|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Érdeklődve nézett a férfira, ahogy az felnevetett. Pedig nem is mondott semmi vicceset, legalábbis úgy gondolta, hogy nem mondott. Közben figyelte, ahogy ledobja a csikket, majd el is tapossa. Nem sejtette, hogy meg fog történni, amit kért, így hát feledtébb örült annak, hogy megszabadult a bűz forrásától.
- Köszönöm - mondta halkan, de még mindig nem értette, hogy mit, vagy éppen mire is célzott a férfi ezzel. Viszont készségesen, izgatottan követte őt, mert nagyon kíváncsi volt arra, hogy mégis hol fog aludni. Körbe nézett, kissé furcsa volt a hely, de tetszett neki. Bármi jobb volt a tenyészetnél. Azt a helyet utálta. Amint belépett a szobába, azonnal odaszaladt az ablakhoz.
- Kinyithatom, szabad? - nézett a gazdájára, miközben csillogó vörös szemét a férfiéba fúrta, de közben csóválta a farkát. Nagyon vágyott a friss levegőre, meg egyébként is jobb volt úgy nézni a havas tájat. Szerette a teleket, de nem játszhatott kint a hóban soha.
- Hogy szólíthatom? - kérdezte végül meg ezt is, mert ez egy elsődleges információ volt a macska számára, hogy új gazdáját mégis hogyan szólítja. Magázza-e vagy tegezze esetleg?
 |
Peter meglepődött a macska megnyilvánulásán, majd jóízűt nevetett rajta. Ledobta hát a csikket és elnyomta a cipőjével. Miután ezt megtette felvette a maradékot. - Tetszel nekem. De ne szokd meg, hogy mindig megteszem majd amit kérsz. - nyitotta ki az ajtót. - Gyere velem... megmutatom a házat, és majd kitaláljuk, hol lesz a te helyed. - A ház belül elég tágas volt, rend volt és tisztaság, mégis volt valami furcsa ebben, mintha igazán nem is használnák a házat, csak úgy lenne. Mégis fellelhető volt benne pár családi kép, melyek szétszórva jelentek meg itt-ott. A férfi az emelet felé tekintgetett, de nem tudta jó ötlet lenne-e máris ott adnia neki egy szobát, így elvetve az ötletet a vendégszobába kísérte. - Itt lesz a helyed egyenlőre... a többit majd később még kitalálom. - a szoba kissé üres volt, de szép. Az ablakon átszűrődött a fehér fény.
 |
Csöndben ült a kocsiban, egész végig azon gondolkodott, hogy milyen lesz a gazdája, milyen lesz az új élete. Természetesen már nagyon kíváncsi volt az új otthonára, mert eddig a tenyészeten kívül nem sok mindent látott. Na meg a rendezvényt, ahová elvitték, hogy megnyerje valaki. A férfi aki megnyerte, kissé furcsa volt a cica számára, de tetszett neki, hogy az ő hajában is van fehét. Noha nem olyan színű, mint ő, de csak egy picit olyan.
- Én... Nedim vagyok - nézett fel a férfira, aki cigizett. Picit megcsavarta ez a szag az érzékeny orrát, így tüsszentett egy párat.
- Megkérhetem, hogy azt... - mutatt rá a cigira. - nyomja el? Nagyon büdös - mondta ki a macska kerek perec. Nem akart szemtepen lenni, hiszen nem is szabadott neki, de mégis úgy hatott. Nem tetszett neki ez a szag, így hát minél előbb meg akart szabadulni tőle.
|
Peter kiszállt a kocsiból, majd kinyitotta az ajtót az új jövevénynek is. A férfi nem volt épp jó hangulatban, az egész út során egy mukkot sem szólt a macskához, nem tudta elképzelni, hogyan is nyerhette meg egyetlen tombolával. Mielőtt bement volna a házba, cigarettára gyújtott, s végig nézett a macskán, valóban prémium minőségű volt, de kölyök... mit kezdjen hát vele? Az édes nikotin elnyomta kicsit az elméjét, szeretett volna szabadabban gondolkodni, végül nagyot sóhajtott és a macskához fordult. - A nevem Peter.. téged hogy hívnak? - szívott újabbat.
|
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
