|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
* Max nagyon össze zavarodott, olyat tett amit soha még, kezet emelt a bátyjára, ráadásul olyan gyáva módon, hogy még védekezni se tudjon.~mit tettem..*azon nyomban ahogy észhez tért rohant haza hogy a bátyjától bocsánatot kérjen. És remélte, talán egyszer meg is kapja. Ahogy beért a házba azonnal a hálószobája felé vette az irányt, remélvén, hogy még ott fekszik, de nem volt ott. Természetesen ösztönösen a bátyja szobájába rohant, de ott sem volt. ~hol a nyavajába lehet? *Muszáj volt megkérdeznie egy lényt, hogy merre vana bátyja, mert nem akarta még avval is az időt húzni, hogy végig keresi a villában. A macskalény elmondta hogy a fürdőben áztatja magát. Max rohant is ahogy csak tudott. Nem mert berontani, inkább a kopogás mellett döntött, és várta, hátha beengedik.*
|
*Shan döbbenten figyeli testvére reakcióját, szóhoz sem tud jutni, főleg hogy az még verni is kezdi, csillogástalan szemmel néz csak Max szemeibe, látszik rajta hogy valami megtört benne, nem így akarta, és ahogy az elviharzik ő csak összegömbölyödik mint egy kiscica, és olyat tesz talán amit még eddig sohasem, sírásban tör ki, közben megízleli saját vérének ízét a szájában, a macskalények meghallják őt de most jelen pillanatban evvel sem törődik, fürdőt rendel tőlük, lassacskán visszatér hűvös álarca, rideg tekintete melyben többé max nem láthatja a boldogságot. Eldönti hogy kerülni fogja öccsét, ha kell el is költözik, de ez a fájdalom soha többé ne érje... elmegy lefürdeni, az ütések nyoma lassan lilás, zöldes árnyalatot vesz fel, de ő csak ázik a kádban és siratja a szívét*
|
* Max egyre feszültebbé vált ahogy erősödtek a bátyja lökései. Az is dühítette, hogy miközben a bátyja épp benne jár, a szeme előtt a doki arcképe lebeg. ~nem, nem és nem. * Max érezte, hogy a bátyja hamarosan eléri az élvezet tetőfokát, és az utolsó pillanatban rűgta le magáról, még mielőtt bele élvezhetett volna. A férfi a földre zuhant, és Max nyomban rá ugrott, mint egy vérszomlyas fenevad. Elkezdte ütni ahol csak érte, és csak ütötte, csak ütötte...Majd látván a férfi tested összegörnyedve fekve a földön, megfordította testvére testét, hogy felé nézzen. - Remélem élvezted, mert én ezeket a pillanatokat élveztem csak igazán, és bízom benne, hogy megtanultad a leckét.* Max otthagyta a félig kábultan fekvő férfi testét a hálószobájában, amilyen gyorsan lehetett felöltözött, és szinte repült olyan gyorsasággal rohant ki a házból, még talán a macskalényeknek sem volt idejük, észbe kapni, hogy ki az. Csak rótta az utcákat, és gondolkozott, mintha nem lenne magánál. Talán mérges volt a bátyjára, vagy az orvosra vagy saját magára. Nem tudta...*
|
- Rendben... *Shan akkor úgy döntött nem teketóriázik tovább, de mégsem így képzelte... lüktetett a vágytól és a szenvedélytől, görcsösen kapaszkodott a paplanba, majd Maxbe hatolt, s ettől valahogy érzékei mégjobban megnyíltak Max előtt, Shan mindig is vágyott erre, de sose merte remélni hogy bekövetkezni, lassan kezdett mozogni Maxben majd mozdulatai egyre gyorsabbak lettek, már nem volt megállj a csúcsig*
