|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcas amint megérzi a félvér hideg érintését, felpattan, majd egy takarót hoz és szépen betakarja őt* - Még szerencse hogy nem fagytál jéggé... *mondja de persze biztos abban hogy csak magának, vissza fekszik Toku mellé de most közelebb merészkedik hozzá, megpróbálja így a saját testhőmérsékletével felmelegíteni, de nem tudja mennyire fájnak a kandúrnaka sebei így nagyon óvatos* - Pihenj csak Toku... talán aludnod kellene...
|
Egyetlen szót sem. Csak érzi, hogy Rolcas beszél hozzá. Szipog és könnyezik tovább, megremeg a teste. Nem tud még megszólalni, s mozgás is nehéz neki, de megcirógatja a fiú őt simogató kezét, majd ráfog. Meleg kéz... Okuonak még eléggé hideg, lent tartották a pincében. Aggódik... nagyon aggódik, hogy bajba keveri Rolcast... rájött időközben arra is, hogy Markus mindvégig mellette állt, talán nem akarta bántani sem, talán csak nem egészen ép a kutyalény... mégis félelmetes, erős és erőszakos... durva és kegyetlen... ezt érzi rajta. Abett pedig beszélni fog, ebben holt biztos. Akkor pedig mindenképpen meg kell védenie a srácot.
|
- Toku valami rosszat csináltam? *persze a félvér ezt nem hallhatja, így a fiú mellé telepszik a földre és megsimogatja a fejét nyugtatólag, s csak nézi őt, sose remélte hogy viszont láthatja és mégis olyan szörnyű ez... megtört Toku, nagyon is megtört... mintha letördelték volna a szárnyait* - Sajnálom hogy miattam bántottak... bárcsak én kaptam volna inkább helyetted... azt jobban el tudnám viselni mint ezt...
|
Lassan kinyúl, s megnézi. Ahogy meglátja a keretbe foglalt képet, azonnal elerednek a könnyei. Összeszorul a szíve, leteszi az ágy mellé, nekitámasztja az ágynak, majd felfekszik a matracra és összegömbölyödik. A mozgásnál látszik, hogy megverték, mert néha ügyetlen, néha túl óvatos, vagy összerezzen. Most magzat pózba gömbölyödve sírdogál.
|
*Rolcas mielőtt elvenné őket, egy kis táskafélét nyújt át Tokunak, benne van a kép amit tőle kapott, sőt most már kerete is van, úgy gondolja olyan ez mint kettőjük közös munkája* - Nyisd ki... arra gondoltam feltehetnénk a falra... *mondja avval elveszi a füzeteket ha a félvér elveszi amit ő nyújtott felé... megörül az írásoknak és bele bele les, végül leteszi őket maga mellé* - Majd elolvasgatom itt, veled.... oké? Sajnálom hogy csak ennyi amit fel tudok ajánlani... de itt nem találhatnak meg, csak én tudok erről a helyről... meg a szüleim... de ők nem járnak ide, nem is tudják hogy újra felnyitottam a lakatot...
|
Okuo magától tudja a dolgát, némán felmászik a létrán a házikóba. Ott aztán körülnéz, s könnybe lábadnak a szemei. Rolcas ezt neki készítette elő, tudja jól. Engedi magát az ágyhoz kísérni, majd felnéz a srácra. Hálás neki, de nem tud megszólalni, egyszerűen nem bír. Biccent, hogy jó, menjen csak, addig ő újra szétnéz. A könnyek elülnek a szemében, nem csorognak le. Megnyugszik. Biztonságban van. Amint felkerülnek a dolgai, odakúszik az egyik táskához, ez Markus vállán volt, s előhúz belőle jópár füzetet, s Rolcas felé tolja. Valamennyi írása ezekben van.
|
*Rolcas mégis örül... a macska életben van és ez most a legfontosabb, bármi is történt vele... sietősen próbál meg elmenni a faházig, majd óvatosan megpróbálja oda felvinni a félvért, persze kell annak a segítsége is, ha nem akarnak a földön landolni, a kis helység takaros lett a szivacsra huzat került, párna és paplan várta Tokut, könyvek sorakoztak egy kis polcon, és egy kis éjjeliszekrényke is volt ott, egy lámpával, Rolcas letette Tokut az árgyra* - Elmegyek a holmijaidért... *mondta szembe fordulva a kandúrnak aztán szépen lassan minden felkerült a helyére, elég zsúfolt lett tőle a hely, de még mindig besütött lágyan a napocska, nem úgy mint egy pincébe...
