|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:20 - |
Ebben a folyóban még bújkál egy két halacska, de vigyázni kell, a víz annyira fertőzött már, hogy abba is belehalhat a karakter, hogyha a kifogott halat megeszi.
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Sigi elmosolyodik a macskalény szavain, nem igazán tudja miért kedveli ő ennyire Cocot vagy miért kedveli őt Coco egyáltalán, de örül a dologban... soha senkiben nem bízott meg de a fehér hajú szépség oly hatással van rá, hogy maga sem érti a dolgot* - Mindjárt kiérünk innen... talán Kei városban tudunk szerezni valahogy friss vizet, ha nem akkor pedig ki kell szolgálnunk magunkat... *azaz lopniuk kell valahonnan különben szomjanhalnak... így érti ezt Sigi*
|
*Bájosan rámosolyog a gazdájára, amikor az megemlíti, hogy ő lenne a királynő egy jobb világban.* - Az nagy megtiszteltetés lenne... de igazad van, ehhez mi túl kevesek vagyunk, hiába is akarnánk megváltoztatni a világot, nem hogy egy hegyet, de egy kavicsot sem tudnánk elmozdítani a jól megszokott helyéről... akármekkora is lenne az akaratunk. Ebben sajnos nem volt igazuk a bölcsészeknek. - *Sóhajt fel, majd követi Sigit az ösvényen, miközben hasonló gondolatok járnak a fejében, mint gazdájának.* ~ Jó lenne, ha ez az ösvény vezetne is valahova, nem csak a susnyásba. Örülnék, ha végre kikerülnénk ebből a mocsokrengetegből... ~ *Coco csak bólint egyet Omoi szavaira.* - Hát igen. De talán még nem késő. - *Cocónak soha nem fogy el a reménye. Mióta Sigiről kiderült, hogy nem olyan kegyetlen, mint a többi ember, Coco soha nem akarja elveszíteni a reményét. Bízik abban, hogy egyszer még rájuk kacsint egy szebb, jobb világ, és eltűnhetnek innen.* - Lehet, hogy itt az erdőben van valahol egy kút. Én még hiszek a csodákban. - *Nem tudatosan, de Coco arra céloz, hogy Sigi mennyire rendes hozzá, pedig nem is ezt várta. Csak később döbben rá, hogy az előbbi mondatának igenis rejtett értelme van, és reméli, hogy valahogy Sigi rájön erre.*
|
- Ez a világ romlott, mocskos és rideg... de mi olyan kicsik vagyunk ebben a világban... sohasem fogjuk tudni megváltoztatni... ez a helyzet... de ha én egy király lennék, te lennél a királynőm... *simít végig Coco fején, majd megindul egy kis ösvényen aminek a végén, reméli kijutnak a vidékről és kevesebb utat tudhatnak már maguk előtt* ~ Vajon... utálsz engem Coco? *maga elé bámul csak és figyeli az avart* ~ Én csak a nyomorba taszítottalak ugye? Biztosan megölnél a szemeiddel ha tudnál... *gondolkodik tovább, de aztán végül meg is szólal* - Valóban még sokat kell kutyagolnunk... azt hittem itt majd lesz tiszta víz de tévedtem... pedig akkor megérte volna idáig jönnünk...
