|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Megköszörüli a torkát* - lehetetlen tenni valakiért bármit kérésén kívül, akit szeretek, ha képtelen vagyok a szeretet érzésére *mondja ki nehézkesen, csakazértis.* -mindent meg akarok tenni, amit a gazdám óhajt *Ran feleletén szája kéjes mosolyra húzódik* - nem kell menekülni a pokoli tűz elől.. az jót tesz..*emeli vérvörös tekintetét az ifjúéba.*
|
- Zavarba ejtőt? *pillog rá, majd elmosolyodik* - Nem kell válaszolnod olyan kérdésekre amikre nem akarsz... jó lenne ha megértenéd, hogy nem várok el olyasmiket amiket nem akarsz megtenni... teljesen mindegy hogy mi az... lényegtelen mert nem úgy kezellek mint egy szolgát... inkább... olyasmi vagy számomra mint egy társ, akiről tudom, hogy mindig mellettem van... Hmmm hogy miért? Mert úgy érzem, ha nem változom elemészt valami pokoli tűz amit nem tudok majd kikerülni....
|
-Az úr mindig képes ilyen zavarbaejtő kérdéseket feltenni..*motyogja maga elé. Nem tudja, a srác mit vár el tőle, milyen válaszra számít, neki egész egyértelmű, s Rannak is tudnia kéne.. talán nem érezhetik át egymás helyzetét..talán sosem fogják..ilyen gondolatok suhantak át a kandúr fején, míg szolgálatkészen követte tekintetével az ágyra huppanó fiút* -ha úgy kívánja *feleli* - miért van az úrfinak gondja saját magával? *kérdezi ártatlanul naív hangon*
|
- Ne mondj butaságokat, enned kell és meztelenül sem mászkálhatsz ide-oda... tudom, hogy megtennéd amit kérek, amit parancsolok neked.... nem evvel van a gond, hanem saját magammal érted? Áhh nem tudom... most csak az jár a fejemben, hogy anyuért képes lennék ilyesmire.. nem érezted még soha, hogy valamit meg kell tenned, parancsok, vagy kérés nélkül is valakiért akit szeretsz? *felsóhajt* - Rendben leszek oké...? *felkel és megpaskolja Ash fejét, avval a tálcára mered* - Azt hiszem megéheztem.... *veszi fel, majd az ágyra ül* - Eszel velem?
|
-Sajnálom, ha még nem bizonyítottam, hogy az úrfi szolgálójaként minden iránt kötelességem hogy képes legyek megoldani. Miért kéne megválnia tőlem? nem fogok enni semmit, nem kell a ruhája.. *morogja sötéten értetlenkedve* -és mégis milyen munkára gondolt, mikor eddig ember közé se tudott menni? *kérdi álcázott nyájassággal.*
|
- Ez nem olyan dolog amit megoldhatsz Ash... nekem kell rendbe hoznom a saját életem... eleget sírtam már és eleget vártam el másoktól, most már a saját lábamra kell állnom... *néz komolyan a macskára* - Változnom kell és ezt se te se más nem értheti mert csak én érzem így... sajnálom, de ha nem dolgoznék tőled is meg kellene válnom, azt pedig nem szeretném, ma el is kezdem a munkakeresést amint felkel a nap... *és ez az idő előreláthatóan hamar bekövetkezik*
|
- Ne aggódjék ilyesmik miatt, uram *felelte amaz alázatosan* - ha bármire szüksége van, az az én munkám, az én felelősségem..*hajolt meg kissé* -az anyjának is többet segít, ha mellette van..s bár lehetőségeim kevésbé szerteágazóak mint az úré, megpróbálok mindent megtenni azért, hogy az anyagiak ne háruljanak gazdám vállára *mondta, ő valahogy nem volt képes viszonozni a szemkontaktust.. tekintete folyamatosan a semmibe merengett, s bár beszélt és tevékenykedett, minig úgy tetszett, mintha folyamatosan álmodna..csak kivételes alkalmakkor szegezte szemét, mi mögött valami sötét örvény kavargott, Ranra, ilyenkor viszont lénye teljes egészével jelen volt..s ez valami félelmetességet kölcsönzött minden mozdulatába.*
|
- Gyere be... *mondta halkan, de nem nézett az ajtó felé, szemeivel csak az ébredező természetet figyelte* - Most nem vagyok éhes... *mondta ahogy meghallotta, hogy Ash lehelyezte a tálcát* - Kicsit aggódom.... *motyorogta, majd arcát eltemette kezeiben* - munkát kell keresnem... valami jó munkát.... anyut nem hagyhatom itt egyedül a sok problémával.... igaz? *nézett most egyenesen a fekete macska szemeibe, ha az hagyta neki*
