|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nem válaszol neki, tudja, hogy a sokk okoz kisebb-nagyobb emlékeztkieséseket, s azt is tudja, hogy a fiúnak nagyon fájt, ha hozzáértek, ha látott valamit. Emlékszik rá, hogy azok nagyon rosszak voltak. - Kötés van a fél szemeden. - mondja neki csendesen. - Adrian mindent megtett érted, amit tudott, de ő elsősorban állatorvos, másodsorban macskalénydoktor és csak nagyon minimálisan ért emberekhez. - magyarázza. Sóhajt egyet és mielőtt válaszolna, maga is elgondolkodik. - Gyűlölöm is. Csak Adriánt nem tudom gyűlölni. Majd megérted, miért. Az a szeretet és türelem, ami benne van... mintha nem is ember lenne.
|
- Mi? Butaság... nekem nincs családom... *állítja a saját igazát, Koutól nem fél, nem úgy tekint rá mint egy emberre, de így is összerázódik és picire húzza össze magát* - Nagyon fáj a testem... és és nem tudom kinyitni a szemem... *nyávogja*- Te... nem azt mondtad hogy gyűlölöd az embereket? Akkor most őt miért véded? *kérdi miközben Adrian a térdeire borul és sírni kezd, ez a sírás bejárja az egész házat szinte, még talán a rendelőben is hallani, de nem valószínű*
 
|
Sejtette, hogy ez lesz. Figyelmeztetni is akarta Adriant, de az túl hirtelen pattant az asztal felé, már nem volt ideje figyelmeztetni, hogy ez megerőszakolt lélek nem bízik többé az emberben, ne próbáljon közel menni hozzá, ne akarja megériteni, mert csak a sebeit tépi fel, félelmet kelt benne. Lekonyulnak a fülei. Ahogy Ayase őt szólítja, kicsit közelebb araszol hozzá, de így is jópár lépés távlatában marad tőle, hogy megtarthassa a szőke a biztonságérzetét, már amennyire van most egy ilyen helyzetben belőle. - Én. - böki ki. Nézi a távozó férfit, s érzi, nem tud semmit sem tenni. - Adrian jó ember. Engem is kihozott és harcol a macskalényekért. Téged is keresett évek óta. Ő a bátyád. - mondja halovány hangon neki. - Szeret téged. Sosem fog bántani.
|
*A fiúcska felköhög amitől Adrian összerezzen majd gyorsan az asztalhoz lép* - Jól vagy? *kérdi aggodalmasan a férfi*- Én annyira örülök hogy felébredtél...*kezdené de Ayase közbevág*
- Én nem... érzem jól magam... kérem... ne... *kapálózik amikor Adrian felé nyúlna, még a tűt is majdnem kirántja, ahogy a férfi hátrál viszont a félvér is megnyugszik de könny csillan a szemében*
- Sajnálom... Adrian vagyok... Kasai Adrian....*Adrian szemei ismételten könnyel lesznek teli, nem képes erre... nem Ayase nem félhet tőle hiszen testvérek, szerették egymást és... és annyi minden változott, Ayase nem emlékezett már Adrianra, a múltjára.... a sok emlék közül mér azt se tudta melyik az övé csak annyit tudott hogy fél ettől az embertől... viszont ahogy megpillantotta kout felismerte*
- Kou? *nyöszörögte a nevét, Adrian teljesen elsápadt, majd Kouhoz ment... *
- Vigyázz rá oké? Kérlek... könyörgöm.. én... nem... csak egy kicsit oké? *avval elvonul a saját szobájába és bezárkózik hogy egyedül sírhasson*
|
Elhúzódna a férfi kezétől, s egy pillanatra meg is rándul, de még időben észbe kap. Adrian nem bántja őt, jó hozzá, talán szereti is. Lesomja a füleit és engedi magát megérinteni, de lecsukódnak a pillái. Nem képes most normálisan elviselni ezt a gesztust, Ayase érkezése őt is sokkolta. Bólint a válasz gyanánt, de mást nem tesz. A paskolásra egyre kisebbre húzódik, mintha bűnt követett volna el. Farka idegesen táncot jár.