|
*Széles mosollyal mutatja meg a fiúnak, mennyire örül a bocsánatkérésének. Habár Coco amúgy sem haragudott Sigire, azért jólesett neki ez a kis bocsánatkérés, mert így legalább tudja, hogy sokat számít a fiúnak.* - Ugyan, ne bolondozz már. De igen, fátylat rá. - *Nevet fel Coco, majd gazdája további szavai miatt elkomorodik az arca.* - Pornép... nem értem, hogy miért ilyen kegyetlenek. A macskalényekkel is ahogy bánnak néhányan... - *Felsóhajt, és eszébe jutnak a testvérei.* ~ Vajon nekik is olyan borzalmas sors jutott, mint a legtöbb macskalénynek? Vagy ők is kifogtak egy ilyen kedves gazdát, mint Sigi? ~ *Cocónak felfordul a gyomra, mikor arra gondol, hogy talán a testvéreit is ütik-verik, éheztetik, kínozzák... pedig nem voltak annyira összenőve kiskorukban sem, de azért a testvér az testvér... és Cocónak igenis sokat számít. Magában reméli, hogy jobb sorsuk van, legalább egy kicsivel, mint nekik... legalábbis otthon-témában. Mikor Sigi felé nyújtja a vizet, elhúzza a száját, majd felsóhajt.* - Hát jól van... - *Elveszi a kulacsot, és ajkaihoz érinti az üveg száját, és hagyja, hogy a langyos víz lefolyjon a torkán. Ügyel viszont arra, hogy ne az utolsó cseppig igya ki... azért mégis csak ő az alacsonyabb rendű, ahogy azt Sigi is megemlítette az előbb. Visszanyújtja a kulacsot, majd előretekint.* - Hát, még igazán messze van innen Ru városa... -
|
- Ez nem igaz.... durva voltam veled, pedig teljesen jogos volt a haragod... de végülis fátylat rá! *mosolyog a nőstényre, igazából a mosolyát eddig még csak Coco ismerhette, senki másnak nem mutatta még meg* - Tudod a pornép nem keveredhet olyan elitt emberekkel mint akik Keiben laknak.... mi csak éppen egy kicsivel vagyunk jobbak mint a macskalények.... mármint besorolástanilag azt hiszem... *veszi elő a kulacsot, majd inni kezd, de mivel ennyi idő alatt már megismerte Cocot, átnyújtja neki a többit*- Idd meg... szükséged van a folyadékra.... majd Ru-ban keresünk még tiszta vizet.... bár ott is elég kevés van belőle... de ahogy látszik, még ezen a vidéken sincs tiszta víz... sajnos...
|
*Elsőnek nem érzi, hogy Sigi kedélyállapota javul, de amikor a fiú bocsánatot kér, könnyes lesz a szeme. Pislog párat, hogy eltűnjenek azok a könnycseppek, mert nem akar túl gyengének tűnni gazdája előtt, majd így szól.* - Ugyan már. Én voltam udvariatlan. Semmivel sem kell jóvá tenned. Elvégre te vagy a főnök. - *Coco hozza a formáját, mindig saját magát hibáztatja, de ez benne is van a génjeiben. Soha nem hibáztatott még rajta kívül mást, még ha Cocónak is volt igaza. Inkább szépen csöndben elfogadta, hogy az úgy van, ahogy a másik mondja, és nem csinált balhét. Coco soha nem kereste a bajt... legalábbis szándékosan biztos nem. Coco érzi a fiú hangján a tréfálkozást és a vágyódást is, és őt is elkapja egyfajta rossz érzés amiatt, hogy nincs igazi otthonuk. De jó lenne, ha megtehetnék a költözést! Végül is a városba elmehetnek, na de hát... most legalább Ru városban van egy ideiglenes kuckó, ahol alszanak. To városban megint kereshetnének újat...* - Jó lenne... De ha engem kérdezel, semmi kedvem új megpróbáltatásokon átjutni. - *Persze tudja, hogy semmit nem számít a véleménye, de csak azért tudatta Sigivel, mert úgy gondolja, hogy egyezik a gondolkodásmóduk gazdájával - legalábbis e témában. Felsóhajt, és amikor Sigi megkérdezi, hogy nem-e szomjas, megrázza a fejét.* - Nem, köszi. Az előbb ittam, egy darabig elég lesz. - *Halványan elmosolyodik az apró hazugságon. Tény, hogy nem ivott sokat az előbb, és még most is szomjas egy kicsit, de annyi illem van benne, hogy ne kérjen még több vizet. Eddig is kevés volt... még kell hagyni Siginek is.*
|
*Sigi lassan lenyugszik, rájön hogy túlságosan megbánthatta a nőstényt, és még örülhet hogy nem esett a vízbe, hírtelen megáll és felé fordul* - Ne haragudj.... *morogja avval tovább lépdel* - egy kicsit elvesztettem a fejem... majd valahogy jóvá teszem... *motyogja*- Vajon miért épp Ru-t építették ennyire messzire innen? Nem költözünk be To Városba? *viccelődik, de persze már régóta vágyik rá, hogy saját kis vacka legyen ahova mindig mehet, de ez sajnos nem adatott meg neki* - Nem vagy szomjas?
