|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Oké. - mondja Adriannak, s megvárja, míg kimegy a szobából. - Miért nem válaszoltál neki? - kérdezi Ayasét fojtott hangon. Nem akar, mégis kicsit haragszik a fiúra, amiért Adrian mindent megtenne érte, ő meg még csak egy nyomorult válaszra sem méltatja. Persze megérti a kandúrkát is, ő is nehezen viseltetett kezdetben. - Bocs. - somja le füleit. - Nem vagyok ellened, ne hidd, csak én láttam a közös képeiteket a falán, meg láttam őt kiborulni miattad. Ha megint elhagyja magát, nekem kell felszednem a földről, ami nem gond azok után, amiket megtett értem. Egyszerűen... sajnálom, hogy ilyen sok teher nehezedik rá. Te, én, ez a sok macskalény... Alighogy ide kerültem, meghalt a kezeink közt egy újszülött, majd később holtan találtuk az anyját. Blindet is nemrég rakták utcára, majdnem pontosan a ház előtt, de egy éjszaka után talált neki gazdát. Kodakát is ellátta, ezt a Kékcsillagot is, s ez még csak a macskák névsora. Arról a sok állatról még szót se ejtettem, amiket hozzá hoznak, mert népszerű. Sőt... még a papírjaimat és az ügyeimet is intézi, s nagyon igyekszik jófej lenni velem. Legalábbis én így érzem. Csak egy valaki törődött így velem és nem akarom, hogy vége legyen. Ha van esélyem normális életet élni a korlátok közt, akkor azt nagyon szeretnék, Ayase. Tudom, hogy ez nem az, amiről anno beszéltünk, ez nem az emberek nélküli szabadság, de ha... ha elpusztít az erőm... akkor legalább ezt a maradék másfél évet hadd éljem le boldogan. Mert én ettől félek... de nagyon. - vallja be csendesen.
- Adrian! - kiabálja a kékség. - Lenne egy egészen apró gondom, amit egyedül nem fogok tudni megoldani! - kiabál tovább, hogy meghallja őt a férfi.
 
|
*Ayase ekkor sem válaszol... Adrian alrébb lép ő pedig gyorsan az ágyba megy és a takaró alá bújik, onnan hallgatja Kout* - Rendben, nyugodtan... ahogy biztonságosabb nektek oké? *kéri Adrian Kout, majd lepedőt tesz a matracra, a párnát és a takarót is oda helyezi* - Menjünk vissza a rendelőbe és akkormegbeszélheted vele... de vérontás ne legyen oké? *mosolyog*
 
|
- Ott jó. - válaszolja. Igazából teljesen mindegy, hol csak ne az ágy mellett, közel Ayaséhoz. - Ne vedd magadra, te... más vagy. - böki ki, aztán leteríti az ablak alá a szivacsot. Benne is megáll a szusz, amikor Adrian felfedezi a szőke hiányát. Rémülten néz körül, hátha a szobában van, de aztán meghallja a hangját. Menten megnyugszik. - Oké, most kihagyott egy ütemet a szívem. - jelenti be. Kou csak jelez neki, hogy nyugodtan válaszolhat. Igazából nem akarja kivonni őt ebből a helyzetből, azt szeretné, ha Ayase kommunikálna a bátyjával, ha kicsit megpróbálná megszokni őt. - A rossz hír az, hogy az új fiú is itt lesz elszállásolva. A jó hír meg az, hogy rajta tartom majd a szemem. Egy kikötésem viszont van. Nem hozhatja be a dolgait ide, főleg nem a kését. - néz komolyan Adrianra. - Ha kell, elveszem tőle, de itt nem alszik, ha nem képes megválni tőle.
|
- Rendben akkor... az ablak alatt? *kérdi de végül úgyis majd Koura bízza a dolgot* - Csak azért kérdeztem mert azt mondtad hogy haragszol az emberekre viszont abban a pillanatban jelenleg én voltam az egyetlen ember a közelben....* becipeli a szobába a matracot, de villanyt nem kapcsol nem akarja Ayaset felébreszteni... de amint az ágy felé pillant a szőkét már nem látja ott* - Hol... hova tűnt Aya? *ledobja a cuccokat és őrült mód indul meg amikor szinte majdnem összeütközik vele* - Hol... hol voltál?