|
- Most tényleg félek mert tudom hogy képes vagy rá... *mosolyodik el egy pillanatra* - De.... a lélek nem értéktelenedhet el... *mondja és közben feláll... keze megindul Kou felé és vállán nyugszik meg* - Már megint vérzel Kou... *állapítja meg megtört hangon, mintha mindennapos dolog lenne, dehát lassan már megszokja, hogy Kounál az is* - Szerinted... emlékezni fog rám ha felébred? *kérdi miközben megpaskolja Kou fejét.. viszont talán még nem is kap választ amikor a fiú felnyitja a szemét, csak az egyiket, a másik nem mozdul, szépen felszakították azt is így le volt kötözve*
|
- Adrian. - mondja ki komolyan a nevet. Eltűnik a szemeiből minden érzelem. - El ne kezd magadat hibáztatni ezért, mert felborítalak a székkel együtt. - fenyegeti őt. - Minek a múlton töprengeni? Azzal nem lesz senkinek sem jobb! - felpattan. Nem néz Ayasera, egyszerűen nem mer. Tudja, mit látna, vagy legalábbis vannak róla fogalmai és nem akar ezzel szembesülni. Nem akarja újból a rémálmokat, melyek bármikor megkísérthetik, nem akarja újból az emlékeket, a szégyent és a fájdalmat. - A kutyalények miatt megválnak a macskáktól az emberek. - mondja ki a rideg valóságot. - Elértéktelenedünk, ki gyorsabban, ki lassabban, s a legtöbben ott végzik, mert ott még érnek legalább egy keveset. A kibaszott pénz miatt még életben tartanak, hogy aztán a legszörnyűbbek vigyenek a sírba. - morgássá változik a hangja, újra ökölbe szorulnak a kezei, s most baljából újra előserken a vér, a harapás nyoma felszakad, ahogy megfeszül a bőr.
|
*A férfi eglepődik ezen a mozdulatsoron, talán Kou mégis megmutatja neki azt az arcát ami az érzelmeit tükrözi* - De... én... nem.. ez... miért nem tudtam megvédeni őt? Miért nem figyeltem rá jobban? Kou... ez az egész... annyira szörnyű... nekünk... tennünk kell valamit... ezernyi macskalény van most ott, több amit én valaha is láttam... és tele van... hullákkal... *nyögi ki a végét* - Nem értem őket... ez kegyetlen... ez förtelmes és undorító... Ayaset se megvettem *vallja be* - Úgy téptem ki egy pasas kezeiből... aztán én... valamiért ideges lettem és megragadtam és azt hiszem az a férfi nem fog többé... ilyesmire vetemedni... aztán elhoztam őt... megpróbáltak megállítani de... *eközben a kandúr kezd már mélyebbeket lélegezni, bár a férfi infúzióra is kötötte így valószínű hogy hamarosan felébred*
|
Nem várja meg, míg Adrian leül, egyszerűen odamegy hozzá és körbefogja. Ugyan ez a sérült kezének nem tesz jót, ő ezzel most mégsem törődik, felemeli a férfit és odaviszi a székhez, majd segít neki leül. Persze ő is azonnal törökülésbe kerül. Lekonyulnak a fülei, farka elfekszik a talajon. Tudja, mire gondol Adrian, nagyon is tudja. Felnéz rá, szomorúan. - Volt ilyen korábban is. - nyögi ki. - Bár nőstényeket jobban kedveltek, mielőtt elhoztál... azelőtt lendültek fel a kandúrok is. - motyorászik. Emlékezhet is rá a doki, Kou megrögzötten próbálta kinyilvánítani, hogy ő nem fog vele henteregni, nem lesz szexuális segídeszköz és félt is emiatt tőle. Most azonban még jobban ragaszkodik hozzá, hogy látja megtörni.
