|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Vigyázz miket beszélsz..még teljesül..* Ran nekikészülésére felvonja a szemöldökét. Valami nagyon.. rá jellemző dolog lesz a kívánsága, abban bizonyos* - egy lélekért cserébe? akármit..
|
- Megeheted ha akarod... bár nem hiszem, hogy túl sok időre fogja elnyomni az étvágyad.... elég satnya lelkem lehet... *feltérdel és így néz tovább Ashre* - Bármit kérhetek?
|
-Hát igen.. a lelkek finomak *mondja elmerengve..egy pillanatra hátborzongató, ahogy vérpiros szeme a semmibe révednek a lelkek ízén gondolkodva..majd vissza szegezi tekintetét Ranra* - bocsánat nagy úr *szól költőien* - mit kérsz, hogy jóvátegyem ? *színpadi gesztusokkal egészíti ki magát, s kérdőn a fiúra tekint*
|
- Te galád dög! *nevet*- Ha démon vagy, akkor... mégis mi az amire vágysz? A lelkem? *mondja kissé bátortalanul, de mosolyogva* - Héééé te nyelvet nyújtottál, micsoda tiszteletlenség egy nagy úr előtt... *szórakozik, de közben végig figyeli Ash reakcióit.... *
|
- Jelenleg nem tudok ilyet..*gondolkodik el* -nincsenek ilyen emberekhez méltóan kicsinyes szükségleteim *ölt nyelvet Ranra, s ő is felül* -nem lehet mindenben igazam..*mondja fölényesen*- de az embereket a fény felé kell terelgetni, felháborító, hogy egy ilyen feladatot bíznak egy démonra, mint én..
|
- Igazad van... *ad igazat végül a kandúrnak, felesleges rágódni a múlton, vagy azon, hogy mi lenne ha...* - Jaj ne már Ash... nem tudnál néha mást mondani? Mondjuk... nem szeretnél egy könyvet, egy kirándulást, egy pohár kakaót... vagy akármit? *lassan felül fekvő helyzetből és úgy néz a macskára, szemei fakón, de csillognak* - Talán csak azt hiszed... de ebben most nincs igazad...
|
- A világ mindig is ilyen lesz, s fölösleges az rágódni, mint egy beteg mókus, hogy mi lehetne..*mondja szigorúan*-Nem tudom..és sosem fogam megérteni mitől voltam rád ilyen nagy hatással *susogta szemérmesen* - egyetlen vágyam az uramat szolgálni, az ő parancsát teljesíteni, kielégült testének, lelkének tudata legnagyobb gyönyöröm..*ezeket a mondatokat már a kezdetektől ismételgették neki, s soha, egy pillanatra sem merülhetett fel kétségbe vonni, megkérdőjelezni, átreformáli, elgondolkodni rajta..s erre a macska most sem igen volt képes..* -ez nem igaz..teljesen mindegy, milyen képességekkel rendelkezik valaki, mennyi szaktudása van erről, vagy arról, hány könyvet nyomtak le a torkán.. mikor egy kevésbé iskolázott mosolya egy másik szívében elűzi a telet, s erre semmiféle lexikális tudás nem képes.. ahogy képtelen vagyok én is.. *vallotta be lemondón sóhajtva*
|
- De ha a világ nem lenne ilyen.... talán én sem... végülis nem lehet tudni, igaz? *nézett a macska szemeibe* - Amúgy lehet, hogy éltem eddig nélküled,de már nem akarok úgy élni, szeretek veled lenni, veled beszélgetni... már nem érzem magam egyedül... örülök, hogy itt vagy velem, még ha ezért gonosznak is tűnök, de nem akarom, hogy eltűnj az életemből... *mosolyog rá* - Nincsenek vágyaid, vagy álmaid Ash? Ha vannak... szeretnék egyet teljesíteni.... bármit megtennék ami boldoggá tenne téged, mert... én is boldognak érzem magam, amikor veled vagyok... *mondja őszintén* - mégis hozzád képest annyira butának érzem magam... sokkal értékesebb vagy mint én....
