|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Kicsit... de kibírható... *válaszoljam de a kezébe nyomnak egy lázmérőt*- Nem azt mondtad hogy a fülemről meg tudod állapítani? *talá egy kicsit kekeckedik teruval, de igazából komolyan gondolja, mert ha abból is meg lehet állapítani akkor minek ez a fura kütyü... de ha Teru így akarja, hát megméri a lázát, amíg méri, egyenesen fekszik a hátán* - Bevehetem... a szervezetem nem különbözik az emberétől... elviekben...
|
~ Hát tényleg ébren van. ~ állapítja meg. Nem volt benne biztos, csak úgy látta, mintha mozgott volna. - Hideg van? - kérdez vissza, azzal lenyúl a padlóra. Nem érzi különösen hidegnek, úgyhogy arra gondol, mégis sikerült megfáznia a kandúrnak. Kiszáll a takaró alól, majd kimegy a konyhába. Lázmérőt, egy pohár vizet és lázcsillapítót keres. - Tessék. - adja a lázmérőt a kandúrnak. - Mérd meg lécives a lázad. Ha magas, hoztam be lázcsillapítót és vizet, remélem, te is bevehetsz ilyet. - mutatja meg a dobozkát. Előkeresi a használati utasítást, majd egy kislámpa fényénél elkezdi elolvasni.
|
- Persze... *először úgy gondolta nem válaszol, nem volt kedve hozzá, de aztán mégis megszólalt így több időbe került a válasz* - Miért ne lennék jól? *kérdi a fiútól, de addigra már felé fordul és ránéz* - Csak... még mindig elég hideg van... *vallja be végül Terunak* - Tönkrement volna a padlófűtés? *érinti meg a padlót, és evvel elárulja azt is hogy ott szokott melegedni amikor fázik*
|
Teru addig nyújtózik, míg el nem éri a saját takaróját. Aztán azt magára ölti, majd még egy utolsó pillantást vet a kandúrra. - Jó éjt. - azzal leteszi a fejét és hosszasan néz ki a fejéből. Majd újra felnéz Lamentora. - Jól vagy? - kérdezi tőle.
|
- Tudom... Jóéjt Teru! *néz a fiúra, majd felkapja saját paplanját és lefekszik a matracára... szemeit lehunyja, úgy tesz mintha aludna, vagy legalábbis próbálna, de igazából messze járnaka gondolatai, megszorítja a párna szélét, Konoera gondol, utoljára neki nyílt meg ennyire, s a kandúr nem élt tovább egy hétnél mindez után...*
|
- Nagyon. - válaszol az első kérdésre. Kissé sóhajtva. De aztán felnyitja a szemeit és áhitattal néz a kandúrra. Elmosolyodik, ahogy Lamento végigsimít az arcán, majd elfekszik az ágyon. - Aludjunk. - tanácsolja játékosan. Nem mintha bírna most aludni. - Azt ugye tudod, hogy ezek nagyon bensőséges mozdulatok? - kérdezi, bár nem tudja, minek.
|
- Teru... jól vagy? *érdeklődik amikor Teru nem nyitja ki szemeit, furcsálkodva néz a fiúra, majd végig húz arcán* - Kezdek álmosodni... *veti fel hírtelen* - Te nem vagy álmos még?
|
Maga elé néz, majd le-lecsukja a szemeit, míg végül pilláit nem nyitja fel újra. Belemerül az érzésbe. Szája szétnyílik, arcizmai elsimulnak. Néha el-elmosolyodik, de nem szólal meg.
|
- Rendben... *nyúl a fiú füle felé óvatosan, tényleg nem tudja mire számítson, de amikor megérinti kitágulnak szemei* - Teljesen más mint a miénk... *tapogatja tovább* - Milyen furcsa... *elmosolyodik de még mindig nem ereszti Teru fülét* - Sose fogtam még... de mondjuk érthető hogy rosszabbul hallotok... kisebb is... *engedi el végre* - A macska mindig tanul valami újat!
