|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 22:26 - |
A hotel az átutazók számára van fenntartva, mégis sokszor a helyi lakosok élik benne nyugodt kis életüket hiszen a középréteg számára aligha megfizethető ez a luxus.
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Én azért nem örülök neki.*morogja.*Nem kényszer,ha akarsz úgyis beszélsz róla,tudod hol találsz,de most ha megbocsátasz,van egy kis dolgom.*most pillant először a kandúrra,mióta az ablakhoz lépett,majd biccent egyet köszönés képpen.*Ne várj meg,aludj nyugodtan.*azzal felkapta pálcáját és kiviharzott az ajtón.*
 |
- Igen azt hiszem ez így van... de mégis... jó tudni, hogy léteznek még olyanok a földön mint te magad... hogy senki sem hibátlan... ez az ami kicsit azt hiszem könnyít minden élőlény lelkén...hmm...talán szeretnék.... de mégsem mondom... *sóhajt* - Tudod néha jobb ha a macska csendben marad... *motyogja*
 |
De.Az én saram,az én fájdalmam.Más úgyse érzi át,hisz nem vele történt meg.Ezért tartom meg magamnak.Másfelől,nem akarok egy törékeny jégvirágnak tűnni.*magyarázza,majd elhallgat egy röpke pillanatra.*Van még valami amit meg szeretnél osztani?*érdeklődik,de még mindig nem néz a kandúrra.Másfelé járnak a gondolatai,de már körvonalazódik benne,hogy mit szeretne.Mi az ami feldobná.*
|
- De... nem kell egyedül lenned ebben a fájdalomban... *oda lép mellé, s kinéz az ablakon egészen fel az égig* - Vannak pillanatok amikért... érdemes élnünk, édesanyám mindig azt mondta, hogy ezek a pillanatok kárpótolják a fájdalmat... s mivel kevés boldog pillanat adatik meg földi létünk során... meg kell becsülnünk azt a kicsike jót is...amit kaphatunk.... *idézi fel, s bár eddig nem értette, már egészen nyivánvaló számára, hogy mit szeretett volna elmondani neki az édesanyja... ahogy magabiztosan áll Gax mellett átjárja egy furcsa, bizsergető érzés amitől sírhatnéka támad, de megmakacsolja magát, s nem engedi kicsordulni könnyeit.
|
Tény,hogy tettél említést a múltamra,de azok a sebek sose gyógyultak be.Egy örökké vérző seb,melyet csak felsérteni lehet.*motyogja maga elé,homlokát nekinyomva a hideg ablaknak.*Megmentetted az életem,így tartozom neked.Ha tehetek meg szeretnéd adni neked és a testvérednek mindent.Szabadságot nem adhatok nektek,hisz a törvény nem engedi,de meg akarok tenni mindent,hogy jó életetek legyen.
|
- De ha még így is van... én téptem fel azt a régi sebet... *fülei hallják ahogy Gax felkel és az ablakhoz megy* - pedig én tudhatnám a legjobban, hogy mennyire fájdalmas.... *ő is felkel, de csak áll az ágy mellett* - Hogy ne törődnék vele? Én... nekem... szóval én úgy érzem, bár javíts ki ha tévedek... már rég túl vagyunk azon a ponton, hogy macska, s gazdi szerepet játszunk... *nagyon is komoly amikor ezt kimondja*
|
*Gax kimászik az ágyból,majd odalép az ablakhoz és kinéz rajta.*Nem haragszom rád,hisz nincs miért.Ami volt az elmúlt,így nem kell rágódnod a múlton.Hm,mondjuk vicces,hogy ezt mondom,de mindegy.A lényeg,hogy nincs köze hozzád.Egy régi hibám jutott eszembe,ami...mindegy.Ne törődj se velem,se semmivel...csak...érezd jól magad.*kéri*
|
- Nem vagyok valami jó kapcsolatteremtő... és nem vagyok jó szavak terén sem... nincs semmi bajom, de... amiért most feldúlt vagy az én vagyok igaz? Gonosz dolgokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan... így nagy kérés lenne ha... ha ezeket meg tudnád nekem bocsájtani, s elfelejtenéd... *mondja teljesen őszintén* - Nekem... ez a kérésem... *de még mindig nem néz Gaxra, mert eléggé szégyenli magát*
|
Nem,hacsak nincs más választásom.Konkrétan teljesen kitálalt,kiokított,hogy mit kell tennem vész esetén.Hidd el,jobb így neked.Most,hogy tudok az alvajárásodról és,hogy mi a megoldás...ha nem tudnám lehet,hogy egy kupánvágásra ébrednél.*gondolkodik hangosan,rávilágítva a pozitív oldalra,majd felkönyököl az ágyban Juliusra pillantva.*Mi a gond?*érdeklődik*
|
- Szóval idebent akarsz rostokolni egész nap? *érdeklődik* - Chh elmondta neked, hogy alvajárok? Ez olyan kínos... *elpirul* - Miért kell neki ilyesmiket mondania? *motyorogja, de amikor megkérdezik mit szeretne, egyenesen Gax szemeibe néz* - Én... én szeretnék... *elkapja a fejét, felhúzza lábait, s eltemeti arcát* - Mindegy... nem olyan fontos...