- én csak... szomjas voltam és...*távolabb húzódik Adriantól*
- Jólvan... ne haragudj csak... hírtelen... megijedtem hogy nem vagy az ágyban... hogy érzed magad? *de a szőke nem válaszol segítségkérőn pillant Koura*
|
- Nem így tudom. - ellenkezik Kékcsillag. Mosolyog az arca és fülei is aranyosan mozognak, de a farkincája ide-oda jár mögötte.
- Csak legyünk túl ezen a három napon. - mondja Kou. - Ne! - vágja rá, de nem önös érdek miatt. - Ayase nem díjazná. Lehet a szobámban, jó ötlet, mert tudok rá figyelni, de ne az ágy mellé telepítsük. - magyarázza komoly képpel Adriannak. Elveszi tőle a szivacsot, hogy könnyebben tudjon takaró és párna után kutatni. - Próbálok. - és valóban, próbál nem ellenszegülni Adrian kérésének, hogy ne civakodjon vele, de nehéz, Kékcsillag provokálja őt. - Nem. Miért haragudnék? - kérdez vissza.
|
- Nem szégyenli őket.. *vágja rá Adrian* - Ebben nincs semmi szégyellnivaló... *hagyja hogy Kou kivezesse őt, ő is menni akart* - Bizonyára így van... de mit tehetnénk? Ahogy te sem bízol bennük a mai napig, ő sem fog sohasem... *mondja ki nyíltan, és közben egy nagy szekrényből előhúz egy összetekert szivacsot* - Gondolom nem tartod jó ötletnek de az ágyad mellé terveztem elhehelyezni... mondjuk úgy legalább tényleg rajta tudod tartani a szemed nem igaz? *próbál érvelni valami jó mellett is* - Ne foglalkozz avval hogy mit mond... *teszi még hozzá* - Három napot mindannyian kibírunk, de nem akarom elengedni sérülten... *keres párnát és takarót* - Haragszol rám? *kérdi végül amikor Kou az erejéről beszél*
|
Hiába szólítja őt Adrian, továbbra is csak nézi a kezeit. Félelmet érez az ereje miatt.
Kékcsillag persze csak átveszi a Metaxát. - Köszönöm. - azzal már meg is issza a löttyöt. Jólesőet sóhajt, majd az asztalra teszi az üveget. Akkor veszi észre a repedéseket rajta. Kíváncsian felemeli a szájánál, alig pár centire, majd a fémasztalra ejti. Kong a két anyag, ahogy találkozik, de az üvegnek ez az utolsó, egyszerűen összetörik. - Vao! Még sosem láttam ilyet! Sőt! Most látom csak, hogy te egy félvér vagy! Miért takarod el a füled, szégyelled?
- Maradj csendben! - szól rá hidegen Kou. - Kiszolgálunk, mint beteget, de ha rosszban sántikálsz, már most verd ki a fejedből a terveidet, különben porrá töröm a csontjaidat!
- Húha, milyen ijesztő! Csak nem te vagy a szupererős félvér, az emberek megmentője?
- Erőm van, de jobb szeretném a macskalények védelmére használni. Adrian viszont tiszteletbeli a számomra. - jelenti ki komolyan. Farkasszemet néznek egymással, aztán Kou elfordul a hímringyótól. - Rajtad tartom a szemem.
- Nem a kis szőkén kéne? - incselkedik vele.
- Ő a barátom.
- Ó, értem. - válaszol színpadiasan. Ezután magára marad, mert Kou megfogja Adrian kezét és kivonszolja a rendelőből.