|
*Adrian viszont remeg mint a kocsonya, könnyeivel küszködik, s ha most megszólalna valóaszínüleg elsírná magát, mégis megpróbálkozik vele* - Sajnálom hoy kizártalak... *de amint kimondja megerednek a könnyei is, amiket azonnal le is töröl* - Rendben lesz azt hiszem... de... nem tudom mikor fog felébredni... *szipog még mindig , majd az ismerős módszerrel kiengedi a haját eltakarva evvel a könnnyeit*- Nem tudom hányszor... erőszakolták meg... de... nagyon sok vért vesztett... az a hely... már nem olyan amilyen volt Kou... az azóta... most.. sokkal roszabb... *ül le a székébe, vagyis inkább bele esik*
|
Kou próbálja segíteni a férfit, de eléggé lebénítja őt a látvány, Ayase visszatérése, úgymond. Megdöbbenti, hogy megtalálta őt a férfi, hogy él még. Nem akar ránézni, a szőke fürtök mégis vonzzák a tekintetét. A szép arc most csupa mocsok, s... de mielőtt jobban megnézhetné, koppan az orra a falapon, Adrian bezárja előtt az ajtót. - Adrian?! - kiáltja el magát a macska. Dühös lesz, az érzelmek már így is szétfeszítik szinte, s már ökölbe szorul a keze, be akarja verni az ajtót, mikor Kodaka szavai jutnak eszébe. Senkinek nem tesz jót, ha eluralkodnak rajta az indulatok, így csak alaposan ráharap bal öklére. Persze mély nyomot hagynak ott a hegyes kis fogak, egy helyen fel is tépik a bőrt, de Kou lenyalogatja a kicsorduló vért, majd nekidől a falnak és belezuhan a gondolataiba. Mindent hall, de csak a láncok csörgésére figyel fel igazán. Ekkor feláll és gondolkodás nélkül bemegy oda. Az első dolga, hogy Adrianra néz. Látnia kell, milyen állapotban van a férfi. A második csak Ayase.
|
*Adrian nehezen mozgolódik, be akar jutni a lakásba de megnehezíti helyzetét az eszméletlen Ayase... aminek az eredménye végül az hogy a férfi lassan betépi az ajtót és gyorsan a fiút az asztalra teszi, utána bezárja az ajtót és a láncot is rácsukja, azaz Kou nem tus bejönni... nem akarja Adrian hogy lássa azt amit ő látott, vagy éppen lát, így is elég nehéz neki a gyomra is felfordult a látványtól ami ott fogadta, több ezer, vagy éppen milllió macskalényt sikerült összezsúfolniuk, kevesebbért adták őket mint bármikor,de még így is jelentős lehet a bevételük, a bűz és a mocsok most sokkal gyomorforgatóbb volt mint amikor Kout hozta el* - Bassza meg.. *káromkodik ahogy a fiú testéről lecsavarja azt a vékony kis lepedőt ami koun is volt... a látvány nem tudja először hogy undorítsa vagy csak szörnyülködjön rajta, végül úgy dönt hogy először lefürdeti, finoman meleg vizet enged, a kádba teszi a félvért és lemosdatja, az még mindig nincs magánál, rengeteg alvadt vér tapad a testére, és valószínüleg mind az emberi vágyak kielégítése miatt került oda, a nyakán folytogatásnyomok látszanak, Adrian még ostornyomokat is talál rajta.... de mégis mit várt? Hiszen tudta hogy szörnyű lesz, de a fiú már alig él, amint kész lett a fürdetéssel türülközőbe csavarta és vissza vitte a rendelőbe, pokrócot terített az asztalra és megpróbálta lefertőtleníteni a sebeit, amikor úgy érezte végzett észrevette a kandúr törött ujját is, amiben szinte porrá törték a csontokat... mindenesetre Adrian azt is bekötözte... és betakarta a fiút, majd leszedte a láncot jelezve hogy Kou már bejöhet...
