|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcas sóhajt a válaszokra, de pár pillanat múlva ő is ír* "Majd meglátjuk... de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet lenne... és ha valakinek elmondjuk akkor is csak anyunak kellene.... minél kevesebb ember tud róla annál jobb.. és anyu itthon van, míg apu dolgozik... ő nem annyira megkerülhető... ebben igazad lehet... *egy kicsit megáll a toll a kezében majd újra írni kezd* "Miért nem akarod???* *vissza adja a füzetet*
|
Hallani nem hallja, ez tény, de látja, ahogy a fiú nevet és nem tudja hova tenni. Persze megjelenik az az érzés benne, hogy bár hallotta volna valaha Rolcas nevetését, akkor most emlékezhetne rá, de mára már csak a csend maradt számára. Most valahogy ez is bántja a lelkét. Közelebb hajol a fiúhoz, hogy lássa, mit ír le. Biccent, hogy igen, szombat van. Ő maga nem tudta volna, ha Markus nem világosítja fel a tervéről. Mire megkapja a füzetet, már kész válaszok vannak a fejében, mégis habozik leírni. Csak odateszi a tollat és gondolkodik, majd nehézkesen nekiveselkedik az írásnak. "Nem tudom, Rolcas... nem mondtam, de Shen a nagybátyám... az anyám öccse, ezért is volt hajlandó megtartani. Azt remélte, az anyám felépül a sokkból, ami érte, de aztán felakasztotta magát. Az apám is meghalt, vele az emberek végeztek, mert erőszakos és lázadó volt." - meséli. "Én sem tudtam becsapni Shent, pedig ő férfi, s köztudott, hogy a nőknek jobbak a megérzéseik. Nő megérzés... Szóval... én nem hiszem, hogy titkolózhatsz előtte. Azon kívül szükséged lesz a segítségükre. És ez már most biztos." - írja le határozottan. Mélyet sóhajt, majd a tollal megvakarja az arcát, s újabb gondolatszünetet tart az írásban, míg fogalmaz. "Tudnál, de nem tudsz. Lenne miben segítened, de nem akarom, hogy segíts." - írja le őszintén, aztán visszaadja a füzetet.
|
*Rolcas viszont hírtelen elneveti magát, persze ezt a félvér nem hallhatja* "Tudod milyen nap van ma? Most jutott eszembe, hogy szombat... azaz anyuék csak holnap este érkeznek haza... nincs gond..." *fújja ki magát amint leírja* "Nem akarom elmondani neki, nem akarom hogy megtaláljanak itt téged... és amíg ők nem fogják ezt senkinek elfecsegni addig nem vagyunk veszélyben... egyikünk sem... majd megoldom a dolgot ne aggódj.... tudok valamit segíteni?" *adja oda a füzetet és figyeli Okuo arcát*
|
Amint visszakapja a füzetet és meglátja, ami feltüzeli, irtózatosan komollyá válik az arca. Mérgesen néz Rolcasra, majd írni kezd. "Mit jelent az, hogy veszélyt jelentene rám??? Nem én rátok?!" Újra ránéz a fiúra, hogy lássa, milyen képet vág. Okuo nem akar bajba sodorni senkit, főleg nem Rolcast. "Egy anyának nem lehet hazudni, nem igaz? Ne kockáztass. Nem elzavarni akarlak, bár tény, hogy most szörnyen érzem magam kívül-belül."
|
*Rolcas erre hírtelen ledermed* - A francba... *veszi el a füzetet* "nem tudja... nem árulhattam el neki mert veszélyt jelentene rád... mostmár mindegy.... majd reggel beosonok a szobámba mintha eddig is ott lettem volna... ne aggódj...holnap majd hozok enni és innivalót is... meg egy vödörbe vizet... azt nem tudom hogy a többit hogy oldjuk meg de majd kitalálok valamit... ." *gondol itt a wc használatra és a fürdésre...* "most akkor aludjunk, ha úgy is fáradt vagy.." *vissza adja a füzetet Tokunak*
|
Biccent. Majd megtanítja Rolcasnak, ha elég jól lesz ahhoz, hogy beszélni és rendesen mozogni tud majd. Most ez nagyon távolinak tűnik. Nem akar arra gondolni, hogy került ilyen állapotba, nem is akar törődni azzal, hogy néz ki, milyen gyenge, elesett, satöbbi. "Akár. De most aludjunk." - javasolja, s leteszi a füzetet. Körülnéz újra, de rájön, hogy eddig is elfértek egy ágyban. Ha le akar vetkőzni, segítség kell, de nem akarja megmutatni az összeroncsolt testét, ugyanakkor Rolcas jelenléte megnyugtatja, kissé izgalommal tölti el, s emellett még azon is van ideje aggódni, hogy az anyukája nem aggódik-e érte. Visszahúzza magához a füzetet. "Anyukád? Tudja, hogy itt vagyok? Nem fog érted még jobban aggódni?"