|
*Szeme sarkából egy pillanatra Juliusra pillantott,hisz nem tudta,hogy már nem alszik a kandúr.*Majd lesz valahogy,hisz ráérek holnap egész nap aludni.Itt.*válaszolt a kérdésre,majd kifejtette,hogy miért is járt erre testvére.*Aggódott miattad,így átjött,mielőtt te mész át hozzá alvajáróként.Mi lenne az?*érdeklődött Gax*
|
- Éppen ezért kellene talán összefogni a többi olyan emberrel, kik mellett ott áll a macskalényük... s együtt talán sikerülhetne a béke megteremtése. *mondja majd nem várva választ eltűnt az ajtó mögött, s vissza ment Maxinhez, aki már aludt, óvatosan hozzá bújt, csókot lehellt a homlokára majd ő is aludni tért... Julius eközben csak figyelt a semmibe, hiszen Gax nem vette észre, hogy ébren van, amikor jó éjszakát kívánt neki, óvatosan felé fordult* - Gax, te nem alszol? Holnap nagyon fáradt leszel, ha nem alszol egy kicsit sem... *ül fel álmoskásan, pár pillanatig figyeli a férfit, majd felsóhajt* - Itt volt Julian? Érzem az illatát... *vissza huppan az ágyba* - Gax én szeretnék kérni valamit... szabad?
 |
Meglehet,de kevesek vagyunk egy hadsereg ellen.*figyelmezteti a kandúrt,megvilágítva egy nem elhanyagolható pontot.*Rendben.*bólint a kijelentésre,mikor Julius elhelyezéséről van szó,majd elnyúlik az ágyon a plafont figyelve.*Jó éjt.*motyogja,nehogy felkeltse a mellette szundító kandúrt.Elmerül gondolataiban,nem törődik a külvilággal,s bár tudna aludni mégsem teszi.Nyugtalan és feszült még mindig.*
|
- Talán igazad van, de végül kihoztunk onnan, ez az ami erősebbé tesz téged másoknál... van két macskalény az oldaladon.... *mosolyogja meg a dolgot* - Azt hiszem egyik sem éppen jó megoldás, de hogy végül mit teszel azt magadnak kell eldöntened... a macskalények nem akarnak megölni senkit, csupán a jogaikért küzdenek... bár tény, hogy elég sajátosak a módszereik... elvadultak lettek és hajtja őket a méreg, az emberek ellen... ki ilyen, ki olyan okból... viszont én jobban örülnék, ha ez a csata egyik fél számára sem végződne veszteségekkel... *pár pillanatig csendben marad, aztán felkel* - Akkor Juliust a gondjaidra bízom, remélem nem fog gondot okozni... és még valami... bárhogy is cselekszel, soha ne okold magad a következmények miatt... jó éjt...! *avval kimegy, Julius közben halkan szuszog, bár mindig is éber alvó volt, most mélyre nyomta az álom... viszont amint becsukódott az ajtó megrebbentek fülei és kinyitotta a szemeit*
|
Még a macskalények se tudnak semmit tenni ez ügyben,hisz aki nem az ő oldalukra áll áruló és bebörtönzés vár rá.*emlékezteti a kandúrt,majd vesz egy nagy levegőt.*Nem tudom.Össze vagyok zavarodva.Ha figyelmeztetem az embereket,lemészárolják a macskalényeket.Ha hallgatok,akkor a macskalények fognak váratlanul lecsapni és lemészárolni mindenkit aki a fajtájukon kívül esik.Tehetetlennek és tétlennek érzem magam.Egy tény,egyenlőre itt biztonságban vagyunk.