|
- Nem értem, miért mondod ezt. - mondja, s követi a párost. Nem akar egyedül maradni a gondolataival, ráadásul Blindet tudni akarja, hova viszi Adrian. Fogalma sincs, kinek szánja igazából, így még nem tud semmi bíztatót mondani a nősténynek. Mindenesetre beül mellé a hátsó ülésre és rámosolyog. Csak utána jut eszébe, hogy a gyönyörű szemek nem látják őt. Pedig igyekezett a legbíztatóbb mosolyával előrukkolni. Most belül korholja magát, ugyanakkor nevet is a dolgon. Végül megfogja a lány kezét, de csak egy fél pillanatra, utána el is engedi. - Majd meglátogatunk, jó? - kérdezi kedvesen. Most nem akarja folytatni Ayaséről való beszélgetést. Tart attól, hogy Adrian csalódik majd.
/Folyt. köv. Kishida család otthona/ |
- Látod azért van ami sohasem változik... amit aputól mindketten megkaptunk, az... örökre össze fog kötni minket... *néz őszintén Kou szemeibe* - Megértem, de ha gondolod gyere el velem Blind miatt, aztán felugrunk Kodakáékhoz, addig sem leszel egydül hmm? *érdeklődik a dolog felől de közben már segít Blindnek, hogy indulhassanak* - Még ha változott is Ayase, ő még mindig az én kisöcsém marad, akármi is történjék... *segíti be Blindet az autóba, bár nem mennek messzire, mégis jobbnak látja így, ha Kou is velük tart akkor őt is megvárja* - A lány... valahol errefelé lakik, remélem, hogy találtam neked egy jó gazdit Blind... *a félvér helyesel, s lassan megindul az auto*
|
Kou előre dől, könyökein letámaszkodik a földre, úgy temeti arcát a tenyereibe. Nem akar arra gondolni, mit talál majd a feketepiacon Adrian. Tudja, hogy szólnia kellene, hogy Ayase nagyon kapós volt, sokat bántották, így valószínűleg már nem az a fiú, akire ő emlékszik, de képtelen rá. Végülis ő maga is roncs, Adrian valahogy mégis normálisan tud vele bánni és próbálja őt visszaterelni a jó útra. Nem veheti el ennek lehetőségét Ayasétől sem. Hallja a vitázást Yura és Adrian közt, s erőt vesz mégis magán. - Bármilyennek is emlékszel rá, már nem olyan. Az a hely átformálja a macskát. - mondja nagyon komolyan, hangsúlyosan, hogy a férfi meghallja őt. Felnéz rájuk, majd ahogy őt kérdezi a nőstény, megrázza a fejét. - Ott az idő összefolyik, nincs nappal és éj. Ha még él, rosszabb állapotban van, mint én voltam. - ennyit fűz hozzá, aztán elfordítja tekintetét. Nem akar semmit mondani Adriannak arról, mit tettek az öccsével. Kou nem tudott ezidáig róla, hogy a férfinek van egy féltestvére, ám most valahogy minden megváltozik a fiúban. - Nem jutott volna eszembe, ha Yura nem mondja ki a nevét. Akkor rögtön beugrott a fehér tincse. - motyogja szégyenlősen. - Sajnálom, de én oda többet vissza nem megyek. - válaszol komolyan Adriannak. Borsózni kezd a háta, ahogy erre gondol, oldalra csapnak egy pillanatra a fülei is. Rájön, hogy így egyedül marad, ami nem teszi túl vidámmá.
|
*Adrian most épp máson gondolkodik, szinte meg sem hallja amit Kou kiabál utána, de eszébe jt hogy Blindel is meg kellene keresnie Juliannát, mivel a megadott számán nem érte el, a címén próbálja meg majd elérni, az is eszébe jut hogy Kodalához is át kellene mennie, most mégis csak öccse képe lebeg a szeme előtt, de tudja tolnia kell a dolgot* - Elvisze Blindet... aztán beugrok Kodakáékhoz...
- Adrian te is arra gondoltál, hogy....?
- Igen, ha most mindenki leadja a macskalényeit ez duplán jó a piacnak, és ez most akármennyire is durván hangzik, nekem is... mert...