- Kés van nála, alkoholt kér, óvszert tart magánál... kezeld, de három nap múlva kidobom. Nem érdekel, hogy mit kérsz, nem bízom ebben a macskában, érzem róla, hogy a mosoly mögött ádáz gyűlölet van. Ismerem ezt az érzést, csak én nem tudok mosolyogni! - néz vissza komolyan Adrianra. - Minden embert megvet és ha tehetné, úgy bánna velük, mint Hitler a zsidókkal, szappant készítene belőlük, hogy némi hasznuk is legyen. Látom azt a fényt a szemében, Adrian, tudom, hogy ugyanazt érzi, amit én is éreztem és amit sokszor érzek is. Félek az erőmtől is, mert minél jobban haragszom az emberekre, annál pusztítóbb.
|
- Hé... föld hívja Kout... rendben vagy? *aggódik érte mert nem tudja mi játszódhat le benne, Kékcsillagra néz* - Kérlek ne piszkáljátok egymást... nem szeretem a civakodást... *adja oda az egész üveget a fiúnak* - Itt nem számít hogy ki honnan jött, hogy mi történt vele eddig... ez egy rendelő... szeretném ha ez az álláspont így is maradna és nem alakulna át csatatérré... *mondja nyugodt hangon és közben vátogatja tekintetét a két kandúr közt* - Anya lassan hazaér... azt írta ma korábban érkezik, szóval a fiatal úrnak is el kellene készítenünk a matracát... *mondja könnyedén* - Gyere Kou segíts nekem kérlek... *vonszolja alrébb ha az nem indul meg*
|
Ahogy Adrian kiveszi a kezéből az üveget, rájön, hogy már megszorongatta ahhoz, hogy ne maradjon ép. A kezére néz. Olyan ereje van a dühtől, a haragtól, a bosszúszomjtól, az indulatoktól, ami valóban félelmetes. És minél idősebb lesz, annál inkább azzá válik majd. Húsz éves korára mindent meg fog kapni, mindent, ami ezzel jár. Talán sose gyógyul meg, s olyan erő lesz a kezében, hogy az ölelésével összetör majd egy testet. Megriad magától, még az sem tudja bosszantani, hogy Kékcsillag cukkolja őt.
A kandúr rajtra készíti a kezét. Ugyan még idő, mire rendbe jön, s Adrian segített neki, de amint bántani próbálja, kénytelen lesz megsebesíteni, vagy kioltani az életét.
|
- Igen igazad lehet... akkor még hagyom ezt a dolgot... Ayasenak nem tenne jót... *aztán Kou kikapja a kezéből az üveget, ő pedig gyorsan vissza veszi* - Még a végén megvágod magad... nyugi... *simít végig a fején* - Kou... nyugodj meg... nincs semmi baj... Kékcsillag felépül aztán tovább áll, rendben? Ne aggódj, én végzem a dolgom... de a magánéletem nem keverem a munkával... *arra céloz evvel hogy bárhogy is viselkedik kékcsillaggal ez a munkája... és úgy tekint rá, Kou pedig a családja része* - Elég legyen... *morog hírtele a kékségre, akármilyen kedves is a férfi, nem tűri hogy Kout akárki is sértegetni merészelje*
|
- Várj vele. - szólal meg komolyan. - Ha emberek kezdenek most háborúzni körülötte, attól még jobban meg fog rémülni. - magyarázza tömören. Szerinte Ayasénak még amúgy kell egy kis idő, míg képes lesz valóban végiggondolni, mit jelent az, ha emberi jogokat kap. - Reméltem, hogy jól fogod kezelni. - mondja válaszul a köszönetre. Amint meglátja az üveget és elmondja neki Adrian, hogy Kékcsillagnak viszi, kikapja a kezéből. Persze az üveg megroppan a kezében, de még nem esik darabokra, csupán apró csíkocskák jelennek meg rajta. - Sose hagyd egyedül! - mordul a férfire, s nem is hajlandó tovább menni. - Ne bízz benne és egy pillanatra se felejtsd el, hogy mi ő! - morog tovább, de most már halkabban.