|
Okuo felnéz a fiúra, de a szemeiből most mélység olvasható ki. Valami nagyon durva történhetett vele, mert az életigenlés, a vidámság és a lelkesedés szikrája sem mutatkozik benne. Persze engedelmesen feláll, amikor Rolcas megpróbálja felemelni. Vele is megy, bárhová. Tudja a lelke mélyén, hogy most már jó helyen van, biztonságban lesz talán, legalábbis a srác mindent meg fog érte tenni, de az élete akkor is összeomlott.
|
- Köszi... *int a kutyának, avval kizárja az ajtót és amikor kimennek ugyenezt játsza el visszafelé* - Toku... *huppan le mellé rögtön, és megpróbája a fejét maga felé mozdítani, nem biztos benne hogy most Toku tud rá koncentrálni de megpróbálja*- Ne félj Toku, már biztonságban vagy... *simít végig az arcán, majd végig néz a holmikon* - Gyere.... nem maradhatsz itt... el megyünk egy szupertitkos helyre oké? *próbál meg alányúlni a műkarjával válla alá, Toku kezét átfonja saját nyakán és a jobb kezével támassza, végül megpróbálja felemelni a félvér lényt* - Tarts ki...
|
Úgy tesznek, Markus azonnal besiet a házba, Abett pedig sietősen utána tipeg. Meg se mer szólalni, csupán lepakolja egy szabad sarokba Okuo dolgait, majd hátratett kézzel ácsorog. Markus leülteti az üres tekintetű félvért a padlóra, majd leteszi a táskát is.
- Megyünk. Gyere, Abett. - karon fogja a fiút, aki ettől láthatóan kis híján összecsinálja magát. - Sok szerencsét! - búcsúzik a kutyalény, aztán kivezeti a kis macskát és eltűnnek arra, amerről jöttek.
|
*Rolcas pedig azonnal nyitja az ajtót* - Gyertek be.. siessetek... nehogy anyuék meglássanak... bár bezártam az ajtót...*nyitja ki az ajtót amennyire csak tudja, Abettet jól végigméri, még nem volt rá alkalma, amint mind a hárman bent vannak Rolcas bezárja a bejárati ajtót is* - Annyira aggódtam.... *nem is tudja hírtelen mit tegyen* - Majd én elviszem innen Tokut... nem akarom hogy ti lássátok... *néz Marcus felé aki tudhatja hogy miért nem*
|
Szombaton négyfele érkezik meg három légy Rolcashoz. Okuo sápadtan, láthatóan összetörten. A hónalja alatt támasztja őt Markus, szinte lóg erős vállán a félvér. Másik vállán egy táska lóg, benne Okuo cuccaival. Abett, a kis kandúr pedig tőlük pár lépésre lemaradva tipeg, hátán hatalmas táskák, kezeiben állványok. Markus ugatással jelez a fiúnak, mivel nincs szabad keze még a kaput kinyitni se, Okuo viszont nem igazán mozdul meg.
|
- Rendben... várni foglak titeket... nem is vagy te félelmetes... *mosolyog rá majd becsukja a háta mögött az ajtót...végül átmegy anyjához az sírva borul a nyakába... Rolcas pedig nem győz magyarázkodni hogy mi történt... viszont amint elengedi a nő fontosabb dolgga van így a szobájába megy és kutatni kezd, meg is talál egy kisebb kulcsocsát ami a faház lakatját nyitja... a kis faház a helyén állt, de poros volt... Rolcas felmászott az apró kis falépcsőkön, majd kinyitotta a lakatot és már be is mászott, mindent ellepett a por... volt ott egy matrac , a falon gyerekképek amiket még Rolcas rajzolt régen, autókról robotokról és egyéb másról, azokat mind leszedegette és leporolta a kócerájt, csak úgy ömlött kifelé a sok por... szellőztetett is a kis ablakon... a pár nap alatt amíg elért a hétvégéhez csak azt csinosítgatta... végül elérkezett a várva várt nap... Rolcas már nagyon korán felkelt és csak várta a két lényt*
|
- Ügyes vagy. - dicséri lelkesen Rolcast. - Ne is mondd el! - erősíti meg, aztán az ajtóhoz megy. - Hétvégére elutazik az úr, akkor lebonyolítható a szökés. - mondja még, aztán ha Rolcasnak nincs más mondanivalója, eltűnik.
|
- Az a baj hogy pincénk az nincs... *vallja be a dolgot*- de ... van egy rejtekhelyem, ahova már évek óta senki sem járt... azelőtt is csak én... nem mondom el hogy hol van mert azt mondtad nem tudsz hazudni... így jó lenne ha nem is tudnál róla... *magyarázza el feltevését* - Azért... vigyázz magadra... *kéri őt*
|
- Okuo örülni fog, hogy nem lehet ott. - ellenkezik óvatosan Markus. Bár tudja, hogy Shentől mindent megkapott a félvér, hogy alkothasson, s itt talán híján lesz belőle, ami nagyon fogja bántani, mégis hálás lesz, amiért kimentették onnan. A kutyalény lelkesen csóválja a farkát, aztán Rolcas feltesz neki egy olyan kérdést, amire habozik válaszolni. Nem akar hazudni, de az igazságnak ára lesz, már most tudja. Végül bólint. - De.
