|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Fel hát! Nem értem, miért találgatsz, lagyi lettem-e. Tudtommal téged sem érdekelnek a hímek. - mondja büszkén kihúzva magát. Újra ránéz a kékhajúra, de már nem kezd bele újabb elméltgyártásba. Bőven elég, amit megtudott róla. Újabban mosolyra húzódik a szája, ahogy tovább viccelődnek Adriannal. - És sikerült is. - mondja győzedelmesen, s victory jelet mutat Ayasénak. (V betűt formáz a mutató- és a középső ujjával.) Örül, hogy végre mosolyogni látja őt.
Kékcsillag még nem fog felébredni, sok vért vesztett.
|
- Jólvan... hehe de felhúzta magát valaki... szoktkák mondani tudod hogy akinek nem inge nem veszi magára... majd ha felébred meglátjuk, de nem akarom hogy közben ébredjen fel vagy valami mert akkor aztán azt hiszem lesz hepaj... amúgy vagy van vagy volt gazdája... fogalmam sincs... de lehet valami az elméletedben... *morcosan elfordul mint aki halálra lett sértve*- Na szép... *felnevet* - na jó bevallom nincs baba arcom, de talán ez egy kicsit kemény kifejezés volt... *Ayasera néz* - Szerinted is olyan az arcom? *a szőke bólint* - Ti ki akartok engem készíteni.... *Ayase elmosolyodik de gyorsan le is mossa magáról azt a kis érzelmet is*
 
|
- Adrian! Fogd fel, hogy kicsit sem vagyok langyos! Nem érdekel szexuálisan sem Ayase, sem te, sem ez a kölyök, sem pedig semmilyen hímnemű egyed. - köti ki határozottan. - Azért kérdeztem, mert rémes szaga van. A hajába és a bőrébe ivódott, mi történt vele. - teszi hozzá szinte sértetten. Nem akar ennél részletesebben beszélni Kékcsillag sorsáról, inkább elhúzódik tőle. - Én csak érzem, hogy a fertőtlenítőn kívül is nagyon rossz szaga van. - állapítja meg. - A tetoválásokat és a sminket pénz megcsinálni, a macskalények nem csinálhatnak semmit engedély nélkül a pénzzel és a szolgáltatásokat sem kérhetik. Másrészt a kezei szépek, azon kívül, hogy valami elég nagy balsors érte, ápolt macska. Ha gazdátlan lenne, rosszabb állapotban lenne. - magyarázza, s felnevet. - Tipikus kandúrerőszakolónak tűnsz, ez azért van. - élcelődik vele. - Így biztonságban van tőled a kék kandúr is. - folytatja az élcelődést.
|
- Kou még egy ilyen kérdés és tényleg azt fogom hinni, hogy érdekel ez a fickó... *mosolyogja* - Amúgy nem tudom... elég jól lecsutakoltam most szóval... annyira nem piszkos, nem szabad koszosan leáolni senkit... azaz csak ilyen vészhelyzetben... de akkor is így hogy előtte áttörlöd a testét... mert többet árthatsz vele mint használsz... azt nem tudom hogy van e gazdája de én le is ülök mielőtt a harmadik macska is rámfogja hogy meg akarom erőszakolni... *és evvel leül a székébe... ekkor pillantja meg Ayaset, a fiú csak hátrébb húzódik, nem megy közelebb de el sem menekül* - Aya nem kellene inkább pihenned? *ránéz Koura, majd a kékségre, végül feláll a székből és megtámasztja inkább a falat meszebb* - Ülj le még a végén összeesel... *parancsol rá, a fiú pedig szinte azonnal a székbe huppan*
|
Kou azért kicsit rosszul érzi magát, hisz valóban csatolható a kívánságához, hogy ez a macska megjelent. Bár Adriannak is igaza van, nem azért került ide, mert ő azt kívánta. Jöhetett volna máshogy is, mondjuk a saját lábán. Aztán felpillant a gondolataiból. - Fog. Le kell nyugodnia, rá kell jönnie, hogy bízhat benned és akkor lesz ideje az emlékeit tisztázni. - mondja, aztán eszébe jut valami. - Pár nap múlva esetleg megmutathatod neki a közös képeiteket. Ha azt nem hiszi el, hogy amit lát, igaz, akkor semmit. Akkor több idő kell neki. - magyarázza csendesen. - Akartam is kérdezni. - elmosolyodik. - Valahogy azt érzem, nem fogunk örülni, ha felébred. - nézi a kékséget. - Ayase is meg volt ijedve. Szerencse, hogy engem felismert. Rosszabbra számítottam. - vallja be nyugodtan. Tovább nézi Kékcsillagot, vizsgálgatja. - Szerintem van gazdája. Helyzethez képest ápolt. - a kezeit nézi meg, közelebb hajol a mozdulatlan testhez. - Mikor lehet megfürdetni? - érdeklődik.