Kékcsillag felfigyel a hangokra és az első felmordulást meg is érti. - Mi van, Kou, savanyú a szőlő? - kiált ki neki vicceskedve.
|
- Ne aggódj... nem hiszem hogy meg fog rémülni.... viszont aggódom egy kicsit... beszélni akarok anyámmal Ayaseről de nem tudom merjem e szóba hozni, ha megtudja hogy itt van gondjaink adódhatnak, viszont ha nem keresem meg a problémával akkor nem tudom vissza szerezni a jogait, ez aggaszt... köszi hogy vigyázol rá... *mondja el majd felmutatja az üveget* - Egy kicsit szomjas az új barátunk... de végülis fájdalomcsillapítónak is hatásos... szóval.... *ránt vállat* - csak ne akarjon itt nekem lerészegedni... *teszi hozzá aztán lassan oda érnek a rendelőhöz, Adrian előre engedi Kout, majd ő is belép, oda teszi a kékségnek a poharat és tölt bele* - És akkor ennyi... *indul vissza az üveggel.. így vissza gondolva nem is tudja miért nem csak a kis poharat vitte de már mindegy*
|
Kou ügyel Ayaséra, míg el nem alszik, ezzel nyugalmat sugározva a fiúnak. Úgy érzi, benne bízik, ezért most nagyon nagy felelősség az övé, hogy megbékéljen magával, az életével és Adriannal is. Ez kemény meló lesz, pláne, hogy még az ő lelkében is vannak hibák, sebek.
Kékcsillag körülnéz a rendelőben. Aligha van valami, amit innen elvihet, hacsak nem lőheti be magát morfiummal. Szívesen megtenné, míg italt keres Adrian, ám a lába és a sérülése aligha engedné, hogy elmozduljon egyedül az asztalról. Így hát nincs mit tenni, jófiúként várnia kell, míg legalább az ital megérkezik. Furcsállja ezt, hiszen nem megszokott, hogy egy orvos ezer örömmel alkoholizálásra engedélyt ad, de vállat von magában a dolgon.
A kandúr felkel az ágyról, majd a férfihez megy. - Igen. - válaszol neki csendesen. Nem sejti, hgoy Kékcsilag miatt kérdezi ezt tőle a gazdája, azt hiszi, hogy Ayaséra gondol. Még fel sem teszi neki a következő kérdést, már kimegy a szobából és becsukja az ajtót maga mögött. - Remélem, nem ijed majd meg, ha felébred, hogy egyedül van. - néz vissza. - Össze van zavarodva az emlékei miatt, de szerintem idő kérdése és minden rendbe jön. - mondja. - Milyen az új fiú? - érdeklődik.
|
- Áhh... értem... rendben... ahogy gondolod... *kicsit az ajtó felé néz, de nem látja hogy Kou vissza tért volna* - Nem tesz semmit... kerítek neked valamit, anya szokott inni szóval megnézem nála...*avval lelép és keres valamit, végül Metaxát talál azok közül amit a srác felsorolt bár már nincs sok az üvegben... út közben benyit Kou szobájába, addigra Aya már befeküdt az ágyba és magára húzta a takarót... és halkan szuszogott* - Minden rendben? *kérdi Koutól mert látja hogy kicsit másképp viselkedik, talán Kékcsillag miatt* - Nem akarsz kijönni egy kicsit? *érdeklődik tőle, de ha nemleges választ kap akkor egyedül megy a rendelőbe, a piával és egy pohárral a kezében*
|
- Olyan, mint egy csipogó, de csak a csippemmel tud kommunikálni. Küld egy jelet, amikor megnyomod a csipogódat, a csipem tovább küldi a jelet a szállás számítógépébe, az pedig továbbítja a telefonomra, mint egy sms-t. - magyarázza. - Kábé így működik. - mosolyog büszkén. - Igazából csak egy gomb van rajta, azon küldheted a jelet, üzenetet nem lehet vele küldeni. - teszi még hozzá. - Köszi, hálás vagyok neked. - mondja, de a hálát Sobero hírből sem ismeri, ezt azonban jól palástolja a stílusával. - Metaxa, abszint, esetleg Uniqum jöhet. - mondja.