|
- Nem fáj folytasd....*Max egyáltalán nem volt ott, valahol máshol járt, valahol messzi. Megjelent előtte a férfi arcképe, ahogyan néz rá.~lehet hogy ez már szerelem?. - Gyorsabban.* szólt hangosan a bátyjára. Mondhatni kellően felizgult a férfi simogatásaitól, de erősen ellenkezett, ahogy ereje engedte. De mégiscsak férfiból van.*
|
- Cöcö de nagy a szája valakinek... *hanyatlik Max fölé, végigsimít arcán, apró csókokkal halmozza el nyakát, végigkarmolássza az oldalát, majd neki kezd a játéknak, először csak ujjával hatol a srácba, rajta látszik hogy élvezi a dolgot, hoy nem hazudott valóban vágyott Maxre, mint egy apró kis virág a tavaszi esőre* - Engedd el magad.... *mondja halkan, érzékien, fekete haja leomlik oldaláról betakarva így mindkettejüket* - Nem fáj? *kérdi mintha közben valamiféle mámorködben úszna*
|
- Rendben van főnök, ahogy csak óhajtja.* Max már nem nagyon bírta türelemmel ezt a kis játékot, mert egyáltalán nem vágyott most erre.* - De azért ha kérhetem legyél óvatos, mert még szeretnék mást is magamba engedni rajtad kívűl.* levesz magáról mindent, és csak fekszik ott mesztelenül, várva mit tesz a bátyja.*
|
*Shan kap az alkalmon, kedvére való öccse viselkedése, magában nevet a dolgon, kivülről csak egy apró mosoly látszik* - Akkor vegyél le mindent és tedd szét szépen a lábaidat... *kezd ő is neki a vetkőzésnek*- Rendben, a lelkeddel azt csinál amit csak akar, de a tested enyém lesz először... ne kapkodj annyira, azt akarod hogy durva legyek veled? Mert akkor garantálom hogy két napig lábra sem tudsz majd állni...
|
- Hát jól van neked adom magam, de előbb akarom hogy tud, hogy lehet hogy a testem vonzódik hozzád, de a lelkem a dokié, nos ha így is kell a kis fenekem, hát hajrá csak essünk túl rajta, mert utána mennék tovább.* Vetkőzött le a bátyjának, hogy minél hamarabb túl essenek a dolgon, mert nem tudok másra gondolni jelen pillanatban csak arra, hogy a doki nem jött el hozzá.*
|
-Igazán? Akkor mi lenne ha előbb bemelegítenénk a feneked? *nyal végig saját száján*- Miért? Nincs esélyem? Valld be hogy a tested igenis vonzódik hozzám, már régóta csak hozzám tartozik, nem lehet senki másé csak az enyém érted? Sohasem fogom átengedni másnak ha kell erőszakkal veszem el! *lendíti meg Maxet és az ágyra tolja*- Ne ellenkezz előbb szabadulsz...
|
- képzeld el még nem dugtak meg, pont most várom, és ha minden igaz hamarosan meg is érkezik.* Max tudta, hogy nem fog jönni, mert már rég lejárt a munka ideje, de ezt nem akarta közölni a bátyjával.* -Tudod te nagyon azt hiszed, hogy esélyed van nálam, pedig semmit nem érsz a szememben, úgyhogy hagyd el a szobámat.* mérges volt, és csalódott, legszívesebben meghalt volna abban a pillanatban...*
|
*Persze Julius mit sem sejt a rózsa igazi lényegéről így nem keresi fel a férfit, bátyja viszont testvére minden lépését figyeli, mintha csak az árnyéka lenne úgy követi Maxet* - Nos.. megdugattad magad avval az orvossal? *veti oda neki* - Mert ha igen, akkor nagyon mérges leszek... *vágja oda a fiút a falhoz* - Ki vele...
