|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcas hallja a huppanást, azonnal az ajtónál terem... de nem tudja belépjen e... egyszerűen megbénul mert tudja hogy Toku nem akarja hogy belépjen... mégis rettenetesen aggódik... úgy dönt megteszi, bemegy... kinyitja az ajtót, mélyet sóhajt, majd belép, lassan megy Tokuhoz, próbál minél kevesebbet megfigyelni a kandúrból, de a tekintete szinte rá tapad, biztos benne hogy a félvér már észrevette, de még ha ellenkezik is akkor semhagyja itt, türülközőt vesz ki az egyik szekrényből, óvatosan teríti rá és felsegíti*
|
Okuot a fájdalom emlékezteti, felébreszti benne azokat a szörnyű dolgokat, ezért egyre rémesebben érzi magát, egyre nehezebben viseli el a zuhanyzást. Leteszi a szappant, még megvárja, míg lemossa kezeiről és lábairól a habot, aztán elzárja. A hideg jól esett a hátának, sokat vett a szájába is a jeges vízből, ám a teste többi része eszméletlenül meghűlt. Nem tudja, mit tegyen, csak vacog, s érzi, hogy a teste nem akar jól működni. Kiszáll a zuhanyból, de eltaknyol, beüti magát. Feladja. A kő melegebb a testénél, a háta megint égni kezd. Nem bírja már a fájdalmat. Szólnia kellene Rolcasnak, de még mindig annyira szégyelli magát... egyedül viszont képtelen tovább elviselni a kínt. Kinyitja a száját, s azon keresztül lélegzik. A nyelve és a szájpadlása vörös, nagyon lassan gyógyul, mivel meleg és nedves. Forró vasat nyomtak a szájába, mielőtt a hátát nekiálltak volna megrendezni. Ezért nem tud beszélni, s az éjszaka ezért rosszabbodott az állapota.
|
*Rolcas közben befejezi a reggelit és elpakol... a karja még mindig rettenetesen fáj és nem tudja mitől, amíg a macska fürdik ő átmegy a szobájába és bekap pár szem gyógyszert amit direkt erre szed, igazából minden nap beveszi hogy enyhítse a fájdalmat... kezét rászorítja a műkar illesztéséhez és egy kicsit így tartja, hogy múljon a fájdalom, közben hátra dől az ágyában, hamarosan múlni kezd a fájdalom, túlerőltette tudja jól de mit tehetne ha a kandúrnak segítségre van szüksége... most neki kell helytállnia, ezért nem is siránkozik tovább vissza megy az ebédlőbe...és a fürdő ajtaja előtt megáll...* - A francba nem kérdeztem meg tőle hogy van e türülközője... bekiabálni meg felelsleges lenne... *sóhajt és leül egy székre, ott várja meg a félvért*
|
Biccent, azzal feláll. Felveszi a táskát, majd eltűnik az ajtó mögött. Miután pisilt, leveti a ruháit, s szembe találja magát egy tükörrel. Elmereng a látványon. Az arca is sérült, de nem annyira, már begyógyult majdnem a száján éktelenkezdő hosszú seb, mely a fogainak nyoma. Szétharapta a száját kínjában. A fejét is beverte, erre már csak halványsárga folt emlékezteti a szemöldökénél. Óvatosan végignéz magán. Karmolások nyomai, Markusé valamennyi. Rettenetesen fáj a háta, így megpróbál úgy fordulni, hogy láthasson belőle valamit. Elborzasztja a látvány. Azonnal bemenekül a zuhanyzóba, s hideg vizet enged magára. Még mindig lángol a bőre, nyög és ráng, s minden erejével azon van, hogy emellett még képes legyen letusolni.
