|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Csak lesz a barátnőm. - mondja magabiztosan. - Úgy volt, hogy hétvégén elkocsikázom hozzá, de mivel nem autót kaptam, ahogy megbeszéltem a szüleimmel, marad az elugrom változat. - magyaráz minduntalan. Jobban megnézi magának a macskát, körbejárja tekintetével, míg csak tudja, aztán felnevet a kérdésre. - Erre nem is gondoltam! Igen, pont, mint a szamár. Azzal a különbséggel, hogy a te farkad vélhetően nem levehető, vagyis nem fogod elhagyni. És remélem, nem szenvedsz depresszióban sem, mert azt nem bírom.
- Fiam. Nem akarsz bejönni felvágni a tortád? A vendégsereg már tűkön ül. - szól ki az anya. Szelíd a mosolya most is.
- Várják csak! Undok keselyűk. - morog. - A legtöbben csak azért vannak itt, mert kíváncsiak voltak, mit kapok, milyen lesz a kaja és egy jót akarnak bulizni. De ráfáznak még erre, mert egy óra múlva úgy kihajítom valamennyit, hogy csak nyekkennek.
|
*Lui elmosolyodik ahogy gazdája felnevet, még az ötlet is tetszik neki, s elképzeli ahogy ő cipeli a hátán.... * - Bizonyára vicces lenne uram... Suzumi a barátnője? *kérdi és figyelmesen hallgatja* - Egy szót sem szólok... ígérem! *mosolyog, s valahogy megjelennek éles kis macskafogai is, amik persze kevésbé élesek mint a régen élt macskalényeké* - Takahe.... *mondja el magában is többször a nevet, majd meghallja az új nevét ami hallatán felpattannak fülei*- Mint a szamár? *kérdezi de persze nem pofátlanul*
|
Takahe olyan dühösen fordul Luihoz, hogy ha szemmel ölni lehetne, a fiúcska most szörnyű halált halna. Aztán egyszeriben elröhögi magát. Szájából kiárad a füst. - Te olyan buta vagy, hogy az már mulattat. - jelenti ki. - Lehet, hogy több hasznod veszem, mint annak a gyönyörű Mustangnak. Bár Suzumihoz még nem tudom, mivel megyek. Maximum jót nevet, ha a hátadon cipelsz el hozzá. - nevet újabbat. Beleszív a dohányba, majd lassan kifújja a füstöt. - Na mindegy. Mostantól az enyém vagy, vagyis az van, amit én mondok. Első szabály, hogy a szüleimnek el ne mondd, hogy dohányzom. - közli világosan. - A második, hogy engem nem kell uramoznod, meg magáznod, de tisztelned kell. - a csikket ezennel behajítja az egyik bokor alá. A többi macskalény tudja, hogy dohányzik, de senki sem szólt a szülőknek. Ezt parancsolta nekik a fiú. - A nevem Takahe. A tied pedig... - kicsit elgondolkodik, valami találót és vicceset akar kitalálni Luinak. - Füles.
|
*A fiú biccent, majd a vörös után indul* - Igen uram... *teszi még hozzá avval már a szülinapos sarkában is van* - Őőő uram... megértem, hogy jobban örült volna egy autónak... mint egy ilyen állatnak mint én... de... az én szemem is vörös, a szín stimmel! *mosolyog. legalábbis próbál* - A szülei nem hiszem, hogy rosszat akarnának magának... az anyukája nagyon kedves... jó lett volna, ha én is ismerhettem volna az enyémet... *töpreng el egy pillanatra, de aztán már vissza is zökken* - Sose hallottam még ilyen kedves hangú személyt...
|
Kezével eltakarja a fél fejét pár pillanatra. Nem csapja homlokon magát, de gyorsan teszi oda a kezét. - Ez a legszörnyűbb szülinap, amit csak el tudtam volna képzelni. A piros sportkocsinak jobban örültem volna. - morogja, azzal kifordul a házból. A haveri sereglet csak nagyokat les rá, összesúgnak, micsoda bolond, hiszen a legtöbbjüknek nincs macskalénye még, s akinek van, egy lestrapált idősebbet kapott. Kint aztán nem törődve azzal, hogy lebukik a szülei előtt, rágyújt egy cigire.
- Lehet, hogy tényleg a vörös Mustangot kellett volna megvenni neki. - aggodalmaskodik az anyja.
- Nem. Annyira még nem felelősségteljes, hogy kocsiba üljön. Tanuljon csak vigyázni valamire! Majd ha már elég érett és nem rendez ilyen hisztit, kaphat kocsit. - ellenkezik magabiztosan az apja. - Eridj utána! - biccent fejével Luinak. Misushiko asszony megsimogatja a kölyök fejét.