|
*Mikor Ran lázasan forgolódik, a konyhában épp csörömpölve puffan valami. A kandúr sikeresen leverte a sótartót, az persze ripátyára tört, a darabok elkerülhetetlenül bőrébe fúródtak. Felszisszent, teste még fájdalgott a szőke által okozott hegektől, s most a só is csak tovább marta, míg hamarjában söpörgette mancsával össze a romokat. Beleszórta a kukába a szilánkokat, Ran szobája felé sandított ezután, mintha megérezte volna a fiú felébredtét.* - Szabad, uram? *kérdezte pár perccel ezután, már a küszöbön állva, résnyire nyitva az ajtót. Kezei közt szépívű fémtálca, azon a választékos reggeli díszelgett gőzölögve. Ha a srác beengedi, lerakja rakományát az asztalra, s kérdőn figyeli a fiú tevékenységét.*
|
*Ran nehezen alszik el, még hallja a macska mozgását, motoszkálását... annyira boldog volt ma amikor Ash mellé telepedett, úgy érezte minden megváltoztt, de már lassan kezdi kiismerni a macska valódi természetét... s rá kell jönnie, hogy Ash igen hangulatingadozó, sőt kiismerhetetlen, s talán még fájdalmasabb a múltja mint saját magának, ez elszomorítja... órákon át vergődik gondolataival, de végül úrrá lesz rajta a fáradtság és elalszik...
Mégis korán ébred fel, valahogy még álmában sem képes megnyugodni, össze vissza forgolódik, beszél valami zagyvaságot, verejtékezik a homloka... libabőrzik a háta.. felriad, bár a nap még nem mászott fel a helyére, kiül az ablakba és figyeli a napfelkeltét, valahogy megnyugtatja ez a látvány*
|
*A kandúr még biccent Rannak afelől, hogy megértette a burkolt isntrukciókat, kiballag a konyhába, körülnéz, ahogy egy harcmezőn csata után. ~ Ha itt volna a szőke, be lehetne fogni dolgozni..~ vetődött fel benne. Valahogy jóleső kárörömmel töltötte el a gondolat, hogy a gyűlölt macska úgy ugrál, ahogy ő parancsolja. Rászánta magát mostmár, letörölgette a bútorokat, a pornak nyoma sem maradt az egész házban, kiszellőztetett, mindezt rendkívül gyorsan elvégezte. Friss virágot tesz a vázába, a terítőt is finomra igazgatja, nekilát Ran reggelijének, bár még a nap sugarai nem vetődtek fel a horizonton. *
|
- Bocsi hogy gondot okozok neked... tényleg nem akarok útban lenni... *átveszi a pizsomáját*- Akkor tedd azt... *mondja egykedvűen, majd megtürülközik és felöltözik, majd befekszik az ágyba* - Jóéjt... Ash... ha bármikor szeretnél... aludhatsz mellettem... *mondja majd lehunyja szemeit de képtelen aludni, csak úgy tesz*
|
*Komor hallgatással méregeti Rant, amíg az a felébred, ügyeskedik, s a törülközővel babrál. Mint egy kabaré, gondolja. Felsegítené persze, de az már cselekszik is megelőzve őt.* - Legközelebb legyen elővigyázatosabb * jegyzi meg valami különös jelentőségteljességgel hangjában. Kiballag a fürdőből, egyet fordul, s mikor ismét belép, már Ran pizsamája van a kezei közt.* - Elő kell készíteni a holnapi napot..~ mert az emberek mindig azt képzelik.. a nap majd eljön magától. Milyen fantasztikusan naívak! Hogy is mozdulna bármi magától..elő kell készíteni..~*alázatosan meghajol Ran előtt* -szép álmokat és nyugodalmas éjszakát kívánok *szól illedelmesen, felegyenesedik, vet még egy pillantást a fiúra s a szobára, majd távozik.. megy előkészíteni a holnapot..*
|
*Ran a hangokra lassan felnyitja a szemeit, bár még homályos a látása, de amint kiélesedik előtte Ash szeme ijedten pattan fel... ekkor eszmél csak rá, hogy a fürdőben van, de akkor már késő, megcsúszik és seggre ül a kád előtt* - Áuu... *nyöszörgi, aztán miután felismeri, hogy meztelen, gyorsan lerántja a türülközőjét és maga köré fonja* - Ash mit csinálsz? Ez biztos be fog lilulni.... *feláll, s közben magához szorítja a türülközőt* - Áhh elaludtam... megkeresem a pizsomámat és ledőlök... te még fent maradsz?