|
*A fiú nagyon örül annak hogy a félvér falatozik és hogy ilyen jóízűen, ő vajat ken a piritósra és megsózza, paradicsomot választ mellé és közben ő is belekortyolgat a tejbe, a tej pedig bajuszt rajzol neki, de amint megérzi le is törli* - Innen a konyhából nyílik a fürdő, szemben az az ajtó... *rámutat* - egybe van a wc-vel... *mondja még és ő tovább eszik*
|
Okuo hálás azért a sok mindenért, amit Rolcas az asztalra készített neki. Hosszasan nézi a repertoárt, majd a tojásrántottából szed magának, pirítóst és paradicsomot eszik hozzá, s beízesíti a teát. Csak cukrot tesz bele, s mint a kacsa, többször iszik evés közben. Jó ízűen, láthatóan úgy eszik, mintha napok óta koplaltatták volna. Aztán amikor jól lakott, felnéz a srácra. Az érdekelné, merre van a mosdó, de nem tudja, hogy jelezze, így hát jelbeszéddel kérdezi meg.
|
*Amiben tud segít a kandúrnak, de nem szól semmit akkor sem amikor látja a vért, vagy akármi mást... olyan csendben vam mintha ott sem lenne... beszéd nélkül kíséri Tokut az asztalhoz is hogy egyen... bár a rántotta lassan kihül*
|
Bizonytalanul bólint a fejével, hogy igen, menni fog neki egyedül. Kár, hogy erről még magát sem sikerült a legcsekélyebb mértékben meggyőznie. Mindenesetre fél, hogy Rolcasnak látnia kell azokat a sebeket, amiket nemrég szerzett. Feláll az ágyról és bólint. Most már könnyebb lefelé menni, mint tegnap, de még mindig nagyon koncentrál. Az ereje is kezd visszatérni, mármint a macskalényekre jellemző, ezáltal kezd gyorsulni kissé a regenerációja. Persze ezekről nem beszél.
|
- Jólvan... de egyedül is menni fog? *kérdezi miközben a kandúr elé áll és közben próbál neki segíteni amiben tud.... felveszi hátára a táskát, hogy majd később a félvér válogathasson belőle* - Ne erőltesd a beszédet... így is megértem amit mondani akarsz azt hiszem... Akkor legyen úgy mint tegnap... én megyek elől te pedig jössz utánam oké? *indul meg ha a macska bólint*
|
Biccent, holott egyetalán nem biztos benne, hogy le tud menni, mégis kénytelen lesz, ha nem akar éhen halni. Óvatosan kikászálódik az ágyból, majd talpra próbál állni. Első körben visszazuhan az ágyra, majd a másik táskára mutat. Abban alsóneműk, pólók és egy-két farmer van. Aztán megköszörüli a torkát, ám ez fájdalmasabb műveletnek bizonyul a vártnál. Ráfog, majd csak azért is kimondja, amit akar. - Fühdetész... nem. - ellenzi határozottan.
|
- Csak én vagyok... csináltam reggelit... le tudsz jönni? *nem akarja zaklatni Tokut, de ennie kell és fürödnie... amíg a szülei nincsenek otthon legalábbis... * - Keresek neked majd valami tiszta ruhát... és segítek fürdeni is jó? *kérdezi bár sejti hogy inkább belefullad a fürdővízbe minthogy hagyja Rollnak a segítségnyújtást*
|
Okuo nagyon nehezen ébred fel, s amikor ez megtörténik, egy másodpercig olyan rémült fejet vág, mintha nem Rolcast, hanem magát a Sátánt látná. Aztán lassan felfogja, mi történik vele, s igyekszik lenyugodni, de az arcán verítékcsepp csorog végig. Alapvetően megizzadt a ruhában a takaró alatt, ráadásul igencsak hatásos álma volt, de ez már végképp sok volt neki. Most felküzdi magát az ágyból. A ruha teljesen átázott rajta, a póló a testére tapad és a napfény megvilágítja, hogy a hátán csupa véres.
|
*Rolcas bíbelódik a reggelivel de végül piritóst, és rántottát sikerül készítenie... *kiteszi az asztalra... és persze a tea is lassan elkészül... cukrot és citromot is készít oda, magának pedig cukrozott tejet, mint mindig.. tányért is tesz és késeket... hátha kellenek, vaj és felvágott is kerül oda, nem tudja mit enne Toku ezért inkább megpróbál mindenre gondolni, végül felmegy vissza a házba... várja hogy Toku felébredjen... de amikor ez nem akaródzik... oda kúszik hozzá és óvatosan próbálja kicsit felrázni*
|
Okuo is azonnal az ágyba megy, de hosszú ideig nem tud aludni. Fél, hogy rémálmai lesznek és felébreszti Rolcast. A gondolatok hosszasan cikáznak a fejében, de hajnalban annyira kimerül, hogy bealszik és arra sem ébred fel, hogy a fiú eltűnik mellőle az ágyból.
