|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcasnak megesik a szíve a kutyán, bár még mindig nem tudja higyjen e neki, úgy dönt azért megpróbálja... oda megy hozzá és megsimogatja a fejét*- Semmi baj... te jó kutya vagy... tényleg jó kutya.... *ereszti el, de még mindig csak azon jár a feje, hogy hogyan segíthetne Tokun* - Nem... de talán segíthetek neked megkeresni... *ajánlja fel* - Hmm várj csak egy kicsit... *nyitja fel a laptopot, és felcsatlakozik a világhálóra.... pár kattintást végez, majd egy oldalon fel is tűnik a képe pár másik macskalny társaságában, akik mind a tesüket árulják* - Nézd itt van... ő az... itt a cím is... és ez a... ház??? az... *fordítja oda neki* - Nincs olyan ismerősöm aki erős, vagy a ki durva... nekem tényleg... senkim sincs... aki szeretne... csak Toku.... és... nekem pont ezért kell tennem valamit! Most szabad leszek Toku, kitárom a szárnyaimat... *beszél mintha a félvér hallaná és közben műkezét bámulja, majd hírrtelen a kutyalényre pillant, egyenesen azokba a felemás szemekbe néz* - Lehet hogy nem vagyok olyan mint más, de ettől vagyok én... én... gyerünk...! *lecsapja a laptopot, vissza teszi a helyére majd cipőt is húz, az előbb majdnem mezitláb indult útnak* - Meddig akarsz még ott állni? Mozogj! *tárja ki az ajtót neki*
- Rolcas? *lép be hírtelen az anyja, aki megijed a kutyalénytől, majdnem fel is sikít de visszatartja*
- Nyomás Markus... *kapja el ha az még nem indult el*- Nemsokára haza jövök anya! Ne aggódj miattam!
- De kisfiam...
- Nálam van a mobilom... felhívlak ha kicsit tovább maradok... *igéri és már el is iszkol, reméli hogy Markus követi..*
|
Markusnak rettenetes a bűntudata, megmutatja Rolcasnak a cuklóján ejtett mély vágásokat. - Fognom kellett... de én nem bírtam... Sose neveltek kegyetlenségre, sose hittem, hogy ilyen létezhet és én... és én egyszerűen vállaltam vele a fájdalmat. - magyarázza. Látszik rajta, hogy betett neki a közelmúlt, egyszerűen ki van borulva. - Nem tudja! Egy kandúrt kell megkeresnem neki, Kék csillag a neve. Ismered? Takaguchi úr nagyon kedveli őt, de az sok emberé. - utal arra, hogy az említett macskalény prostituált. - Nem tud rólad semmit, Okuo juszt se mondott semmit, Abett nem mert, Okuo kitépte volna a nyelvét, én pedig nem is tudok rólad semmit és ne is mondj semmit magadról! Nem tudok hazudni, engem őszinteségre neveltek! - kéri kínlódva. - Jóra neveltek, én jó kutya vagyok... és nekem rossz kutyának kellett lennem... ez nagyon fáj. - vallja be. Felpattan a földről és megpróbálja megállítani Rolcast, de nem mer hozzányúlni. - Ne menj! Ne menj oda! Küldj oda egy férfit, valakit, aki erős, aki durva! - ajánlja fel. - Neked vak a fél szemed és mű a fél kezed. Neked nem kell több baj! Én nem akarok neked rosszat, de el kellett jönnöm, mert tudom, hogy Okuo szeret téged. - magyarázza.
|
*Rolcas persze tudja hogy teljesíteniük kell a parancsot és nem mond semmit a kutyának ez ügyben* - A gazdád tudja hogy most itt vagy? *kérdi tőle*- Tudja hogy ki vagyok én? tudja hol lakom? Tud valamit rólam? El kell őt hozni onnan.... én oda megyek.... én elhozom onnan őt... *indul meg azajtó felé de aztán rájön hogy semmi esélye sincs*- Mi lenne a megoldás? Nincs pénzem... és valószínüleg nem adná nekem őt... most mit csináljak? Semmit sem tehetek érte?
|
Szűköl még, de most nem olyan látványosan. - Nem, nem miatta... d. - teszi utána a d-t, hogy teljesítse a fiú kívánságát, ne bosszantsa a magázással. - Megmondom. - bólogat sűrűn, majd lesüti szemeit. - Nem hiszik el. Félnek tőlem. - magyarázza, s Rolcas rátaping a lényegre. - Én nem akartam... de kellett... - összekuporodik. - Nem tudtam azt sem, hogy ő süket! Nekem kellett és nekem nagyon fájt! - jajgat. Valóban kínlódik. - Sosem éltem még át ilyet! Borzasztó volt! Én el akarom onnan hozni őt! Takaguchi úr következőre megöli!