|
*A macska gyanítani vélte, hogy Ran valami hasonlóban mesterkedik.. idejövetele óta már számtalan öngyilkossági kísérleten volt túl a fiú, még ha nem is tudotosan kreálta a legtöbbet..Ash csodálta, hogy érte meg a húsz éves kort a fiú..a szülei nyilván folyton résen voltak, s most rá hárult ez a feladat. Belépett hát a szobába, a fürdő ajta mögül fény szűrődött ki. Bekopogott, majd hogy nem kapott választ, aggodalmasan a fiú nevét kezdte el szólongatni..benyitott hát, először résnyire tárva az ajtót lesett be, s amint megpillantotta a lehunyt szemű Rant, máris értette a helyzetet..* - meg akar fulladni.. maga.. felelőtlen alak..*kommentálta félhangosan magának. A taktikája szerint a félelem a legjobb nevelőeszköz, csak egy kicsit kéne ledugni és nem felereszteni Ran fejét a víz alá...többé nem jutna eszébe a kádban elaludni... ehhez azonban mint szolgának nem volt joga, úgyhogy csak leguggolt a kád másik végében, szemben Rannal, hogyha az kinyitja pilláit, épp az ő vérvörös szemeit látja meg először..s figyelte, hogy csúszik-e lejjebb válláról az álla..*
|
*Ran pedig csak sóhajt egyet, szemeivel végig kíséri a ténykedő macskát, majd lemondóan beullog a szobájába, bemegy a fürdőbe, ruháitól megszabadul,megengedi a vizet, majd amint a kád megtelik a feléig, szépen belemászik... kellemesen langyos vizet engedett, s ahogy elfeküdt a habokban, végig nézett a testén... a csuklóját, karját, heg borította, az oldalán soha el nem múló égésnyomok virítottak, amit még apja okozott, az egész teste olyan volt, mintha nem is emberi lett volna, egyszerűen meggyötört, és hálát adott az égnek, hogy mindez takarható helyen volt... a nyakán húzódó sebeket csak kitapintani tudta...lágyan hagyta magát ringatózni a vízben... olyannyira, hogy végül elaludt, a fáradtság és a kimerültség hatására*
|
*Nem szól már Ran szavaira. Csak mosogat, úgy végezve azt, mint a világ legfontosabb műveletét, mi nélkül az egész gazdaság tönkre vágódna. Fel sem pillant, arca kifejezéstelenné válik, szemében a fekete örvény kavarog, hasonlatosan egy feketelyukhoz, mi képes magába szippantani bármit, s senki sem tudhatja, mi rejtezik mögötte.. csupán sötét, vészes és tajtézik a maga néma módján. Viszont mint minden munka, a villák rúrolgatása is befejeződött, s most a macskának kezdenie kellett valamit magával.. márpedig Rannal valahogy nem szívesen komunikált volna mindezek után. Az járt a fejében, bekopog a fiú anyjához, esetleg megvárja míg felébred.. aztán felmond. Ezzel csupán az a baja volt, hogy nem az asszony macskája volt, így az egész hajcihő érvénytelen és fölöslegesnek hatott. Rannak ilyet mondani..?! talán meggondolatlanság, sőt.. minden szempontból jobb helyen volt itt, mint a feketepiaci árusnak nyomasztó ketrecében, mégis taszította az egész ház.. vonzotta s űzte, ahogy a lepkét a halálába hajszoló láng..de Ashita nem akart pillangó lenni. ~ akit éltedben szolgálsz, ura leszel annak a pokolban..