|
- Igen tudom hogy nem így gondoltad... és ő akkor is itt lenne ha nem mondod, szóval... hmm érdekes mostanában egyre több váratlan vendégünk lesz, még a végén nem lesz elég a ház... *viccelődik a dologgal* - Szerinted Aya fog valaha emlékezni? A képessége miatt is lehet hogy nem emlékszik a múltra azt hiszem... sok galibát okozott az már régebben is... amúgy rá céloztam amikor azt mondtam hogy ismerek valakit aki emberként élt... *világosítja fel Kout* - Amíg apu élt.... *teszi hozzá majd figyeli a kékséget* - Nem hiszem hogy a feketepiacról való.... de majd megkérdezzük tőle hogy ki ő ha felébredt... *Ayase eközben felkel és körbe kémleli a konyhát, kicsit még nehézkesen jár és rosszul lát de kíváncsi... végül a rendelőhöz megy és megbújik az ajtóban, figyeli a lényt akit ide hoztak, sebesült, mint ő... és adriannak semmi köze sincs hozzá mégis meggyógyítja... furcsa ez a kandúrka számára*
|
A férfi biccent és már el is tűnik. Kékcsillag persze ernyedten fekszik, még mindig nincs eszméleténél. Alaposan megruházták, s megpróbálták megölni. De nem elég, hogy ütések és rúgások nyomai borítják a testét, Adrian hamarosan szembesülhet vele, hogy vágások is éktelenkednek rajta, a csuklóiba pedig belevájódott korábban egy kemény kötél.
Kou épp a tejét issza, amikor meghallja Adrian hangját. Majdnem kiköpi, de végül sikerül lenyelnie. - Máris! - kiáltja, aztán azonnal feláll és ahhoz a szekrényhez megy, ahol lepedőt találhat. Elég jól megjegyezte, mi hol van. Kivesz egyet, s már rohan is a gazdájához. - Tessék. - adja neki oda. Észreveszi a kék kandúrt. Elcsodálkozik, mennyire pórul járt, de nincs ideje bámészkodni, máris az életéért kell küzdenie. Fintorogva a vérszagra ugyan, de segítőkészen odarakja magát és normális erősséggel szorítja a lepedőt a vérző sebre. Valóban szükséges arrébb löködni őt, mert minél többet lát Kékcsillag testéből, annál jobban elborzad. - Nem egészen így gondoltam... de jogos... és hát... egyértelmű, hogy ide így érkeznek macskalények. - akadozik a beszéde, majd mutogatni kezd Adriannak. - Nem először csinálták vele ezt. - húzza végig a testhez nem érve egy-egy korábbi hegen a kezét. Még teljesen meg nem gyógyult sebek ezek, hasonlóak, mint a mostani vágásocskák. - És a vágások a kezein... - mutat rájuk, az öngyilkossági kísérletek jeleire. - Nem láttam sosem a fekete piacon, ami két dolgot jelenthet... vagy nem onnan származik, vagy azután került oda, hogy engem elhoztál. - magyarázza, mintha nem is ebben a világban járna, hanem csak kimondja a gondolatait. - Fura, hogy cseresznye van a köldökében és csillagok vezetnek le az ágyékához. - jegyzi meg.