(Metaxra brandyféle, az abszint a legerősebb szesz, nagyon ízes pálinkaféle, Uniqumot ismerjük szerintem)
Kou hallgat. Emésztgeti Ayase gondolatait. Nem igazán tud egyetérteni, de elvetni sem, így ő most nem foglal állást a dologban. - Aludj csak. Ez egyetalán nem baj. - mondja őszintén.
|
*Adrian jót kuncorászik a dolgon* - Szerkezetet? *érdekli a dolog de aztán nem firtatja* - Oké... majd holnap elvisszük, ha már úgyis körútra megyünk... és bejárjuk a fél világot, akkor már ezt is beadhatjuk javítani... a kártyádat kiszedem... *és így is tesz majd azt felteszi a polcra egy kisebb dobozkába hogy megtalálják később és ne vesszen el* - Hát akad... mit szeretsz? *kérdi mindjárt, majd gondolkodik* - Eddig még egy betegem sem kért tőlem ilyesmit... de megoldható...
- Jó nem konkrétan arra a szőrgombócra gondoltam... de... nézd csak meg a amcskalényeket... alapból van bennünk valami emberi... az arcunk... a kezeink... mintha csak fel lennénk turbózva egy kis macskakeverékkel... nem tudom hogy hogyan alakulhatott ki egyáltalán a fajtánk... de az biztos, hogy mégis mások lettünk... *magyarázza a feltevését* - Rendben... adok időt... ugye... nem baj ha alszok egy kicsit?
 
|
- Ha megtanulsz repülni, feltétlen szólj, szeretném fentről látni a világot! - mondja lelkesen. - Majd küldök neked egy szerkezetet, amivel kapcsolatba tudsz lépni velem. - teszi hozzá. Minden kuncsaftjának küldött egy ilyet, így érik el. Kivéve azt, akihez nem megy vissza. Odaadja a telefont, majd elcsodálkozik Adrian naivságán. Megfordul a fejében, hogy visszautasítja a dolgot, de ha már így megajándékozná őt, hát miért utasítsa vissza? - A javítás jól jönne. - mondja kicsit kérlelős szemekkel. Nagy színész tud ám lenni, ha a férfi nem vigyáz vele, hamar a fejére fog nőni. - Most nem tudok enni, kavarog a gyomrom. Viszont ha van valami erős italod, abból egy kortynyit elfogadok. - válaszol könnyedén.
Amint meghallja a nevét, figyelmesen nézi Ayasét. Közelebb húzódik hozzá. Nem ér a fiúhoz, csak közelebb hajol hozzá. - Adj magadnak időt. - kéri igazán halkan, együttérző hangon. - Meg fogja engedni neked, sőt... ha kérdezed, válaszolni fog, vagy mutat dolgokat, amiből bevillanhatnak a saját emlékeid. - bíztatja. - De most még várj egy kicsit, legalább addig, amíg egy kicsit megnyugszol. - kéri újra. Aztán elhúzódik tőle. - Nem, a macska pont nem. Egy félvér inkább, hisz az emberek lehetnek megalkuvók, de egy macska... csak húzd meg egy szőrös rokonunk farkát, s figyeld, mit lép. Szinte biztos vagyok benne, hogy rád fúj, odakap, de aztán sose jön a közeledbe többet.
|
- És szárnyaim is nőlnek lassan... *teszi hozzá viccnek szánva* - Mutasd azt a ketyerét... *veszi el tőle, és megállapítja hogy erre bizony ráférne egy kis javítás sőt... nem is kicsi... * - a telefonnal kapcsolatban két választási lehetőséget tudok neked felajánlani... egy... elvisszük megjavíttatni, kettő... veszünk egy ugyanilyet... *rábízza a kandúrra a döntést, hiába tudja mi is pontosan a srác, nem tudja ezért gyűlölni, valahogy mindig úgy érzi segítenie kell... hogy miért ez még önmagában is eldöntendő kérdés, de nem foglalkozik vele túlságosan* - Kérdés? Hmm... éhes vagy? mi épp ettünk amikor ide hoztak szóval még van bőven kaja... ha gondolod...
