|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Huh... örülök.... ha megölted volna, most bajban lennél! Az embereket nem ítélik el ha megölnek egy macskalényt, de ha egy macskalény a fajtársát öli meg... Ash... kérlek ne verekedjetek össze többet rendben? ~ Annyira féltem, hogy baja esik... buta macska... és... talán még fedeztem volna... ha mégis megteszi... ez nem olyna mintha bűntársasságon gondolkodnék? Hmmm de alényeg, hogy nem tette meg... - Erről a magázásról nem fogsz leszokni igaz? *mosolyog rá, majd elengedi a macska kezét, hogy egy kicsit megborzolhassa a haját, majd visszacsúsztatja kezeit a helyére, ha egyáltalán elengedték* - Ashita... *susogja a nevet anélkül hogy bármi mást is hozzá tenne*
|
*A szőke macska az égboltot kémlelte ezekben a percekben. Számlálgatta a szabadságától elválasztó percek hosszát, vagy az Ashitával való küzdelem túlélésének esélyeit. Jólnevelt, kikötözött kutyaként ült a fűben, enyhén magába roskadva. Érezte valakinek a jöttét, megborzongott, s rápillantott a fiatal kandúrra. Ez kellett még csak neki, nézők, gúnyolódók, mikor ő tehetetlenül vergődik egy növény két méteres sugarában. Bár látta a fiún a különleges csodálatot, felőle lehetett volna bámulója egy földre szállt angyal is, ha már ilyen megszégyenítve látja őt, nem ereszkedik le még a segítsége kéréséhez is.* -No mi kéne ? * tudakolta a sráctól, amint az nem szólította őt*
|
Goyuko sokáig halogatta a viszontlátást. Félt. Cryspus tett valami olyan behatást az életére, amit nem tudott sem megérteni, sem megmagyarázni, de még csak tompítani sem. Olyan érzéseket keltett benne a kandúr, amilyeneket Netanin vett észre, miután megfigyelte. Borsózott a háta a lehetőségtől, hogy fülig szerelmes lett egy szőke macskaférfibe. Ő, Goyuko? Ugyan már. De ahányszor csak elhessentette ezt a gondolatot, az makacsul visszatért és rongálta az összpontosító képességét. Most is elsétál a Thasikana család háza előtt. Nem mert beállítani, hogy megígérte, hogy jön, hát itt van. Nem merte volna azt mondani Rannak, hogy nem hozzá vagy miatta jött, hanem Cryspushoz. Nem mert becsengetni, pedig már jó párszor megtette ezt a kis utat, nem egyszer járt már itt azóta. Most azonban kiszúrja a szőkeséget a fához kötözve. Annyira megdöbbenti a kép, hogy végül nem törődve a hülye emberi szabályokkal átmászik a kerítésen és odaoson a kandúrhoz. Fülei lelapulnak, farkincája körtáncot jár mögötte. Örül. Attól is félt, hogy mire visszatér, ennek a morcona úrnak már hűlt helye lesz. Úgy bámul rá, mint egy istenszoborra, lopva fel-felpillantva, apró mosollyal a száján. Volt ideje még jobban és jobban beleszeretni, míg távol volt tőle. A távolságnak ugyanis ez a tulajdonsága, megszépíti az emlékeket, elfeledteti a rossz dolgokat és hiányérzetet kelt a szívben a másik társaságát vágyva. Goyuko nem az a félénk macska, amelyik megszólalni sem bír, most azonban torkára forrtak a szavak.
|
-Értem -felelte csendesen a macska. Azonban nem érezte. * -amit csak szeretne, uram *biztosította a fiút, következő kérdésére felvetett* - nem tudtam, hogy szabad-e. *válaszolta ártatlanul* -szóval megtehettem volna?