|
*Adrian ledöbben a látványtól, de csak fél pillanatra, mint általában mindig, majd oda lép a férfihez és átveszi tőle* - Persze.... ez a munkám... ön nyugodtan távozhat, itt biztonságban lesz a fiú... *mondja neki, mert azt mondja találta, akkor viszont nincs szükség rá hogy tovább lábatlankodjon Adriannak, ha mégis maradni akar akkor kiküldi a rendelőhöz hogy ott várjon* - Jól ellátták a bajod kölyök... *csóválja fejét Adrian, és a fiút az asztalra helyezi* - Kou, hozz gyorsan valami lepedőt...! *kéri majd ő neki lát a macskának, először is megpróbálja elállítani a vérzést, most ez a legfontosabb, ha Kou oda ér gyorsan kirántja a pengét és a sebre szorítja azt* - Kou légyszi tartsd jó szorosan.... de ne teljes erődből azért... *figyelmezteti és ő pedig előkészíti a kötszereket, mindenféle fertőtlenítőszert, és keres valamit ami a vérzés elállítására szolgál... gyorsan elkészül így kicsit alrébb hesegeti Kput és a vérzés is hamar eláll* - Nagyon fagyos a teste... *kapcsolja fel a fűtést pedig nincs hideg így se, de úgy gondolja ez talán segít, pár perc alatt be is melegszik a szoba, ráadásul még be is takargatja a fiatal kandúrt miután a testén lévő sebeket fertőtlenítette* - Azt hiszem pár napig pedig lábra sem lesz képes állni... *látja el a macska térdét is, de jelen pillanatban nem képes megmondani, hogy maradandó e a sérülése..* - A pulzusa javul... na tessék kértél és kaptál egy kandúrt... anyám szokta mondani, hogy vigyázz mit kívánsz... *mosolyog Koura, Ayase pedig addig elidőzik avval hogy a konyhát bámulja*
|
Nem mutatja, de a meleg lényektől ő is irtózik. El sem tudja képzelni, hogy egy kandúr vagy egy férfi hozzáérjen, borsózna a háta és gyilkos gondolatai végül agresszívvé tennék őt. Benyomja az utolsó falatokat, hogy azzal terelje el a gondolatait ezekről a borzalmakról. Figyeli a testvérpárt, aztán felemelkedik az asztaltól, hogy ajtót nyisson, ám Adrian visszaülteti. - Rendben. - mondja neki.
A férfi azonnal elugrik az ajtótól, hogy Adrian láthassa, miért ilyen sürgős. Egy kék hajú macskalény fekszik a földön, teste csupa vér, nincs eszméleténél. - Nemrég találtam rá, szinte jég hideg, alig lélegzik! - siet is Kékcsillaghoz, hogy felvegye a földről. Oldalából egy méretes kés áll ki, a teste többi részén lila foltok éktelenkednek, a lába különös szögben lóg alá. - Ellátja? A klinikáról elküldtek, hogy ők nem foglalkoznak ilyesmivel. - kérdezi sietősen.
|
*Adrian persze csak nevet a dolgon, érzi hogy Kou nem haragszik, akkor már rég átharapta volna a torkát* - Már kezdtem megijedni... *viccelődik tovább* - Ugye ugye? Én egy szerencsés doki vagyok... *mosolyodik el a dolgon, Ayase pedig nem érti ezt az egészet, nem érti Kout és adriant sem, sem pedig ezt a helyzetet amibe került, kicsit elpirul most ahogyKou őt nézi*
- Mikor szabad leszedni a kötéseket...?
