|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Én ezt szeretném... így döntöttem... *mondja komolysággal és a férfi szemeibe néz* - Ohh részvétem... nagyon sajnálom, tudom milyen elveszíteni valakit, bár nem rezhetem át a fájdalmad... megértem... *lapítja le füleit* - Megkérdezhetem, hogy... mi történt?
 |
Nem tudhatod,míg nem próbáltad.Miért nem próbálsz új életet kezdeni?Van rá esélyed,én adok rá lehetőséget is,amennyi tőlem telik.Tény,de nem élhetjük úgy az életünket,hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk,hisz az nem élet.A jövőre csak felkészülni tudsz,míg a múltból tanulni.*osztja meg gondolatmenetét,majd a mutatott képre pillant.Egy pillanatig elgondolkodik.Nem tudja,hogy megossza-e,de mivel a kandúr is megosztotta a titkait vele,úgy véli neki is illő lenne válaszolnia a kérdéseire.*A családom.Azon a szüleimmel vagyok,míg az a harmadik...*itt elhallgat és mélyen a képre mered.*Ő a szerelmem...volt.*mondja keserűen.*
 |
- Nekem... nem kell ilyesmi, szeretnék inkább melletted maradni, még akkor is, ha nem kell többé harcolnom... *vallja be s vissza tekint a férfire* - A múltam nekem sem változik, talán én is változtatnék de mégis miben? Sosem én döntöttem a sorsomról, mindig mások mondták meg hogyan éljek... mit tegyek... a jövő... nehéz fogalom hiszen lehet, hogy holnap már meghalunk... nem lehet tudni... kik vannak veled a képen? Nem.. nem muszáj elmondanod... *pirul el*
|
Számomra a jövő nem tartogat semmi kecsegtetőt.A múltam tetszett,de félresiklott az életem.Árnyéka vagyok régi önmagamnak.*rápillant az egyik családi képre,ahol magával néz farkasszemet,majd belekortyol a borba.*Ha tehetném,megváltoztatnám az egészet.*leheli maga elé,majd a kandúrra pillant.*De te tudsz változtatni a dolgokon.Már nem kell harcolnod.Megállapodhatsz,kereshetsz magad mellé valakit,akivel családot alapíthatsz,mint Julian.Már nincs okod félni,nem várom el,hogy harcolj.*mered továbbra is a kandúrra,annak ellenére,hogy az másfelé néz.*
|
- Szerintem nem baj, hogy ilyen vagy, de nem kellene megerőltetned magad... a múlt... azt elfejeteni nem lehet, de ha mindig azon rágódsz, a jövőd sem lesz más... tudom, hogy nem könnyű, de... nem kellene mindig hátra tekintened... tudod... miért szeretek anynira harcolni? *nézett komolyan Gaxra, ha figyelt rá*- Mert belém nevelték... s én is... túlságosan ragaszkodom a múltamhoz... Julian nem tudja mert sose mondtam el neki, de... néha amikor napokra eltűntetett a gazdám... én kutyaviadalokon küzdöttem... rettenetes volt, nagyon féltem... és még most is félek... de... nem tudom... nem tudom elmagyarázni... *néz másfele, körbe kémleli a szobát*
|
Ez a ház a múltam,a jelenem és a jövőm is.Őseim a semmiből hozták létre,megküzdöttek érte,ahogy minden családtagom,mikor sikeresen megtartották.Élet?Miről beszélsz?Rég nem élek már.Munka nélkül élhetném az életem,míg a legnagyobb gondom az lenne,hogy milyen bulit szervezzek,de én mégis dolgozom.Hogy miért?Mert addig lekötöm magam valamivel és nem a múlton rágódom.*sóhajt*7 éve annak,hogy ezt a szobát berendeztem.Ez a legnyugisabb hely az egész házban.
|
- Miért ragaszkodsz ennyire egy házhoz? Nem fontosabb az életed? *kérdezte, majd törökülésbe leült a földre. * - Bár nekem rendben van, akkor én is itt maradok... nem lehet tudni mi fog történni... egyébként ne aggódj nem szólok erről a helyről senkinek... maradjon csak titok... egyébként igazad van... néha hülyeségeket beszélek... *sóhajt* - Nem akartam semmit sem piszkálni... ezek a dolgok már régóta itt lehetnek... igaz? Csak mert... a szaguk...