|
- Valamiért, fontos vagy nekem Ash... nem a testemnek hanem a szívemnek... érted? *nem néz közben a macskára, viszont érzi a vért, még a szagát is* - Ha hazaérünk... majd megengeded hogy bekötözzem a sebeidet? *és ekkor átsuhan valami az agyán*- A szőke hol van? Remélem nem ölted meg...
|
-Talán nem minden úgy van, ahogy azt az úr képzeli *tart lépést Ran mellett* -persze *mosolyodik el, igazán meglepi ez a kérdés, de odaadja kezét Rannak.Talán a fiú még érzi a tenyérből szivárgó vörös folyadékot, amint az bekendőzi a macska egész kézfejét.. Ran messzire elfutott, így jó időbe tellik, hogy visszafelé sétálva megtegyék ugyanazt az utat.*
|
- Én csak... úgy értem.. azt hittem gyülölsz, hogy látni sem bírsz, meglepett a dolog, nem szeretném ha ennyivel letudnánk... Ash tudni szeretném... hogy ezt akartad, vagy csak evvel akartál lenyugtatni? *kérdi miközben megindul hazafelé és a kandúr kezét pásztázza* - Ümm... megfoghatom a kezed? *kérdi kissé bizonytalanul*
|
*A macska figyeli, ahogy a fiú elhúzódik tőle. Most valami más volt a nézésében..szeretett volna visszakérdezni, hogy ugyan miért, ő megcsókolhatja őt csak úgy, de neki nem szabad? kell, hogy legyen benne valami.. cél..nem pedig ok..?* -mostmár.. hazamehetünk? *kérdezi kisvártatva. Látszik rajta, bármi is a válasz, aláveti magát ennek az akaratnak.*
|
*Ran persze mit sem sejtett a veszélyről, csókolta Asht mintha az élete múlott volna rajta, könnyei továbbra is csordogáltak... aztán lassan elengedte Asht, s elszakadt szájától* - Várjunk csak... miért? Miért csókoltál meg? *kérdi habozva majd távolabb lép*
|
*Eközben a szőke erőtlenül feszegeti a kötelet. Az anyag szorul, ernyed, de semmi képp nem engedi a macskát a szabadság ösvényére. * -kikötözöl, mint egy kutyát.. te..aljas.. *nyöszörögte magában, egyre elhagyatottabbnak érezte magát, keserű fájdalom mérgezte szívét, homlokát a fának döntötte, s könnyek nélkül zokogott. Jól sejtette, miközben ő itt szenved, Ranék miképp mulathatnak. Ez is végtelen kínnal töltötte el, s tehetetlen dühében a fát boxolta, kaparta. Vissza-vissza térő képek ugráltak a fejében, nem tudott tőlük szabadulni. Leggyakrabban a fekete árnyat, s Rant látta összefonódva lelki szemei előtt, vagy a fiút, amint vörös rózzsa szirmok közt hever..de a piroshoz járul még más is.. langymelegen csordogáló vér. Gyakran eszébe ötlött ezen kívül a jelenet, amit eloldozásakor kell átélnie. Hiszen ha a fekete macska erre képes volt, tehetett volna ennél sokkal többet. Ráadásul ez a vadállat van most Ranra bízva, a fiú teljesen kiszolgáltatott neki. S ettől félelem gyűlt szívében.