- Kou... azért én szeretném tudni... a múltam... olyan kusza... nem értem melyik az enyém vagy melyik másé... egyszerűen csak az utóbbi napokra emlékszem tisztán... a többi... annyira homályos..... talán ha Adrian megengedné hogy az ő múltját... de az annyira fáj nem merem... *húzza össze magát* - Amúgy lehet hogy már beletörődött... vagy ilyesmi... a macska hamar beletörődik a sorsába... és lassan feladja a küzdelmet a saját életéért...
|
- Nagyon becsületes vagy. - mosolyog kacéran Adrianra. - Három nap nem olyan vészes. De ahhoz több pénzt kell szereznem. - gondolkodik. A szürke anyagot visszatekeri a kezére, majd átköti a fekete szaténszalaggal, s megcsinálja ezt a másikkal is. Átkutatja a ruháját, s talál még egy kis pénzt a nadrágjában. - Ennyi. - vigyorog örömében. - Jó, három nap hihető lesz. Gondolom, kitaláltad már, hogy mi vagyok, úgyhogy nem problémázom a részleteken. Tudod, nem mindegy, mennyi pénzzel térek vissza. Ha kevés a lé, gyanút fognak. Bár ez a spórolt pénzem, de nem számít, lesz még. - egybe teszi a két kis köteg bankót, majd összehajtja. - Megveszem magamnak ezt a három napot rajta. - magyarázza, miközben a ruháiba rejti a kést, a körömreszelőt, majd a pénzt. Utolsónak a telefonhoz nyúl. - Fenébe. Ezért kapni fogok a fejemre. - megpróbálja bekapcsolni, de a készülék már nem működik. - Sajnálom, hogy így jártak a ruháim. - nézi a cafatokat. - Nem lesz már többet szükségem, mindent kiszedtem belőlük, úgyhogy kukába dobhatod őket. Van kérdés? - néz fel nyíltan Adrianra.
Lehervad Kou szájáról a mosoly. - Igaz, még sok nap van ebből az egy hónapból. - mondja csendesen. Hosszasan bámul maga elé, míg Ayase beszél. Kicsit elgondolkodik, majd ránéz. - Ez más. Ott a rácsok nem engednek, nincs hova menekülnöd. Itt fent szabadabb a tér. Bár tény, hogy a macskalényeknek semmi joguk ellenkezni az emberek akaratával. Mégis... valahogy az az érzésem, ez a kandúr meg van elégedve a sorsával.
|
- Ohh hát... akkor nem tudom... de ezzel így nem engedhetlek el... szóval akkor itt maradhatsz ha akarsz... és távozol ha úgy gondolod készen állsz rá de én minimum 3 napot javaslok... *leviszi a kandúrt a rendelőbe, leteszi az asztalra, és oda adja neki a dolgait* - Ez minden ami nálad volt... és a ruhák...*adja azt is oda bár nem tudja mit kezdhetne velük a fiú, főleg hogy mindegyikszakadt és piszkos de azért... mégis az övé*
- Értem... *Ayase még akkor sem hisz ezekben, túl sok dolog történt... túlságosan is sok hogy higyjen ezekben a félelmetes lényekben* - Majd meglátjuk... egy hónap még nem telt el... és az egyezségünk addig tart... *mondja halkan* - Mégis mit tehet a macska, ha kényszerítik? Gondolom ő sem jószántából állt be ebbe a szakmába... *lesüti szemeit*- Én is valami ilyesmi voltam... csak talán nem épen úgy ahogy ő...
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