|
Teru érzi az oltást, de csak mosolyog. Tudja, hogy Lamento nem értheti teljesen a dolgot, ha nem mond el neki mindent, de nem baj. Egyszer biztos rá fog jönni, vagy talán már rég tudja is, csak megvan az oka, amiért nem lép. Talán fél, hogy megismétlődik a múlt, vagy rosszul értelmezte a jeleket, esetleg nem akar. De ha tudná, legalább annyi biztos lenne, hogy nem undorodik Terutól. Biccent. - Másképp nem ajánlottam volna fel. - mosolyodik el újra. - Mi nem hallunk vele olyan jól, de a tapintásra hasonlóan érzékeny a fülünk. - magyarázza nyugodtan. Próbál nyugodt maradni, nehogy most támadja le Lamentot a szerelmével.
|
- Igen olyasmi... ebben igazad van... dehát azért vagyunk macskalények... *mosolyog a fiúra* - A tiéd? *értetlenkedik a kérdésen, de aztán szinte felpattan a srác mellé, így lecsusszannak róla a plédek* - Igen... ha szabad... *komolyan beszél Terunak, tényleg kíváncsi, de nem nagyon meri megérinteni, fogalma sincs mire számítson egy ember fülétől* - Amúgy... olyan furcsának tűnik... milyen érzés megérinteni?
|
Teru nevetgél, ahogy Lamento engedélyt ad neki jóformán, hogy a fülét fogdossa. Persze komolyan veszi, de nem hiszi, hogy meg meri tenni még egyszer azok után, amit kiváltott a kandúrból. Túlságosan tiszteli az érzelmeit ahhoz, hogy csak úgy megpróbálja megszerezni őt magának. - Nem-nem! Dehogyis! Szó sincs róla. - néz a kandúrra. - Olyasmi volt, mint egy cica füle. Csak a tied sokkal nagyobb, ezért minden ér és szőrszál jobban érződött. Nagyon tetszett. - magyarázza. Kezd kicsit fázni, de nem akarja visszavenni Lamentotól a takarót. Azon gondolkodik, hol van a másik plédje. Talán az is a szekrényben? Meg kellene néznie, de a kandúr elvonja a figyelmét. - Ne foglalkoztasson, más mit gondol, csak, amit te. De tudod, hogy én nem tekintek rád szolgaként. Egyébként... te meg akarod fogni az enyém? - komolyan kérdezi, de aztán rájön, mennyire nevetséges. - Hátha neked is olyan felemelő élmény lenne, mint nekem. - felnevet, majd elharapja. - Vagy nem. - és tovább nevet.
|
- Engem nem zavar ha fogdosod.... de nagyon érzékeny... mind minden macskalénynek... gondolom legalábbis... nekem eléggé az... *magyarázza* - Túlságosan furcsa volt hozzá érni? *kérdi a fiútól mert nem érti mire érti a meredek szót* - Tök jó? Na igen én se cserélném le olyan fülekre ami nektek van... bár ha lecserélném nem lennék többé szolga... de ha nem lennék szolga nem ismernélek szóval ez határozottan nem éri meg nekem... milyen furcsa hogy csak ez tesz minket mássá és mégis ennyit jelent... nem igaz?
|
Nem hagyja magát, joga van aggódni Lamentoért és ha a macska kifogásolja a döntését, be fog keményíteni, új szabályként megszabja, hogy ők barátok, vagy valami ilyesmit. Döbbenten nézi a kezét. Az izgalom átjárja a teljes testét. Elvigyorodik, de aztán megrázza a fejét, hogy kicsit lehiggadjon. - Fogalmam sincs... - vörösödik el. - Ez... nekem most... túl meredek volt. - azzal leül az ágyára. - Nem csináltál semmi rosszat, nehogy azt hidd! Csak... meglepődtem. - motyorássza. - Már régóta kíváncsi voltam, milyen érzés megfogni egy macskalény fülét, s most kaptam az alkalmon. Szerintem tök jó... mármint a füled... - kezd sületlenségeket beszélni és ezt érzi. Még jobban zavarba jön. Nevetgél magán.