|
*Persze az már el van rejtve a kutya nem találhatja meg, keretet kapott és üveget, a keretet saját maga rolcas tervezte rá ez alatt a pár nap alatt, majd szépen elrejtette* - Hála az égnek... *ül le az ágyára* - Ez mind miattam van... kérlek kérlek mondd meg neki ha tudod hogy én mindig de mindig várni fogom őt... *hinti el majd eszébe jut valami... mi van ha ez csak valami átverés? Ha a gazda ide küldte kémkedni ezt a kutyát egy ilyen ürüggyel? Nem bízik benne de ezt nem mutatja neki* - Ümmm mirt nem mondod meg azoknak a macskalényeknek hogy nem akarod bántani őket... *majd hírtelen az eszébe pattan valami* - Ugye nem te bántottad őt? *mondja ki nyíltan*
|
A jó kutya kifejezésre elmosolyodik, szörnyű fogai felvillannak, ám nem sokáig, mert eltátja száját és igazi jó kutya módjára kiölti nyelvét, liheg és bólogat rá. - Nem mondom el senkinek. - ígéri, s szívén keresztet vet, ezzel már esküvé varázsolva az ígéretet. - Nem tehetem... - szűköl azonban, ahogy Rolcas kérleli. - Él... él, persze. - motyogja, de aztán térdre borul. Meglátja a műkart és egy pillanatra kiszakítja őt abból a rémes helyzetből, hogy most meg kell szegnie a gazdája parancsát, de az újabb kérés hihetetlen fájdalmakat okoz neki. Hajlongani kezd, s nyüszíteni. - Nem tudok sokat... Én csak hallottam és szagoltam... Vér... finom szagú macskavér illat volt... és van. - körülnéz. - Okuo vérét bármilyen kevés mennyiségből is felismerem azok után. - mondja, miközben tekintete keresi a vérrel festett mázolmányt.
|
*Kicsúszott a száján Okuo titkos neve... amit csak ő tudott* - Legyél jó kutya és ne mondd ezt el senkinek rendben? Kérlek... *nem fél a kutyától de ahogy mesél őt is kirázzaa hideg és döbbenet ül az arcára, féltés*- Ugye... ugye él még? Mondd el mit tudsz könyörgöm! *összekulcsolja kezét a lény előtt így látszik műkarja, amint erre rájön el is rejti* - Amúgy nem kell magáznod... az idegesít oké? Csak beszélj... ha már van szád... *kéri őt*
|
- Toku? - ragadja ki ezt a különleges szót. Ilyet még sosem hallott, bár az itteni nevek is nagyon különfélék számára. - Szóval így szólítod Okuot? - kérdezi, s oldalra dől a feje. Aranyos kölyökkutyának tűnik így, még az egyik füle is kicsit megdől. Aztán ijesztőnek mondja őt Rolcas, ezért újra a félelem és alázat pózát ölti fel. Mielőtt válaszolna, bemegy a szobába. - Köszönöm. Kedves öntől, hogy fogad engem, idegen kutyalényt. A nevem Markus. - mutatkozik be. - Nem akarok én ijesztő lenni, csak mikor kell, de akkor nagyon. Azt hiszem, ez többnyire sikerül is. - teszi hozzá ügyetlenül. Nem tudja igazán, hogyan kezelje a helyzetet. - Okuo... nos... nem mondhatok róla semmi jót... - motyog kellemetlenül. - Takaguchi úr őrült dühös volt... eltűntek jegyzetek... képek... Rossz dolgok történtek... nem beszélhetek róla... - feláll a lény testén a szőr, ebből látszik, hogy még a hideg is kirázta. Az egész állaton látszik, hogy szenved már attól is, ahogy rágondol, mik történtek.
