|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Rendben próbáljunk meg fel osonni doki.* amilyen halkan csak tudnak felsétálnak max hálószobájába, és ott a férfi lefekteti az ágyra a gyenge Maxet, majd betakarja egy takaróval, és leül mellé. Mocorgás hallatszik kintről, de a két férfi reméli, hogy csak a macskalények azok akik, épp kint matatnak...Valaki benyit..ki más volna képes kopogás nélkül benyitni mint a bátyja...*
|
*Amint megérkeznek a házhoz az orvos segít kiszállni a férfinek majd az ajtóig tartja, hogy össze ne essen, benéz az ajtón de Shant nem látja így bemegy MAxel együtt* - Azt hiszem most felmehetnénk anélkül hogy észrevenne... *mondja halkan*
|
- Várj...* kapta el a férfi karját* - Csak szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek...* Mindenképp tudatni akarta, a dolgot, mert érezte, hogy a bátyja távolodik el tőle, és ha végleg elszakadnak abba előbb bele hal mint kéne. Elengedte a férfit, és ő is tovább ált. Sietnie kellett, mert a reggeli kissé elhúzódott, és bizony a kórházból nem illik elkésni, főleg nem neki. Felkapott magára valamit, és rohant is a kocsihoz.*
/folyt köv: Klinika/ |
*A férfi észrevette, de direkt nem szólt neki, meghagyta öccsének a büszkeségét amit talán még magáénak mondhatott* - Miattam ne legyenek ilyen gondolataid... én azt mondom kezdj bele, mit veszíthetsz? A szüzességed már az enyém... *küldött a férfi felé egy önelégült mosolyt* - Igaz hogy borsos ára volt... de tudod mit? Megérte... *állt fel ő is miután jól lakott* - Na menj... én is megyek a dolgomra.... *mondta majd távozott a helységből, ha Max nem fogta vissza valamivel*
|
- Hát nem is tudom, nem biztos hogy akarok komoly kapcsolatot. * Végülis ha egyszer el kell mennie, és itt kell hagynia a dokit hagyja úgy ott, hogy barátként vagy betege ként, mint társaként.* - Most talán csak úgy lennék, és élveznék mindent percet az életből, minden apró dolgot ki akarok élvezni...* Miközben felállt az asztaltól kicsit megszédült, és a hasához kapott, remélvén, hogy a bátyja ezt nem veszi észre..*
|
- Ha akarod itthon maradok, ha nem érzed jól magad.... vagy adok egy macskalényt hátha rosszabbodik a dolog... *ajánlotta fel neki* - Receptért? Hát rendben, de ne gyógyszerre költsd el a családi vagyont... *próbálviccelődni* ~ Valami jó bőrt? Valahogy nincs kedvem a szexhez, nem érzem azt hogy kellene... vajon én is beteg lennék? *gondolja magában* - Amúgy Julius biztosan rendes fazon... és még orvos is, kettő legyet üthetnél egy csapásra vele, nem igaz?
|
- Ma este nem tartok veled, nem érzem igazán jól magam, biztosan megfáztam. És igen hozzá megyek múltkor kiírt nekem gyógyszer, te elhagytam a receptet ki kell irassam újra. Valószínű ma itthon éjszakázom az ágyamban.* Nem akart hazudni a bátyjának így elárulta hogy a dokihoz megy, de hogy miért, azt sosem tudja meg.*~akkora fájdalmat nem okozhatok neki, azt ő sem élné túl.- De te érezd jól magad bátyó, szedj fel valami igazán jó kis bört. * kacsintott a bátyjára, és egy kissebb mosolyt is feleröltetett magára. Émelygett, és az ételt is csak erőszakolta magába, de nem akarta elutasítani a bátyja reggelire való invitálását.*
|
- Oké... *mondja közönyösen, ismét felhúzva az álarcát* - már nem vagy gyerek, hogy a segítségemre szorulj... *emlékszik vissza pár gyermekkori emlékre, ők igazán szoros kapcsolatban nőttek fel, és ahogy Shan érzelmei mélyebbek lettek ő egyre jobban távolodott Maxtől*- A dokihoz mész? *kérdi de nem firtatja az okot* - Este én megyek egy partira, akarsz velem jönni? *kérdi még, majd lassan beérnek az asztalhoz és Shan reggelit kér az egyik macskalénytől*
|
- Rendben veled tartok. Amúgy is farkas éhes vagyok. Szeredném a mai délutánt veled tölteni. Mit gondolsz lehetséges?* kérdi bátyjától miközben sétálnak a konyha felé. - Kis dolgot elkell intézzek reggeli után de aztán a tiéd vagyok, de félre ne érts nem akarom elrontani még egyszer, csak szeretnék veled lenni délután, beszélgetni vagy bármi amit szeretnél. * Várta bátyja válaszát, bár nem bízott benne, hogy bele megy, miért is tenné*
|
- Igen... ez igaz, de attól még megtetted, mindenesetre tényleg szeretném eltörölni a múlt éjszakát, te is bocsáss meg amiért hagytam a vágyaimnak vezérelni a testem... nem lett volna szabad és soha többé nem fog előfordulni... ígérem... *komolyan és hidegen beszélt, mégis közben megszakadt a saját szíve ezek alatt a szavak alatt* - Gyere, reggelizzünk együtt.... ennek örömére... *ajánlja fel, de nem kezdeményez ölelést azt most nem bírná ki*
|
- Csak annyira fáj nekem amit veled tettem...Tudom, hogy te sosem tettél volna ilyet velem, mert szeretsz. és erre így kellett rádöbbenjek? istenem...Rendben maradok ,és megpórbálom helyre hozni a kettönk közti szakadékot, minden áron.Mert ez a testvéri szeretet nem szakadhat meg, nem és nem.* szeretné megölelni a bátyját, de nem meri ezért inkább csak gyengéden megérinti a vállát.*
|
*Shan szemei kikerekedtek meg, nem ezt nem engedheti meg... mindig is maga mellett akarta tartani öccsét, és a rémálom mág úgy tűnik nem ért véget a tegnap estével, ledermed a gondolattól hogy egyedül maradjon... akkor is ha itt vannak a macskalények, egyedül érzi magát amíg Max nincs mellette, ha nem ugrathatja vagy nem veszekedhet vele... ez a ház olyan kihalt* - Én... nem akarom hogy elmenj Max... *vallja be és közben elfordul tőle, hogy az ne láthassa arcának torzulását* - Mit érne nekem akkor ez a ház? Ez a sok lim - lom... mund olyan értéktelen ha egyedül kell élnem benne... ezért kérlek ne menj... maradj itt velem és felejtsük el a múlt éjszakát, őszintén mondom...