~ * eltörölgette az evőeszközöket, szépen lassan, hisz nincs hová sietnie ~ minél tisztább egy lélek, annál laktatóbb ~* a tányérokat felpakolta a polcra, a villát s kést a fiókba. A prizmafényű poharat még elnézte, ahogy csillog-villog, amint táncol rajta a napfény. Elegáns, szép ívű pohár volt, Ashita képzeletében egy vámpír is hasonlóból kortyolná a vért.. benézett a szekrényekbe, de minthogy semmi kedvére való löttyöt nem talált bennük, az üvegtárgyat is a helyére dugta, gondterhelten felsóhajtott, tekintetével Rant keresve.*
|
*Ran csak hallgat, nem érti a macskát, de tudja... most talán igazán ő az... Ashita... kimondja a gondolatait, ellent mondd neki... igen... elmosolyodik és elkapja a macska kést tartó kezét* - Hát ölj meg ha ezt kívánod.... *és maga felé vonja a kést* - Megpróbáltam távol maradni tőled, de nem megy.... előbb utóbb úgyis rám találsz... követsz mintha csak az árnyékom lennél... talán most elfuthatnék, de mit érnék el vele? Nem érdekel miként akarsz magad mellett tartani, csak tarts, az sem érdekel ha csak a lelkemre pályázol, elfogadtam a tényt.... és ha felfalod miután meghalok, már nem kell tovább bolyonganom ebben a labirintusban... *elmosolyodik ismét, nem fél Ashtől, tényleg nem* - Vártam rád, minden nap... amíg el nem jöttél, s bár nem akartalak közel engedni magamhoz, mégis megtörtént... ez nem a te, vagy nem az én hibám, ez kettőnké... Ash... téged akarlak szeretni... nem számit hogy mi, vagy ki is vagy... honnan jöttél vagy merre tartasz... nekem... nem számít hány embert öltél már meg ezekkel a mancsokkal... ha meg kell halnom, hát legyen ez a szerelem az ásó mely kiássa a sírhelyem... de ha te gyűlölni akarsz, nem bánom.. legalább gondolsz rám, még mindig jobb, mintha semleges lennék neked... *néz egyenesen a macska szemeibe, nem ijed meg akkor sem amikor Ash már magától szorítaná neki a kést* - Miért menekülsz? Prédikálsz miközben ugyanazt teszed amit én.... sanyargatod magad....de miért? Csak kérdéseket hagysz magad után... és én válaszokat keresek... nem értem... nem értelek, de szeretném tudni... mik lapulnak azokban a démoni szemekben... *suttogja az utolsó mondatát*
|
- Mindent meg kell tennem, amit az úr kíván, s ha meg kell, meg is akarom *mondja válasz képpen míg súrolja a tányérokat. Összevonja szemöldökét, s Ran felé fordul* - mert, mim akarsz lenni? *kérdi élesen, a fiúra villantva vérszínű szemét. Egész testével egyenesen Ran irányába koncentrált, a csap továbbra is okádta magából a klóros vizet, s a kandúr kezében még a habos kés csillogott* - nem a gazdám, azt látom.. miért is akarnál, túl egyszerű lenne.. nem, neked bele kell bonyolódnod mindenféle szívügybe, mintha csak tönkre akarnál tenni egy századév alatt jól bevált kapcsolatrendszert.. *mondja komolyan, szúrós tekintettel.. jól tudja, Ran szavaival épp az ellenkező hatást kívánta elérni.. de ez valahogy most nem jött össze.. hiába a kedvesség, jóság, hála és szeretet, ha a démon macskája elővillantja igaz természetét* - nem.. azt sem hiszem hogy vajmi krisztusi testvéri szeretettel fordulnál irántam, sokat tapasztaltam, de a bátyjok ritkán csókolják az öccsüket..