|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Jobb, ha nem teszed. - figyelmezteti villanó szemekkel. - Fogalmad sincs a származásomról, így nem is sejtheted, mit szabadítanál magadra egyetlen ártatlan telefonnal. - a villanás csillogásba megy át, kihívó mustrálásba. Kinyújtja kezeit, de újra elborzad a látványtól. Nem mutatja, csak engedi magát felvenni és vinni.
- Köszönöm. - mosolyodik el büszkeségében. - Kaptam festéket, eszközöket és növényeket. - meséli. Ezután lassan az ágyához kíséri, farkával löki be az ajtót, majd leülteti Ayasét. - Ez a hivatása. - válaszol egyszerűen. - Pénzt kap az államtól és a gazdáktól, akik idehozzák az állataikat. A macskalényeknek szívből segít, ahogy én látom. Nekem sem kellett volna segítenie, minden nap történt velem valami, mégis megtette és mint láttad, elég jól megvagyunk. - magyarázza, s ő is leül az ágyra. - Ezért nem tudom őt gyűlöli. Bármi is legyen benne az igazság, nekem eddig csak a napos oldalt mutatta, s fantasztikusabb dolgokat éltem meg, mint valaha. Persze voltak nehéz percek, meg szörnyűségek a munkája során, de ha nem lettek volna és nem lennének, túl álomszerű lenne ez a helyzet. - teszi hozzá komolyan, miközben körbenéz a szobájában. - Nekem kifejezetten ellenszenves. Egyébként ahogy levettük róla a ruháit, rájöttünk, mi ő. Kékcsillag, mert így nevezte magát, az a fajta kandúr, aki eladja a testét. - mondja óvatosan.
 
|
- Ha akarod felhívhatom őket hogy még lábadozol, de ezt most nem szabad erőltetni, amíg ez begyógyul az napokig is eltarthat... és a lábadnak sem árt a pihenés... gyere leviszlek, ott majd felveszed ami kell oké? *ajánlja fel és ha kék csillag bele egyezik akkor leviszi és oda adja neki a holmijait*
- Váó... nagyon szép kou... ezt mind te csináltad? Nagyon tetszik... *mondja Ayase amint Kou felpattintja a villanyt* - Miért segít Adrian minden erre tévedt alaknak? Azt a macskát sem ismerte... gondolom pénzt sem kap érte... mi... mi jó neki ebből? *kérdezi kissé félénken* - Furcsa az a kék kandúr, egyáltalán nem is félt kicsit sem Adriantól...
 
|
- Hosszú idő, míg felépülök? - kérdezi egyszerűen. - Ha napokig nem megyek vissza a szállásra, keresni fognak. - teszi hozzá, hogy értse Adrian, miért kérdezi. - Az pedig nem jelent senkinek jót, ha engem keresnek. - teszi még ezt is hozzá. - Kellenének a karomra azok a szürke anyagok és a fekete szaténszalagok. - jelenti ki, mikor végignéz magán és meglátja a vágásokat az alkarjain. Nem akarja látni őket, nem akar szembesülni a tettével, az élete szörnyűségeivel. - Az ágy miatt pedig ne aggódj, házon belül jó nekem bárhol. - mosolyog rá Adrianra.
Kounak ez az a pillanat, amikor gyilkos indulatot érez, csak nem tudja megmagyarázni, hogy miért. Azonnal Ayaséra néz, amint megszólal. A szíve mélyén megörül neki, hogy meg merte szólítani a testvérét, ráadásul a keresztnevén. - Természetesen. - s már meg is indul. Megtámasztja a szőkét, ha szüksége van rá, majd megmutatja neki, merre van a szobája. Felkapcsolja a villanyt, s eléjük tárul a dzsungel. - Én csináltam. - mondja büszkén. Azonnal megnyugszik ennek a látványától.