|
-Nélkülem is éltél tizenakárhány évet, mellettem, s utánam is fogsz tudni.*Mondja, ismereteit méricskélő mondaton elmosolyodik. Valóban sokrétű tudással rendelkezett, amiket nem tudott túlzottan hasznosítani jelen környezetében.*- egy Rúmi nevű szerzetes *Bólogat* -Talán kegyetlen, de így igaz.. gondolj bele hány személy megismerését elhalasztod minden egyes nap azzal, hogy be vagy zárkózva a házba, a szobádba..hogyha nem így kerül valaki a családod közelébe, hát sehogy másképp nem tud.*állítja, talán a fiút bántják a szavai, de ezzel elkondolkozásra is készteti vele.*
|
- Nem tudom, de... az biztos, hogy ha nem lennél.... már félig a sírban lennék... *beszél komolyan* - Szerzetes? Furcsa ismereteid vannak... *de azért csak hallgatja, nem mindent ért meg belőle, de lenyűgözi eme pár sor, beleég a tudatába... bár nem minden egyes szó...*- Azt mondod... nem lehetséges az, hogy akkor... ismerhessük egymást? Milyen kegyetlen vagy... *vág fájdalmas arcot... ugyan ő nem tud Crys érzéseiről, vagy talán sejti, de ő nem vonzódik a szőkéhez, Ash erítette hatalmába... s azóta nem képes kiűzni őt a szívéből*
|
*A kandúr furcsállja ugyan a mélyről jövő szavakat, mégis, most elfogadja a vallomást. Nem ért ugyan egyet, nem érzi, hogy ő, Ash erős volna; pontosan úgy hajlik, ahogy a szél kívánja.* -talán.. talán még nem értem *sóhajtja* - de abban nem vagyok biztos, hogy az az erős, akit nem hív a mélység; inkább az, akit bár szólít, mégsem hajt fejet előtte *susogja, Crys, bár ezt soha senki nem nézte volna ki belőle, de már elolvadt volna ha Ran csak a felét elszavalja ebből neki is..és Ashita képtelen volt arra a szintű értékelésre, amit Crys nyújtott volna.. a fekete árny lelke talán már sivár volt, kietlen és hideg, mivel az élete ezt kívánta meg tőle.. s ő alkalmazkodott..* -egy szerzetes szavait juttatod eszembe *szólalt meg csendesen..hogy a macska honnét ismer spirituális tanitóktól származó verseket, kérdés volt, de a rubintszemű kandúr felvetett elég rejtélyt ahhoz, hogy ezen ne kelljen külön csodálkozni* -" Szerelmem a fülembe súgja,
Jobb áldozatnak lenni, mint vadásznak.
Tedd magad bolondommá
Ne próbálj nap lenni, miközben folttá válsz!
Lakj ajtóm előtt és légy hontalan.
Ne tettesd, hogy gyertya vagy, légy lepke,
Hogy megízlelhesd az Élet ízét
És megismerhesd a szolgálatban rejlő hatalmat. "
*Úgy susogja ezt, mint egy szent evangéliumot a szorgos tanítvány, beleéléssel, átérzéssel, szenvedélyel.* - ha egyenlőek volnánk, sosem találkoztunk volna *jegyzi meg végül*
|
- Taláncsak magátóla valóságtól... magam sem tudom biztosan, de... Ash... nem értem... ennek a világnak a foglya vagyok... úgy ahogy te is... tudom,hogy így van... igazából a pokolra kívánsz ugye? De... nem értem,akkor miért mentesz meg folyton? Önmagamtól,másoktól, vagy valami környezeti csapástól? *odafordult a macska felé,szemei furcsán csillogtak, de nem sírt...* - Bárcsak ne lenne ilyen ez a világ... akkor ha találkoztunk volna... és egyenlőnek érezted volna magad velem, mint ahogy én ezt mindig is érzem... talán... nem utálnál... sokat gondolkodom ezen... nem tudom,érted-e mit jelent az, hogy fontos vagy nekem... fontosabb mint a nap melegsége, vagy a csillagok fényessége.... fontosabb bárminél... de az az igazság,hogy fogalmam sincs,hogy vajon miért... egyszerűen... úgy érzem nem lennék képes nélküled tovább létezni...te olyan erős vagy,szeretném megtanulni tőled,hogy hogyan kell azzá válni... ha megtanítod,többé nem fogok majd menekülni,de most még... túlságosan félek, úgy érzem elveszek ebben a sötét tengerben, ami csak hív magába, szólít... hallom... de nem akarok menni... tudom,hogy mást akarok... *sóhajt* - Sajnálom,hogy mindig rohangálnod kell utánam...olyan vagyok, mint egy gyerek... nem is értem magam...