- A szemedről talán már holnap... az ujjadon és a tested más pontjain még maradjon minden ahol hagytam redben? Talán holnapután már azokat is le lehet szedni de ahhoz meg kell nézzem
- Az kizárt! *Adrian sóhajt*
- Én fürdettelek meg is... nem akarok tőled semmit, de mint orvos ezt kötelezővé teszem... *jelenti ki amibe Ayase már beleborzong* - Ki a fene lehet az? Maradj Kou majd én kinyitom...*megy az ajtóhoz és kinyitja* - Mi a gond?
|
Kout is érdekelné, mi lett azzal a macskával, akinek emberi jogokat adtak, de nem kérdez rá, mivel Adrian azt kéri, hagyják a témát függőben. Majd négyszemközt megpróbálja, hátha választ kap rá. Tart tőle, hogy semmi jó, vagy eltűnt, ezért nem beszél róla a férfi. - Ja, értem. Mi?! - néz rá azonnal. - Ha úgy érted, nem, nem melegedtem meg. - köti ki szinte sértődötten. Hátracsapja füleit, de látszik rajta, hogy nem sértődött meg olyan nagyon, mint mutatja, hiszen tudta, hogy Adrian csak cukkolja őt. - Ó, szóval a karjaidba hullanak. Milyen szerencsés vagy. - jegyzi meg színpadiasan, majd Ayaséra néz. - De, elég. - s elidőzik a félvéren. Örül neki, hogy itt van, hogy még él.
Az idillt nem sokára megzavarják, valaki őrült mód veri az ajtót és közben kiabál, mint a marha. - Kasai doktor! Kasai doktor, engedjen be! Ez nagyon sürgős!
|
*A fiú biccent Kounak arra hogy nem fog szólni a fogadásról* - Áhh... értem.. emberi jogok.... van olyan egyáltalán bármeliyk félvérnek is?
- Ismerek valakit akinek volt...
- És mi lett vele?
- Hagyjuk... amúgy megígértem Julinak hogy megyek, így nem kerülhetem el... különben sem szándékozta sokat időzni sehol sem... *tereli inkább a témát, és jót nevet Koun* - Csak nem kandúr párti lettél? *cukkolja, de persze nem gondolja komolyan* - Amúgy meg... nem tehetek róla ha egyenesen csak nők hullnak a karjaimba... *néz Ayase felé * - Ayase különben is itt van,ő fiú... nem elég?
|
Örül, hogy Ayase belement a fogadásba. Biztos benne, hogy Adrian nem okoz csalódást neki. - Nem szólunk a fogadásról, rendben? - suttogja oda a srácnak, majd tovább eszik. Lenyeli a falatot, csak utána válaszol a szőkének. - Hogy belemenj ebbe az emberi jogokkal rendelkezős dologba. - s már folytatja is a kajálást. - Blindet meglátogathatom egyedül is, megjegyeztem az utat. - szól Adrianhoz. - Nincs kedved megismerkedni pár kandúrral is? - kérdezi viccesen, bár ez az ő szájából inkább keserédesen hangozhat. - Yura, Kodaka, Blind... Yura szekál, Kodaka anyáskodik, Blind meg túl aranyos. Majd ha jobban leszel, bemutatlak neki, kedvelni fogod. - néz őszintén Ayaséra.
|
- Az mindegy... *feleli arra hogy Kou nem vonzódik a fiúkhoz, neki akkor sem akaródzik hogy Kou segítsen neki* - Rendben elfogadom... már ha egy hónap múlva még itt leszek és a szeretett gazdád nem dob ki ugyanúgy mint a többi... *még mindig makacskodik, pedig igazából hinni szeretne ennek a félvérnek...*
- Ayase te is nyugodtan válassz egyet, van bőven... *néz rá mert nem akar úgy beszélni hozzá mintha akandúr ott sem lenne, végül Koura tekint* - Kou majd megmutatja neked, hogy miből lehet... de most előbb inkább egyetek... *néz az ételre de nem nagyon van kedve enni... mégis muszáj mert napok óta nem eszik rendesen... így nekilát a sajátjának, Ayase szájában összefut a nyál, habozik de végül érte nyúl, és szinte magába tömi úgy hogy alig érzi az ízét is... majd elcsen még egy kenyeret, de azt már lassabban eszi és ízlelgeti*
- Miért kéne beszélni a fejemmel? *kérdi egy két falat között Kout*
- Tehát így elég sok dolgunk lesz... el kell mennünk elintézni a dolgaidat aztán Blind... Kodaka... és aztán haza... ja meg délelőtt a rendelő is... és szerintem még Yurára is számíthatunk, csodálom hogy még nem téblábol itt....