|
Igen,minden bizonnyal.*válaszol a be nem fejezett mondatra.*Nem akarok menekülni.Visszatérek ide.Történjék bármi,nem hagyom el ezt a helyet.*jelentette ki magabiztosan és megmásíthatatlanul.*Azért,mert titkosak és szeretném,ha azok is maradnának.Ha nem jutottak volna be a házba,használtam volna őket.Abban az esetben képtelen lettem volna rá.*tekintetével követi a kandúrt.*Ha lehet ne nyúlj semmihez.*kérte*
|
- Csak hogy láttak téged... ha ugyanúgy rád törtek volna... akkor... *de elhallgat* - Mindegy... *elveszi a poharat, beleszagol* - Az emberek ezt élvezik? Nincs valami jó illata... *belekortyol* - Fujj... *teszi le a poharat* - Egyébként ha voltak átjárók miért nem menekültél el, amikor ránk törtek? *érdeklődik* - És... miért vannak ezek ide építve? Egy ilyen támadás esetére? *lassacskán bement a helységbe, s körbe kémlelt, észre vette a régi képeket is, de nem kérdezett róluk, furcsának és dohosnak találta a helyet*
|
Miért kerülnék bajba?Mondtam,hogy nem lesz gond.*jelentette ki magabiztosan,összeszűkült szemekkel,majd odalépett a szekrényhez mégegy pohárért,amibe bort töltött és a kandúr felé nyújtotta.*Ez a szoba biztonságos,csak az tud bejutni,aki ismeri ezt a helyet.Mellesleg nem ez az egyetlen titkos helyiség vagy átjáró.Több száz éves rejtélyek vannak itt,melyekről csak a családom tud.*meséli,majd leül a székébe,kényelmesen hátradől és folytatja a bor ivását.*
|
- Nem akartam, hogy bajba kerülj... volt itt néhány kölyök... nem tudom, hogy van e itt még valaki... de... *Gax vissza megy a helyére, s ő csak némán figyeli, mivel az egy titkos hely, nem mer bemenni, csak nézi az eltávolodó alakot, bambán tekint utána, de nem szólal meg*
|
*Hátradőlve kényelmes székében relaxált.Ez hiányzott neki.A megszokott békés környezet.Itt született,ahogy családja generációi is.Ez a hely,békét és nyugalmat árasztott magából.Ide bármikor visszatérhetett,történhetett kint bármi.Ez a rejtekhely a feledés helye volt.Mintha egy másik világba vezető portál lenne.Aki átlép maga mögött hagyja minden gondját.Így érezte ő legalábbis.Épp a szekreterben lévő koponyával nézett farkasszemet,mikor csörömpölésre lett figyelmes.Az ajtó irányába kapta a fejét,majd lassan és halkan letette a poharat,majd megindult az ajtó felé.*~Engem nem fogtok mégegyszer meglepni,ti rohadt dögök~*morogta magában,majd kinyitotta az ajtót.Meglepődve vette tudomásul,hogy nem ellenséggel hozta össze a sors.*Julius?Mit keresel te itt?Mondtam,hogy rendben leszek.*magyarázta,míg visszacsúsztatta a kardot a helyére és belépett a szobájába,ahol eddig ült.*
|
*Julius tüzetesebben kezdte fürkészni az ablakot, s miután Gax bezárta az ajtót, sötét árnyak lepték el az ajtót... s nagyon úgy tűnt, hogy terveznek valamit, így Julius nem tétlenkedhetett, az ablakpárkányra ugrott, s onnan törte be az ablakot, a többi macskalény meglepődve nézte, de ahogy Julius jobban körbe tekintett, ezek fiatalok, szinte még gyerekek voltak, akik valószínűleg csak kiváncsiskodtak, így Julius csak sóhajt egyet* - Menjetek szépen innen... kérlek benneteket, hagyjátok magára a gazdám, s nem esik bántódásotok.. *a két kandúrka csak gyorsan bólintott, s elszaladtak, Julius pedig végig nézett a szilánkokon, s készült indulni*
|
*Amint kiszellőzött a rejtekhely,odalépett az ajtóhoz és bezárta.Nem akarta,hogy váratlanul meglepjék.Visszament a szekrényhez,majd poharat vett elő,borral,melyet kitöltött magának,majd kényelembe helyezte magát és kortyolgatni kezdte.Büszkén végignézett a szekrényen.Ahogy a családi képre pillantott előjöttek a régi emlékek.Mosolygós kisfiúként tekintett vissza róla.Az évek folyamán nem sokat változott,míg ketté nem tört az élete.*