|
*Rolcas bólint, nem akar vitázni vele, lekapcsolja a villanyt... és ha Toku engedi akkor mellé fekszik és úgy alszik el.... reggel viszont korán ébred, nem akarja felkelteni még a félvért, ezért nem igazán mocorog... végül viszont megpróbál úgy lekószálódni onnan, hogy ne verje fel a macskát... bemegy a házba, elvégzi ügyes bajos dolgait, majd megpróbálkozik a reggeli elkészítésével....*
|
Szűköl a fájdalomtól, ahogy Rolcas hozzáér. Nem csak a teste fáj, hisz ebben a pózban megnyúlt a hátán a bőre, s még érzékenyebbé vált, hanem a fiú mély együttérzése is kínozza a félvért. Hamar ülő helyzetbe küzdi magát, majd előkotorja a füzetet. "Menjünk aludni." - írja rá. Menekül, de erről nem akar beszélni még magával sem.
|
*Rolcas félre tolja a füzetet, közelebb húzódik a félvérhez és óvatosan megöleli őt.... tudja, látja hogy sír... nem piszkálja csak tudatja vele, hogy nincs egyedül, hogy rá számíthat... akkor is ha tudja, vagy ha nem hiszi el még ebben a pillanatban... most nem beszél ő sem, csak egyszerűen együtt zuhan Tokuval*
|
Biccent Rolcasnak, ráhagyja, hogy mikor avatja be az anyját. Igazából örül, hogy most kettesben vannak, nem aggodalmaskodik ott az asszony, nem hajlong a bocsánatáért esedezve Markus, nem figyeli árgus szemekkel őt Abett, s Shen is rettenetesen távol van tőle. Ez kicsit könnyít a lelkén. A reakcióidő, míg felfogja, hogy visszaadták neki a füzetet, most hosszabb, mint korábban. Ahogy elolvassa a szavakat, lefelé görbül a szája és ismét kibuggyannak a könnyek a szeméből. Az egész arca összerándul a fájdalomtól, s reszkető kézzel írja le ezt az egy mondatot. "Ez más..." Ezután lassan, végtelenül lassan összegörnyed. Próbálja visszafojtani magába a sírást, de nem megy. S ahogy így látószögbe kerül a ruhája, a pólóján meglátszik, hogy átnedvesedett valamitől.
|
"Rendben... akkor majd beavatom.... ha úgy látom jónak..." *írja a papírra, majd gondolkodik... ő is szörnyen érzi magát mert úgy érzi ez az ő hibája... addig semmi baja nem volt a félvérnek amíg vele nem találkozott... most meg... megverték és majdnem megölték... szinte élete sincs már, ez fáj Rolcasnak...* "És ha lekapcsoljuk a villanyt? vagy becsukom a szemem? Ne gondolj ilyen dolgokra... bármi is történt már nem tudod vissza csinálni... és én sem... te vagy az egyetlen, aki megért engem... nem akarom hogy te úgy érezd, szégyelned kellene magad előttem... már... én sem teszem azt előtted..." *adja át a füzetet*
|
Míg Rolcas ír, addig Okuo nehézkesen és nagyon óvatosan megvakarja a hátát. Ahogy gyógyulnak a sebei, viszketnek. Aztán visszakapja a füzetet. "Jó, úgy jó lesz. Anyukád még a segítségedre is lehet." Hagy egy kis szünetet a papíron, majd keserű képpel kezdi leírni az indokot. "Nem akarom, hogy tudd, mi történt velem. Másrészt magam miatt... nem tudnám elviselni most, hogy látsz. Most egyszerűen kibújnék a bőrömből, levetném azokat a dolgokat, amiket megéltem, mióta elmentem innen. Ne haragudj rám, de jelen pillanatokban jobban gyűlölöm magam, mint eddig valaha." Nem néz Rolcasra, csak újra azzal a merev és üres tekintettel bámul maga elé. Orrát facsarja a szégyen és a sírás, de keményen tartja magát.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