|
*Elmerengve figyeli Ran beszédét. Különösen csengenek most az elméjében* - Mi elől menekülsz? * kérdezte óvatosan* -s meddig akarsz még annak rabja lenni? Egyszer szembe kell, hogy nézzetek *jelentette halkan. Ezeken a dolgokon nyilván Ran is végigette magát, de hallania kellett tőle a teljes igazságot; kimondva talán más értelmet is nyer, szavak formájában egy s más új infó becsúszhat, mi eddig Ran figyelmét elkerülte, míg csak önmagában gyötrődött.* - nem hagyhatod, hogy a félelem erősebb legyen, mint te magad..*a fiú mondatai valóban megdöbbentették, s ő mégcsak a töredékét sem élhette át, amit a srác szenved. S javarészt nem is látszott ez a mélyen borús hangulat a fiún, mindig segítőkész, melegszívű, engedékeny volt.. közben mik marcangolhatják odabent..*
|
*Persze biztos volt benne, hogy a macska előbb utóbb rátalál... mindig is így volt... elmosolyodott ahogy lefeküdt mellé, a hangszín meglepte, pár percig csak pislogott a macska felé majd megint az égre szegezte a tekintetét* - Én mindig csak menekülök.... de... akárhogy is tudom, hogy ez így van, nem tudom leállítani magam, úgy érzem, nincs bennem akarat vagy ezekhez hasonló, hősiességre utaló dolgok.... furcsa vagyok az emberek szemében, furcsa a macskalényeknek és.... furcsa saját magamnak is.... nem is értem, ezt az egészet ami körbe vesz... mintha nem is élnék, vagy csak nem akarnék...
|
*Ashita már azon elmélkedett, talán rácsokat kéne hegeszteni ahhoz a fránya ablakhoz.. aztán meglátta a fiút a szokott helyen, megszaporázta lépteit. Ha a fiú nem szökött el ismét, mikor odaért, letelepedett mellé, ő is az eget bámulta* - elmondod, mi bánt? *kérdezte barátságosan. Maga is megdöbbent, hogy van ilyen hangja, eddig ez még sosem került felszínre, szükség sem volt rá.. s mégis létezett. Ranra pillogott, ő vajon érezte-e ezt a jelentős különbséget, s ha igen, képes-e elfogadni azt.*
|
*Ran persze most sem ment messzire, útja a kedvenc helyére vezette, ahonnan nemrég ő döntötte ki a korlátot... most csak ült a korlát helyén, s nézte az alatta elterülő víztömeget.... elgondolkodott, hogy akkor vajon Ash miért ugrott utána? Hagyhatta volna meghalni is, vagy csak egyedül, had kászálódjon ki saját maga, de nem tette... felemelte tekintetét az ég felé, majd hírtelen hátra dőlt, csak nézte az elterülő felhőket.... nem értette ezt a világot.... annyira másnak érezte magát, mintha nem is tartozott volna ide*
|
-Igen, ezzel számolni kellett volna *állapítja meg a macska, amint nyugtázza, hogy Ran nincs a szobájában. Most komolyan elmereng azon, mit vár tőle a gazdája. Elkomorodva leül az ágyra, maga elé bámul, néha felpillant az ablakra, miből a surrogó hideg csiklandozza bőrét. Elmélyed magában. Mi történne, ha most nem eredne Ran után? Valószínűleg holnap már a temetését kéne szervezni. És miért megy el? maga elől menekül.. milyen terheket cipelhet, miket egyedül nem bír, s rájuk nézni is fájdalmas? a macka erre is tudta a választ.. az egész kirakós össze volt rakva, csak a saját része hiányzott az egészből..pont az nem rakta bele, amilye volt, aki a leginkább igyekezett megoldani a feladatot.. s ahelyett, hogy újra és újra kezdené, egyszer kéne csak jól megoldani, mindörökké. Felállt, kiszökkelt az ablakon, s elszántan indult a fiú után. Ran is tudhatta, a szeretet nem lehet zsarolni, gyengédséget, figyelmességet, még szenvedélyt is, de szeretetet, azt nem.. és szeretet kapni sem lehetett.. azt csak az érezte, aki adta..csak erről az emberek gyakran megfeledkeztek..*