- Ne aggódj, rendesebb gyerek a látszatnál. - bíztatja. Ő mindig mindenkivel kedves volt, hiába tekintették a macskalényeket alantas szolganépnek. Persze ezt a férje nem nézi jó szemmel, de már nem szól érte, megszokta, hogy a villa összes macskalénye kedveli a nőt, hiszen olyan szelíd velük.
|
- Igen... Lui... *felelte neki, de amikor az kifakadt, lekonyította igen csak nagyra nőtt füleit* - Uram... nem fogok önnek csalódást okozni... *igéri, és magában reméli, hogy ezt be is tudja tartani majd, viszont kissé kételyei támadnak avval kapcsolatban, hogy jó lesz evvel az emberrel, hiszen már dolgoztatni akarja pedig még csak most érkezett meg* - És én... igazán gyorsan tanulok... tényleg...
|
Felvonja a szemöldökét az uramozáson, majd apjára néz. - Te tanítottad neki? - kérdi tőle és az persze bólint. Takahe elmosolyodik. Tetszik neki ez a megszólítás. Megnézi a nyakában lógó "használati" utasítást. - Szóval Lui? Tizenkettő??? - kiáltja el magát. - Apa, én nem akarok egy gyereket! Semmi szükségem rá, hogy legyen kit pesztrálnom! A macskalény azért van, hogy dolgozzon! Ezt még biztosan tanítani kell!
- A tenyésztő azt mondta, érdemesebb fiatalabbat vinni, mert jobban megszokja az embert, érzelmileg jobban köthető a gazdájához. - lép oda Misushiko asszony. Kedves, bár törények és kissé lestrapált nő. Enyhén ráncos már az arca és fénytelen a haja, míg az ura pocakos. - Kezdetben előfordulhat, hogy több törődést igényel, de aztán nagyon jó szolgálatot fog neked tenni. - bíztatja fiát. Persze Takahénak ez nem igazán nyeri el a tetszését.
|
- Nem uram... *válaszolja neki, de nem biztos benne, hogy ez lett volna a helyes válasz, még nem ismeri a férfit, így nem tudja félnie kell-e tőle vagy sem, igazából nem is mer annyira ránézni, fejét kicsit elfordítja tőle, most vitték először ilyen nagy tömeg elé, így talán érthető az aggodalma, s a feszültség ami kiüt rá*
|
Takahe még nem veszi észre a fiúcskát, csupán fogadja a baráti sereget, akik most hirtelen szinte mindenhonnan özönleni kezdenek. Mindenki gratulál nagykorúságához, puszit ad, kezet fog vele. Anyja is össze-vissza csókolgatja, míg apja karon fogja Luit és odavezeti fiához. - Most, hogy elérted a tizennyolcadik életéved, elég idős vagy, hogy felelősséget vállalj egy szolgáért, fiam. Boldog születésnapot. - kívánja. A srác persze kicsit furcsálja a dolgot, de azért megöleli apját, majd kíváncsian végignéz a nagyfülű cicán.
- Félsz? - kérdezi tőle.
|
*A macskafiú még mindig rezzenéstelenül áll a helyén, bizonyára őt még nem vette észre a fiú, de valószínüleg nemsokára meglátja, most hírtelen nem tudja mit csináljon ha meglátja, de ha ránéz akkor azonnal lehajtja fejét és boldog születésnapot kíván, a többit a vörösre bízza. s kicsit elmosolyodik magában, hogy gazdája hajszíne hasonlít az ő szemének színére*
|
Lassan ballag haza a fiú. Vele tart két haverja is, s mesél nekik valami vicces sztorit pár lányról a suliban. Azt ecseteli, hogy rúzsnyomokat hagytak mindig a tükrökön, mire egyszer megelégelte ezt az igazgató, s egy takarítónővel együtt az iskola összes lányát berendelte a vécébe és megmutatta nekik a takarítónő, milyen nehéz letakarítani a rúzsnyomot a tükrökről. Belenyomta a rongyot a vécécsészébe, majd vadul dörgölni kezdte az egyik szájlenyomatot. Ezután soha többé nem volt ilyesmi a tükrön, a fiúk meg halálra röhögték magukat rajtuk. A két haver is szakad a nevetéstől, de Takahe már nem foglalkozik velük nagyon. Betér a villába, ahol nagy éljenzés és köszöntés fogadja. Mindenki azt kiabálja neki, hogy "Boldog születésnapot!". Meglepetten ácsorog csak, majd elégedetten elmosolyodik. - Köszönöm.
|
*Egy új házikedvenc bizony már megérkezett, masnit kötöttek a csuklójára és a nyakára, mint valami ajándékdobozra, egy kis füzetet mellékelve hozzá mint valami használati utasítást, ebben volt leírva a kölyök chipszáma, életkora, születési ideje és mindenféle fontosabb adat, a kandúrka pedig csak mereven állt, mintha levegőt sem vett volna közben, igazából pedig nagyon izgult, hogy ki lesz a gazdája, hiszen hallott már rémhíreket ezekről a fura emberi termtményekről...*
|
Nagy a készülődés a mai nap. A macskaszolgák egy percet sem pihenhettek, tortát sütöttek és díszítettek, ünnepi ebédet főztek, kitakarították és feldíszítették a villát. A Misushiko szülők tökéletes partit akartak a fiúknak, hiszen Takahe hozzászokott az ilyesmihez. Sürög-forog mindenki, már tűkön ül a fél bagázs, de az ünnepelt srác sehol sincs még, házon kívül lófrál.
|
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