|
*Magában sóhajt egyet az esetre, és eldönti, hogy majd kivárja, amíg a fiú megbékél Cocóval. Türelmesen battyog mögötte, és amikor a fiú bejelenti, hogy haza akar menni, kelletlenül bár, de rábólint. Neki semmi kedve még hazamenni, már csak azért sem, mert nem tudja, hogy az hol van - mióta Omoi-val él, az utcákat róják, és mindig máshol alszanak. Miért lenne ez ma másképp? A "haza" egy szubjektív fogalom Coco számára, több dolgot is jelent.*
|
*A fiú persze hallja hogy Coco beéri, de nem fordul hátra hogy meg is győzödjön róla, csak felnéz az égre, olyan égszínkék mint amilyennek a folyónak is lennie kellett volna... belátja hogy Coconak igaza van, az emberek tönkretették ezt a helyet, de ehhez neki mégis mi köze van? Sose kérte ezt, sőt ő maga is egy telepen él, egy tető nélküli ház a vacka, minden egyes nappal megszenved az életbenmaradásért... * - Menjünk haza... *mondja egykedvűen majd megindul Ru Város irányába, de persze az még innen nagyon messze van, a fél birosalmat át kell érte gyalogolniuk*
|
*Gyorsan történt, és észre sem vette miért, de egy hajszál választotta el attól, hogy a folyóba essen. A lábai így is lefagynak, mikor a mocskos víz hozzájuk ér, de sikerül megtalálnia az egyensúlyát, mielőtt még egy elegáns mozdulattal hátraesne. Valahogy gondolta, hogy Omoinak nem tetszett a kijelentése, így nem éri annyira váratlanul az, hogy így meglökte Cocót. Mindenesetre kicsit elszontyolodik, amikor látja, hogy Omoi ott hagyja, de nem hagyja magát, gyorsan kipattan a vízből, és miközben szalad gazdája után, a lábáról rázza le a mocskos trutymót. Miután utoléri, lassít, és tisztes távolságban követi Omoit. Nem szól semmit, mert nem szeretné még inkább magára haragítani gazdáját, így csak nézelődik, miközben Omoi gondolatát elemzi.* ~ Végül is, igaz, hogy tél van... de a kacsák nem tudnak repülni. Vagy igen? ~ *Sajnos hirtelen azt sem tudja, repülnek-e vagy csak úsznak, így hát elhessegeti a gondolatot, és követi tovább gazdáját.*
|
- De azt az apró tényt elfelejted, hogy tél van... lehet hogy csak elrepültek... *A fiú viszont Coco kijelentésre igen dühös lesz, szemein látszik, hogy itt már baj készülődik, egy erős mozdulattal meglöki a nőstényt, s valószínüleg az így a hideg folyóban köt ki persze akárhogy is lesz, a fiú nagyképűen és fölényesen bámul rá, és se só se beszéd ott hagyja Cocot, nem törődik vele, hogy az beéri-e vagy sem, a víz sekély így biztos benne hogy megfulladni nem fog, bár jelen pillanatban az sem érdekelné, ez a kijelentése nagyon is felbosszantotta, főleg hogy ez már csak egy régi história, s Coco úgy beszélt róla mintha maga Sigi is benne lett volna, de persze ő akkor még meg sem született, bár az miatt egy kicsit aggódik hogy ettől bizony megfázhat a lány, orvosra meg nincs pénze, de persze nem biztos, hogy a folyóba esett*
|
*Miután Omoi elindul, elé iramodik, és pár perccel később már a legközelebbi nádasnál van. Ujjaival lágyan végigsimít az egyik gyékényen, majd finoman félrehúzza. Csalódott lesz, amikor nem lát életjelet, csak egy üres fészket, és összetört tojásokat. Felsóhajt, majd egyetért gazdájával.* - Pontosan. Épp ezért nem örültünk, amikor idejöttetek... - *Nyelt egyet, amikor rájött, mit is mondott az előbb. Akar még mondani valamit, amivel megcáfolhatná az előbbi mondatát, de aztán végül jobbnak látja, ha csöndben marad.* - Valahol biztos van legalább egy kacsa. - *Motyogja, majd hevesen bólogatni kezd Omoi kérdésére.* - Szerintem is az volt. Még most is az lenne, ha a folyó nem lenne ilyen szürke, meg ha a növényzet nem lenne ilyen kopár. -