|
Csóválja a fejét, ellenkezik Ayase szavai ellen, mert nem akarja elfogadni, hogy Adrian kezében van az életük. Egyébként meg pontosan tudja, mekkora igazság ez, ezért is ellenkezik olyan hevesen. - És ha színlel? Nem érdekel, királyi életem van itt ahhoz képest, amit korábban éltem. - morogja dacosan az orra alatt. Keményen lépdel Ayaséhoz. - Nem érdekelnek a fiúk, tudod jól. Nincs értelme szégyenlősködni, tudom, hogy milyen a tested. - lesz komoly, de szelídebb. Aztán megkéri őt a másik, s Kou jobbnak látja elfordulni, mint veszekedni vele. Sértetten hátracsapja a füleit, majd amint Ayase megengedi, hogy visszanézzen rá, minden problémázás nélkül megizgazgatja rajta a ruhadarabokat, hogy álljanak valahogy a srác testén. - Fogadjuk, mint szólsz? Egy hónapig tart a fogadás, addig Adrian bizonyíthat és aki veszt, az elfogadja a nyertes álláspontját Adriannal kapcsolatban. Ez a tétje. A feltételei pedig a részemről, hogy Adrian a testvéreként fog rád gondolni, kedves lesz hozzád és sose fog olyat tenni, amivel kárt tesz benned. - ajánlja fel. Ha válaszolt erre Ayase, csak utána viszi ki. A konyhában egy székhez vezeti és segít neki leülni, még be is tolja az ülőalkalmatosságot a félvér alá. Ő is leül, majd Ayasénak mutatja a bögréjét. - Ez az enyém. - büszkélkedik vele halkan, aztán komoran a férfire néz. - Értem. Akkor holnap... - mondja, de inkább magának, hogy felkészüljön erre a találkozásra. - Szerintem ez jó ötlet. Minél több félvér áll ki a macskákért, annál komolyabban kellene venni őket. Blindet és Ayasét bízd rám, beszélek a fejükkel. - ígéri. Kou látja, hogy a fiú félénken méregeti a kaját, azt gondolja, talán azt hiszi róla, hogy mérgezett, vagy nem vehet, így a komor félvér megoldja a kérdést, bátran elvesz belőle, s már harap is bele.
|
- Soha nem lehetsz biztos semmiben... az életed ennek az embernek a kezében van... Adriannak... *mondja, kicsit később hozzátéve a nevet* - és azt mondod szinte... honnan tudod hogy nem játszadozik mint egy színész? Jó... azért hálás is vagyok... *sóhajtja, majd a férfi lép közbe, ő ruhát kap... még Kou előtt is szégyenli a testét, a paplant magára húzza mielőtt a félvér bármit is tehetne és lassan felül* - Meg tudom csinálni egyedül... fordulj el légyszi.... *kéri és ha megteszi akkor valahogy magára aggatja azokat a ruhadarabokat, puhák és tiszták... milyen régen érzett már ilyesmit... érzett egyáltalán? Nem tudja eldönteni* - Kész vagyok.. *szól neki amikor már úgy ahogy minden rajta van, csak itt ott van rajta elcsúszva a ruha, de az már nem érdekli Ayaset...* - Tudom milyenek az emberek... ezért is volt már vagy ezer gazdám... de tudod... mindig ott kötöttem ki aztán megint elvitt valaki, ez most sem lesz másképp ez az ember is csak olyan mint a többi... *hagyja magát lesegíteni, nehézkesen mozog, így jól jön neki hogy Kou is segít*
