|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.28. 20:10 - |
Mr. Dutroux él itt, feleségével Jinnel és szólgálóikkal. |
[409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Nem félek tőle! *hazudja, s félelme egyre inkább fokozódik, amikor az ágynak kötözik* - Ez nevetséges, hagyjátok abba... *ellenkezik* - Betegek vagytok... *kettőüknek beszélt, de Maya felé fordult, amikor férje megszólal nem néz felé, nem akar erről tudomást sem venni, de amikor vetkőztetni kezdi dacosan néz a férfire* - Hagyja abba! Ez már túl megy mindenen! Játszadozzon a macskalényével!
 |
Az a legnagyobb bolond,aki a leginkább tiltakozik.Különben is,ha nem félnél a szextől,nem mondanál ilyet.*mosolyogja a macskalény,közben hátulról átöleli gazdáját.Kezeit befúrja a fölsője alá,ahol gyengéden belemar puha bőrébe.*Tudom,hogy szeretnéd.Másfelől a leányzó büntetést érdemel.*nyom puszit a fiú nyakára,majd odalép a függönyhöz és leszedi a kötőjét.Visszatér a madzaggal és a lány kezeit összeköti,a másik végét pedig az ágyhoz.*Így nem nehezíti meg a dolgodat.*bújik a férfihoz,majd lesegíti róla a felsőjét.*
*Hagyja,hogy Maya kényeztesse.Szeret a macskával kettesben lenni,hisz remekül ismerik egymás testét és szokásait.*Miért is ne.Itt nem az asszony hordja a nadrágot,drágám.Megmutatom,hogy miért fogsz ácsingózni.*vigyorog gonoszul,majd magához öleli Mayát és vad csókot lop tőle.Amit ajkaik elválnak Nat az ágyra térdel és elkezdi Jin ruháit leszedni.*
  |
*Jin meglepődik a közbelépésen, majd ismét az ágyra nyomják, amint meghallja mit beszélnek azok ketten összerezzen* - Engedjen el... *próbál kiszabadulni* - Ebben a házban mindenki meg van bolondulva? Ez nem normális dolog...
|
*Maya fújtat,karmai megcsillantak.Pupillája kezd összeszűkülni,s egy gyors mozdulattal igyekszik lecsapni a lányra,aki a karján megragadta.*
*Nat a civakodók közé lépett.Megragadta Maya kezét,még mielőtt az lecsaphatott volna,másik kezével Jin után kapott.Ha sikerült elkapnia kezét akkor a háta mögé csavarja és az ágyra dőnti.*
Átkozott szuka.*fújtat a macskalény.*
Maya,nem szeretném,ha kárt tennél benne.
Azt akarom,hogy bűnhődjön.Játszadozni van kedvem.Tegnap elmaradt.*vigyorog a macskalény,míg kélyelgősen végigsimít Nat állán,majd odahajol a füléhez.*Tudom,hogy te is akarod.*bíztatja,akár egy rossz lelkiismeret.*
|
- Sosem fog sikerülni...! *jelenti ki komolysággal, majd még vörösebb lesz, mikor meghallja a férfi válaszát* - Maga bemocskolt és sohasem fogom ezt megbocsájtani önnek... *felel még, de még mielőtt választ kaphatna, Maya ledönti az ágyra de még mielőtt teljesen hátra esnének, Jin elkapja a macska kezét, hátra rántja és lefogja hátulról, tanult némi önvédelmet miközben Luival edzett* - Szeretném tudni, hogy ki maga, kik a macskalényei... s hogy mi az ami ennyire hajtja önt... mik a céljai... miért baj az ha ismerni akarom azt aki a férjemmé vált? *közben próbálja erősen tartani a macskalényt, szeretne válaszokat kapni méghozzá a férfitől akivel már közös az élete*
|
Be foglak törni.*hanja rideg és őszinte.*Vágyni fogsz utánam.Minden egyes perced azzal fog telni,hogy vágyakozol utánam.Könyörögni fogsz érintésemért.*vázolja fel a jövőt.Tudja miről beszél,hisz már volt ilyenben része korábban.*Tudom,hogy nem volt dolga korábban férfiakkal.A mozdulatai,a pillantása és a reakciói elárulták.*mosolyog haloványan.*
*Maya füle megrebbent,mikor gazdájára az idióta jelzőt használták.Nem tetszett neki ez a fajta hozzáállás,főleg mikor felkelt a helyéről.Akkor telt be nála a pohár,mikor Nat szüleit hozta fel.Nem kellett számára több,egy gyors és határozott mozdulattal leszerelte és az ágyra taszította.*
|
- Értem... egy bábú vagyok az ön sakktábláján igaz? *elmosolyodik* - Törékenynek tűnhetek, de végül sosem török össze... *néz egyenesen a férfi szemeibe* - Nem mondom, hogy sohasem féltem semmitől és soha nem akartam, hogy megvédjenek ettől a félelemtől, de sohasem foglalkozhattam a saját érzéseimmel... mert mást kellett védelmeznem... mert más mindig fontosabb volt, mint saját magam... és ez így rendben, nem mondom hogy nincs igaza, talán belül vágyom valakire aki megvédelmez és elűzi ezeket... de ez csak találgatás, talán nincs szükségem semmire... senkire... magára sem... ahogy magának sincs szüksége rám... *cseng a válasz, tekintetét nem veszi le Natról, majd paradicsomvörös lesz amikor Nat felteszi a kérdést* - Idióta! *dörren fel* - Nekem... az... az... volt az első és maga volt a pokol... biztosra veszem, hogy ezt a dolgot élvezni sem lehet! *ugrik fel az ágyból* - Különben is, maga tud mindent rólam *tér vissza a magázáshoz* - Előbb... igenis meséljen valamit a családjáról, senki sem volt ott az esküvőn, ez igen furcsa... hol a családja...?