|
- Rendben akkor nézzük meg a nádast... *egyezik bele, bár ő is kétli, hogy kacsák még élnek itt, a halak is alig alig tűnnek fel* - Jellemző az emberekre, hogy tönkre tegyék a természetet... *csóválja fejét* - Persze gazdagéknál mindent lehet, az se nagy gond ha millióan halnak meg miattuk.. *ócsárolja az embereket* - Én úgy hallottam, régen ez nagyon szép hely volt... mit gondolsz erről? *érdekldik a lánytól, s próbál szemével kacsák után kutatni, nem is lenne rossz ha találnának, a vacsorára sem lenne már gond*
|
*Elmosolyodik, amikor tapasztalja, milyen kedves hozzá Omoi, és bólint.* - De én akkor sem innám meg szívesen előled. - *Mikor Omoi megkéri, hogy merre menjenek, pörögni kezd az agya, de ő maga sem tudja, mit akar igazán. Megvonja a vállát, majd a bozót felé bök a fejével.* - Csak sétálgassunk. Vagy... nézzük meg, élnek-e még itt kacsák a nádasban. - *Feleli széles vigyorral, habár szinte biztosra veszi, hogy emellett a folyó mellett nem lehet sokáig életben maradni. Azért reméli, hogy van még a környéken élőlény, olyan, aminek még dobog a szíve.*
|
- Nincs semmi baj... csak jó, ha később nem halunk majd szomjan vízhiány miatt... egyébként nem zavarna ha mindet kiinnád.. *Sigi mindig ilyen, mások előtt kiabál, durva és tapintatlan, olyan mint akinek érzései sincsenek, sokan szívtelennek ítélik meg, s társaságban még Cocoval is faragatlanul bánik, amikor viszont senki sem látja, olyan dorombolós mint egy kis kölyökmacska, sőt engedékeny is, mármint csak akkor amikor a nősténnyel van* - De vajon merre mehetnénk? Válassz most te... túl nagy nekem ez a vidék ahhoz hogy eligazodjak erre...
|
*Szeme kitágul, amikor Omoi odanyújt neki egy vízzel teli kulacsot. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy Coco szemében könnyek jelenjenek meg, de makacsul visszatartja. Elveszi a kulacsot, letekeri a tetejét, és már issza is a vizet. Érzi, hogy nem friss, mégis oly mámorító hatással van Cocóra, mintha valami extrafinom italt, mondjuk tejet inna. Pedig csak víz... Mikor Omoi megpaskolja Coco fejét, lehunyja a szemeit örömében, ám amikor Omoi rászól, magához tér, és szégyenkezve engedi le a kulacsot.* - Elnézést... Köszönöm. - *Mondja bűntudatosan, majd már nyújtja is a vizet gazdájának, hogy aztán vethessen még egy pillantást a folyóra. Még egyszer undorodva felhúzza az orrát, majd már fordul is el a víztől, és reméli, hogy egy jó darabig nem látja ezt a mocskot. Omoi kérdésén egy pillanatig elgondolkodik, majd megvonja a vállát.* - Nézelődhetünk, ha szeretnél. A városban úgyis láttunk már mindent. -
|
- Tessék... *nyújtja oda a kulacsot, amiben a víz már két napos, de mégsem fertőző* - Azt hiszem most nem volt evvel szerencsénk... *forgatja meg szemeit* - De azért nem kéne feladnunk... *paskolja meg a lány fejét, s nem veszi sértésnek a kijelentését, hiszen ő is tudja, ez így van... mégha korlátokon belül is... Coco az egyetlen aki még sose árulta el a fiút, persze ha megtette volna, már valószínüleg rég halott lenne* - Azért hagyj nekem is... *mondja amolyan morgósan, s ha a lány vissza adja neki a kulacsot, akkor ő is bele iszik, de természetesen hagy későbbre is maguknak* - Menjünk vissza a városba, vagy itt nézelődjünk még egy kicsit?