|
- De Teru mondtam hogy... *alkul el azonnal hogy Teru elé áll, s leszidja, fülei lekonyulnak, de amint Teru hozzáér felpattan mindkettő, a simogatás hatására meg Lamento kezd szinte dorombolni. Mi tagadás nagyon érzékeny a fülére, s egy ideig ő se tud magáról, csak amikor Teru elengedi* -Semmi baj... nem zavart... *pirul el kissé* - És? Nem vagyok lázas? *kérdezi ha már Teru úgyis a fülére akaszkodott*
|
Terunak nem tetszik egyik válasz sem. Kimászik az ágyból, majd a saját, bemelegített takaróját teríti Lamentora. Aztán megáll a kandúr előtt és megrovón néz rá le. - Ne aggódjak... köszi. - mondja neki, azzal megfogja a fülét. Ha meleg, tudja, hogy a macska lázas esetleg. De egy pillanat alatt elkalandozik, megérzi, hogy milyen jó érzés a kandúr fülét fogni, ezért finoman meg simogatja. Később persze észbe kap, mint általában mindig és elkapja a kezét. - Uh, bocsi! Csak a lázad érdekelt volna, de... Mindegy, bocsi! - zavarba jön.
|
- Nem tudom... ha neked van akkor nekem is... *mondja egyszerűen*- ALudhatunk is ha álmos vagy... bár én még nem vagyok annyira... *vallja be és elnéz az ablak felé*- Csak egy kicsit kihült a testem... de rendben leszek ne aggódj emiatt... *kicsit hazudik, igazából rázza a hideg és kicsit szédül is, de nem akar gondot okozni* - rendben leszek így is!
|
- Van még kedved beszélgetni valamiről? - kérdezi halkan Teru. - Vagy inkább aludjunk? - pillant rá. - Te fázol? - riad meg. - Adjak még takarót? - kinyomja magát, így látható lesz, hogy már nem meztelen.
|
*A Macska feláll, a plédet az ágy mellé teszi majd felveszi a saját és persze teru vizes ruháit is, majd kimegy és a szárítóra pakolja őket, végül visszasiet a szobába, szerencsére senki sem vette észre, nem volt kedve most mást csinálni, és tudta hogy mindenben mindenkinek engedelmeskednie kell, amikor visszaér Teru a takaró alatt van ismét, bár Lamentonak fel sem tűnik hogy kikelt alóla, ő is visszateríti magára a plédet, nagyon át van hülve a teste, kicsit még vacog is, pedig általában jól bírja a hideget*
|
Nem látja, hogy utána nyúl a macska, hisz a fejét lehajtja. Már csak arra riad a gondolataiból, hogy Lamento még elmondja, milyen volt egykori szerelme, aztán feláll és kimegy. Tudja, hogy menekül, magára akar maradni a bánatával, így Teru csak biccent neki, hogy tegye. Körülnéz addig a szobájában. Úgy érzi, szívesen rágyújtana, de megfogadta, hogy többé nem teszi, ezért letesz róla. Feláll az ágyból, hogy magára húzzon egy alsónadrágot és egy pólót. Aztán miután ezekkel elkészül, megáll. Kinéz az ablakon. Már minden békés, csak a házuk előtti széttúrt hó emlékezteti arra, hogy mi történt korábban. Ökölbe szorulnak a kezei. Nem hagyja többet bántani Lamentot és mindig ilyen durván fogja megtorolni, ha mégis bántják, ezt fogadja meg még. Nem érdekli semmilyen fenyegetés, börtön, megtorlás, sem semmi. Hiszen tényleg csak neki van joga bántani a macskát, másnak nem, ha nem engedélyezi, vagy kéri. Inkább visszabújik a meleg takaró alá.
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