|
- Köszi... majd megtaníthatod azokat az alapokat... ha akarod.. *Rolcas gondolkodik pár pillanatig, majd magához ragad egy tollat és ha Toku nem ellenkezik elveszi a füzetet* "Akkor mi lenne ha én is írnék neked? *teszi fel a kérdést és vissza adja a füzetet, a lapot amit pedig a félvér a kezébe nyom felragasztja egy kis gyurma szerű anyaggal, vissza ül Toku mellé*
|
Figyeli a kezet, mely száguld Roll-t firkantva a papíron, majd megjelenik a dátum is. Apró mosoly suhan át a félvér arcán, aztán írni kezd. "Tehetséges vagy, csak tanulnod kell pár alapot." Eztán újra felnéz, s Rolcas pont beszélni kezd. "Nem gond, megértem, hogy nehéz megszokni. Most még a szád sem tudom folyton nézni, hogy lássam, mit mondasz, mert írnom kell, ha válaszolni akarok." Az ötlet tetszik neki, egy ügyes mozdulattal szétválasztja a lapot és a füzetet, majd átnyújtja Rolcasnak és bólint, hogy tegye ki nyugodtan a falra. "Közös hely. Bunker." - írja ezután az írós füzetbe.
|
*Rolcas még befejezi a rajzot, majd ő is aláfirkantja a nevét... "Roll" és dátumozza is úgy mint Toku... kicsit meglepődik a kandúr hangján de ez nem zavarja különösebben...* - Sajnálom... mindig elfelejtem... *pirul bele zavarába* - Ne beszélj ha nem tudsz... vagy ha túl gyenge vagy... nincs semmi baj... a lényeg, hogy minél hamarabb vissza nyerd az erőd és ahhoz sok pihenés kell... *pillant ő is Toku rajzára.. aztán elcsodálkozik* - Nagyon de nagyon szép... *mondja neki* - Van egy ötletem... az összeset amit együtt rajzolunk... tegyük ki a falra... Mit szólsz hozzá? Vidámabb lenne tőle ez a hely... *mosolyog felé*
|
Míg Rolcas rajzol, Okuo lassan elkészül. Aláírja, ismét Toku névvel, majd dátumozza, aztán leteszi a földre. Lenéz a rajzra is. Tetszik neki. - Édesz. - nyögi, de a hangja egyetalán nem hasonlít a korábbihoz, rekedtes és gyenge. Rájön erre, s elszégyelli magát. Nem igazán akar beszélni arról, hogy mi történt vele, ezért most egy másik füzetet halász elő. Eszközt vált, tollat kotor ki a táskából, majd Rolcasra néz. Ezután írni kezd. "Sajnálom. Most nem tudok beszélni. Kell pár nap, míg összeszedem magam." Ezután megmutatja a srácnak. Majd még egy mondatot odafirkant. "Ha mondani szeretnél valamit, nyúlj be a látószögembe, mikor nem téged nézlek, különben nem tudom, mit mondasz."
|
*Rolcas nagyon lelkes lesz és rajzolni kezd úgy ahogy Toku mutatta neki úgy tartja a ceruzát, ő egy nyuszit rajzol aki éppen a fűben heverészik... köré virágokat gyűjt, mindenfélét... és igazából a nyuszi csak egy elem lesz végül a sok növény közt, fák és nokrok kerülnek még oda, de nem túl sűrűn mert így a virágok talán értelmüket evsztenék, a nyuszi szájába végül egy lóhere kerül, négy levelő... csak hogy az egyik levelecske már a nyuszi szájában van félig, aztán árnyékolni próbál kiseb nagyobb sikerekkel* - Ilyen nyula van az öcsémnek... mindig megrágdos mindent... *teszi hozzá magyarázatként*
|
Leteszi a félkész rajzot, ahol már kezd kirajzolódni más is, egy ablakban kuporgó alak, egy macskalény, mely csak hátulról látható, sűrű, félhosszú haja van, farkincája az égbe mered, füleit hegyezi. Kivesz a táskából egy másik rajzfüzetet, s odaadja Rolcasnak, majd a ceruzáiból is ad neki, majd mutatja a fogást, hogyan fogja meg azt, amit választott. Bíztató pillantást küld a srácnak, bár szemeiben még mindig a lelkének töröttsége jelenik meg, aztán újra magához veszi a rajzát és folytatja. Kiélesíti a macskalényt, megrajzolja a párkányon csimpaszkodó kezeit, majd az égre elmosódva, a csillagokból kirakva egy emberi alakot kezd formálni. Most már többször néz Rolcasra, az ő arcát szeretné megjeleníteni.
