|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Mi? Nem... félre érted... semmi közöm ahhoz a kandúrhoz, csak... áhh mindegy... megyek körbe nézek, kezdek éhes lenni, hátha maradt itt valami ennivaló... *kelt fel az ágyról, nem volt elég bátorsága beszélni arról, hogy mégis mit akart kihozni a dologból, ráadásul Gax szíve valószínűleg örökre avval a lánnyal halt... felsóhajtott és lement szétnézni, ha hagyták neki*
|
Ha elképzelsz egy világot,azon vagy,hogy tökéletessé fejleszd.Egy idő után annyira tökéletes,hogy nem vagy képes kiszakadni belőle.Igen.Szabadok.*ismétli meg,hisz számára olyan furcsa ezt hallani.Sose volt rab,most mégis különösen hangzott.Egy rövid pillanat erejéig elhallgatott.Nem hitt a fülének,mikor Dimitriről kérdezte.Felült az ágyban,majd különös,mégis kivehető kérdő pillantást küldött felé.*A feladatához elég szexi,de nem élnék vele együtt.*mondja lassan*Csak nem,te és ő...
 |
*Julius leül Gax mellé az ágyra* - Azt hiszem én jobban szeretem a reális dolgokat. Az írók képzeletvilágban élnek, nem is tudom hogy lehet úgy élni... *sóhajt* - Hát igen elég kemény napok voltak, de már szabadok vagyunk... ez a lényeg, és legközelebb nem hagyjuk majd, hogy meglepjenek minket. Gax... egyébként a múltkor... az a kandúr Dimitri... elég szexi volt ugye? *kicsit elvörösödött a kérdéstől, de látszott rajta, hogy komoly választ vár*
|
Hát...kösz...azt hiszem.*reagál a bajtársosdira.*Én úgy vagyok vele,hogy legalább a könyvek által legyen jobb az élet.A fantázia határtalan és nagy kincs,csak tudni kell vele megfelelően bánni.A híres írók,jól hasznosítják ezt a nemes adományt.Nem szeretheti mindenki ugyanazt.Nagyon egyhangú lenne a világ.*zárja le mondandóját egy nagy levegő kifújjással.*Az utóbbi időben nem merengtem ennyit,vagy legalábbis nem ilyen témákban.Nem olyan rég még azon agyaltam,hogy hogy szökjek meg a rácsok mögül.*mosolyog lemondóan,majd beletúr a hajába és elnyúlik az ágyon.*
|
- Ohh semmi baj... elfogadom a bocsánatkérésed.. *nézi a könyvespolcot* - Hát akkor ebben nagyon különbözünk... *von vállat* - Én akkor sem szeretem beleélni magam az álmokba... egyébként meg nem egyik pillanatról a másikra történt, mindenféle folyamat lejátszódott addig bennem... csak te azt nem láttad... meg hát együtt voltunk a bajban is, s most együtt vagyunk ebben a nagy házban... szerintem ebben nincs semmi különös... már elfogadtalak bajtársamként...
|
Amiért faggatalak.Neked is megvannak a magánügyeid,amelyek nem tartoznak rám.*ad indokot a bocsánatkérésre,majd feladja a könyvespolcon való kutatást a megfelelő könyv után.*Elolvasok bármit,de a legtöbb könyv,melyet olvastam az ősi tudományokról és a múlton való agyalásról szól.Megannyi dolog van,melyet mai fejjel nem értünk meg,mint pl a piramisok és egyéb rejtélyek.Értem.Ha gondolod elvehetsz egy könyvet,hogy olvashass.Épp ezért szeretek olvasni.*kezd bele eszmefuttatásába,míg leül az ágy szélére.*Egy könyvben bármi megtörténhet.Megélheted a főhős kalandjait,különböző kalandokban vehetsz részt úgy,hogy közben nem csinálsz semmi mást.Hogy mi?*kérdez egy pillanatra vissza,majd mikor felfogja,hogy mire is célzott a kandúr,kifejti válaszát.*Számomra furcsa,hogy egyik pillanatról a másikra elkezdtél kedvelni,olyannyira,hogy az életedet is odaadnád a biztonságomért,annak ellenére,hogy tetteim nem egyenértékűek ezzel.
|
*Elmosolyodik* - Miért kérsz bocsánatot? Nem tettél semmit... * nézi ahogy Gax könyvet keres magának* - Miket szeretsz olvasni? *érdeklődik* - Nekem ritkán adódott alkalmam az olvasásra, bár tudok...mert azt nekünk is megtanítják... a tenyésztőink, már aki szerencsés ebben... de igazából én sosem szerettem igazán olvasni... megélni egy másik világot, talán elfeledteti a jelent, de ha a könyv véget ér... te még mindig csak a jelenben maradsz... persze ha politkiáról, vagy történelemről olvasol, az teljesen más... *von vállat* - Egyébként... mit értesz összezavarodás alatt?
