Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A zárban ismét megcsördült a kulcscsomó ismerős hangja. A nőstény felpillantott. Arra számított, hogy a csattanás miatt jöttek, hogy megverjék. Fújva állt fel, ám a várt ütés helyett csak megragadták és vastag, nehéz, büdös láncot tettek a nyakára, majd kirángatták. Trin nem tehetett ellene semmit. Megmarkolta a láncot, hogy a rántások ne közvetlenül a nyakát érjék, ám a cibálás közben sem tévesztette szem elől: Kint van. Annyi friss levegőt, amennyi most szinte arcon csapta, még nem érzett ezelőtt. A piciny ablak ugyanis nem nyújthatott túl sok élvezetet. Ráadásul a világ szebb volt, mint gondolta. Hófehér volt és bár egész testében remegett a fagyos széltől, mégis boldog volt a látványtól. Áthurcolták az udvaron még jó pár társával, majd egy nagy autóba nyomták őket.*

/Folyt. köv.: Fekete piac/ |
*Trin összegombolyodva gubbasztott a sarokban egykedvűen. Gyakorlatilag ez volt az otthona, már ha ezt otthonnak lehet nevezni. A cellája szürke, egykedvű volt. A falak sötétek voltak, a fal mellé egy csupasz ágy volt és a szoba összes fényét egy ütésálló ablak adta, mely nem volt ugyan kicsi, de túl nagy sem. Éppen arra volt elegendő, hogy Trin kapjon egy kis fényt és szemmel tudja tartani az épület mellette fás dzsumbujt. Őszintén szólva a nőstény egyetlen biztos támpontja a külvilágról ez az aprócska szelet volt. Már rengetegszer elképzelte, hogy megszökik és eltűnik a sűrű növényzetben. Szinte éjjel-nappal e körül forgott az agya.
Kintről kutyaugatás hallatszódott. Trin először csak megremegtette a fülét, mintha csak egy kellemetlen zajt akarna elhesegetni, majd kék szemevel felpillantott a vastag ajtóra, melynek zárja felől kulcszörgés hallatszódott. Összébbhúzta magát és rideg tekintettel figyelte, hogy az őr behoz egy tálka ételt és leteszi a földre, majd rá sem nézve kimegy. A macskalény ökle összeszorult. Az ember még arra sem méltatta, hogy rápillantson. A tehetetlen düh egyre fokozódott Trintyben, majd kitört és a tál hatalmas csattanással csapódott neki az ajtónak. Ezután nem volt már más, csak néma csend.*~Én ugyan nem eszek az ételükből.~*Kucorodott vissza dohogva a nőstény ki tudja hanyadjára ezzel a gondolattal, amit már annyiszor elkezdte és törölte el, hogy számontartani már egyszerűen képtelenség volt. Az életösztön valahogy mindig felülkerekedett a büszkeségén. Végülis ő élve akart elkerülni innen, nem szellemként...*

|
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|