|
*Rolcas örül hogy sikeresen leérnek, viszont már fáj a műkarja... akármennyire is furcsa ha nagyon megerőlteti magát a hely ahol öszekapcsolódik a hűs a fémmel... nagyon nagy fájdalmat okoz neki, de megszokta már és szinte alíg tűnik fel.. most talán mégis túlerőltette, de nem mintha érdekelné, felmegy a kandúr után és oda adja neki amit kér* - Hé Toku, rajzolhatok én is? * kérdi* - Bár én nem vagyok művész...
|
Bólintással jelzi, hogy így jó lesz, de nagyon bizonytalan magában. Fél, hogy elhagyja az ereje és ráesik Rolcasra. Azzal lesodorná őt és nagyon megütnék maguk, ami aztán tovább nyomná Okuo szívén a terhet. Lesomt fülekkel veselkedik neki a feladatnak. Nagyon koncentrál, minden fokot pontosan becéloz. Végül balesetmentesen leérnek, s a félvér a lehető leggyorsabban eltűnik, hogy pisilhessen. A nedves fűzben, majd később a nadrágjában megtörli a kezét, aztán megkeresi Rolcast. Bűnbánóan néz rá, mozog a szája, de csukva, keresi a szavakat, aztán mégsem szólal meg. Inkább visszamászik a kisházba. Fent aztán lekuporodik a földre törökülésbe és kinéz az ablakon. Ihlete támad, így magához kéri a táskáját, melyet ha megkap, egy rajzfüzetet vesz elő belőle, s mindenféle ceruzát, radírt. Sérült kézzel és szívvel kezd alkotni, ezáltal újra feléledni. Keretet rajzol, majdnem olyat, mint a ház ablakának kerete. Nyitott ablakot, melyen át a csillagokra vetül a látóhatár.
|
- Ümm oké... *felnyitja a kis ház ajtaját, majd segít felkelni a kandúrnak* - Előre megyek te meg óvatosan gyere le ha brmi lenne ott leszek, jobban meg tudlak úgy tartani... *mondja amíg Toku rá figyel... nem érti miért nem beszél, de most különösebben nem is érdekli, megindul lefelé és várja a kandúrt*
|
Persze nehéz egy süket lénnyel együttműködni, aki csak azt érzékeli, hogy Rolcas elmegy mellette, majd világos lesz. Hálás, amiért segít neki kiszabadulni, ő nagyon szűköl most. Nem nyikkan meg, mintha hangja sem lenne, de a fújtatásából érzékelhető, hogy kínlódik a fájdalomtól. Tovább azonban nem várhat, különben bepisil. Rámutat az ajtóra, majd lefelét mutat, aztán egy diszkrét mozdulattal jelzi, hogy mit szeretne igazából.
|
*Rolcas persze hírtelen felnyitja szemeit a zajra, kicsit megijed így a szíve nagyon gyorsan kezd el lüktetni. Végül észbe kap* - Segítek.. várj... *kapcsolja fel a kislámpát aminek a fénye beteríti a kis házat* - Jól vagy? *nézi a félvért* - Hülye kérdés volt igaz? *kiszabadítja Toku lábait a takaró fogságából, aztán megpróbál segíteni neki felállni, ha a félvér nem inti le, hogy hagja mert fáj neki*
|
Mikor Okuo legközelebb fölébred, már sötétség borult rájuk. Megpillantja Rolcast, majd hosszan nézi. Aztán rájön a pisilhetnék, így nagyon lassan megpróbál kiszállni az ágyból. Persze ez nem megy olyan könnyen, a fiún gond nélkül átmegy, de beakad a takaróba és akkorát koppan a padlón, amekkorát csak lehet. Nyekken és szívja a fogát, megmozdulni sem tud igazából a fájdalomtól.
|
*Rolcas elmosolyodik ahogy Okuo elalszik, ő pedig csak figyeli az arcát, hallja a lélegzetvételét... lenyugszik ő is egy kicsit, majd valahogy a látványtól vagy csak az egyedüllét unalmától ő is elalszik*
|
Belekapaszkodik a takaróba, kicsit összébb kucorodik alatta, helyezkedik, hogy kényelmes legyen így feküdni. Már nem sír annyira, néha folynak csak könnyek le a szeméből. Megérzi, hogy Rolcas közel fekszik hozzá. Eddig nem tűnt fel neki, azt hitte, ül, ezért még alaposan meg is lepődik. Felé fordul, nagy pislogásokkal néz rá, s szétnyílnak az ajkai is, mintha meg akarnak szólalni, ám látja, hogy mire bíztatja őt a fiú, s ő megnyugszik, hogy most már tényleg minden rendben van, a mást nem, legalább erre a kis időre, ezért azonnal bealszik.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