|
Bármelyik nőt megkaparinthatom,amelyikhez csak kedvem van.Hogy miért te?Tetszel nekem.Igyekszel keménynek tűnni,de tudsz olyan törékeny lenni,mint a többi.Azt meséled be magadnak,hogy te irányítod az életed és nehezen kapható vagy,de tudom,hogy a lelked mélyén egy olyan férfira vágysz,aki türelmes és megértő.Aki kényeztet és lesi minden óhajod.Az élet nem az igazi kereséséről szól.Nincs tökéletes ember.Csak tapasztalt,aki könnyebben veszi az akadályokat,így egyszerűnek tűnik számára az élet.Azt akarod mondani,hogy nem élvezted a tegnapit?
|
- Igen... házasok... álházasság... evvel kapcsolatban miért hazudott...? Miért tette ezt velem? Maga annyira szörnyű... és mégis mitől ilyen nyugodt? Mintha semmi sem történt volna... pedig nem álom volt... s miért elégszik meg maga pont egy ilyen nővel mint én? Ki maga egyáltalán?
|
Mondtam,hogy apja nem mert a szemébe nézni.*jelentette ki.*Ami eddig is.Házasokként éljük az életünket,Takahét keresve.Minden úgy történik ahogy megbeszéltük.*nyújtja át a tányér ételt.*
*Maya eközben az ajtófélfának támaszkodva figyel.Az az érzése,hogy ez a lány készül valamire,csak még azt nem tudja,hogy mire.Mindenesetre résen van és egy pillanatra sem téveszti szem elől.*
|
- Értem... szóval nem hazudott.. ez megnyugtat... bár Takahe valószínűleg már sohasem kerül elő... pedig... a legjobb barátom volt... *sóhajt mélyet, de közben hallgatja tovább a férfit, s amikor meghallja az igazságot elakad a lélegzete, majd felnevet, haja közben arcába omlik így arckifejezését senki sem láthatja... fájó ez a "boldogság"... tulajdonnak lenni pedig még roszabb... oly sorsra jutott tehát, mint a macskalények...* - Az apám tehát ezért menekültel... mint egy patkány a süllyedő hajóról... szánalmas ember... mindig is ilyen volt *kezei a paplant szorongatják, miközben tekintete a fehér szövetet kémleli* - S mik a tervei velem? *kérdi nagyon is komolyan*
|
Nem.Amit mondtam az igaz.Régről ismerem Takahe-t.Tán régebbről,mint te.Melyik részére vagy kíváncsi?Hogy miért keresem Takahe-t?Vagy,hogy az apja mit tett?Az elsőt hiába kérdezed,választ nem kapsz rá.Az az én múltam.Hogy mit tett az apja?Hát rendben,megígértem elmondom.Mr. Blake eladta magát nekem.Rossz üzletet csinált,olyan dolgokba ütötte az orrát amibe nem lett volna szabad.Kénytelen volt megszabadulni magától,máskülönben megölik.*mondja ki ridegen a valóságot.*
|
*Lassan felül az ágyban, s törökülésbe helyezkedik, hiszen látja, hogy már nem aludhat vissza, pedig milyen csalogató az apuha áygnemű... * - Átvert igaz? Magának semmi küze sincs Takahehoz... másra megy itt ki a játék... s most már igazántudni szeretném, hogy mire...