|
*A fiú teljesen ledermed, ez a kutyalény még kiderül hogy kedves is vagy majd pacsit is adna talán ha kérné, bambán néz rá*- Én... nem ismerem túl jól a világot... sajnálom én... Toku az egyetlen akivel ilyen kapcsolatban vagyok... ő az egyetlen barátom... *vallja be* - Nekünk nincs macskalényünk, kutyalényünk se.... tudod.... talán elég ijesztő vagy, de... a modorod azt hiszem viccesen hat erre a kinézetre... *mondj az őszintét* - Várj... hogy van Toku? Ugye nincs baja? Minden rendben van vele? Kérlek mondd el... tudnom kell... *mondja aggodalmasan, majd körbe néz a szobájában* - Izé... gyere be... *hívja be azért, ki akarja faggatni a félvérről*
|
Markus lesomja füleit, behúzza lábai közé a farkát, kezeit összefogja maga előtt, mintha még az életéért is bocsánatot kérne. - Elnézését kérem, hogy zavarom. - szólal meg csendes, békés hangon. Felemás a szeme, a fogai még mindig hatalmasak, de most, hogy nem vicsorog, sokkal nyájasabb és barátságosabb a külleme, mint aznap, amikor először találkoztak. - Láttam, hogy Okuoval milyen jó kapcsolatot ápolnak és arra gondoltam... szóval azt reméltem, megosztja velem... hogyan kerülhetek én is ilyen kapcsolatba a macskalényekkel. Tudja, én egy kutyalény vagyok, s nemrég kerültem Takaguchi úrhoz, a macskalényekkel semmi tapasztalatom, de valahogy mind fél tőlem. - félénken belenéz a fiú szemébe. - Valóban olyan félelmetes vagyok? - kérdi a lehető legnagyobb alázattal.
|
*Rolcas persze természetesen otthon van, mindjárt arra gndol, hogy Toku az, szinte rohan az ajtóhoz, kitárja, de azt a furcsa lényt látja meg aki pár napja a szívbajt hozta rá* - Sz... szia... *makogja*
|
Pár nap múlva Markus keresi fel a Jaseino család házát. Elég óvatos, mindenre odafigyel, nyugodtan és csendesen közelíti meg az épületet, majd átugrik a kerítésen és Rolcas ajtaján kopogtat, remélve a legjobbakat.
|
*Persze ezután a fiú mély gondolkodásba kezd, sóhajtozik és búskomorabb mint bármikor, de nem érdekli, hiába kérte a macskalény,ő aggódik érte, hiszen barátok... ez a szó Rolcasnak is hatalmas kincs, remeg a gyomra és idegeskedik, felül az ágyon aztán vissza fekszik, járkál majd megint ledől, megpróbálja lefoglalni magát a laptoppal de így sem akar sikerülni neki az hogy gondolatait elterelje a félvérről*
|
Okuo gyorsan összekapja a dolgait, s amit nem sikerül azonnal, azt Rolcas nyomja a kezébe. Nagyot néz. Feláll a földről, majd megcirógatja a fiú arcát. Elidőzik a mozdulaton, majd keserű mosolyra húzza a száját. Szereti őt ez a srác. - Sose felejtenélek el. - mondja neki őszintén. Nem fejezi be a gondolatot, inkább az ajtóhoz megy és visszanéz rá. - Ne aggódj értem. - kéri, aztán eltűnik.
|
- Rendben... *bólint arra hogy haza kell mennie a kandúrnak* - Nem akarom hogy miattam bajod legyen! *nyomja a félvér kezébe a cuccait* - Szóval siess... és Toku... ide még mindig bármikor jöhetsz amikor csak akarsz vagy tudsz... ne felejts el... én nem foglak... *búcsúzik tőle majd kitárja az ajtót* - Vigyázz magadra... *kéri őszintén, s amint a félvér elhagyta a házat, ő az ágyához sétált, behullot a párnák közé, de sírni már nem volt képes, inkább csak magányos és szomorú... pedig eddig a magány sohasem zavarta, elgondolkodott azon hogy vajon Toku milyen átkot szórt rá... hogy most így érez... vagy inkább ajándéknak szánta...? Ezen a srác hosszasan elgondolkodott*
|
Engedi megölelni magát, de csak úgy, hogy láthassa Rolcas száját. Ez persze így elég körülményes, elég félreérthető és intim, de enélkül nem tudná, mit mond neki a fiú. - Nem hoztál rám semmi bajt. - tiltakozik. - Nem fogok meghalni. - mondja neki, de nem olyan magabiztosan. Egyszerűen fél Markustól és Shen is kezd egyre elborultabb lenni. Nem tudja megígéri, hogy holnap is eljön, hogy a hétvégét együtt töltik, hogy hoz neki még írást, mert egyszerűen nem tudja. Haragudna magára, ha nem tudná betartani az ígéretét. - Össze kell szednem a cuccaim és haza kell mennem. De ne aggódj miattam. - kéri csendesen a fiút.
