőjét*
|
Teru rámosolyog a kandúrra. - Nem, nem baj. - válaszol neki csendesen. Új neki ez a helyzet, de úgy érzi, meg tud birkózni vele, s jó lesz. Csak a lelki sebeinek kell begyógyulnia. De ez a folyamat már elkezdődött. Gyorsan vezeti Lamentot a szobájába, s szinte csak ledobálja a ruháit, aztán már húzza is az ágyába. Úgy érzi, újra és újra kész egyesülni a kandúrral, de persze alaposan kimerült már.
|
A nő persze csak hülyén bámul a társaság után. Annyira remeg még, hogy nem mer autóba ülni. Fél, hogy esetleg ebben az idegállapotban elvét egy kanyart, vagy valami. Viszont a kocsija sem maradhat az út közepén, így hát kénytelen visszaülni. Ám csak leparkol valahova, aztán telefonálni kezd.
Teru rápillant Konoéra. Megmentette annak ellenére, hogy ő kettejük közé áll. Megmentette, amikor tekinthetné az ellenségének és harcolhatna vele. Megmentette, pedig ha hagyja meghalni, talán Lamentonál visszaszerezheti a régi helyét, s meg tudja vigasztalni. Ahogyan ő is tette akaratán és sokáig tudtán kívül. Felnéz a félszemű kandúrra, mikor magához szorítja. - Ha Konoe nincs itt, egymás mellett megyünk és még csak nem is engedsz letérni a járdáról. - mondja csendesen, aztán kiszáll Lamento karjaiból. A kezét nézi, rajta a horzsolást. Lenyúzta kicsit a térdét is, s a fájdalom most újdonságként köszön neki. - De rég volt. - mosolyodik el őszinte gyerekként. - Sosem hagytak megsérülni, mert féltettek. - folytatja, aztán a fiatalabb macskára néz. - Az enyém nem gyógyul be olyan gyorsan, de nem is baj. Emlékeztet rá, amíg megvan és fájdogál, hogy a figyelmetlenségből akár a halálom is származhat. - osztja meg gondolatait a kandúrokkal, noha Konoéra néz épp.
/Folytatás a Kasai család háza és állatorvosi rendelőben/ |
- Asszonyom kérem nyugodjon meg, nem történt semmi baj... *mondja Konoe teljesen higgadtan miközben feltápászkodik* - Mi majd vigyázunk rá nem kell aggódnia, menjen csak tovább... *mondja meghajolva miközben Lamento elindul Teruval a karjában*
- Te is megsérültél Konoe...
- Ne aggódj... semmi bajom, hamar regenerálódom! *mutatja máris, hogy nincsenek rajta sebek*
- Rendben... akkor menjünk ahhoz a Kasai doktorhoz... ahogy akarod Teru...*Szorítja magához a fiút* - De... kérlek legközelebb jobban vigyázz magadra, ha most Konoe nincs itt... én... nem tudtalak volna megmenteni....
 
/Folyt.köv.: Kasai család háza és állatorvosi rendelő/ |
Belekapaszkodik Konoéba, aztán ahogy Lamento felemeli, őbelé. A nő még mindig tajtékzik, de a srác valami olyasmit látott, amit nem tud szavakba önteni. - Menjünk Kasai doktorhoz. - kéri sok perc elteltével.
|
- Naaa kölyök... *paskolja meg Konoe a fejét* - Nyugi... mit láttál...? *lihegi még mindig, ő is megrémült, tudja, hogy ez a fiú kettejük közé állt, hogy Rai Terut is tisztán szereti, de ahogy átsuhant az agyán, hogy meghalhat, a teste magától is mozgott, Lamento nem tud mit mondani, csak oda sétál Teruhoz, s óvatosan átkarolva felemeli, a nőnek sem szól semmit, magában csak hálát ad az égnek most Konoe miatt*
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