|
*Ran még sokáig fekszik így, mit sem tudva magáról... nem álmodik,csak lelke vándorol a sötétségben.... keresve a legkisebb fényt... sikertelenül... annyira magányos én bánatos... értetlenül tekint maga elé, egy roncsot látva... úgy érzi jobb lett volna meg sem születnie... magányosan éli az életét... ebből a magányból nem képes kilépni.... akkor sem ha ezren veszik körül... nem érzi magát teljes értékűnek... az apja megalázta, s most akit szeret.... Ash sohasem fogja őt szeretni ezt már biztosan tudta, minden csak hazugság, ő maga, Ran is csak egy hazugság... *felnyitja pilláit, de nem találja Asht sehol sem... még mindig szédül és émelyeg... de feláll, a nyitott ablak felé néz majd kiugrik rajta, s megindul valamerre, amerre céltalanul bolyonghat tovább*
|
*A fekete macska nem kétséges abban, mit fog tenni a másik kettő: Goyuko az után siet, amiért idejönnie is érdemes volt, Ran pedig újra ahhoz az eszközhöz nyúl, még ha nem is öntudatosan, amihez eddig valószínűleg minden alkalommal. Elsüpped abban a mély sötétségben ami valójában csupán egy illúzió, minthogy felszegje fejét, s belenézzen a Napba.
Követi gazdája lépteit miután a vendég eltűnt látómezejéből. Közvetlenül mellette marad, míg az céltalanul sündörög a házban, ígysikerül elkapnia, mielőtt gazdája a földre borulna. Karjaiba fogja, elnézi egy pillanatig a sápadt arcot. Felemeli a testet, az ágyába viszi, lehelyezi a takarók ölelésébe* - aludjon csak..*susogja, kezével elsöpri a Ran arcába boruló tincseket. Ott marad mellette az ágyon pár percet, később a konyhába ballag, különféle dolgokat készít elő, többek közt vizet forral teának míg a fiú mélyálomban szunnyad*
/ Cryspussal az Érintetlen vidékre, a Tisztáshoz / |
- A francba... *besétál a házba, annyira zavarodottan érzi magát, szédül... mintha nem is lenne a földi testében, érzi hogy valami nem jó, valami megváltozott benne, s ez a túlzott szeretet mássá tette őt.... ahogy lépdel egyre jobban dülöngél, mint valami részeg, aki próbál menni, de az ital elborítja az agyát... félelmetesnek érzi magát, ugyanúgy ahogy a macskalények, érzi hogy túl messzire ment... már rég túlcsordult a pohár, nincs vissza út, a szavait már nem vonhatja vissza... még egy lépés és feje koppan a padlón, elhomályosul a tekintete, majd feketévé válik a világ... sötétté és hűvössé... mint régen... csak ez most mást... üvölteni tudna, de képtelen rá, saját gondolataiban egyedül marad... fájdalmas a magány... számára mindig is az volt, mégis biztonságosabb mint az érzelmek, s ezt sikeresen most bebizonyította neki ez a pár perc.... kezdi megszokni, hogy ebben a világban, csak ő lehet a gonosz... mert ő az ember.... *
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
