|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Azt hiszem... lassan... lassabban mint kellene bár én nem értek annyira az ilyen dolgokhoz... *és kissé elszégyenli magát, mivel nem nagyon ért ezekhez a pompás lényekhez, mint Toku...* - Toku nem kérsz inni valamit? *pillant a félvérre* - Vagy te? *néz a kutyalény felé*
|
Okuonak nem tetszik, hogy Rolcas ilyen barátságfélét ápol a kutyalénnyel. Ő látta, milyen volt, amikor Shen agya teljes elborult, látta az őrjöngését, a vívódását és végül a bukását is. Tudja, mire képes ez a lény, s nem bízna benne soha. Nem ír semmit a lapra, csak figyel. Fülei fel-felrebbennek, de nem hall semmit.
- Talán igazad van. - somja le a füleit. - Milyen gyorsan gyógyul?
 
|
- Jólvan... jó kutya vagy... csak ne keveredj bajba... *paskolja meg a fejét*- Köszönök mindent.... én is megtartom a saját esküm.... *mondja komolyan, majd az ágyra ül Toku mellé* - Nem... nem mondott semmit, de nem is kérdeztem igazából... *mondja a kutyának* - Majd elmondja ha úgy érzi kész rá, addig pedig inkább jobb ha gyógyulgat... és felejt... azt hiszem... *néz Tokura, de nem időzik rajta sokat a tekintete, hamar vissza fordul a kutyához*
|
Markus leül a földre, mint egy kutya és lesomja a füleit. - Megígértem neked, hogy elhozom neked a te Tokud, de megtört volna az esküm, ha rátalálnak. - magyarázza bűnbánóan. Okuo emlékszik rá, hogy nemrég megfenyegette Abettet, hogy kitépi a nyelvét, ha beszélni próbál, de nem tudja, komolyan megtette volna, vagy sem. Most már bizonytalan, holott még mindig holt biztosnak kellene lennie. De akkor még nem forgott veszélyben az élete. Mára már inkább úgy gondolja, meg kellett volna halnia, akkor nem veszélyeztetné Rolcast, nem okozna neki annyi gondot, satöbbi. Ám az igazság az, most már fél a haláltól. Amikor kettesben maradnak, Markus nem mozdul, szeretne a macska közelébe menni, de látja a szemében a félelmet. Okuo megkapja a füzetet és a tollat, de még nem ír. - Így kommunikáltok? Ez jó ötlet. Elmesélte, mi történt vele? - kérdezi félénken.
|
- Most nem tudom eldönteni hogy jó kutya voltál e vagy sem... *vallja be, mert tényleg nem tudja eldönteni, végül inkább azt gondolja, lehozza azt a füzetet*- Mindjárt jövök, ne szedjétek szét addig a házat... légy jó kutya Markus.. *kéri majd elmegy a füzetért, direkt kerül inkább hogy Markus ne lássa az oda vezető utat, sietősen lekapja a füzetet és egy tollat, igyekszik is vissza velük* - Tessék... *adja oda Tokunak hogy tudjon írni és ne kelljen beszélnie hozzá*
|
Bólint. Valóban jól esne neki egy kis pihenés. Oldalára dől, majd magzat pózba helyezkedik. Ettől ugyan húzódik a háta, mégis biztonságosnak és kényelmesnek ítéli. Szeretné, s ezt úgy jelzi, hogy kezével úgy tesz, mintha írna és bólint kettőt. Amikor azonban Rolcas kimondja a kutyalény nevét, megijed, s nyugtalan lesz. Amennyire csak lehet, az ágy másik végébe húzódik.