- Hát itt vagytok... üljetek le nyugodtan... *Adrian már a székén ül és a mobilján ügyködik* - Kou figyelj, holnap el kellene mennünk az anyádhoz... minél előbb el kell ezt kezdeni... és neked is jobb lesz ha minél előbb túl vagyunk rajta... *csak Koura néz úgy érzi ha Ayasera nézne ismét sírógörcs lenne a vége* - Amúgy úgy gondoltam hogy ... ha Ayasenél is sikerülne a dolog... mármint neki is elintézni a jogait... akkor már ketten lennétek... és itt van Blind... meg még biztos vagyok benne, hogy jópáran össze tudnánk fogni... ennek az ügynek az érdekében... csak harcolni kell... hogy gondolod? *kevergeti egyik ujjával a tejet és most csak azt figyeli, Ayase közben félénken leül és figyeli az ételt az asztalon, nem nyúl hozzá*
|
- Rendben. - mondja a gazdájának. Látja rajta, hogy ki van borulva, de ő most mást nem igazán tehet, csak kissé megveri Ayase lábát itt, nehogy elszökjön, vagy butaságot csináljon. Hogy megértse, miért van itt, hogy itt jó lesz neki. Bólint, van saját szobája. Egy félmosolyt küld Ayasénak. - Adrian. Majd eszedbe fog jutni, ki ő. - bíztatja, bár csak reméli, hogy így lesz. - Azért, mert az anyja nem szereti a macskalényeket és az állatokat. Miattam is szidást kapott Adrian. - magyarázza halkan. Nem akar többet mondani, szinte biztos benne, hogy vagy nem találkozik Ayase a nővel, vagy találkoznak, így megismerheti. Biccent. ~ Mint ember? Jogokban, de szellemben soha! ~ dönti el határozottan. Lesüti a szemét. ~ Az anyám... a saját anyám, igen, Ayase, túladott rajtam. ~ de már nem tudja kimondani újra a szavakat, fáj neki ez a gondolat. - Lehet, hogy az arc mosolyog, de a szem szinte mindig őszinte. - ellenkezik a szokott hangon Kou. - Másrészt... pár év és az erőm hatalmasabb lesz, mint valaha... A félvérek képesek kivonni magukat a csipek alól, mivel félig emberek. - magyarázza, s az asztalra mutat, melyen a fiú fekszik. - Én csináltam. - szegezi rá mutatóujját a fémre, ahol összeszorította. - Gondolod, ha összefogunk mi, félvérek, lesz ember, amely megállíthat minket? - teszi fel a forradalmi lelkületű kérdést. Szívében érzi, hogy képes lenne az emberek ellen menni, ha muszáj. De Adriant akkor se bántaná soha. - Ha másért nem, azért légy hálás, hogy kihozott onnan. - mordul oda a fiúnak komolyan. Talán a szőkeség érezheti, hogy Kou nem az a megszelídülős fajta. Hiába verték el, hiába kínozták a lelkét, hiába hozta ki onnan Adrian és bánt vele szépen, hiába minden, ő nem tud igazán szelíd lenni. - A vér nem válik vízzé. A macskából sose lesz kutya. És hiába félvér vagyok csupán, nem leszek ember se. - köti ki. VIsszatér a férfi és biccent neki. Nézi, ahogy Ayase elhúzódik tőle, ahogy fél és ellenkezik, végül megadja magát, majd ha Ayase kész, segít neki felvenni a ruhákat. - Azt vettem észre, minél nagyobb az ellenállás, annál érdekesebb vagy egy rossz ember számára. Szeretik a kihívást, a veszélyt, ezért. Az, aki könnyen odaadta magát, mert már élet nem volt benne, ott hagyták a sarokban, de aki küzdött, aki menekült... - elharapja a mondatot, nem akarja befejezni. - És ez benned is így működik, azt hiszem. Minél jobban ellenállsz, annál közelebb érzed magadhoz az embereket. - magyarázza, s lesegíti a szőkét az asztalról, majd átkíséri a konyhába. Szeretne pár szót váltani a férfivel, de nem akarja, hogy Ayase árulásként élje meg ezt. Két tűz közé szorult.