|
- Azok az emberek akik jól bántak a macskalényükkel, nincsenek veszélyben, hsizen... a macskalényeik mellettük fognak állni... még akkor is ha csábító a szabadság... mi hűségesek vagyunk... mindazonáltal... persze biztosan akadnak kivételek... nem tudhatom... egyébként mihez akarsz kezdeni az információval? Elmondod a rendőröknek? Vagy mire gondoltál?
|
*Eddig bele se gondolt,hogy a páros hogy élte meg a nála töltött időt,de egész eddig úgy vélte,hogy rosszul bánt velük.Persze vannak sötét foltok ez idő alatt is,de belegondolva elég jól alakult a helyzet.*Nem,semmi probléma,csak végiggondoltam a helyzetünket.Mármint itt ülünk tétlenül,míg egy hadseregnyi macskalény ki tudja mit művel a nagyvilágban.*hazudja*
|
- Nagyon sok mindent tettél már az elejétől kezdve értünk... talán neked semmiség, de nekünk macskalényeknek nagyon sokat jelent... tudod nem igaz, hogy hálátlanok lennénk... minden macskalény, aki tenyészetben nől fel, megtanulja hogyan szolálja a gazdáját... ezért minden macska várja az álomgazdát akit majd hűségesen szolgálhat... de végül csak megalázzák és bántalmazzák, ez az ami a végül féktelen gyűlöletbe torkollik... Julius... sok mindent látott, amit nem tudott elfelejteni, én pedig mindent kitöröltem az agyamból, nehogy én is ebbe a halálos csapdába essek... Valami bánt téged Gax? *tette fel hirtelenjében a kérdést* - Persze nem kell róla beszélned, ha nem akarsz... de az arcodra van írva, hogy nyomaszt valami... Julius csinált valamit amivel megbántott? Tudod mindig komolynak akar mutatkozni, de valójában nagyon szeleburdi... mindig rám vigyázott így sosem figyelt saját magára, örülök,hogy benned megbízik...
|
Rendben,értem.Azt hiszem meg tudok bírkózni ezzel a feladattal.*jelenti ki magabiztosan,majd becsukja a kezében lévő könyvet.Mikor Julian köszönetet nyílvánit felhúzza egyik szemöldökét.*Miért nekem?Nem tettem semmit.*magyarázza,majd a könyv borítójára pillant,hisz nem tud mit hozzáfűzni.Legalább nekik jó kedvük van.Julian szerelmével lehet,Percy új szórakozásra lelt Hermész személyében és Julius nyugalmat kap.Elgondolkodtatja a dolog,amit egyáltalán nem ért.Miért pont ő marad ki minden jóból,míg a környezete élvezi az életet.*
|
- Ümmm rendben... *leül Gax mellé* - Ha alva jár nem szabad felébreszteni, általában nem tesz semmit csak járkál... ilyenkor vissza kell kisérni az ágyába... utána nem lesz vele baj, ha kiabál, akkor fel kell ébreszteni, én azt szoktam neki mondani, hogy nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál... utána megnyugszik és reggel semmire sem emlékszik.... végülis egyszerű, de néha ijesztő is. *eközben Julius megfordult a másik oldalára* - Gax tényleg köszönöm... Julius végre elkezdett önmaga lenni és ez neked köszönhető...
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