|
- nem egyáltalán nem azért jöttem, hogy teperjek, vagy bármi más, nem lenne bőr a képemen hozzá. Csak szeretném, ha tudnád, hogy te vagy nekem az egyetlen aki fontos, tudod már nincs nekem sem senkim ahogy neked sincs...* Már Maxet a sírás kerülgette, de vissza tartotta.* - Csak annyit szeretnék, hogy tegnap éjjel gondolkodtam, és itt hagyom neked a házat, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő, jobb ha távol tartom tőled magam, a mi kapcsolatunk, már úgysem lesz olyan mint volt.. Csak adj nekem pár napot, és elintézek mindent...
|
*Shan az erkélyen áll, nézegeti azt a hatalmas birtokot ami körül veszi, közben pedig cigarettázik is, de a fele már leégett amikor is kopognak, egy slukkot szív bele, majd elnyomja... kinyitja az ajtót, meglepetésére ismételten Max az* - Figyi nem kell teperned a tegnap este miatt, megmondtam hogy felejtsük el, nem? Majd megdugok mást, ne aggódj emiatt... *paskolja meg Max fejét ha az hagyja neki* - Este elmegyek valahova...csak azért szólok hogy ne keress...
|
~ a fenébe, elárultam magam, most majd jönnek a kérdések, vagy mégsem...végülis már mindegy, úgyis mindent elcsesztem..* Felrohan a szobájába, és lefekszik, de csak forgolódik, reggelig nagyon keveset alszik, de ahogy felkel a nap az első dolga a bátyja....az ajtajánál megintcsak kopog, hátha beengedik...*
|
*Nem rántja most el a kezét, amúgy is elengedik* - Rendben... megbocsájtottam, remélem ennyi elég lesz... többé nem fogok próbálkozni nem kell aggódnod... *mondja halkan, érzelemmentesen, mintha csak annyit mondana hogy kér egy pohár vizet* - Jóéjt... és légy boldog a dokiddal... *mondja egy szúrós tekintet keretében, majd távozik*
|
- Várj...* Fogja meg a férfi karját* - Csak annyit kérek, hogy bocsáss meg, őszintén sajnálom amit tettem. * Majd engedi menni. Nagyon fájtak neki a bátyja szavai, de megérdemelte, és azt is, hogy most szenvedjen.Fordított helyzetben, nem biztos, hogy képes lett volna a megbocsájtásra, ezért is értette meg a bátyját. ~talán el kellene mennem innen messzire, ahol talán felnövök...
|
*Eltolja a fiú kezét ahogy az megpróbálja megérinteni* - Nem erőszakoltalak meg bassza meg! Te mentél bele! *tör ki, de hangja mégsem vált hanszínt, olyan mintha e pár perc leforgása alatt teljesen jéggé fagyott volna Shan* - Rendben, nem haragszom... felejtsük el... *ránt vállat, mintha minden rendben lenne, de valójában összetört, Max volt az akiről hitte hogy elhozhatja számára a boldogságot még akkor is ha testvérek...*- és akkor mivan ha sírtam? Felszakadt a szám... és az ütéseid sem voltak gyengédek... *fogja a fájdalomra, de igazából a lelke könnyezik* - Én mentem aludni... majd holnap találkozunk, na pá... *int és megindul ha Max hagyja neki*
|
- Én csak...nemtudom elborította az agyamat a méreg és a düh, szernék bocsánatot kérni tőled, tudod, hogy szeretlek, de ez az erőszakos nyomulásod megörjített...neharagudj rám.* kérlelte bátyját miközben megpróbálta megérinteni ha az hagyja.- tudom hogy nagy fájdalmat okoztam neked...egy pillanat te sírtál? Mondj valamit kérlek bármit csak szólalj meg. Meg tudjuk beszélni?
|
*A kopogásra felkapja a fejét, majd feláll a kádból, magára csavar egy türülközőt és úgy ahogy van vizes hajjal kinyitja Max előtt az ajtót, szeme piros árnyalatban van, ami azt mutatja hogy sírt, bár remélte hogy már nem látszik, még így is látszódtak a nyomok a testén, az arcán is, ahogy Max össze vissza ütötte, tekintete nem dühös de lemondó, egyenesen öccse szemeibe néz, majd jéghideg hangsúllyal megszólal*- Mit akarsz? *szemei vaalamiért olyan mély fájdalomról mondanak tanubizonyságot amit eddig Max sohasem vélhetett felfedezni*
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