*folytatja egyre ridegebben, noha Ran újabb csatornajelenetet játszhat el ezután* - talán barátom?! nincs barátság férfi és nő között, ahogy nincs barátság ember és macska közt sem..*közli minden szavának nyomatékot adva* -álomvilágban élsz, vagy engem próbálsz belerángatni..barátságos vagy, de nem a jó személlyel *morogja* -hát akkor mi marad még?! szeretőm?! *ebben a pillantban úgy tetszett, a macska kárminvörös szeméből szikrák lövellnek ki* - talán még meg fogom bánni, hogy ezt mondom, sőt, igen, biztos, de nézz csak végig rajtam *sziszegte heves gesztikulálással végigmutatva testén* - ezt akarod szeretni? ezt?! ha megöl, akkor is?! te már szembenéztél a halál gondolatával, tudhatnád miről van szó.. de az csak gondolat.. gondolat, és a tett igenis mérföldekre áll attól.. a te érdekedben mondom, ne hidd, hogy nem, de ha új dazdához kerülnék, s ő téged választana áldozatául, semmibe sem telne, hogy teljesítsem a parancsát..ilyen a termézetem * sziszegi forrón* -ezt gondolhattad volna.. s ha nem bírod elviselni, adj el, ölj meg, csinálj amit akarsz.. ha az én módszerem nem vált be *céloz itt a távolságtartásra* -az a szőke szerencsétlen szerette volna magát, erre mit csinál? felrúgja az egész érzésvilágát, csak azért, hogy egy olyat válasszon, akit igazából gyűlöl.. mert gyűlöl.. *mondja olyan magabiztos szenvedéllyel, mintha egy könyvből fújná* - a gyűlölet sokkal vonzóbb erő, mint a szívjóság, az ártatlan meleg közeledés.. ez tud lángolni, felperzselni, s nem is tudod, de már ott a szikra, csak egy kis szél kell, hogy belekapjon.. s kész a gyilkos máglya..*szónokol vadul, s mikor Ran a pusziért közeledik, felé szegezi a markában csepegő kést* -ne *sziszegi, akár egy vipera figyelmeztető nyelvnyújtásakor, mielőtt áldozata testébe vájja gyilkos mérget tartalmazó fogát* - nem kell a bók, nem kell elismerés *mondja ugyanolyan sötéten, a szúróeszközt fogó keze lassan lesüllyed, a kandúr kezd lehiggadni, visszafordul mosogatnivalójához, s pár pillanat múlva már csak farka ideges rángása ad emlékeztetőt az egészről, no meg a levegő felperzseltsége. Ash kegyetlenül kaparja az ételmaradékot a tányérról, majdnem olyan zsarnokul, ahogy Rannal is beszélt.. dühítette ez az egész.. semmi képp nem sülhet el jól, bár ő ezt már, ha nem is tudatosan, de tervezte.. csak attól tartott, Ran esetleg valahol belül végig érzte, hogy egy szó sem volt igaz az egész szónoklatból..*
|
- Ash kérlek... ne tégy meg soha olyasmit amit nem szeretnél... én nem a gazdád akarok lenni... valaki más szerepét szeretném betölteni az életedben... de... ez persze majd csak akkor lehetséges, ha te is akarod... milyen butaságokat tudok itt össze vissza beszélni! Biztos unod már... köszönöm szépen hogy velem ettél, nagyon finom volt az étel! *ha a macska hagyta, nyomott egy puszit az arcára* - Sokkal jobban esik, ha velem eszel... *mosolygott aztán megvárta amíg Ash elmosogat* - Nem vagy fáradt még?
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