- Ayase...
- Igen...
- és ha ő nem lesz ott? Adrian már 7 éve keresed őt mindhiába...
- Nem érdekel, meg fogom találni, ha törik ha szakad...
- De ha meg is találnád mit tudnál tenni érte, haza nem hozhatod, az anyád miatt...
- Majd megkérem egy barátom hogy vigyázzon rá, mégiscsak jobb mint ez a bizonytalanság... Yura te is ismered őt...
- De Ayase.... olyan gyenge, honnan tudod hogy még él?
- Érzem...
- Adrian... mindent felkutattál utána, hol lehetne még?
- Fogalmam sincs, de így vagy úgy ez egy lehetőség nem igaz?
- Kou... *nézd Yura most a kandúr felé*- Ismered Ayaset igaz? Mikor láttad őt utoljára? Milyen állapotban?
- Elmondtad Kounak? *kérdi de a hangjában nincs meglepettség*
- El... miért, titkolni akartad?
- Nem... amúgy is észrevette volna ha akarja...
- Hmmm ez igaz... *ezt arra érti Adrian, hogy a saját szobája tele van képekkel, régi képek amiken ő és Ayase van, vagy éppen mind a négyen Yuráékkal, ha Kou akart volna rákérdezhetett volna, Blind nem szól bele a dolgokba, csak áll mint aki csak a fal támasztására jött volna éppen ki*
- Menjünk... jössz te is Kou vagy itthon maradsz? *érdeklődött tőle Adrian, miközben Yura elköszönt és sok szerencsét kívánt lemondóan, tudja hogy Adrian úgysem fogja feladni, majd Koutól és Blindtől is búcsúzott*
|
Biccent Yurának, jelezve, hogy igen, Adrian sokat dolgozik, s arra is, hogy hallja, amit mond. Egyszer már bocsánatot kért tőle, azt elfogadta, így most nem érti, miért kér újra elnézést, de ráhagyja. Lázasan gondolkodik, de nem tud mit kitalálni. Fogalma sincsen, hogyan tudná ő képviselni jól a macskalényeket. Ha a származása miatt a lehetősége meg is van rá, rém utálja az emberek nagy részét, nem tud szépen bánni a szavakkal és akkor ezek még csak első belegondolásra felbukkanó bökkenők. A nőstény zökkenti ki őt a rágódásból. Elvörösödik, ahogy megrója őt. Nem is akar így reagálni, mégis zavartan húzza a haját a füleire. - Semmit. - szólal meg halkan az orra alatt. Próbál visszazökkenni a normális kerékvágásba, gyorsan feláll és leporolja magát. És sikerül is helyre rázódnia. - Nem kell a pátyolgatás. Szörnyű, bármit mondasz is. Csak a lehetőséget látod benne, de a megvetést nem. - morogja, de nem rosszindulatúan. - Ha emberi jogokat kapok. - emeli ki határozottan a ha szócskát. Arról már nem beszél, hogy nem tudja féken tartani az erejét, hogy dühkitörései vannak és Adrianban is félelmet tud kelteni pillanatok alatt. Nem akar erről egyetlen szót sem említeni, bőven elég a lelkiismerete, a bűnbánata, amiért még a gazdájával sem képes normális kapcsolatot kialakítani. Felpattannak a fülei. - Mi?! Csak az adhatja vissza?! - fakad ki. Eltorzul az arca, rengeteg érzelem rohanja meg, a dühtől a szégyenen át egészen a fájdalomig minden a vonásaiba tornyosul. Úgy néz ki, mintha most lökték volna bele a bűnök kútjába. Hirtelen felgyorsul a lélegzete, érzi, ahogy a vér a fejébe tolul, ahogy száguld az ereiben és lüktet a szíve, fájdalmat érez a mellkasában, s a sebekben az emberi fülén. Zúgást hall és a tenyésztője hangját. Fejbe csapja magát, csak úgy csattan a keze, s halk, de egészen jól formált kis szócska csúszik ki a száján. - Picsába! - ezután belekapaszkodik a macskafüleibe. Nem tépi őket, egyszerűen csak... De abbahagyja. - Ayase? - lepődik meg. Visszaemlékszik a szőke fürtökre, arra a jellegzetes fehér tincsre, ami Adriannak is megvan és akkor Yura kimondja, amivel felteszi az ire a pontot, hogy féltestvérek. A döbbenettől földre ül, tottyan, mint egy pelenkás, azzal a különbséggel, hogy az ő fenekét nem védi meg semmi az ütéstől. Úgy érzi, most rászakadt a világ, s ő bénultan kapaszkodik a füleibe. Sírni és dühöngeni tudna, de Yura jelenlétében uralkodik magán. Nem fogadja el a segítő kezet. Nem akar talpra állni. Félig odafordítja fejét az érkező Adrian felé, de arcán látható, hogy nagyon tré a lelkiállapota. Visszaroskad magába, csak Blind botját látja meg. Szólna hozzá, de a gazdája le akar lépni.