- Szükségem lenne rájuk. - jelenti be magabiztosan.
|
-Hát itt nyugodtan maradhatsz amíg fel nem épülsz... végülis... hely az van... majd leterítünk egy szivacsot ahol alhatsz... bocsi de az ágyak már foglaltak...
- Adrian... *szólal meg a háttérből Ayase, a férfi nagyon meglepődik a dolgon, egy az hogy most először szólítja meg a másik meg hogy közelebb lépdel hozzájuk*
- Ayase mi a baj? *kérdi tőle amikor felfogja hogy neki szólt*
- Én... eléggé fáradt vagyok... *a férfi elmosolyodik*
- Kou elkíséred a szobádba? *kéri a félvért, majd figyelme a kékségre irányul* - Mindened megvan...lent van a rendelőben... ne aggódj vissza fogod kapni őket.... *biztosítja a dologról*
 
|
Nem örül, hogy nem tudja, miylen volt a férfi, aki idehozta, mert így nem tudja meg, hogy az, amelyikkel dugott, vagy egy jótét lélek. - Tudom. - mondja büszkén. Kezd ébredezni.
Kounak persze nem annyira szimpatikus ez a macska, bár még azt is lehet, hogy csak azért, mert hímkurva. Segít Adriannak, amiben csak tud, de igyekszik nem Kékcsillag zöld szemeibe nézni.
- Legalább nincs törve. - mondja kissé megnyugodva. - Azt mondom, mindenhol jobb, mint egy koszos sikátorban.
- Mit kerestél ott? - szólal meg kemény hangon most a másik kandúr. Sobero ránéz és hosszú ideig farkasszemet néznek, végül a macskalény elmosolyodik.
- Nem érdekes. A cuccaimból mi maradt meg? Mobil? Pénz? Körömreszelő? Zsebkés? - kérdezi a férfitől.
|
- Hát... nem figyeltem meg azt hiszem eléggé... sajnálom... *vallja be* - Kék csillag? Érdekes név... *mondja ki ami eszébe jut* - Pihentetni kell és akkor biztosan rendbe fog jönni, ha erőlteted nem biztos hogy javítasz rajta, sőt csak rontasz a dolgon... *nyúl a ruhákért, majd segít belebújni azokba a kékségnek* - eltörni viszont nem tört úgyhogy ez azért bíztató... csak tudnám hol fogsz aludni az este... *eltöpreng a dolgon, eközben Aya óvatosan benéz a fürdőbe, nem tudta hol maradnak már olyan sokág, az viszont megdöbbenti hogy ez a kandúr nem fél Adriantól*
|
- Egy férfi? Nem tudod, hogy nézett ki? - kap a dolgon. Nagyon kíváncsi, mi történt vele azután, hogy elájult a fájdalomtól. Még emlékszik a mocskos kefélésre, a késre, a kis vágásokra, a kínlódós élvezetre, ami átjárta a kis testét, majd olyan fájdalom költözött belé, amilyet addig nem érzett, lenézett és megcsillant a pengén az az egyetlen kis napsugár, ami bejutott a zsákutcába, elborított mindent a vér és ő azt hitte, itt a vég. - Kékcsillag vagyok. - mutatkozik be művésznevén. Nincs ellenvetése azellen, hogy öltöztetnék, ám ahogy lenéz a lábára, megriad. - Ez meg mikor történt?! - lesz hangosabb kicsivel. Lázasan kutat az elméjében, de alighanem ez már az ájulása után történt. - Eltört? Fogom tudni még használni?! - néz fel kétségbeesetten.