|
- Saját szobád van? *tényleg nagyon izgatott lesz* - De... miért mondta azt ez a férfi hogy engem el kell rejteni? *kérdi mert nem érti, miért kellene neki bújdosnia ha ez az ember lyen jó, sántít számára ez az egész* - A félvérek nem tartoznak sehova, de főleg nem lehetnek soha olyanok mint az emberek... *elcsodálkozik ahogy Kou erről beszél neki, valahogy máshogy emlékezett a kandúrra... talán mégis van ebben a szövegben valami igazság? * - Az anyád? Jellemző az emberekre, önzőek és ez a férfi téged is csak manipulál... lehet hogy csak azt várja hogy felépülj és megszelidülj... aztán majd tovább ad rajtad.... én nem bízom a kedves tekintetekben... az a legroszabb... elhiszed hogy vigyáz rád és kedvel... aztán egy váratlan pillanatban lecsap rád... már rég nem hiszek a mesékben Kou...
- Persze... oké... összeütök magunknak is ugyanezt... oké? *ért egyet Kouval, majd megindul a konyhába, a haját már hátra fogta, nem sírt de a szemei körül még meghúzódtak a vörös csíkok amivel nem igazán tud mit kezdeni, őrült érzés tombol saját magában, nem tudja mi tévő legyen ha Ayase nem fog emlékezni, mi lesz ha ő nem lesz képes tartani magát, meg akarja ölelni és megsimogatni azokat a szőke fürtöket... görcsbe rándul a gyomra ahogy erre gondol, de készíti az ételt, nem is tudja van e értelme ennek az egésznek, hiába vágyta ez már sohasem lesz a régi, amint végzett az asztalra tette a dolgokat, és keresett Ayasenak ruhákat... közben pedig elidőzik a fényképeken a tekintete, milyen más volt akkor a fiú... *- A francba! *morogja és lesöpri a képeket a polcról amik csörömpölve érnek földet, van amin megreped az üveg, de olyan is ami kicsusszan a keretből, az üveg pedig összetörik, ettől viszont Adrian észbe kap* - Áhhh... a rohadt életbe... *szitkozódik magában és a törött üveg özül kihalássza a képet, evvel persze csak aztéri el, hogy elered a vére, nem mintha az most számítana... minden képet összeszed és elteszi a szekrénybe, a darabkákat pedig összesepri, csak utána kap észbe hogy vérzik, papírzsebkendőbe tekeri az ujját, majd megindul a ruhákkal együtt a rendelőbe* - Kou... segíts neki felöltözni oké? *kéri és oda adja a ruhákat neki, ő pedig ragtapaszt nyom a kezére, miután leönti valami löttyel* - Figyelj Ayase... ki kell szednünk az infúziót oké? *lép közelebb hozzá de a félvér hátrál és majdhogynem a falhoz paszírozza magát* - Csak a kezed nyújtsd ide... *a szőke pedig bátortalanul megteszi, remeg a keze és igazából mindene, de ha Kou is azt mondja, hogy ez az ember jó, akkor attól csak nem lesz baja ha oda adja a karját neki pár pillanatra... Adrian pedig kihúzza a tűt, gézpamacsot nyom a helyére és leragasztja hogy ne mozduljon el* - Ennyi volt... a többit rád bízom Kou... *megy ki a konyhába, és akkor látja hogy tejet nem öntött de Kounak se Ayasenak... Kounak tesz a választott bögréjébe, most ő is tejet iszik... de úgy gondolja Ayase majd választ magának így annyiban hagyj a dolgot*
|