|
*Meglepődik a kandúr kijelentésén,bár így visszagondolva tényleg így történtek a dolgok.Akkor bele se gondolt,hogy pár apróság mennyire sokat jelent számára.*Különös.*zárja rövidre a dolgot.*Sajnálom.Annyi minden történt mostanság és kicsikét...össze vagyok zavarodva.Nem tudom mitévő legyek.Jelenleg semmi se köt le,ami el tudná terelni a figyelmem.*mondja,majd megáll a könyvespolc előtt.Végignéz a tömérdek könyvön,mely ott porosodik.*
|
- Nem tudom emlékszel e... de amikor ide kerültem, sok mindent kipróbáltál, csak hogy betörj engem... aztán Julian majdnem meghalt, de te... orvost hívtál, nem nagyon tesznek mások ilyet egy macskalényért... persze ez még nem volt elegendő... mivel Julian akkor nem volt használható állapotban, egyszer megpróbáltam főzni és akkor... akkor azt mondtad, hogy nem baj ha nem tudok, mert csak gyakorolnom kell, és nem voltál dühös... nem tűntél egy kiszámíthatatlan vadállatnak, később mg dacoltam evvel, de amikor betörtek hozzánk... akkor úgy éreztem, hogy nem hagyhato ezt az egészet, akkor jöttem rá, hogy kedvellek... lehet hogy ez egy álarc... de nekem így is rendben van...
|
Kíváncsi vagyok az okra.Hogy lehet,hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott a véleményed?Honnan tudod,hogy nem vagyok egy gazdag rohadék,aki játékszernek használja macskalényeit,és ez eddig mind egy álca volt?Szerintem évtizedek se elegek ahhoz,hogy valakiről elmondhasd,hogy jól ismered.Honnan tudod,hogy nem csak a körülmények alakították így a dolgokat?*faggatózik tovább.*
 |
- Mégis mit akarsz kihozni ebből? Nem titkolok semmit... a saját érzéseimhez pedig... szerintem jogom van... *mondja komolyan* - Vagy azt szeretnéd tudni, mi miatt változott meg a véleményem? *kérdez rá konkrétan* - Nem értem milyen titokról beszélsz...
|
*Figyelmesen hallgatja a kandúrt,minden rezdülésére felfigyel.Kíváncsi,hogy honnan ez a nagy rajongás iránta,annak ellenére,hogy nem tett semmi olyat,ami ezt válthatná ki másokból.*Mit titkolsz előlem?*érdeklődött összeszűkült szemekkel,mikor a kandúron megjelent egy halovány arcpír.Míg a válaszra vár csendben elgondolkodik Percy és Hermész viszonyán,ha már szóba került.*Bolond húzás lenne tőle.Egyébként nincs sok barátom.De ne tereld a szót,mi az amit nem mondassz el nekem?
|
- Azt hiszem nem tudom megválaszolni minden kérdésed, de... egyet biztosan tudok... kedvellek. Először azt hittem te is egy gazdag férfi vagy, aki csak játékszert akar magának, de a véleményem, később megváltozott... *elvörösödik, hiszen ő még tudja, hogy mi is váltotta ki a rokonszenvét Gax iránt... viszont ezt nem nagyon akarta előhozni.* - Hasonlít a múltunk, mindketten elveszítettünk egy számunkra fontos személyt, a saját hibánkból... az én anyámnak is azért kellett bemocskolódnia, és meghalnia, mert én engedetlen voltam az új gazdánkkal... Julian... nem tehetett semmiről, az egész az én hibám volt... de most már nem tudok rajta változtatni, viszont egy számomra fontos személyt még mindig megvédhetek... bár sosem fogok megbocsájtani magamnak... *sóhajtott* - Egyébként én nem láttam, hogy bárki is bement volna hozzá... mármint Percyhez, nem gondolod, hogy talán mégis csak szerelmes? Fura barátaid vannak, de Percyt is kedvelem... mondjuk több barátodat nem is ismerem...
|
De miért?Miért akarod ezt tenni?Mi kéztet erre?Miért akarsz kockáztatni?*faggatózik a férfi.*Mire gondolsz?Miben hasonlítunk?Túl sok a miért,amire választ keresek.Ma már nem akarom elhagyni ezt a házat.Olyan békés és nyugodt itt.Az a hotel számomra túl idegen és rideg.Annak ellenére,hogy tiszta,mégis ott motoszkál legbelül a tudat,hogy a legtöbben csak kurvázni járnak oda.Nah meg ki tudja,hogy mit művel ott Percy barátom.Nagyon belehabarodott abba a Hermész gyerekbe.