 |
*Julius felkapaszkodott egy fán, amin rálátott felső szintkre is, látta ahogy Gax babrál valamivel, majd kinyílt az ajtó, kitágultak a macska szemei, erre nem számított, viszont ahogy Gax belépett a rejtekébe, árnyakat vélt felfedezni a titkos ajtó közelében, de még nem akarta elhamarkodni a dolgokat, így hát várt...*
|
*Ahogy belépett a szobájába körültekintett.A támadás egy kisebb rumlit hagyott maga után,de jelenleg nem foglalkoztatta.Mélyet szívott a levegőből.Sokat javított a közérzetén,hogy ismét itthon van.Odalépett a kandallóhoz,majd a mellette lévő gyertyatartónak álcázott kapcsolót meghúzta,melynek következtében feltárult egy titkos ajtó.Ahogy belépett rajta,már fel is gyújtotta a fáklyákat,melyek nemcsak világítás céljából voltak ott,hanem jelzésként is szolgáltak.Nem volt túl nagy szoba.Egy kényelmes kanapé,könyvek,egy bárszekrény és egy régi szekrény,üvegajtóval,mely mögött múltját őrizte.Egy családi fénykép,egy díszes tőr és egy koponya virított ott.A családi fénykép mellett egy fiatal lány képe is helyet kapott,ami előtt egy medál pihent.*
|
*Julius végül nem volt képes a szállóban maradni, követte Gax illatát, s végül kikötött a férfi házánál... még éppen látta ahogy a férfi belép, de meghúzta magát az egyik bokor mögött, óvatosan lépkedett és hangtalanul, nem ment be a férfi után, résen volt, s próbált az ablakon át benézni, hátha lát valamit, bár azt is nagyon óvatosan.*
|
*Furcsálja a nagyvárost.Semmi jelét nem látja a lázadásnak.Sehol egy plakát,sehol semmi rongálás,vagy elhagyatott házak,ahol már kiürítették a lakókat,elhurcolva a macskalények birodalmába.Ennek ellenére résen van és figyel.Nem akar ismét fogoly lenni.Ahogy halad kifelé a ritkábban lakott részekre,óvatosabb és megfontoltabb lesz.Szíve egyre hevesebben ver,ahogy megpillantja otthonát.Jó jelnek veszi,hogy nem szűrődik ki onnan világítás,bár éjszaka nem sokan égetik a lámpájukat.Átmászik a kerítésen,s a bokrok rejtekében odasunnyog a házhoz.Hallgatózik,és miután egy apró neszt sem hall kiszűrődni halkan bemegy a főbejáraton.Elegánsan és harcra készen.Egy röpke pillanat erejéig hátra kapja a fejét,megbizonyosodva arról,hogy nem követi őt Julius és a kis csapat,de mivel nem látott vagy hallott semmi szokatlant,bement,meg sem állva a szobájáig.*
|
- Hírt kaptam, az egyik felderítőtől akit elküldtem... van nem messze egy sziget, az emberek tudnak róla de lakatlan, mivel zsúfolt már a telep, felépíthetnénk ott a mi kis életünket, csapdákat állíthatnánk, mert lassan ki fog derülni a turpisságunk... és akkor jó lesz, ha tudunk védekezni... mit szólsz? Jó ötlet nem igaz? *megnyalintotta mancsát majd elindult egy emberrel a vállán, az utolsó szállítmányal ezen az éjszakán, bár már lassan felkelőben volt a nap*
|
Megértem,nah,de ki akar olyan lenni,mint ők?Azt se értem,hogy hogy lehet megbízni bennük.*egy pillanatra összerezzen a gondolaton,majd felkapta füleit.*Terved?Ne csigázz mi az a terv?*türelmetlenkedett,de előtte segített átfésülni az egész házat.Az alagsorból is sikeresen felhozták az embereket.Egyet a hátára kapott,majd folytatta a kíváncsiskodást.*Nah mi is az a terv?*faggatta,míg haladtak vissza a telephelyre a maradék foglyokkal.*
/Folyt.köv: Telephely/
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