Kou berongyol a ruhákkal és leteszi őket egy tiszta helyre, hogy segíthesse Adriant és Kékcsillagot. Néma marad, most csak figyel.
|
- Nem nem hinném... bár egy férfi hozott ide, azt mondta hogy így talált rád... de nem tudom nem ismertem azt az alakot... mi a neved? *tartja a kandúrt, majd meglátja Kout a ruhákkal* - Segítünk felöltözni rendben? Aztán majd le kell pihenned, ilyen állapotban nem jutnál messzire... a lábad is elég ramaty állapotban van... Adrian vagyok... *mutatkozik be*
|
Ahogy a ruhákat keresi, elgondolkodik Adrian szavain. Neki sem lenne szabad ítélkezni és azzal foglalkozni, hogy ez a macska honnan került elő és miféle, csak azzal, hogy segítségre szorul, ellátásra és orvosságra. Semmi másra nem lenne szabad gondolnia, mégis végigfut az agyán, milyen rémes élete lehet.
Kóvályog és ingadozik, amint elereszti Adrian, vészesen megszédül, majdnem ledől a vécéről, a férfinek kell elkapnia. - Seb? - kérdezi rekedten, majd lenéz a testére. Újabb sérülések, ám most egy hatalmas kötés is elcsúfitja a testét. - Az a szemét...! - csúszik ki a száján. A hangja nagyon halovány még, az ereje szintúgy. Ekkor kezdi felfogni, hogy mit mond neki Adrian. Belenéz az arcába. - Tudja valaki, hogy itt vagyok? Egyetalán hogy kerültem ide? - kérdezi a félelem legcsekélyebb jele nélkül.
Kou visszatér és megtorpan az ajtóban, amint észreveszi, hogy Kékcsillag magához tért.
|
- Nem az én dolgom ítélkezni... engem nem zavar... sebesült és ez már jobban izgat... mindenkinek joga van az élethez... az élhető élethez... *teszi hozzá kiegészítésképp, majd a kékség ébredezni kezd* - Hé... nyugi, ne mozogj mert eléggé mély a sebesülésed... összevarrtam de felszakadhat érted? *mondja de amint felébred nem ér kék csillaghoz... csak nézi őt, ha egyensúlya megbillenne akkor viszint megtámasztja * - Kou mindjárt hoz neked ruhákat... én orvos vagyok nem kell tartanod tőlem...
|
~ Szóval mindkettő. ~ jegyzi meg magában. Jól esik neki az a gondolat, hogy hasznos és fontos Adriannak. Lehet, hogy ostobaság, de a lelkecskéjében szeretné azt az álmot őrizgetni, hogy bízhat a férfiben, minden szép és jó, nem akar hinni Ayasénak, miszerint becsapja és kihasználja őt. Felvont szemöldökkel néz a férfire. - Ezek szerint téged nem zavar, hogy mi ő? Kicsit sem? - pedzegeti. Lehet, hogy ezzel elárulja, hogy őt zavarja, de ettől még meg kellett kérdeznie. Elgondolkodik az előítélettel és az ítélkezéssel kapcsolatban, de arra jut, igaza van Adrianra, csak nem képes megszabadulni ezektől. - Máris. - bizonytalanul hagyja ott a párost, de végül megteszi.
Kékcsillagnak már sokkal jobb a színe, a meleg fürdő visszahozta őt az életbe. Most magához tér. Apró nyögéssel és bágyadt pillogással kel életre.