|
- Tévedsz... nem azért vagyok itt, mert elvárod, vagy mert a kötelességemnek érzem... *felvesz egy szilánkot* - Csupán ezt akarom tenni... *felemeli a szilánkot és azon át néz Gaxra* - Egyébként tényleg hasonlítunk, nem külsőleg, de valahogy mégis... bár nem ez a szimpátiám fő oka... *ránt vállat* - A többieknek nem szólunk majd, hogy vissza tértünk ide? *érdeklődött*
|
*Megpaskolja a vállát,majd az ablakhoz lép,mely betört.*Első pillanatban nem örültem mikor megpillantottalak,hisz mondtam,hogy ne kövess.De belegondolva,nem árt,hogy jelen vagy.Ha bármi történne tudnál szólni Percyéknek.Nem szükséges folyton mellettem lenned.*mélyen belepillant a kandúr szemeibe.*Nem vagy szolga.Itt élsz,saját élettel.Nem várok el semmit.
|
- Én... *elpirul ahogy Gax a vállára teszi a kezét, fülei hátra simulnak* - Ugyan nem kell megköszönnöd... igazából azt hittem dühös leszel és kiabálni fogsz... de... azt hiszem mégis jobb volt így, hogy utánad jöttem mert... így legalább tudom, hogy jól vagy, igazából eléggé aggódtam... *bólint a férfi utolsó mondatára* - Ne aggódj, mindig melletted leszek, hogy ha kell meg tudjalak védeni... viszont izé... sajnálom de azt hiszem új üveget kell majd venned az ablakra...
|
De.Tudhattam volna.Azt mondják kemény az élet az utcán,de nem tudják,hogy a felsőbb rétegek közötti harcok időnként durvábbak annál.Persze ezt csak azok tudják akik benne vannak,a részesei.Többet nem akarok hibázni.*mondja komoran,majd felkel és a kandúr után kilép a szobából.Bezárja maga mögött az ajtót,majd Julius vállára teszi a kezét.*Nem zavartál.Köszönöm,hogy utánam jöttél,annak ellenére,hogy kértem ne tedd,hisz nem voltam veszélyben.Azért adnék egy tanácsot.A számodra fontos dolgokért mindig küzdj,ne hagyd elúszni,mert utána csak üresség marad a számodra és a bánat.Tapasztalat.
|
- Ohh... nagyon sajnálom... de... nem hiszem, hogy okolnod kellene magad a haláláért, hiszen nem tudhattad, hogy valóban megteszi, bár az ilyesmiért... mindig magát okolja az ember, akarva akaratlanul is... *sóhajt* - Mégis nem hiszem, hogy az a lány azt akarná, hogy életed végéig őt gyászold... persze nem azt mondom, hogy ne gondolj rá, de szerintem nem kell mindig olyan komolyan venni az életet, belefér hogy hibázunk... persze ez következményekkel jár, de tanulnk belőle... *feláll* - Sajnálom, hogy zavartalak, én igazán nem akartam feltépni a sebeidet... ígérem nem szólok róla senkinek... *körbe néz még a szobában, majd Gaxot bámulja* - Nekem komolyan elmondhatod... bármi bánt... kint fogok várakozni... körbe nézek, hátha rejtőznek itt még kóbor macskalények... *avval kiment ha Gax nem állította meg*
|
A te döntésed.*ránt vállat,ráhagyva Juliusra a dolgot.A részvétnyilvánításnál bólintott egyet,ezzel megköszönve az együttérzést.*Megölték és az egész az én hibám.Hülye voltam.Akkoriban azt hittem enyém a világ,minden körülöttem forog.Családomnak van és volt is egy pár ellensége a birtokunk miatt.Jó helyen van,így mások is meg akarták szerezni,de nem tudták,mert az őseim megelőzték őket.Mivel családom utolsó sarja vagyok,a legegyszerűbb,ha félretesznek az útból.Vagy elzavarnak vagy megölnek.Az egyik ellenségem azt a megoldást választotta,hogy elrabolja Eleanor-t.Alkut akart kötni,hogy visszakapom őt,cserébe mindenemet ráhagyom.Erre csak a gyilkos szemébe nevettem.Úgy vélte,hogy ezzel nem megy semmire és a szemem láttára megölte.Láttam,ahogy Eleanor rámpillant.Tekintete tele volt szomorúsággal és csalódottsággal,majd összerogy és többet nem mozdul.Akkor meghaltam én is.Többé már nem voltam az a komolytalan kis taknyos aki úgy véli,hogy játék a világ.Bosszút esküdtem,melyet be is teljesítettem.*bökött a koponya felé.*Ha én nem lennék,ő még mindig élne.*tekint maga elé csalódottan és szomorúan,ahogy ismét előtőrnek belőle a régi fájó emlékek.*
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