- Tettem rosszat, s én azt mondtam neki, bármit megtehet velem, csak ne vigyen vissza oda. - utal a feketepiacra. Csendes, némileg szégyenkező a hangja, de egyenesen néz Ayaséra. - Csak felhúzott a földről és közölte, hogy ne butáskodjak. Más ember kihasználta volna, hogy nem bontom rá a fél világot. Emlékezz csak, én csupán az erőm miatt úsztam meg az ilyesmit. - bizony volt, hogy sarokba szorították, hogy megpróbálták őt is megerőszakolni, de a kandúr néha olyan pusztítást volt képes véghez vinni, hogy féltek tőle, bezárták, ő csak nézte, amit mások elszenvedtek. - Nem érdeklik őt sem kandúrok, sem fiúk. Senki, csak a hivatása. - teszi hozzá komolyan. - Ne feledd, te is félig ember vagy, Ayase. Én is. - mutat a füleire, melyek még be vannak kötve. Ekkor megérkezik Adrian. - Jó ötlet. - mondja neki őszintén. - Kér enni, a bögrémből tejet és pirított kenyeret sonkával. - javítja ki komolyan. - Mindjárt meg is hozom neki. - ajánlja, de tétován megy az ajtóhoz, tudja, hogy Ayase most nagyon fél, össze lehet zavarodva és attól tart, ha kimegy azon az ajtón, úgy érzi majd a szőke félvér, magára marad mindennel, hogy Adrian bántaná. Visszanéz a férfire. - Nem akarom felváltani a szerepeket, de... - kezdi ügyetlenül. Ha Adrian bevállalja, akkor visszatér Ayasehoz. - Asztalnál fogunk ülni, kapsz ruhát, rendeset, mint én is. A szobám ha meglátod, elájulsz, csak az enyém és én csináltam. De megosztom veled, lehet a tied is a szobám. - mondja komolyan. Nagyon örül a fiúnak, de most még ezt csak ilyen dolgokkal tudja csak kifejezni. - Adrian azt is kiderítette, kik a szüleim. Az anyám... Ayase, az anyám a tenyésztőm... - elcsuklik a hangja. Némileg lelkendezett, de mosolytalanul, nyugodtan, nem, ahogy szokás. Most azonban kibukik belőle a fájdalom, könnytől kezd csillogni mindkét szeme. - Emberi jogokat akarok, hogy kiállhassak a macskákért... A füleimet is én akartam letépni, hogy ne emlékeztessenek arra, hogy mi vagyok... Nem akarok emlékezni rá, hogy... a saját anyám... az édesanyám volt... - botlatozik a mondatban, s kipotyognak a kövérre érett cseppek a szeméből. - Elvette tőlem az élet lehetőségét és a nyomort adta cserébe. Minden embert gyűlölök, csak Adriant nem megy... csak őt nem tudom és nem is akarom már gyűlölni. - magyarázza szinte kiborultan. - Persze... persze szeretni se megy... - belekapaszkodik a pulcsijába, ahol a szíve is van. - Mintha a szívem csak egy góc lenne... annyira fáj... De már nem vagyunk egyedül. - néz a kis kandúrra fel. Halvány a remény, nagyon is, s talán nem tartja meg sem őt, sem Ayasét, mégis legalább van egy pötty fény az alagút végén. - Újra együtt vagyunk és most már jó helyen.
|
- Értem... *húzza össze magán mégjobban a takarót, amikor észre veszi hogy teljesen meztelen alatta* - Biztos vagy benne hogy nem fog bántani engem? Én... velem sokszor tették meg, de most jobban fáj mint valaha... *fájlalja a fenekét* - Minden ember csak ember marad.... nincs köztük jó, egy se... *lassan visszasétál Adrian is, látja hogy Kou mellett nem fél, ezért csak oda szól*
- Kou anya nemsokára hazaért... el kellene rejtenünk... én arra gondoltam, hogy nem megy az anyám a te szobádba... *néz most Ayara* - Nem vagy éhes? *A fiú nemet int deigazából mardossa az éhség, szinte semmit sem evett jó pár napja*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