|
*Rolcas tudja hogy nem tehet semmit, sőt azt is tudja, hogy a macskaférfi miatta van bajban, miatta nincs otthon és a férfi is miatta támadta meg, lekuporodik Toku mellé, majd ha tudja átöleli őt* - Sajnálom hogy ennyi bajt okoztam... *komolyan gondolja a szavaitt, fél hogy bántják a kandúrt... és valószínüleg fogják is, érzi a félvéren hogy fél, és lassan ő is kezd* - Én mindenkire csak bajt hozok... kérlek ne halj meg Toku... *kéri mintha csak a fiún múlna gazdája haragja* - Én jól vagyok... nem miattam kéne aggódnod... *mondja komolyan és ha a félvér engedte megölelni akkor elengedi*
|
Okuo semmire sem figyel, csak viszi gyorsan haza Rolcast. Tudja, hogy fogytán az ideje, hogy olyan dolgok készülődnek, amik túl baljósak ahhoz, hogy végiggondolja. Félti a fiút. Amint beérnek a szobájába, lerogy a földre és összekuporodik. Összekulcsolja maga előtt a kezeit, belekapaszkodik a vállába és előre-hátra ring. - Még soha nem láttam ilyen lényt... És ezek váltják fel a macskalényeket? Félelmetes... - motyogja az orra alatt. Nem vallaná be, de most aztán végképp nem akaródzik neki hazamenni. Borsózik a háta attól a lénytől, s tudja, hogy ellene fogják használni. Felnéz Rolcasra. - Ugye... jól vagy?
|
*Rolcas meg sem nyikkan, valahogy a tömegtől most hírtelen a rosszullét kerülgeti, keze ismét landol a zsebében és fejét is leereszti, nem akar több feltűnést, s most úgy érzi így is elég bajt okozott, meg sem szólal már, még akkor sem amikor elindulnak, a némaság most olyan fegyvernek tűnik amit Rolcas hírtelen sütött el, és már későn... miatta bántották Tokut és ezt most elég nehezen viseli... ő csak egy nyűg, tudta ezt eddig is, de most ismét bebizonyosodott, gyorsított léptekkel halad a félvér mellett, kezét szorítva... most leginkább sírna de ráér akkor ha majd Okuo haza indul... biztos benne hogy ezek után látni sem fogja őt, sőt abban is hogy az utcára se lép ki a következő pár évben, inkább megrohad a szobájában, de nem kíváncsi többé erre az undok világra*
|
Persze ezen szavak csak felszítják a pasas haragját, már lendül is a bot. Okuo azonban nem hagyja, hogy Rolcast érhesse. Gondolkodás nélkül félrelöki, így az ő vállán csattan a fa. Ezután kitépi a férfi kezéből és a térdén töri össze, majd elhajítja. - Takarodjon innen! - szólítja fel erélyesen. Lecsusszan a sál is a nyakából, de utána sem kap, figyeli a férfit.
Morgás tör fel a közelből, egy fenevad hangja. Okuo persze nem hallja, így felkészületlenül éri, amikor a semmiből egy nála magasabb, ám fiatalabb lény kerül elő látszólag a semmiből. Fogai csak úgy villognak a fényben, vicsora egyszerűen félelmetes, s ezek a villámló szemek... A félvér ösztönösen hátrább húzódik tőle és Rolcast próbálja tőle védelmezni.
- Akarja, hogy rendőrt hívjak?
- Mi a kórság vagy te?! - kiabál vele rémülten a férfi.
- Pontosan az a lény, amivel Okuot akarta megfélemlíteni. - morogja mély hangon.
A macska úgy helyezkedik, hogy a lény és Rolcas között helyezkedjen el, ám ekkor megfogja a kezét a tegnap elvert kis kandúr. Rémülten néznek egymásra, Okuo nem tudja, lesújtson vagy sem, míg a fiú attól tart, újra megveri őt, ám most kiszúrja a vágást a nyakán és megdöbben.
- Tudhattam volna...
- Markus elsimítja a dolgokat. Neked haza kell menned.
- Miért küld utánam felügyelőbizottságot állandóan?!
- Most, Okuo. - szól hozzá határozotabban, hisz eddig a kölyök csak vékonyka hangon mert, ám után félve elereszti a félvért. - Kérlek, ne bánts, nem én tehetek róla, hogy ezt a feladatot adták nekem! - teszi össze a kezeit.
- Egy órán belül otthon leszek. A cuccaimért még el kell mennem Rolcashoz. - mondja határozottan, azzal kézen fogja a fiút és határozottan elindul vele a srác otthona felé. Még visszanéz a kölyökre. - Meg ne merd mondani Shennek, hogy hol lakik Rolcas, de még a nevét se, különben kitépem a nyelved! - morog rá. A kis lény sűrűn bólogat erre.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