|
- Mindkettő... *feleli őszintén mert tényleg így van, úgy veszi észre hogy Kou lassan megszokja a betegeket és képes segíteni is nem úgy mint először... nem őrjöng már és figyel arra amit Adrian mond* - Megértem... de ne nézd le őket azért mert mások... senkit sem szabad csak azért elítélni mert valamiben különbözik... legyen az egy cicafarok vagy a beállítottsága... *mondja komolyan de nem néz Koura, ő most a kandúrra törőik, jól lemossa a testét majd a hajával bíbelődik, amikor késezn vannak zuhannyal mossa le róla a habot* - Jól van ügyes voltál, most keress valami ruhát neki... addig én megtörölgetem... *veszi ki a vízből és a wcre ülteti amíg megtörli, közben persze tartja is, és nehézkesende leveszi róla a fóliákat, szerencséjük volt nem vizesedett át*
|
- Jó. - nyugszik meg a választ hallva. Nem beszél róla, de nagy kő esik le a szívéről. Nem homofób, de nem kedveli a langyos kandúrokat és férfiakat, ahogy az erőszakos buzikat sem. Nem akar rájuk hasonlítani semmiben és jobb szeretné, ha kimaradnának a környezetéből is. Sőt... valahogy ugyanígy van a testüket áruló személyekkel, még akkor is, ha tudja, hogy ez olyan dolog, amit nem választ a macska, hanem kényszerítik rá. Ő sosem hált senkivel, az embereket annyira gyűlölte, mikor megérintik, hogy azonnal dührohamot kapott, nőstényekkel pedig a piacon került igazán kapcsolatba, de tőlük sosem akart semmit. Azért panaszkodott csak, mert most újra körbe vették a csajok és mind a három említett kitünteti őt a figyelmével, amitől ő zavarba jön, amivel nem tud mit kezdeni. A hab a tortán már csak az, hogy tetszenik is Kounak ezek a nőstények, Blind lehengerelte a szemeivel, a hangjával és a megérzéseivel, Kodaka a türelmével és a szépségével, Yura pedig a bátorságával és a nagy szájával. Nem is akar rájuk gondolni, elterelik a figyelmét erről a szerencsétlenről és Adrianról. - Ayaséval lenne nehéz vagy úgy egyébként is? - kérdezi őszintén, de halkan. Az első opció biztos, hogy igen, Ayase a mostani állapotában biztosan őrjöngene. Mást nem szól, bár furcsállja, hogy testvéreként tekint rá a férfi. Kou tartja Kékcsillagot. Ez igen kandúrt próbáló feladat, mert az ernyedt test borul mindenfele, nincs benne a tartás szikrányi jele sem, ettől fogva nem csak erőlködni kell, de még egyensúlyozni is vele. - Nem. - válaszol egyenesen. - Egyetalán nem. Csak... nem is tudom... ott voltak mindenfélék... és én nem viselem jól, ha hozzájuk hasonlítanak. - magyarázza már akadozóbban.
|
- Csak vicceltem... nem tűnsz annak és nem is viselkedsz úgy, ne aggódj... *teszi be végül a vízbe amikor már Kou körbe tekerte* - Tudod örülök neki hogy itt vagy, nélküled ez az egész... sokkal nehezebb lenne... nagy segítség vagy nekem és úgy érzem ez olyasmi mintha most lenne még egy testvérem... vagy nem is tudom... olyan nyugodt vagyok és oldódom, ez csak ennyit jelent, nem mondtam komolyan azt hogy meleg lennél... *keres sampont és tusfürdőt, hogy lemoshassák a kandúr testét* - Miért? Úgy érzed hogy túl lányos lennél vagy valami? *nem viccelődik most komolyan kérdezi*
|
Kou már a szagából ítélve sejtette, hogy mi történt vele, ám az előkerülő kis csecsebecsék kétségtelenné tették. Ennek ellenére próbálja ugyanúgy kezelni, mint egy átlagos macskát, mégis elborzasztja, hogy egy hímringyót hoztak be Adrianhoz. Elgondolkodik, míg keresi a folpakkot, hogy vajon valóban találták-e őt, vagy a tettes hozta-e be, meg akarták-e ölni, vagy csak eldurvultak a dolgok, de aztán kiver minden gondolatot a fejéből. - Jó. - és nekiveselkedik. Vastagon betekeri, hogy nehogy odaérjen a víz, majd a lábával is így tesz. - Szerintem nem fog átázni. - mondja csendesen. - Egyébként miért volt téma, hogy érdekelnek-e a kandúrok? Ez azóta piszkálja a nem létező bajszom. Langyosnak tűnök, vagy úgy viselkedek? - kérdezi, nem néz Adrianra, de aggasztják ezek a kérdések.