|
* A házban Max igyekszik halkan közlekedni amennyire csak tud, mert még azt sem karja, hogy bármelyik macskalény is akárcsak meghallja, és azt közölje a bátyjával. Szeretné ezt az éjszakát az ő álmai hercegével tölteni. A hálószobájában kicsit rendet csinál, hoz fel a konyhából, egy kis finomságot, meg valami italt, majd vár, és vár...*
|
*Shan végighallgatja és égtelen düh hatalmasodik el rajta, képes lenne megfolytani saját öccsét egy pohár vízben, de mire észbe kap testvére már elillan mellette, ő pedig a házon vezeti le dühét, amit csak ér mindent összetör, vagy hajigál, kiabál a amcskalényekkel*
/Max folyt. köv.: Klinika/ |
- Szerbusz bátyó. Figyelj ma ne akarj megdönteni mert most pasizni megyek nincs rád időm. Viszont ha mesére van szükségem bekapcsolom a tévét, azon eltudok aludni de rajtad képtelen lennék, te meg a meséid ne röhögtess.*nevet fel* -Most viszont, ha nem haragszol vár álmaim pasija, aki talán meg is kaphatja a szexszi kis fenekem.* Kacsintott egyet a bátyjára majd elhagyta a házat, nem várta meg míg a férfi észbe kap, és esetleg utána ugrik*
|
*Shan persze látja öccsét és annak habozó tekintetét, majd végül megpróbál szemtelenül eloldalogni mellette amit nem hagyhat annyiban, elkapja a férfi vállát* - Hova hova ilyenkor? Nincs még túl korán? Nem nézel ki valami kipihentnek ejnye ejnye hát nem tudtál aludni az este? Miért nem szóltál szívesen elaltattalak volna és még estimesét is olvastam volna neked kedves Max...
|
* Max nem nagyon tudott pihenni, folyton csak a dokin járt az esze. Vágyott rá az érintésére, a csókjára. Csak forgolódott az ágyban, majd úgy döntött, hogy felöltözik és előbb bemegy a kórházba, hátha bennt találja, és még tudnak kicsit beszélgetni is a vizsgálat előtt. Felpattant hát az ágyból nyomott egy gyors zuhit, majd elindult lefelé, de nagy szerencsétlenségére meglátta a bátyját az előtérben...Gondolkodott rajta, hogy megvárje-e míg elmegy vagy csak sétáljon el mellette, az utóbbit választotta.*
|
- Ahogy gondolod... *lépett el tőle* - Nem úgy tűnik mintha annyira ellenedre lett volna a dolog kedves öcsém... *mosolygott egyet öccse érzékein, tudta hogy valami lángra kapott benne érezte a saját testében is a lüktetést* - Menjetek a dolgotokra! *küldte el a macskákat, majd mégis meggondolta magát* - Vagyis várjatok csak... *néz végig atársaságon majd kiválaszt egyet* - Te velem jössz a többiek mehetnek! *a kis macskalény még eddig sohasem volt beavatva Shan szexpartnerei közé, ezért átfutott rajta a libabőr, ellenkezett volna de gazdája ellen nem mert szót emelni, tudta hogy akkor biztos halál vár rá*
|
- Ne csináld ezt.*löki el magától a férfit, de megmozdított benne valamit amit nem akart maga sem elhinni.* -a lényeid figyelnek, és még a végén a dokim fülébe jut, hogy kikezdtél velem te dinka. Te nem szabhatod meg kivel fekszem le, de nem szándékozom lefeküdni vele...még.*fordított hátat a bátyjának és elhagyta a konyhát, felsétált a szobájába, magára zárta az ajtaját, és bedölt az ágyba. Nyugalomra vágyott a mai nap igazán felzaklatta, a két férfi, de megpróbált nem rá gondolni.*
|
- Féltékenység? Szép szó, de nem éppen arra használnám amire te! *ellöki öccsét, fordul egyet és most ő szorítja a férfit a falhoz* - Talán féltékeny vagyok, a tested az enyém lesz először nem lehet másé... megértetted? *indul meg egyik keze öccse férfiassága felé, igaz csak lassan és szaggatottan*- Ezerszer jobb vagyok mint az a férfi! *pofonvágja Maxet*- Ne próbálj meg lefeküdni vele, vagy én magam öllek meg! A saját kezemmel... *a macskalények susmorogni kezdenek a hátuk mögött, olyannyira nagy zajt csapnak a koromfekete csendben, hogy szinte lehetetlen nem meghallani*
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