|
Jó reggelt.*viszonozza a köszönést,majd kérdőn tekint rá,mikor odalép az ágyhoz.*Nem értem.Mire gondolsz?*kérdez vissza a férfi,majd Mayára pillant hátha neki világosabb a kép.*
*A macskalény vállat ránt,mint akinek fogalma sem lenne az egészről s tényleg nincs is.*
|
*Jin az este nehezen aludt el, de végüla fáradtság erőt vett rajta, Silent végig mellette maradt, bár nagyobb szükség nem volt rá, mégis Jinnek jól esett a macskalény közelsége... viszont amikor a lány már javában aludt eltűnt a szobából, Jin reggel csak a kopogásra nyitotta fel szemeit, a hangok hallatán viszont átölelte a párbáját és álmosan szólt vissza* - Jó reggelt... *vigyorgott magában, úgy tűnhetett talán, hogy megbolondult, majd lehunyta szemeit ismét* - Nos meg kell hagyni maga igazán ravasz... *sutyorogta*
 |
*Nat reggel az étkezőbe vette az irányt,ahol egy darabig várt,de mivel nem jelent meg Jin,így kénytelen volt Maya társaságában reggelizni.Úgy elvoltak,mintha mi sem történt volna.Amint befejezték a férfi egy tányérnyi finomságok vett magához és elindult macskalénye társaságában Jin szobája felé.Amint odaért,bekopogott,majd benyitott,még mielőtt engedélyt kapott volna.*Hoztam reggelit,édesem.*jelentette ki büszkén.*
|
*A szobára mély csend telepszik, mivel Silent elmegy és a mosásba teszi a lepedőt, ezután vissza tér Jinhez, aki addigra már az ágy szélén ült, láthatólag bele volt merülve a gondolataiba, két kezét maga előtt X formában tartotta s szorosan a mellkasához szorította őket* - Sajnálom Takahe... *suttogta halkan, nem vette észre, hogy Silent a szobába lépett*
|
Nem mondanám túl tapasztaltnak,vagy csak nagyon akart dacolni,de alul maradt.Ennek ellenére én jól éreztem magam.Legközelebb jobb lesz.*mosolyog a férfi.*
*Maya odaül mellé és átkarolja.*Összetörted és megaláztad.Nemde?
Ellenkezett,de fölöslegesen.
És én jó voltam?*simít végig a férfi hasán.*
Nagyon jó.Remekül végzitek a feladatotokat.*dícséri a macskákat Nat.*
Akkor esetleg én is...
Tudom mire gondolsz,de a válaszom az,hogy nem.Később lehet róla szó.Egyenlőre regenerálódnom kell.
|
*Jin nem felel semmit sem, még mindig dacol és harcol, habár külsőleg úgy tűnik, alul maradt, amint a férfi kilép a szobából, megpróbál felkelni, de még mindig fájdalom járja át a testét, mégis minél előbb amilyen hamar csak tud el akar jutni a zuhanyzóba, amint eltántorog oda, megnyitja a forró vizet, nem érzi az égető fájdalmát, de el akarja tűntetni ennek az embernek a nyomait... s megtisztítani magát, ha másként nem hát csillapítja fájdalmát a mostani fájdalommal... Silent közben elér a szobához, bekopog de nem kap választ így belép, hallja a víz csobogását, utána megy hát a fürdőbe* - Hölgyem... *Jin összerezzen, de megismeri Silent hangját*
- Szólíts csak simán Jinnek... *jön a válasz* - nem szeretem ezt a megszólítást, sem pedig ha magáznak... miért jöttél ide? a gazdád küldött?
- Igen... *Jin felsóhajt*
- Ura vagyok a helyzetnek... *hazudja* - Távozhatsz...
- Sajnos nem tehetem meg... *Jin lassan kilép a zuhany alól, Silent ad neki egy türülközőt*
- Köszönöm... *indul meg a szekrény felé, s úgy tesz mintha semmi sem trtént volna, miközben belül iszonyatos fájdalmakkal küzd, teste és lelke egyszerre gyengült meg... új ruhákat húz magára, eközben Silent észreveszi a vért a lepedőn és kicseréli azt* - Ezt semmiképp sem mondhatod el neki...! Megtiltom! *üvölt szinte a macskára aki ettől összerezzen*
- Mire gondol höl... azaz mire gondolsz? *motyogja halkan*
- Hát hogy... ez volt nekem az első...
- Értem..
|
*Végignyal a lány nyakán,csókot nyom a mellére,majd kihúzódik belőle.Mint aki jól végezte dolgát felöltözik.*Remélem te is olyan jól érezted magad akárcsak én,Drágám.Igaz a mondás,a nászéjszakánál nincs jobb.*neveti el magát,majd kilép a szobából és becsukja maga mögött az ajtót.Az épület elzárt nyugati szárnyába megy,ahol már várja őt egy kád meleg víz.*Silent.Szüksége van rád a feleségemnek.*adja ki az utasítást,majd mikor távozik ledobja magáról ruháit és belemászik a vízbe.*
Nos,jól érezted magad?*érdeklődik Maya,aki odalép mellé és mancsával megnézi a víz hőfokát.Mivel kellőnek találja ledobja ruháit és bemászik Nat mellé a kádba.*
|
[409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