- Most meg hova mész?! - kiált utána.
|
- Ohh értem... Adrian nagyon keményen dolgozik nem igaz? Egyébként akartam veled beszélni... ne haragudj a múltkori miatt, kicsit bunkó voltam veled elismerem... *mondja miközben még Kou a papírt vizslatja* - Én direkt nem akartam a legrosszabbra gondolni... vagy ki is mondani... *Persze Yurának már feltűnt Kou emberi füle, tudta hgoy mit jelent, de valahogy őt sohasem izgatta, nem látta ez miatt Kout visszataszítónak, és nem akarta elítélni emiatt* - Mit csináltál? Akárhányszor jövök, egy újabb kötéssel vagy gazdagabb... *mondja megrovón a kandúrnak* - Félvérnek lenni nem olyan szörnyű... tudod megteheted azt amit egy átlagos macska nem tehet meg... dönthetsz a sorsodról, gondolom Adrian mesélt erről neked részletesebben is... Diana ember és mégsem tud tenni semmit sem, mert engem egy bíróság meg sem hallgat, nem tudom elmondani mi a jó, és mi nem... egyszerűen örülhetek hogy egyáltalán elkísérhetem oda a gazdám... szóval felléphetsz velük szemben ha emberi jogokat kapsz... de ezt a jogot.... attól kaphatod meg csak aki elvette, kivéve ha már meghalt, gondolom Adrian már utána járt pár dolognak és azon van hogy szabadságot adjon neked... tudod eddig még csak egy félvért ismertem akinek emberi jogai voltak... *halkul el kissé* - Talán erről nem szólt Adrian, de Kou nekem tudnom kell... nem ismersz egy bizonyos Ayase nevű félvért? Nem volt ott azon a helyen ahol te voltál? Kérlek emlékezz rá pontosan, ez nagyon fontos lenne Adriannak... tudod Ayase a testvére... emberként élt itt de amikor az apja meghalt az anyja egyszerűen elvette a jogait és eladta ott, Adrian azóta is keresi, lassan már hetedik éve ennek... nem szeret beszélni róla mert nagyon fájdalmas emlék ez neki... nagyon meglepődtem amikor téged haza hozott, de rájöttem, hogy céljai vannak veled... talán már az első pillanatban téged választott, talán úgy érezte te képes leszel megváltani minket... tudod előtte aggódtam miatta, de amikor ide kerültél megkönnyebbültem... kérlek vigyázz Adrianra... sokkal törékenyebb mint látszik... *eközben Yura kezét nyújtotta Kou felé hogy felsegítse* - Gyerünk, talpra... a gazdád úgyis ki fog találni valamit, hogy ezen a helyzeten segítsen... *ekkor lép ki a rendelőből Adrian, éppen egy palacsintát majszolva, a műtét sikeres volt*
- Te Kou ez eszméletlen jó... *jön ki Adrian a bögrével a kezében és egy palacsintával a szájában, mintha csak egy óvodás lenne úgy eszi azt a palacsintát*- Ilyet máskor is csinálhatnál... *veszi észre közben Yurát* - Yura? Hát te mi járatban? *kérdi és lassan lehervad a mosoly az arcáról ahogy a két macskalény arcát megpillantja, Yura nem köszön csak átnyújtja neki a papírt, a férfi elolvassa,és a palacsinta valahogy kicsusszan a szájából, szerencsére még időben utána kap, bár a kakaópor kissé kiszóródik* - Mi a... *hangtalanul káromkodik csak tovább magában* - Kutyalények? Meg genetiai fejlesztések? Mi mi ez a szemét? Nem veszik észre mekkora bajt idéznek elő? És ez... cserélje le elavult macskalényét egy fiatal és mindig eleven kutyalényre... akiből ki van írtva a szabadság minden nemű vágya, és minden lélegzetvételével csak is önt szolgálja... *Adrian aztán percekig szóhoz sem tud jutni, Blind is hall mindent az ajtóból, lassan botjával kimerészkedik*
- Láttad a jogaikat? *kérdi Yura, mire Adrian bólint*
- Az emberek alatt helyezkednek el a skálán, az állatok felett.... a macskalények az állatok alatt vannak...