|
*Ran hallgat, talál igazságot a fekete macska szavaiban... némán hallgatja őt, de a sírása lassan abbamarad... evvel egy kis jelzést is ad a kandúrnak, de még mindig csak hallgatja a szavait, nem ellenkezik akkor sem amikor megcsókolja... az sem zavarja hogy abban a pillanatban világítja meg őket egy autó fénye, s így valamelyest díszkivilágítást is kapnak... nem nem zavarja most semmi.... ~ Hazug... ne ígérj olyasmit amit nem fogsz betartani.. *gondolja magában, de a gondolatai hamarosan tovaszállnak, karjait átbújtatja Ash kezei alatt, belemarkol az anyagba, megszorítja, hogy érezze ez tényleg valóság, könnyei ismételten elerednek, szemeit lehunyja... most igazából boldog...*
|
*Ashita lehajol gazdájához* -ha nem akar hazamenni, ne tegye.. de akkor nekem is maradnom kell *szól lágyan* -ne hívja ezt rabságnak *mondja valamelyest megütközve* -egyrészt.. az a másik nem a macskája.. mégis itt van magával, ezek után nem gondolhatja, hogy kellemetlen neki..és itt vagyok..én is..*hallgatott el. mint egyszerű bábú a mester sakktábláján, sosem beszélt magáról, most mégis idejének találta*-mindig van alkalom arra, hogy elhagyjunk valakit, eláruljunk, cserben vagy magára maradjon..s mikor azt hiszi, el is érte a végzete, az árnyéka még ott lesz mögötte.. örökre, míg csak él.. én melletted leszek.. *áll fel, mikor a fiú is. Jelentőségteljesen a szemébe mélyed, kezét végigsimítja Ran arcán, közelebb húzza magához, s forró csókot lehel ajkára, ha a srác engedi*
|
- Akkor menj haza! Én itt maradok! *makacskodott, és átölelte kezeivel lábait* - Kérlek hagyj magamra.... holnap reggel majd haza megyek.... nem akarok most... most nem megy... annyira... annyira zavar van bennem... te és Crys... annyira összezavartok... néha nem értem.... miért nem hagytok csak úgy el, ha fullasztó nektek a rabságom... nem értem miért nem hagytok egyedül? *a könnyei tovább csorogtak arcán, érződött rajta hogy fél a magánytól, nem akarja hogy ott hagyják, s mégis olyat mondott ami nem volt igaz, mert ez jött a szájára* - Menjetek el szabadok vagytok... *állt fel*
|
-Megbántottam, uram? *kérdi esdeklőn* -legmélyebb bocsánatát kérem *ereszkedik térdre, egész testében látszódik a bűnbánat, noha pontosan meg tudta volna magyarázni cselekedeteit, ha Ran nem kérte azt külön, ő nem mentegeti magát* -rossz macskájának tart engem? *érdeklődik szelíden a fiúra pillantva* -haza kell mennünk..*egyenesedik fel, egyre inkább szívéhez ér a hideg, mi mintha Ran könnyeiből csorgott volna..*
|
- Miért jöttél utánam? Menj haza... aztán öljétek meg egymást, nem érdekel... *morogta és elfordítotte fejét a fekete macskától, most igazán le akart nyugodni, de Ash megint előhozta belőle a sírást, nem akart ilyen gyenge és elesett lenni, inkább nem is szólt semmit csak némán sírt... egy két autó elhaladt mellettük, és megvilágította őket, de persze egyik sem állt meg, miért is álltak volna*
|
~Azt mondja pihenjek.. de ő is tudja, hogy követni fogom, akkor meg mit futkos? *Ashita minden erejével a gazdája keresésére koncentrált..már ami maradt neki. Crys alaposan kifárasztotta, a szőke elég derekasan küzdött, Ashita ennyit sem nézett volna ki belőle..persze ezt csak saját szervezete legyengülésének tudta be.. hisz nem lehet, hogy egy egyszerű kis suhanc így elbánjon vele..nem, azt nem hagyta..
de most meg volt nyugodva a szőkével kapcsolatos gondolatai iránt, elvégre a kandúr ki volt kötve egy fához..és ott is marad..esetleg.. nagyon véletlenül elfeledkeznek róla...