|
- Hmmm nem rossz ötlet... hozd gyorsan ide addig neki döntöm... *mndja és szinte felülteti.. ő már tudja hogy miféle lehetett a srác de ezt most nem akarja közölni kouval, majd ha alkalmasabb időpont lesz rá, vagy ha Kou maga kérdezi meg... amikor a fiú oda ér megpróbálja felültetni a kád szélére a testet hogy könyebben boldoguljanak* - Jólvan tekerheted én tartom... *mondja és megvárja míg kou végez* - Remélem hogy nem kap majd így vizet... ha mégis akkor muszáj lesz újra kötöznöm, nem mintha ez baj lenne de a szúrt sebnek nem tesz jót... *magyaráz közben hogy közben Kou értse, esetleg megjegyezze a dolgokat*
|
- Jól van. - egyezik bele Kou. Igazából úgy van vele, hogy Adrian érti a dolgát, ezért elmegy és engedni kezdi a vizet, ahogy a férfi kérte.
Kékcsillag ruhája kész rejtekhely, a fekete felső rejtett zsebéből pár ezres fordul ki egy bontatlan óvszerrel együtt. A szegélyből körömreszelő, míg a nadrágból egy kis méretű pillangóbicska. A zsebében pedig egy összetört mobil található.
- Segítek hát. - menten meg is fogja a srác lábát. - Szerintem döntsd neki a kád falának. Bár hajat is kellene mosnia. Mi lenne, ha konyhai celofánnal betekernénk az oldalát? Az talán nem ázna át. - javasolja.
|
- A vágásról és a térdéről nem.. szóval majd óvatosan... a teste úgy ahogy már felmelegedett... engedj melegvizet a fürdőbe és én majd oda viszem... előbb viszont eltávolírom róla a felesleges ruhákat... majd húzunk rá is tisztát... *mondja avval neki is lát a feladatnak egy ollóval mindent levág a macskáról majd a lepedőbe csavarja a testét és megindul vele a fürdő felé...ezt Ayase csak bámulja, és még mindig képtelen felfogni épp ésszel hogy ez az ember nem úgy kezeli Kout, vagy őt, vagy akár ezt az ismeretlen kandúrt mint egy tárgyat hanem mint érző lényt... igaz még mindig nem bízik benne, félelmei erősebbek nála, ott marad a székben ameddig vissza nem érkeznek, bár ez beletelhet egy kis időbe* - Na Kou figyelj... nagyon óvatosan kell fürdetnünk... a kötések nem kaphatnak vizet bár tettem rá egy kis vízálló kötést még ez azért nem annyira vízálló... *beteszi a kandúrt a vízbe és ügyel arra hogy a kötést ne lepje be a víz, a lábát a kád szélére próbálja helyezni* - Taln így jó lesz... segítesz? *kérdi kout*
|
- De ez csak baráti volt, úgyhogy nem olyan vészes. - mondja Kou könnyedén, aztán Kékcsillagra néz. - Elég sápadtna tűnik, mintha túl mélyen lenne önmagában. - ez egy kifejezés, amit a fekete piacon lévő macskák használtak egymást közt. Valami olyasmit jelent, mint a kóma, vagy a mélyalvás, amiből nem lehet felébreszteni senkit. - Szerintem megfürdethetjük. - állapítja meg. - De hogy? Leszeded róla a kötéseket? - kérdezi értetlenül. Ayaséra pillant, mert kíváncsi, hogy viseli, hogy ennyire összedolgozik Adriannal, s hogy a férfi ilyen vidám, körültekintő, meg minden.
|
- Kettő egy ellen nem ér ám... *duzzog, és végigméri közben a kékséget* - Mit gondolsz felébredne ha most megfürdetnénk? *kérdi mert úgy véli később nehezebb lehet és Kounak igaza van abban hogy nincs éppen parfüm illata* - Nolám de kivirult a társaság... *néz egyszer Koura egyszer pedig Ayasera felváltva, de aztán csak maga elé bámul*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