- Helyzethez képest igen. - átlendül minden gond nélkül a kerítésen, majd bemegy Rolcas szobájába. - Üdv, Okuo. - köszön a kandúrnak, de az úgy néz rá, mint közönséges házimacska egy közönséges kutyára. - Hoztam még ruhát és eszközöket. - Egy hatalmas, kitömött utazótáskát tesz le a földre. - Okuo... Abett... szóval ő megpróbálta elmondani... hogy hol vagy. - motyogja, erre a félvér felpattan az ágyról. A szíve vadul ver, félelme hihetetlenül nagy lesz. - Elnémítottam. - vallja be.
|
- Nyugodtan feküdj be az ágyamba... estig anyuék nem jönnek haza... neked meg jobb ha pihensz még amíg nem leszel egy kicsit jobban... hozzam le a füzetet? Szeretnéd ha abba írkálnánk tovább? *kérdu tőle majd meghallja az ugatást* - Ez Markus... *megy az ajtóhoz, majd kinyitja és kidugja rajta a fejét* - Hé... minden rendben van? *kérdi ahogy meglátja a kutyalényt*
|
Okuoban persze megindulnak a gondolatok. Rolcas eddig nyugalmas életet élt, most pedig kiszolgálja őt. Biztosan sokkal jobban fáj neki és sokkal jobban ki van merülve. Ennek nem örül. Engedelmeskedik a fiú akaratának, hátranyújtja a kezeit és így tényleg szinte felcsusszan testére az ing. Már begombolni megy egyedül is, abban nem kér segítséget, de szembe fordul a sráccal, hogy lássa, mit mond. Megrázza a fejét. Gond nélkül végigér, aztán visszaül az ágyra. Kimerült. Bágyadtan néz fel Rolcasra. Még sosem élt együtt úgy emberrel, hogy azt komolyan érdekelte volna, hogy mi van vele, s most tessék, belecsöppent egy ilyen helyzetbe.
Ugatás jelzi Markus megérkezését.
|
- Egy kicsit... ezért szedek gyógyszert... tudod nem olyan egyszerű egy ilyennek a használata, duplán lefáraszt... *mondja majd megfordul és vár, nem leselkedik csak áll így megijed az érintéstől, hírtelen éri, majd megfogja az inget* - Tedd hátra a kazeid úgy könyebb lesz... szerintem... *mondja avval ha a kandúr úgy tesz akkor szépen csak rácsúsztatja és elöl is megigazgatja* - Begomboljam? *kérdi*
|
Elveszi a táskát, majd kivesz belőle dolgokat. Ezután leteszi a földre, majd újra Rolcas karjára mutat, aztán jelbeszéddel kérdezi meg, fáj-e. Ha a srác válaszolt neki, ujjával körkörösen mutat, jelezve, hogy forduljon meg, s ha ez megtörtént, felveszi alsónadrágját, zokniját, majd nadrágját. Pólót nem vesz fel, nem is nagyon tud, helyette viszont egy inggel szenved. Nem megy neki egyedül, ahhoz nagyon húzódik a háta. Feláll és hozzáér Rolcas vállához, majd odaadja neki az inget.
|
- Hmm...? *pillant a kezére* - Mi a gond vele? *kérdi mert nem érti mit szeretne toku, oda viszi neki a táskáját* - Mit szeretnél felvenni? *érdeklődik tőle* - Biztosan nem kell segítség az öltözködésben?
|
Hátranéz, mikor bekötözte őt Rolcas, majd becsukja ujjait, csak a hüvelykje ágaskodik felfele, ezzel jelzi, hogy jó lesz így, pont tökéletes. Ezután ujjával rámutat a srác kezére, oda, ahol a műanyag illeszkedik a testéhez és felfelé biccent, mintha kérdezné őt valamiről. A füzet híján most nehézkesen tudna beszélni. Még mindig rettentően szégyelli magát, ezért fel is szeretne öltözni.
|
*Rolcas nem tétlenkedik tovább, kötszert és ollót ragad, megpróbálja mindegyik sebet bekötni, vagy leragasztani... vagy akármi, de ettől Toku valamiféle múmiává változik, a kötés elég lazára sikerül bár a fiú nagyon igyekszik, a műkarja még sem úgy mozog azért mint egy igazi, főleg hogy túl van erőltetve... épp kezét előre tolja Toku látószögébe és integet neki hogy figyeljen rá* - Szerintem ez jó így vagy kössem újra?