-Uram.. már azt hittem..elnyelte a föld *lihegte kimerülten.. csodálkozva méregette Rant, akitől a macska iránti aggódás mostmár igazán krokodilkönnyeknek számított volna.. azt viszont Ash is elismerte, Crys jobban vigyázná Ran lelki világát, mint ő..ő, aki egy személyes kérdésre sem jogosult..*
|
*Ran nagyon gyorsan szalad és messzire jutott, de nem tudta, hogy merre van... csak abban volt biztos, hogy minél gyorsabban minél messzebre kell jutnia... peregtek a könnyek szeméből, de most még ez sem érdekelte... nem értette ezeket a pompás lényeket, nem tudta felfogni, hogyan képesek egymás torkának esni, nem tudta milyen valójában Ash, tényleg gyűlölné őt? Nem értette, hiszen sohasem cselekedett a macska ellen.... most gonosznak és sötétnek érezte magát és az egész világot... kiért teljesen To Város szélére... csak ekkor állt meg, elnézte a nyugvó várost, s a pompás Kei-t ami előtte húzódott... egy kicsit lenyugodott és nem gondolkodott, egy ácsorgó fának a tövében ült le, s ott gondolkodott tovább*
|
-Ezzel megvolnánk..akár folytathatjuk is *jelentette elégedetten Cryspus* -parancsot adott, te, a jó cica, nem szegheted meg *kezdte győzködni, amint Ashita Ran után igyekezett* -utál téged *kapaszkodott még Ran egy-egy elejtett szavába*
-Igazad van *morogta a fekete visszafordulva*-előbb téged kell elintéznem *gyorsította lépteit, a szőke nem is számított erre a fordulatra. Egészen a házból nyíló kis sufniszerű helyiségig caflatott, Crys követte. A sufniból egy szempillantás alatt előhúzott egy kötelet, s a szőkének meglepődni sem volt ideje, máris a nyakára volt csavarva az anyag. Ashita rántott egyet rajta, az elvesztette egyensúlyát, hasra esett, de amint a fekete árny elindult, neki is igyekeznie kellett, elvégre saját érdeke, hogy ne feszüljön meg a csomó..a kötél másik végét Ash egy fához kötözte valami olyan módon, hogy ha a szőke egy hétig van is kikötözve, ne tudja a csomót kibogozni.* -szép álmokat *susogta a zöld szemekbe, majd köddé vált a sötétben.. az egész jelenet alig pár perc alatt játszódott le, s Crys még órák múltán is úgy nézegette a nyakán feszülő kötelet, mintha egy álomból kelt volna fel*
|
- Ash megsérültél... lássuk el a sebeidet.... *remegő kézzel kapaszkodott a fekete kandúrba, közben pedig ismét megindultak a könnyei, Crys szavaira aszőke felé fordult, sokáig nézett vele farkasszemet majd kitörölte saját szemeiből a könnyeket* - Tudjátok mit? Nem érdekel... utállak titeket! *kiabálta majd a sötét felé vette az útját* - Ne merjetek utánam jönni! *üvöltötte ahogy csak kifért a torkán, majd eltűnt a sötétségben*
|
*A két ragadozó egészen különös arckifejezéssel hagyta félbe műveletét, úgy pislogva Ranra, mintha az kísértet lenne. Először Ashita fogadott szót, elegánsan leporolta ruháját, mintha mi sem történt volna, csak egy kicsit elesett a porban, attól lett félvak, és csupa húsig hatoló karmolásnyom.* -most megúsztad macska *villant még egyszer tekintete Cryspus felé, azzal a fajta nyers harciassággal, amit Ran sosem láthatott tőle. Ezután nyájasan a fiú felé fordult *-kérem bocsássa meg, hogy vétettem az úr szava ellen, büntessen meg, ha úgy gondolja *hajolt meg, tarkójáról arcába folyt a vörös nedü.*
-Miért szólsz bele? *méltatlankodott Crys, amint látta, hogy a fekete semmi féle ellenállást nem tanust az ember iránt* -ez a mi dolgunk.. a miénk ! magánügy, ne üst bele az orrod, hogy tartod magad olyan emberégesnek, mikor teret sem hagysz a macskádnak szabadon cselekedni?! *lihegte magából kikelve*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