|
- Pincébe? Tokunak nem fog tetszeni ez az ötleted... szerintem inkább meghalna mint hogy oda legyen bezárva élete végéig... *gondolkodik el hogy vajon hogy oldhatná meg a dolgot... * - Mindegy... csak hozd el őt ide, a többit bízd rám, addig kitalálok valamit... ígérem nagyon fogok rá vigyázni *teszi szívére a kezét, de ekkor eszébe jut valami... a régi kis faházuk a fán... nagyon régóta ott áll, a fa lombjai már teljesen eltakarják... a fiú balesete óta senki sem használta azt a helyet, túlságosan is tökéletesnek tűnik* - és köszönök mindent... *teszi még hozzá egy újabb simogatás keretében, aztán megint eszébe jut valami*- Markus nem fognak bánani ha elhozod onnan Tokut?
|
A dorgálásra összehúzza magát, lesomja a füleit és alázatosan csóválja a farkát, mintegy bocsánatkérés jeléül. Csak nézi, ahogy kitaszigálja az anyját Rolcas, majd amint elmondja neki, hogy mit akart, a kutyalény még rosszabbul érzi magát. - Sajnálom. Én azt hittem... - de nem fejezi be a mondatot, már úgyis egyértelmű, mit hitt. - Hálás vagyok, de majd megkeresem Kék csillagot. Azért gondoltam, hogy ismered, mert a szaga kissé hasonlít Okuoéhoz. - magyarázza, majd meghajol. - Takaguchi úr nagyon fogja ám őt keresni, nem lenne jó, ha a felszínen rejtegetnéd. Ha van pincétek, amit csak a házból megközelíthatő, az ideálisabb lenne. - magyarázza. - Nem kérek érte semmit, csak azt, hogy ne engedd bántani őt. - kéri alázatosan. - Volt. Azt kérte, szedjem ki belőle, s én megtettem. Rossz kutya voltam, de csak így tehettem jóvá, ami történt.
|
*A nő viszont csak nézi a jelenetet és felsikolt ahogy a fiút az ágyra lökik* - Au én csak segíteni akartam neked, rossz kutya... *dorgálja, majd anyjára néz aki még mindig dermedten áll* - Anyu... légyszi... *taszigálja ki a szobájából és bezárja mögötte az ajtót, a nő pedig nem tudja mitévő legyen, csak fel le járkál és aggódik* - Én nem a gazdádhoz akartam menni hanem segíteni megkeresni neked azt a kék csillagot... mivel ember vagyok talán nekem bővebb információt adtak volna a hollétével kapcsolatban érted? *magyarázza mindhiába*- Mindegy... hozd el nekem Tokut, legyen bármi az ára... kérlek Markus... én majd vigyázok rá és elrejtem őt... *gondolkodik fél pillanatig*- Nincs csippje ugye?
|
A fejsimogatás jól esik neki, megnyugtatja. Gyógyír ez a kedvesség a fájó szívére. Hálásan megcsóválja a farkát. Árgus szemekkel figyeli őt, hogy mit csinál, majd meglepődik, hogy a laptopon látja viszont Kék csillagot. - Igen, ő az. - mondja komolyan. - Nincs bejelentett lakása, ez a cím kamu, már jártam ott. - csóválja a fejét. - Valami különös helyen él, időnként felbukkan itt-ott, keresi a partnereket, elmegy velük, ott van egy ideig, majd lelép egy újhoz. - meséli, amit Shentől tudott meg. Figyeli a fiút, retteg, hogy elindul a férfihez, hogy esztelenül megpróbálja majd megmenteni, szinte reszket az egész lény. Nem tud indulni, vadul kergetik az agyában a gondolatok egymást. A nő őt is megijeszti, morogna, ugatna, de képtelen most rá. Rémült szemekkel néz rá. Felismeri szagról, hogy ő Rolcas rokona, így utólag örül, hogy nem mordult rá. Visszarántja a fiút a szobájába. - Nem mehetsz oda! - lesz kemény. Ereje előtör belőle, majdnem durván az ágyra löki a srácot. - Nem engedhetem, hogy odamenj! Azt sem tudod, hova kellene, nem igaz?! - előtűnnek a fogai és karmai is most fenyegetőekké válnak. - Nekem fog fájni újra, ha baja esik valakinek, s ahhoz nekem közöm van. Engedd, hogy elhozzam neked Okuot! - kéri esdekelve.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