|
*Tagjain boldogság szalad végig, amint Omoival kiérnek a bozótból, de amikor meglátja, milyen állapotban van a víz, az öröm helyét átveszi a csalódás, és arcán furcsa grimasz jelenik meg. Egy percig csak áll, és nézi a vizet, majd felsóhajt.* - Nem tudom Omoi... személy szerint borzalmasan szomjas vagyok, de... szerintem ez túlságosan is fertőzött. - *Fintorog, majd bánkódik az oly hőn áhított friss víz miatt, és úgy nézi pár percig a folyót. Majd Omoira emeli a tekintetét, és próbál a fiú arckifejezésében olvasni, de nem nagyon megy neki. Soha nem volt ebben jó, és nem szereti sokáig bámulni gazdáját, mert fél, hogy az még a végén megszólja. Így hát inkább visszapillant a vízre, közelebb megy a folyóhoz, és gazdájához hasonlóan ő is belemártja a kezét. Mikor felemeli, és látja, hogy folyik le az ujjain a víz, mint valami barna trutymó, undorodva felhúzza az orrát, és hátrál egy lépést. Lerázza a kezéről a vizet, és megborzong.* - Azt hiszem, eldöntöttem. Ebből nem iszom. Még a végén bajom lesz tőle, és ki teljesíti akkor minden kívánságod? - *Elsőre talán tréfálkodásnak tűnhet utóbbi mondata, pedig nagyon is komolyan hangzik. Elvégre Coco tényleg a szolgája Omoinak.*
|
*Omoi egész úton nem szólt a macskalányhoz, de ez általában így is van, csak akkor beszélnek ha nagyon szükséges, de nagyon sok dolgot megérez, s lát a lányon, sokszor nem is kell annak szavakba öntenie. Ahogy felbukkan a folyó, a fiú halványan elmoslyodik amjd közelebb érnek a folyóhoz* - Hát... nem mondanám éppen tisztának... *grimaszol, s kezét beleengedi a vízbe, a barnás folyadék ár csak látványilag sem bizaomgerjesztő, így Sigi csak visszaengedi a többihez* - Mit gondolsz? Igyunk belőle? *szagolgatja a vizet, mintha meg tudná érezni rajta, de persze erre egyetlen emberi orr sem képes*
|
*Egy újabb átlagos napnak nézünk elébe. Vagy... inkább mégsem? Elvégre nem túl gyakran látogat el Coco és Omoi Sigai a folyópartra... most azonban mégis látni lehet, ahogy a fejkötős fiú, nyomában egy kis macskalénnyel szambázik keresztül a bozóton, a part felé. Coco lépten-nyomon követi gazdáját, és ez most sincs máshogy. Már csak azért is lohol Omoi után, mert mardossa a torkát a szomjúság; reggel óta nem ivott. Igaz, útközben volt egy-néhány pocsolya, de Coco jobbnak látta a várakozást... merthogy a piszkos víztől mindig felfordul a gyomra. Persze ha a helyzet úgy kívánja, akkor Coco is enged a szomjúságának... de ha csak nagyon muszáj. Azért kilencven százalékban mindig találnak Omoi-val friss, tiszta vizet. Úgyhogy aggodalomra... nincs nagy ok. Coco magába szívta a víz illatát, egyre jobban érezte már, ahogy közeledtek a part felé. A hirtelen elhatalmasodó mámortól szinte már eszébe sem jutott, mennyit gyalogoltak ma, csak azt várta, hogy végre odajussanak a friss vízhez. Már nem volt nagy táv hátra... Coco pedig csak ment, ment, és ment.*
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