|
Tudja, hogy nem szabad csak úgy gyógyszert bevenni, de nem törődik vele, inkább belőve fekszik egy napot és hány utána, mintsem tovább tűrje a kínokat. Elveszi a bogyót, beveszi és utána küldi az egész pohár vizet. Megköszöni egy biccentéssel Rolcasnak, aztán a poharat is visszaadja neki. Ezután ügyetlenül kijjebb csúszkál az ágyon, hogy teljesen a szélén üljön, ezzel elősegítve a mozgását a fiúnak. Óvatosan megemeli a karjait és várja, hogy bekötözze őt Roll.
|
- Gyógyszer... gyógyszer... talán ami nekem hatásos a fájdalmaim kezelésére az neked is... *keresi meg és poharat is hoz* - Ez nagyon erős fájdalomcsillapító nem tudom rád hogy fog hatni, elég sok melléhatása van... de reméljük egyik sem jelentkezik, nálam nem volt vele baj szóval talán neked sem lesz... *vesz ki egy szemet és Toku felé nyújtja*
|
Míg Rolcas távol van, a félvérnek van alkalma kisírni magát. Mire visszajön, már megnyugszik. A jódra mutat, majd megrázza a fejét. Ő sem tudja, hogy szabad-e, ezért inkább nem akarja. Ráadásul az bizonyosan fájdalommal járna, amit már így is alig tud elviselni. Mielőtt bármibe is belekezdhetnének, Okuo a gyógyszer bevételét és a vízivást mutogatja, majd süketnéma jelekkel azt mondja, hogy szüksége van rá, nagyon fáj mindene.
|
- Hozok elsősegélydobozt... van benne fertőtlenítőszer... és kötszer, pihenj addig... *indul meg felkutatni, tudja hogy van valahol csa azt nem hogy hol... először a saját gyógyszereit pakolja ki az ágyra a szekrényből, majd mindenféle tárgy kerül elő... az anyja mindig is figyelt az ilyene esetekre szinte biztos benne hogy az ő szekrényében is fog találni valamit... és meg is van... a félvér elé lép, hogy az lássa és felnyitja a dobozkát* - Van benne jód... szabad azt használni ilyen helyzetekben? Sajnos nem nagyon értek hozzá... *kér tanácsot tőle* - Ha az egyszerűbb beszélj a jelekkel... értem őket... *emlékezteti rá* - Jaj olyan béna vagyok az ilyesmikben... *panaszolja magának de aztán kész arra hogy bele kezdjen*
|
Tehetetlen az egész ügyben. Mióta csak itt hagyta Rolcast, sodródik és csak viszi az élet árja, nekivágja minden sziklának, ettől viszont egyre tehetetlenebb lesz. Törött kézzel, lábbal, tüdővel nem küzdhet az ember, de más lény se. Ügyetlenül kapaszkodik Rolcasba, míg átviszi őt a szobájába, aztán nemet int. Persze ágyékát eltakarja egy törölközővel. Ezután a kezét láthatatlan kötszerrel körbetekeri, majd valamit bekap, s úgy tesz, mintha inna rá. Reméli, hogy ebből megériti a srác, hogy el kell látni a sebeit és most már muszáj fájdalomcsillapítót bevennie.
|
*Rolcas egyik ujjával ráfog a kandúr szájára, jelezve evvel hogy nem kell beszélnie... megtámasztja őt közben felkapja a táskát ahogy kmennek és a saját szobájába viszi.... ott pedig az ágyra segíti, szembe fordul vele, hogy a kandúr lássa a száját* - Nincs semmi baj... nem küzdhetsz mindig egyedül... segítek felöltözni oké? *és így is tesz ha a Toku nem állítja meg valamiért. de előbb megpróbálja óvatosan áttörölni a testét*
|
Megsemmisül, ahogy Rolcas belép. Úgy érzi, az egyetlen személyt, akivel szeretik egymást, igazi szeretettel, el fogja veszíteni. Sírni kezd, összekuporodna, de nem megy, a teste megbénul a hidegtől és a fájdalomtól. Felsegíti őt a fiú, s nem tudja, mit kellene tennie. Szavakat formál a szájával, de annyira vacog, hogy nem lehet kivenni őket. Nem tudja tartani sem magát.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