- Igen...
- Ez.... kiborító... *nyelte le gyorsan a palacsintáját, de már alig tudta letuszkolni, gyorsan utána küldte a tejet is, majd gondolkodni kezdett* - Viszont... ha... sok ember ezt fogja tenni és... akkor... *gyorsan a kabátjáért rohan* - Mennem kell!
|
- Oké. - mondja a fiú, azzal leteszi a tálcát és már megy is ajtót nyitni. - Hello. - köszön a nősténynek. Lelapulnak a fülei, ahogy Adrianról kérdezi őt, aztán azonnal megkeményíti magát. - Azt kérte, most ne zavarja senki, műt. - mondja azonnal a lánynak, nehogy elinduljon a férfi felé, majd ahogy az orra alá tolja az újságot, önkénytelenül fújni kezd a kutyalény szóra. Hátrább ugrik a laptól. - Nem, Yura, ez azt jelenti, hogy a macskalények meghalnak! A macskalényeket nem dobhatják az utcára, mert akkor megölik őket, az embereket pedig börtönbe vetik! - mondja rémülten. - Ez... ez szörnyű... - omlik a padlóra. Így haja előre bukik és kilátszódnak a fülei, s a kötései. - Uram Atyám... - gondolja végig döbbenten. Percek telnek el ebben a sokkban. - Yura... mit tehetnék én? Adrian azt mondta, én segíthetek a macskalényeknek. Hogy... több jogom lehet... mert más vagyok... mert félig ember vagyok. - néz fel a lányra.
|
*Mire Kou beér, Adrian már nagyban munkálkodik, éppen egy kis hörcsögöt szemlél,akinek úgy véli daganata nőtt a hasán, de talán még eltávolítható, nem olyan mint a többi orvos, ő rögtön cselekszik, így elaltatja a kis lényt, a gazdákat kiküldi, ekkor érkezik be Kou* - Köszönöm, kérlek hagyd csak ott, most műtök, de nem tart majd sokáig... és igen nyis ki köszi... bárki is az ne engedd most ide be... *mélyed bele a munkájába mégjobban, szinte ilyenkor olyan mintha nem is tartozna ehhez a világhoz, ha Kou ajtót nyit, Yura toppan be*
*Blind is felébred a hangokra de nem mer megszólalni, amikor érzékeli hogy senki sincs a szobában, felöltözik*
- Hol van Adrian? Ezt látnia kell! Nézd te is Kou! *tolja elé az újságot, amiben a kutyalényekről írnak, új fejlesztésről és mindenféle dologról, ami után a kutyalényeket és a macskalényeket összehasonlítják* - Mindnehol negatív... érted mit jelent ez? Az összes macskalényt vagy most cserélik le, vagy épp kidobják az utcára... remélhetőleg a jobb gazdák nem... ez vérlázító! *ha Kou elveszi az újságot oda adja neki*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
